Felsőoktatási Szemle, 1956 (5. évfolyam, 1-9. szám)

1956 / 1. szám - Fodor Gábor - Szalai István - Huhn Péter - Szalay László: A fiatal oktatók fejlődése a szegedi Természettudományi Karon

lező tagja, 2 tanszékvezető a tudományok doktora, 7 a tudományok kan­didátusa. A tanszékvezetők több mint 50 százalékának tehát doktori, ill. annál magasabb fokozata van, tegyük hozzá, hogy a hét kandidátus közül öten doktori disszertációjukat vagy benyújtották már, vagy a közeli jö­vőben nyújtják be. Várható tehát, hogy egy éven belül a Kar tagjai közül 90 százaléka legalábbis a tudományok doktora grádussal fog rendelkezni. A tanszemélyzet tagjai közül eddig 9-en szerezték meg a tudományos munka eredeti felmérése alapján, vagy abból kifolyólag a kandidátusi fo­kozatot, 8-an aspirantúra révén jutottak el a tudományos grádushoz, s rö­videsen ismét néhány docens, ill. adjunktus nyeri el ugyanazt a címet. A kar egész oktatószemélyzetének tehát 35 százaléka rendelkezik tudomá­nyos grádussal. A számbavettek közül ketten már egyetemi tanszékvezető tanári kinevezést nyertek más egyetemen, mások kutatóintézetek vezető káderei lettek. A jelen tanévben a Természettudományi Karon 10 aspiráns oktatása folyik a matematika, kémia és zoológia területein. Az itt felso­rolt számadatok eléggé megnyugtatók abból a szempontból, hogy karunk oktatói közül viszonylag igen sokan rendelkeznek magas tudományos fo­kozattal, s ugyanakkor az új, tudományos káderek képzése, az aspirantúra hathatós intézményének segítségével a jövőt illetően rendkívül biztató ki­látásokat nyújt. Figyelembe kell vennünk azonban a múltba visszatekintve azokat a nehézségeket is, amelyek egyes szakokon, az akkori csekély lehetőségek­ből kifolyólag, a fiatal tudósok kiválasztását és az egyetemen tartását ne­hezítették. Különösen ott volt érezhető a probléma, ahol a hallgatóság is viszonylag kisszámú volt, és jelenleg sem túlságosan nagy a létszám. Ilyen pl. a földtani, az ásványtani, és részben a biológiai tanszékek esete. Jelentős nehézséget okoz e pillanatban karunkon a státus­rendszer túl­zott mértékű kikristályosodottsága. A tanársegédi fokozatokon belül rendkívül nehéz előrejutni, s ugyanez áll az adjunktusok előlépteté­sével kapcsolatban is. Márpedig minél több jól képzett oktató kerül a karra, annál inkább kimerítik a fizetési skála adta lehetőségeket. Hátrá­nyos helyzetbe jutottak egyes olyan kiváló tudományos és oktatómunkát végző adjunktusok, akiket a tanszékvezető igényessége folytán abban az időben, amikor az előlépés könnyebben ment, de még kevésbé voltak tu­dományosan fejlettek, nem terjesztettek fel előléptetésre. Ezek most is adjunktusok, míg egyes, hozzájuk hasonló tudományos értékű kutatók már régen docensek. Jelentős nehézséget okoz — különösen kis tanszékek­nél — az oktatási norma merev értelmezése is. A tanszemélyzet körében természetesen ugyancsak a fejlődés nehéz­ségeit okozza az a tény, hogy a professzorokhoz hasonló mértékben tar­tozik feladataik közé a TTIT, magasabb szinten pedig a MTESZ egyesüle­tek munkájában a részvétel, sőt titkári és egyéb funkciók viselése. Mind­ezek el nem hanyagolható mértékben nehezítő tényezői az eredményes szakember- és tudósnevelés ügyének. A kádernevelés módszerei Az előzőkben az oktatók fejlődésének feltételeivel foglalkoztunk, és azzal a kérdéssel, hogy ezek a feltételek milyen mértékben valósulnak meg karunkon. Jóllehet a fejlődés feltételei rendkívül szerteágazó terüle­teket érintenek, és ezek közül egyeseken még komoly problémák merülnek .

Next