Felsőoktatási Szemle, 1957 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1957 / 1-2. szám - Tanulságok-feladatok

A hallgatói létszám rohamos emelkedése következtében az oktatók létszá­mát is rövid idő alatt kellett felduzzasztani, ezért sokszor olyanok végeztek oktatói munkát, akik szakmai szempontból nem álltak a kellő színvonalon. Ez — érthető módon — az egyetemi oktatás és a tudományos kutatás színvo­nalát is károsan befolyásolta. Az egyetemi oktatószemélyzet számára a hallgatók nevelése is új feladatot jelentett. Oktatóink egy része alkalmatlannak bizonyult e feladat ellátására. Követtünk el más hibát is e téren. Az elmúlt évek folyamán több egyetemi karon (főleg a tudományegyetemek jogász- és bölcsészkarain) klikkek keletkeztek, s ezeknek egymás ellen foly­tatott harca szintén gátolta a tudományos, oktató, de a politikai nevelőmunkát is. A klikkek romboló munkája ellen sem a Minisztérium, sem a pártszerve­zetek nem tudtak eredményesen harcolni. A minisztériumi irányító szervek nem vették észre, hogy az állandó át­szervezések, személyi változások sem tartalomban, sem módszerekben nem ked­veztek az új típusú egyetemek kiépítésének. Nagy számban mentek ki utasí­tások, rendeletek, de ezek végrehajtásának ellenőrzését már elmulasztottuk. S utasításaink nagy része vagy túlságosan merev, a legkisebb részleteket is sza­bályozó, vagy túlzottan általános, minden kivételnek kedvező rendelkezések voltak. Az egyetemi párt- és DISZ-munkában a legsúlyosabb problémákat okoz­ta az 1953. júniusa óta fennálló eszmei bizonytalanság. Az egyetemeken a marxizmus—leninizmus tananyagát az elmúlt években dogmatikus és szektás hibákkal tanították, amelyekhez később revizionista né­zetek is járultak. Hiba volt az is, hogy a marxizmus—leninizmus tananyagát nem alakítottuk sajátosan a karok szaktárgyaihoz. Az egyetemek fő feladatául — kü­lönösen az 1955—56. tanévben — ideológiai viták rendezését, valamint egy­­egy szaktárgy anyagának felülvizsgálatát jelöltük meg, de ezek a viták — egyéb okok mellett, — az országos politika ingadozása miatt sem emelhették a kívánt mértékben az egyetemi oktatás eszmei-politkai színvonalát. Mindezek az ingadozások rányomták bélyegüket a hallgatók között foly­tatott ideológiai nevelőmunkára is. Az egyik alapvető hiba ezen a téren az volt, hogy a marxizmus­—leninizmus oktatása eredményeképpen nem alakult ki olyan légkör, amelyben a hallgatók problémáikat őszintén feltárták volna. A párt is, a Minisztérium is — főleg az SZKP XX. kongresszusának előre,­mutató eszméi alapján — már közel másfél esztendeje felfigyelt e hibákra, s az 1956-os évet jórészt e hibák kijavításának szenteltük. Az ellenforradalmárok megnyilatkozásaiból azonban hamar kitűnt, hogy fő céljuknak nem a hibák ki­javítását, hanem az ifjúság megnyerését tekintik. Mindent tagadtak, ami az egyetemi oktatásban új volt, gyökeres változást akartak, lényegében a felsza­badulás előtti egyetemi oktatás visszaállítására törekedve. Támadásuk fő cél­pontja az ideológiai oktatás volt. Igazi céljuk e tárgy teljes eltörlése volt. Az új egyetemtípus tartalmi, módszertani és szervezeti rendszerét külön-külön tá­madták, levonva belőle azt a végső következtetést, hogy itt minden rossz. Elke­seredett támadást intéztek az orosz nyelv tanítása ellen, a nyugati nyelvek taní­tásának és hasznosságának túlzott előtérbe helyezésével. Ezzel együttjárt a szov­jet tapasztalatok lemásolása terén elkövetett, de időközben nagy részben he­lyesbített hibák kiélezése, majd a szovjet eredmények ellen indított támadás és a Szovjetunió tapasztalatainak lebecsülése. Alapjaiban helytelennek ítélték a felvételi rendszert, demagóg módon a tanulás szabadságára hivatkozva. E tá­madásokkal azt az osztálypolitikát kezdték ki, amelynek eredményeképpen az egyetemi hallgatók között a felszabadulás előtti 2—3%-ról 50%ra emelkedett a munkás- és paraszt hallgatók száma. Az egyetemi hallgatók anyagi problé­máira hivatkozva hibásnak ítélték azt az ösztöndíjrendszert, amely diákjaink­nak olyan anyagi támogatást biztosított, amit a Horthy-rendszer soha sem tudott, és nem is akart megadni. Ezt követte a rehabilitáció álarca alatt a pol­gári ideológia képviselőinek visszacsempészési kísérlete az egyetemekre.

Next