Felsőoktatási Szemle, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 4. szám - Kovács Ferenc: A minisztérium és az egyetemek kapcsolata
rektorának és az egyetemi főosztály mindenkori vezetőjének a szoros együttműködésében valósul meg. Az egyéb minisztériumi főosztályok csak instruktív kapcsolatot tarthatnak az egyetemekkel, utasításokat csak a szakfőosztályon keresztül adhatnak ki az egyetemek vezetőinek. Ennek az elvnek az érvényesülése megköveteli, hogy az egyetemi főosztály vezetője, az illetékes miniszterhelyettes, illetve miniszter, minden fontos ügyben csak a rektoron keresztül intézkedjék, neki küldjön meg minden fontosabb utasítást és ne közvetlenül, a rektor megkerülésével a dékánoknak és tanszékvezetőknek. Ugyanilyen mértékben meg kell követelni azt is, hogy az egyetemekről javaslat, indítvány csak a rektoron keresztül jöjjön a minisztériumba, egyrészt azért, hogy az egyetem vezetője tudjon róla, másrészt, hogy a felmerült üggyel kapcsolatos véleményét közölhesse a minisztériummal. A minisztérium ugyanis azokban az ügyekben, amelyekben az intézkedés jogát fenntartja magának, csak az egyetem vezetőjének véleménye alapján dönt. Megnehezíti és főleg késlelteti az ügyek intézését, ha azok a rektor megkerülésével kerülnek a minisztériumba, mivel az említett elv érvényesítése céljából ezt vissza kell küldeni az egyetem vezetőjének véleménynyilvánítás céljából. Ugyancsak lassítja az ügyintézés ütemét az is, ha az egyetemről nem a szakfőosztály vezetőjéhez kerülnek az ügyek, hanem közvetlenül a felügyeletet gyakorló miniszterhelyetteshez vagy miniszterhez. Kétszeres utat kell megtenniök az ilyen ügyeknek is, mivel mindenképpen el kell jutniuk a főosztály vezetőjéhez, akár azért, mert a főosztály vezetője dönt, akár azért, mivel minden fontos ügyben véleményét kell nyilvánítania. Másképpen ez nem is lehetséges. Ahogyan az egyetem vezetőjének tudnia kell minden fontosabb kérdésről, ami egyetemét illeti, ugyanígy felelős a szakfőosztály vezetője a főosztályának felügyelete alá tartozó intézmények minden lényegesebb ügyéért. A minisztérium és az egyetemek kapcsolatának a jellemző vonásai az alábbiakban fogalmazhatók meg: a) irányító; b) ellenőrző jellegű kapcsolat. A kapcsolatnak ez a két formája szerves egységet alkot, nem lehet egyiket a másiktól elválasztani. Az irányítás elképzelhetetlen az ellenőrzés nélkül, az ellenőrzés viszont olyan tapasztalatokat hozhat felszínre, amelyek jelentős mértékben befolyásolhatják az irányító munkát. A minisztérium irányító múmiája perspektivikus terveken nyugszik, amelyek a párt- és kormányhatározatokhoz idomulnak. Az irányító jelleg abban domborodik ki, hogy a minisztérium megszabja az egyetemek legalapvetőbb, legfontosabb feladatait, elvi kérdéseiben dönt. A népgazdaság feladatainak megfelelően irányítja az egyetemi politikát, kidolgozza az egyetemek fejlesztésének tervét, a népgazdaság szükségleteinek megfelelően meghatározza az egyetemre felveendő hallgatók számát, valamint gondoskodik a végzett hallgatók tervszerű elosztásáról. Meghatározza az egyetemek szervezeti felépítését. Irányítja az egyetemen folyó oktató, nevelő és módszertani munkát; jóváhagyja az oktatás alapvető dokumentumait, a tanterveket és a programmokat; gondoskodik a tanulmányi munka feltételeiről, a tankönyvkiadási és az egységes jegyzetkiadási, költségvetési és beruházási tervek jóváhagyásával, az egyetem vezetőinek, tanárainak, docenseinek .