Felsőoktatási Szemle, 1957 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1957 / 1-2. szám - Tanulságok-feladatok
A hallgatói létszám rohamos emelkedése következtében az oktatók létszámát is rövid idő alatt kellett felduzzasztani, ezért sokszor olyanok végeztek oktatói munkát, akik szakmai szempontból nem álltak a kellő színvonalon. Ez — érthető módon — az egyetemi oktatás és a tudományos kutatás színvonalát is károsan befolyásolta. Az egyetemi oktatószemélyzet számára a hallgatók nevelése is új feladatot jelentett. Oktatóink egy része alkalmatlannak bizonyult e feladat ellátására. Követtünk el más hibát is e téren. Az elmúlt évek folyamán több egyetemi karon (főleg a tudományegyetemek jogász- és bölcsészkarain) klikkek keletkeztek, s ezeknek egymás ellen folytatott harca szintén gátolta a tudományos, oktató, de a politikai nevelőmunkát is. A klikkek romboló munkája ellen sem a Minisztérium, sem a pártszervezetek nem tudtak eredményesen harcolni. A minisztériumi irányító szervek nem vették észre, hogy az állandó átszervezések, személyi változások sem tartalomban, sem módszerekben nem kedveztek az új típusú egyetemek kiépítésének. Nagy számban mentek ki utasítások, rendeletek, de ezek végrehajtásának ellenőrzését már elmulasztottuk. S utasításaink nagy része vagy túlságosan merev, a legkisebb részleteket is szabályozó, vagy túlzottan általános, minden kivételnek kedvező rendelkezések voltak. Az egyetemi párt- és DISZ-munkában a legsúlyosabb problémákat okozta az 1953. júniusa óta fennálló eszmei bizonytalanság. Az egyetemeken a marxizmus—leninizmus tananyagát az elmúlt években dogmatikus és szektás hibákkal tanították, amelyekhez később revizionista nézetek is járultak. Hiba volt az is, hogy a marxizmus—leninizmus tananyagát nem alakítottuk sajátosan a karok szaktárgyaihoz. Az egyetemek fő feladatául — különösen az 1955—56. tanévben — ideológiai viták rendezését, valamint egyegy szaktárgy anyagának felülvizsgálatát jelöltük meg, de ezek a viták — egyéb okok mellett, — az országos politika ingadozása miatt sem emelhették a kívánt mértékben az egyetemi oktatás eszmei-politkai színvonalát. Mindezek az ingadozások rányomták bélyegüket a hallgatók között folytatott ideológiai nevelőmunkára is. Az egyik alapvető hiba ezen a téren az volt, hogy a marxizmus—leninizmus oktatása eredményeképpen nem alakult ki olyan légkör, amelyben a hallgatók problémáikat őszintén feltárták volna. A párt is, a Minisztérium is — főleg az SZKP XX. kongresszusának előre,mutató eszméi alapján — már közel másfél esztendeje felfigyelt e hibákra, s az 1956-os évet jórészt e hibák kijavításának szenteltük. Az ellenforradalmárok megnyilatkozásaiból azonban hamar kitűnt, hogy fő céljuknak nem a hibák kijavítását, hanem az ifjúság megnyerését tekintik. Mindent tagadtak, ami az egyetemi oktatásban új volt, gyökeres változást akartak, lényegében a felszabadulás előtti egyetemi oktatás visszaállítására törekedve. Támadásuk fő célpontja az ideológiai oktatás volt. Igazi céljuk e tárgy teljes eltörlése volt. Az új egyetemtípus tartalmi, módszertani és szervezeti rendszerét külön-külön támadták, levonva belőle azt a végső következtetést, hogy itt minden rossz. Elkeseredett támadást intéztek az orosz nyelv tanítása ellen, a nyugati nyelvek tanításának és hasznosságának túlzott előtérbe helyezésével. Ezzel együttjárt a szovjet tapasztalatok lemásolása terén elkövetett, de időközben nagy részben helyesbített hibák kiélezése, majd a szovjet eredmények ellen indított támadás és a Szovjetunió tapasztalatainak lebecsülése. Alapjaiban helytelennek ítélték a felvételi rendszert, demagóg módon a tanulás szabadságára hivatkozva. E támadásokkal azt az osztálypolitikát kezdték ki, amelynek eredményeképpen az egyetemi hallgatók között a felszabadulás előtti 2—3%-ról 50%ra emelkedett a munkás- és paraszt hallgatók száma. Az egyetemi hallgatók anyagi problémáira hivatkozva hibásnak ítélték azt az ösztöndíjrendszert, amely diákjainknak olyan anyagi támogatást biztosított, amit a Horthy-rendszer soha sem tudott, és nem is akart megadni. Ezt követte a rehabilitáció álarca alatt a polgári ideológia képviselőinek visszacsempészési kísérlete az egyetemekre.