Felsőoktatási Szemle, 1965 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1965 / 1. szám - Rádi Péter: A felsőoktatás gazdaságossága

célszerűbbnek láttam ezt a kérdést a felsőfokú tanítóképző intézetek példáján vizsgálni. Az alábbi táblázat a tanítóképző intézetek hallgató­ létszáma adatait és az egy hallgatóra eső évi költségvetési kiadásokat állítja szembe. Egy nappali hallgatóra jutó költségvetési kiadás néhány intézményben az 1964. évi költségvetés alapján. Látható, hogy a hallgatólétszám csökkenésével csaknem egyenletesen növekvő tendenciát mutat az egy hallgatóra jutó évi költségvetési kiadás. A kisebb el­térések helyi körülményekre vezethetők vissza. Nagyobb mértékben csak a Győri Tanítóképző Intézet ugrik ki a sorból. Ennek az az oka, hogy a városi iskolahálózat adottságai következtében a győri képzőnek lényegesen nagyobb gyakorló iskolája van, mint amilyenre feltétlenül szüksége lenne. Hasonló képet mutatnak a három régebben működő tanárképző főiskola adatai is. (A szegedi főiskola kiugrik ugyan a sorból, de ez átmeneti jelenség: egy átszervezéssel függ össze, amelynek pozitív hatása a hallgatólétszám növe­kedésében csak 1—2 év múlva bontakozik majd ki.) c) összehasonlításul néhány egyetem Marx Károly Közgazd. Tud. Egy. 2010 fő Nappali hallgatók Egy hallgatóra eső száma (évi átlag) kiadás­a) Tanítóképző intézetek Szombathely 309 fő 20 388 Ft Budapest 291 fő 19 041 Ft Debrecen 230 fő 23 683 Ft Baja 222 fő 24 122 Ft Esztergom 221 fő 22 706 Ft Győr 194 fő 29 247 Ft Kaposvár 186 fő 25 903 Ft J­ászberény 180 fő 27 439 Ft Nyíregyháza 179 fő 26 799 Ft Sárospatak 168 fő 27 423 Ft b) Tanárképző főiskolák Pécs 1100 fő 19 420 Ft Szeged 860 fő 25 700 Ft Eger 650 fő 22 580 Ft Eötvös Loránd Tudomány­egyetem 4600 fő 23 856 Ft Kossuth Lajos Tud. Egy. 1760 fő 24 469 Ft Budapesti Műszaki Egy. 5320 fő 27 140 Ft Veszprémi Vegyipari Egy. 670 fő 34 880 Ft 14 211 Ft­ ­ Az egy főre jutó költséget úgy számítják, hogy az intézmény évi költségvetési fő összegéből levonják a felújításira szolgáló részt, és az így csökkentett összeget el­osztják a nappali hallgatók tervezett évi átlagos létszámával. Ez a mutatószám termé­szetesen sok olyan tételt i­s tartalmaz, amely voltaképpen nem tekinthető a hallgatók kiképzési költségének. Például a pedagógusképző intézmények költségvetésében szere­pelnek a gyakorló iskolák költségei is, holott ezek túlnyomó részét az állami költség­­vetésnek akkor is biztosítania kellene, ha a gyakorló iskolák tanulóit nem gyakorló jellegű iskolában oktatnák. Éppen ezért különböző típusú intézmények esetében eze­ket a mutatósszámokat egyáltalán nem lehet összehasonlítani.­­Nem lehet pl. azt mon­dani, hogy a tanítóképzés kevésbé gazdaságos a közgazdászképzésnél, de gazdaságo­sabb a vegyészmérnökképzésnél.) Azonos jellegű és struktúrájú intézmények összeveté­sére a­zonban első közelítésben alkalmasak.

Next