Felsőoktatási Szemle, 1958 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1958 / 2. szám - Girnus, Wilhelm: A szocialista főiskola fogalma 2.
tén, mint nevelő pedig az emberformálás területén nyújtani képes. Úgy hisszük, egyek vagyunk tudományos dolgozóinkkal, amikor feltesszük: az államhűség fogalmának ez a második értelmezése felel meg jobban méltóságuknak és becsületüknek. Az első ugyanis bizonyos reservatio mentalis-t foglal magába, amivel elegendő bizonyíték nélkül senkit sem akarunk megvádolni. Igényesebb társadalomtudományi oktatást! Célját téveszti az a kritika is, amely annak feltevéséből indul ki, hogy egyedül a társadalomtudományi alapismeretek oktatása a felelős azért, hogy hallgatóinkat még nem hatotta át annyira a mi új rendünk szelleme, amint azt a történelmi körülmények megkövetelnék. A nevelési folyamat egységes valami, amelynek az egész emberre kell kiterjednie, és így szellemi tevékenységének minden részébe bele kell nyúlnia. Ez alól a munka alól főiskoláinkon senki sem vonhatja ki magát. A tudomány minden útja a szocializmushoz vezet, feltéve, hogy igazi tudományról van szó, olyan tudományról, amely mentes a miszticizmustól és az irracionalizmustól, a dogmáktól és az önteltségtől. Annyiban mindenesetre igazat kell adnunk ezeknek a kritikusoknak, amennyiben egyik-másik társadalomtudományi foglalkozásunkat eddigi nem eléggé tudományos jellegük miatt bírálják. A tudás, amelyet ezeken a foglalkozásokon nyújtunk, elég gyakran épp hogy csak a bőr alá hatol, mert a jót és igazat csak másodkézből, felhígított főzetben nyújtjuk a hallgatóknak. Vezessük el tehát ifjúságunkat az eredeti forrásokhoz — Marxhoz és Leninhez —, vezessük el őket szocialista életünk gyújtópontjaiba, és maga is lángra lobban majd. Nincs semmi ezen a világon, amit az ember története során bármilyen vonatkozásban is megismert, ami felérne a bizonyítékoknak azzal a hézagmentes láncolatával, amelyet Marx, Engels és Lenin állítottak fel. Azokat a feladatokat, amelyek megvitatására összejöttünk, a nemzet sürgős, objektív szükségletei tűzték ki számunkra. Amikor tehát ennek a munkának az elvégzéséhez fogunk, azoknak a szavaknak a szelleme vezessen minket, amelyeket Goethe intézett 1821. január 12-én a potsdami Őrgrófsági Közgazdasági Társasághoz tiszteletbeli taggá történt választása alkalmából, figyelmünket arra kell összpontosítanunk, „ . . . hogy mindaz, ami a szellem és a megismerés világában a magasabbrendű tevékenység körében mozog, sürgős szükségleteiben a mindennapi életnek is javára váljék.” A Debreceni Egyetemi Könyvtár néhány problémája Csűry István, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának igazgatója A felsőoktatási feladatkör összefüggéseinek számontartásán alapuló szerkesztői politikára vall, hogy a „Felsőoktatási Szemle” időről-időre helyet biztosít hasábjain az egyetemi könyvtárak életét, fejlődését és problémáit ismertető közlemények számára. E program igen szerencsés módon találkozik egyetemi könyvtárainknak azzal a törekvésével, hogy szolgálataikat egyre szélesebb körök ismerjék meg, vegyék igénybe és hogy az egyetemek életében ténylegesen betöltött szerepüknek megfelelő megbecsülést és támogatást nyerjenek el. Az említett beszámolók csakntem kivétel nélkül rámutatnak az egyetemi könyvtárügy felszabadulás előtti elmaradottságára és egyéb történeti okokra, amelyek miatt könyvtárainknak többé-kevésbé még ma is küzdeniük kell elismertetésükért, sőt olykor fontos létfeltételeikért is. Mátrai László találóan jegyzi meg, hogy egyetemeink „úgy vannak könyvtáraikkal, mint az egészséges ember azokkal a szerveivel, amelyeknek nincs semmi baja, használja őket, de nem törődik ve-