Felsőoktatási Szemle, 1957 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1957 / 6. szám - Névai László: Az egyetemi oktatók felelősségrevonásának néhány tapasztalata
A konszolidáció előrehaladására és a Minisztérium határozott intézkedésére volt szükség ahhoz, hogy az egyetemi oktatók felelősségre vonása és az egyetemeknek az oda nem való elemektől történő megtisztítása országszerte meginduljon. Még így is előfordultak helyileg kísérletek arra, hogy pl. túl rövid határidők megszabásával hiúsítsák meg az ellenforradalmi cselekmények alapos kivizsgálását vagy — amire szintén volt példa — az aláírásra illetékes személy hirtelen támadt hosszas „betegségével” hátráltassák a fegyelmi eljárás befejezését, a határozat megszületését. A fegyelmi eljárások során több oktatót elbocsátottak a felsőoktatási munka területéről. Ezek kivétel nélkül megkapták olyan új beosztásukat, amely megfelel képességeiknek, (pl. tudományos kutatóintézeti, könyvtári, levéltári stb. munka), de nem nyújt lehetőséget nekik az ifjúság nevelésének, fejlődésének káros befolyásolására. A fegyelmi eljárások eredményeként néhányan a felsőoktatásból átkerültek a középiskolai oktatásba, egyesek pedig — megmaradva jelenlegi munkahelyükön — alacsonyabb beosztásba kerültek vagy írásbeli megrovásban, ill. feddésben részesültek. A fegyelmi határozatok a demokratikus gondolkodású oktatók körében helyeslésre találtak és megnyugvást keltettek, bár az ellenséges agitáció természetszerűleg itt is hallatta hangját. Az egyetemi oktatók fegyelmi felelősségre vonása — mint a szocialista felsőoktatás megszilárdítására tett intézkedés — annak a feladatnak a végrehajtását célzó intézkedések sorába tartozott, amely szerint — az MSZMP országos értekezletének határozatához képest — politikailag és szakmailag meg kell erősíteni „a párt- és államvezetés hadállásait, eltávolítva a kulturális élet kulcspozícióiból az ellenforradalmi elemeket”. Lényegileg ugyanez a szerepük volt azoknak az intézkedéseknek is, amelyek — az egyetemeknek az ellenforradalmi elemektől való megszabadításával párhuzamosan — orvosolták az elmúlt évek felsőoktatási politikájának egyes hibáit. Ezeknek az intézkedéseknek a során egyebek között a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészeti Karán az Angol nyelvi tanszék vezetését, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen pedig az újból felállított Germán nyelvek és irodalmak tanszéke vezetését azokra a professzorokra bízták, akik korábban is élükön állottak. A párt és a kormány folytatja ezt a munkát. Milyen főbb elvi következtetések adódnak az elmondottakból? Az ifjúság nevelése országunk jövőjére közvetlenül kiható munka. Amikor a dolgozó magyar nép szocialista jövőjének kialakítására összpontosítja erőfeszítéseit, megengedhetetlen, hogy az egyetemeken ellentétes tendenciák is érvényesülhessenek. Ebben a tekintetben semmiféle engedménynek nem lehet helye. A marxizmus-leninizmust világnézetüknek valló egyetemi oktatóknak aktív meggyőző nevelőmunkával ki kell alakítaniuk az egész egyetemi tanszemélyzet ideológiai egységét, a szocializmus építésének egyértelmű elvi platformját. Ezen az úton haladva el kell érnünk, hogy előbb-utóbb minden egyetemi oktató magáévá tegye a leghaladóbb tudományos világnézetet, a marxizmus-leninizmust. Ahhoz, hogy az egészséges egyetemi munkának ez az alapfeltétele megvalósulhasson, országos méretben szilárd állami (minisztériumi) irányításra, határozott felsőoktatási politikára van szükség, amely nem ismétli meg az elmúlt évek alapjában véve helyes törekvésű kultúrpolitikájának sem a bürokratikus eltévelyedéseit, sem károsaknak bizonyult engedményeit. Az elvi alapokon nyugvó állami irányításnak biztosítania kell azt is, hogy az egyes egyetemek és karok helyi vezetése mindenütt a népi demokratikus fejlődést tevékenyen és következetesen előmozdító pedagógusok kezébe kerüljön, ill. ott maradjon. A tanszemélyzet összetételét az utánpótlás során tovább kell javítani, elsősorban munkás- és parasztszármazású, a párthoz és a szocialista államhoz hű, kiemelkedő szakeredményeket felmutató oktatókkal. Céltudatos, komolyan megalapozott kádermunkára van szükség az egyetemeken.