Felsőoktatási Szemle, 1959 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1959 / 9. szám - EGYETEMEINK ÉS FŐISKOLÁINK ÉLETÉBŐL - Polinszky Károly: 10 éves a Veszprémi Vegyipari Egyetem
10 éves a Veszprémi Vegyipari Egyetem Dr. Polinszky Károly egyetemi tanár, dékán Felsőoktatásunknak, de tudományos és egész kulturális életünknek is jelentős évfordulóját ünnepeljük ebben az esztendőben. A fordulat éve után, a szocialista építés megkezdésekor a tervezett nagymérvű iparfejlesztés szükségessé tette, hogy az eddiginél jóval nagyobb számban képezzünk a szocialista népgazdaság számára szakembereket, köztük mérnököket is. Ennek a szükségletnek a felismerése vezette a pártot és a kormányzatot, amikor határozatot hozott egész felsőoktatási rendszerünk megreformálására, s ennek során a szerkezeti, tartalmi változások mellett sor került a szakemberképzés szélesítésére is. Ebben az évben van a tizedik esztendeje, hogy a felsőoktatási reform célkitűzéseinek egyik megvalósulásaként több új, vagy újjászervezett felsőoktatási intézmény kezdte meg működését, közöttük a vegyészmérnökképzés új létesítménye, a Veszprémi Vegyipari Egyetem is. A fennállásának tizedik esztendejét ünneplő Veszprémi Vegyipari Egyetem fontos szerepet tölt be a szakemberképzésben. A nehézvegyipar számára egyedül itt képeznek vegyészmérnököket Magyarországon. Az új egyetem létesítése tehát nemcsak a kiképzendő szakemberek számának növekedését, az eddigi mellett egy második vegyészmérnökképző intézmény felállítását jelentette; a felsőoktatási reform a szakosítás bevezetésével az oktatás programjában is új feladatot rótt rá. A kijelölés időszaka sok és komoly feladatot jelentett az új Egyetem munkatársainak. 1949-ben, mikor az első évfolyam 107 fővel megkezdte tanulmányait, éppen csak a pillanatnyilag legszükségesebb, minimális feltételek voltak biztosítva. Az évenkénti fejlődés, a teljes négy, illetőleg öt évfolyamra való kiteljesedés nemcsak azt jelentette, hogy az új, addig még nem oktatott program oktatására kellett felkészülni a tanszemélyzetnek, hanem az Egyetem minden dolgozójának fokozott erőkifejtéssel kellett egyidejűleg azon munkálkodnia, hogy az oktatás technikai feltételeit, a laboratóriumok elkészítését és felszerelését biztosítsa. Az egyik legnagyobb és az Egyetem által legkevésbé befolyásolható feladat a beruházások és ezen belül is az építkezések lebonyolítása volt. Mikor az oktatás elkezdődött, egy eredetileg más célra épített s rohammunkával átalakított épület 120 fős tanterme és négy tanulóköre állt csupán rendelkezésre; a kényesebb munkát igénylő laboratóriumok még szerelés alatt állottak s csak negyedévi késéssel voltak átvehetők. Ez az épület, amely a másfél év múlva hozzáépített két nagy előadóteremmel is az összes egyetemi épületek légterének mintegy csak 25%-át teszi ki, szolgálta az első években a mindenkori első két évfolyam alaptárgyi elméleti és gyakorlati oktatását. A további építkezések a körülmények által megszabott váltakozó ütemben folytatódtak, s ha ma, az oktatás megkezdésének tizedik évfordulóján nem is mondhatjuk, hogy az építkezés teljes befejezést nyert, azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy konstrukciójában, elhelyezésében teljesen kialakult s részletmunkáit tekintve is befejezés előtt áll. A meglehetősen gyorsan, még nem teljesen kialakult tanterv alapján, gyakran változó építési tervek mellett folyó építkezések komoly feladatot róttak az új Egyetem elsőoktatóira is. Egyrészt a mindennapi oktatási feladat végrehajtása során gyakran kellett átmeneti megoldásokat alkalmazni, másrészt szükséges volt, hogy a tervezés és kivitelezés menetét állandóan figyelemmel kísérjék és közreműködjenek abban, hogy különösen a laboratóriumok építésénél nagy számban felmerülő funkcionális problémák minél tökéletesebb megoldást nyerjenek. Az oktatók, az Egyetem kialakulásának úttörői igyekeztek minél tökéletesebben megfelelni e feladatnak, s munkájuknak nem kis szerepe van ab-