Felsőoktatási Szemle, 1960 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1960 / 9. szám - Csűry István: Egyetemi könyvtáraink néhány időszerű problémája
hogy adott kutatási témákra vonatkozó anyagot kell gyűjtenie, s így állománya nem öleli fel arányosan a szakterület irodalmának egészét. Lényeges különbség továbbá az is, hogy a tanszéki könyvtár gyűjtési kooperációt folytat a központi könyvtárral és a többi tanszékkel, s így eltekinthet sok olyan kiadvány beszerzésétől, amit a szakkönyvtár nem nélkülözhet. Úgy véljük, ha Mátrai László mindezt tekintetbe veszi, hozzá fog járulni bizonyos korrekciókhoz az egyetemi könyvtárak gyűjtőkörére vonatkozó eredeti állásfoglalását illetőleg. Az oxfordi Egyetemi Könyvtár 1606-ban kiadott katalógusának példáján meggyőzően illusztrálja Mátrai László az általános tudományos könyvtár akkori és mai lehetőségei és feladatai közti különbséget. Egyet kell vele értenünk abban, hogy az általános tudományos könyvtár napjainkban nem gyűjtheti a teljesség igényével a világ könyvtermését. (Tegyük hozzá: e feladatra a szakkönyvtár is egyre kevésbé vállalkozhat.) Mi teszi mégis szükségessé az általános tudományos könyvtárak működését? Elsősorban az a jól ismert jelenség, hogy a tudományok — túljutva pozitivista korszakukon — szintézisre törekednek, kölcsönösen megtermékenyítik egymást, megelevenedik a határterületek kutatása, komplex tudományágak jönnek létre. A tudományok specializálódása a múlt század végén és századunk elején létrehozta a szakkönyvtárakat. Napjainkban viszont a további specializálódással párhuzamosan végbemenő integrálódási folyamat megerősítette az általános gyűjtőkörű könyvtárak pozícióját, s nyilvánvalóvá tette, hogy az igen sokrétű igényeket csak az általános és szakkönyvtárak kooperatív hálózata elégítheti ki. Emellett szól még, hogy a szakkönyvtárak sem mentesek a belső ellentmondásoktól. Egyáltalán nem ritka eset pl., hogy a kutatott témától tárgyilag igen távol eső kiadványokból kell anyagot meríteni. (Kohászati cikk aeronautikai folyóiratban, irodalomtörténeti vonatkozások orvostudományi periodikában stb.) De tegyük fel, hogy az anyag ilyen jellegű szétszórtsága elhanyagolható tényező. Egyáltalán nem elhanyagolható viszont az a szükséglet, amely a rokon vagy kapcsolódó tudományágak irodalmának rendszeres használatából adódik. Valósággal meghökkentő elemzést találunk erre vonatkozólag egy Herman H. Henkle nevű szerző tanulmányában. (The natural sciences: characteristics of the literature, problems of use, and bibliographic organization of the field. ) Shera — Egan: Bibliographic organization. — Chicago, 1951. Univ. pr. 143—145. p.) Eszerint — többek közt — a kémikus specialista átlagosan 55, a botanikus 45, a zoológus meg éppen 70%-ban használja más szakterületek irodalmát. A szakkönyvtár tehát az előtt az alternatíva előtt áll, hogy vagy egyre komplexebbé, általánosabbá teszi állományát (ami abszurdum), vagy tudomásul veszi, hogy csak részben tudja kielégíteni olvasói igényeit. Mindez természetesen nincs ellentétben Mátrai László felfogásával, hiszen — mint említettük — határozottan elveti az általános tudományos könyvtár burzsoá válságelméletét. Mégis, mintha nem tudná teljesen kivonni magát a pesszimista nézetek hatása alól. Ennek feltételezésére az indít bennünket, hogy a tanulmány több pontján is az egyetemi könyvtár társadalomtudományi feladatait állítja előtérbe, mintegy megoldottnak tekintve a természettudományi oktatás és kutatás könyvtári ellátását. Vajon nem rejti-e ez magában a társadalomtudományi szakkönyvtárrá való redukálódás, a természettudományokkal kapcsolatos feladatok negligálásának csíráit? Lehet, hogy aggodalmunk túlzott. Mátrai László csupán arra akar figyelmeztetni, hogy jobban ki kell aknáznunk azokat a lehetőségeket, amelyek egyetemi könyvtáraink állományát és személyzeti öszszetételét tekintve, éppen a társadalomtudományok területén a legkedvezőbbek. Persze, ebben az esetben sem árt hangsúlyoznunk, hogy — a tényleges társadalmi igényekre és az élvonalbeli szovjet egyetemi könyvtárak gyakorlatára hivatkozva — továbbra is az egész egyetem könyvtári szükségleteinek szolgálatát tekintjük feladatunknak. Mátrai László a könyvállomány és a gyarapítási politika problémáit állít