Felsőoktatási Szemle, 1965 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1965 / 1. szám - Rádi Péter: A felsőoktatás gazdaságossága

FELSŐOKTATÁSI SZEMLE A MŰVELŐDÉSÜGYI MINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA 1965 Január 1. szám A felsőoktatás gazdaságossága RÁDI PÉTER főelőadó, Művelődésügyi Minisztérium Amióta a felsőoktatási reform keretében megindultak a tananyag és az­­oktatási módszerek korszerűsítésének munkálatai, az egyetemeken egyre több szó esik arról, hogy az oktatás valódi korszerűsítéséhez jelentős anyagi eszkö­zökre, új műszerekre, szemléltető eszközökre, több oktatóra és segédszemély­zetre volna szükség, nem is beszélve arról, hogy meg kellene szüntetni felső­­oktatási intézményeink nagy részének elviselhetetlen zsúfoltságát, sőt egyes intézményeink elavult, csak nagy költséggel fenntartható épületei helyébe is újakat kellene biztosítani. Ezeket az igényeket — amelyeknek kielégítése terén eddig még alig történt valami — megalapozottaknak és jogosaknak tartom. Úgy vélem azonban, hogy meg kellene nézni az érem másik oldalát is. Szem­ügyre kellene vennünk, hogy mennyire gazdaságos a magyar felsőoktatás. A gazdaságosság ügye az utóbbi években országosan előtérbe nyomult. Építőmunkánk eredményessége, az életszínvonal növekedése és egész gazdasági fejlődésünk egyik legfontosabb összetevője termelésünk gazdaságossága. Ezt azonban általában csak az anyagi javak termelésével kapcsolatban szokás vizs­gálni. Az alábbiakban azt kísérlem meg, hogy ezt a problémát — ha nem is részletes közgazdasági elemzés, csak néhány idevágó meggondolás erejéig — a szakemberek „termelésének” területén is felvessem. Előre kell bocsátanom, hogy gazdaságosságon nem kizárólag azt értem, hogy milyen forint összeg közvetlen ráfordítása szükséges egy-egy szakember képzéséhez. Ez a kérdésnek csak egyik oldala. Nem kisebb figyelmet érdemel azonban az a kérdés sem, hogy egyrészt gazdaságosan használjuk-e fel oktató­inknak az oktató-nevelő munkára fordított energiáját és hallgatóink szellemi kapacitását, másrészt, hogy mekkora anyagi és szellemi ráfordításaink haté­konysága, s hogyan mutatkozik meg ez a kiképzett szakemberek minőségében. Hiszen népgazdasági szinten egy ipari termék gazdaságosságát sem egyedül az dönti el, hogy milyen az önköltség és az eladási ár viszonya, hanem jelentős mértékben az is, hogy milyen a termék minősége, használhatósága, tartóssága. Az alábbiakban, a teljesség igénye nélkül, néhány olyan tényezőt kívánok vizsgálni, amelyek a gazdaságosság fent részletezett egyik vagy másik — eset­leg mindegyik — oldalát megítélésem szerint számottevően befolyásolják. 1. Az intézmények méretei A felsőoktatás gazdaságosságát jelentősen befolyásolja az egyes felsőokta­tási intézmények mérete. Minél kisebb egy intézmény, fenntartása viszonylag annál többe kerül, hiszen bizonyos állandó költségek a kisebb intézményeknél ugyanúgy jelentkeznek, mint a nagyobbaknál. Minthogy egyetemeink és főis­koláink jellegükben, struktúrájukban jelentősen különböznek egymástól, leg­­ y

Next