Felsőoktatási Szemle, 1957 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1957 / 6. szám - Névai László: Az egyetemi oktatók felelősségrevonásának néhány tapasztalata

A konszolidáció előrehaladására és a Minisztérium határozott intézkedé­sére volt szükség ahhoz, hogy az egyetemi oktatók felelősségre vonása és az egye­temeknek az oda nem való elemektől történő megtisztítása országszerte megin­duljon. Még így is előfordultak helyileg kísérletek arra, hogy pl. túl rövid ha­táridők megszabásával hiúsítsák meg az ellenforradalmi cselekmények alapos kivizsgálását vagy — amire szintén volt példa — az aláírásra illetékes személy hirtelen támadt hosszas „betegségével” hátráltassák a fegyelmi eljárás befejezé­sét, a határozat megszületését. A fegyelmi eljárások során több oktatót elbocsátottak a felsőoktatási munka területéről. Ezek kivétel nélkül megkapták olyan új beosztásukat, amely meg­felel képességeiknek, (pl. tudományos kutató­intézeti, könyvtári, levéltári stb. munka), de nem nyújt lehetőséget nekik az ifjúság nevelésének, fejlődésének káros befolyásolására. A fegyelmi eljárások eredményeként néhányan a felsőok­tatásból átkerültek a középiskolai oktatásba, egyesek pedig — megmaradva je­lenlegi munkahelyükön — alacsonyabb beosztásba kerültek vagy írásbeli meg­rovásban, ill. feddésben részesültek. A fegyelmi határozatok a demokratikus gondolkodású oktatók körében helyeslésre találtak és megnyugvást keltettek, bár az ellenséges agitáció természetszerűleg itt is hallatta hangját. Az egyetemi oktatók fegyelmi felelősségre vonása — mint a szocialista felső­­oktatás megszilárdítására tett intézkedés — annak a feladatnak a végrehajtását célzó intézkedések sorába tartozott, amely szerint — az MSZMP országos érte­kezletének határozatához képest — politikailag és szakmailag meg kell erősí­teni „a párt- és államvezetés hadállásait, eltávolítva a kulturális élet kulcspozí­cióiból az ellenforradalmi elemeket”. Lényegileg ugyanez a szerepük volt azok­nak az intézkedéseknek is, amelyek — az egyetemeknek az ellenforradalmi ele­mektől való megszabadításával párhuzamosan — orvosolták az elmúlt évek fel­sőoktatási politikájának egyes hibáit. Ezeknek az intézkedéseknek a során egye­bek között a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészeti Karán az Angol nyelvi tanszék vezetését, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen pedig az újból felállított Germán nyelvek és irodalmak tanszéke vezetését azokra a professzorokra bízták, akik korábban is élükön állottak. A párt és a kormány folytatja ezt a munkát. Milyen főbb elvi következtetések adódnak az elmondottakból? Az ifjúság nevelése országunk jövőjére közvetlenül kiható munka. Amikor a dolgozó magyar nép szocialista jövőjének kialakítására összpontosítja erőfeszí­téseit, megengedhetetlen, hogy az egyetemeken ellentétes tendenciák is érvé­nyesülhessenek. Ebben a tekintetben semmiféle engedménynek nem lehet he­lye. A marxizmus-leninizmust világnézetüknek valló egyetemi oktatóknak ak­tív meggyőző nevelőmunkával ki kell alakítaniuk az egész egyetemi tanszemély­zet ideológiai egységét, a szocializmus építésének egyértelmű elvi platformját. Ezen az úton haladva el kell érnünk, hogy előbb-utóbb minden egyetemi oktató magáévá tegye a leghaladóbb tudományos világnézetet, a marxizmus-leniniz­must. Ahhoz, hogy az egészséges egyetemi munkának ez az alapfeltétele megvaló­sulhasson, országos méretben szilárd állami (minisztériumi) irányításra, határo­zott felsőoktatási politikára van szükség, amely nem ismétli meg az elmúlt évek alapjában véve helyes törekvésű kultúrpolitikájának sem a bürokratikus eltéve­lyedéseit, sem károsaknak bizonyult engedményeit. Az elvi alapokon nyugvó állami irányításnak biztosítania kell azt is, hogy az egyes egyetemek és karok helyi vezetése mindenütt a népi demokratikus fejlődést tevékenyen és követ­kezetesen előmozdító pedagógusok kezébe kerüljön, ill. ott maradjon. A tansze­mélyzet összetételét az utánpótlás során tovább kell javítani, elsősorban munkás- és parasztszármazású, a párthoz és a szocialista államhoz hű, kiemelkedő szak­eredményeket felmutató oktatókkal. Céltudatos, komolyan megalapozott káder­munkára van szükség az egyetemeken.

Next