Felsőoktatási Szemle, 1966 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1966 / 3. szám - FELSŐOKTATÁS KÜLFÖLDÖN - Koncz János: Az Országos Diákbizottság delegációja a Német Szövetségi Köztársaságban

nökhallgatók is. Ennek megfelelően mind az ASTA, mind a VDS vezetőségei inkább koordináló, mint irányító tevékenységet végeznek. Az ASTA vez­etőségei képviselik a hallgatóságot a város, rektor, egyetemi intéz­ményeik és a kultuszminiszter felé. Az ASTA-k képviselői — elnökei — alkotják a VDS tartományi szervezetét, amelynek vezetőség­e a kultuszminiszter, a tartományi rektori konferencia, a pártok, tartományi gyűlés, és egyéb tartományi szintű szer­vek előtt képviselik a diákságot. A VDS országos szintű vezetését az országos veze­tőség végzi. Az országos vezetőségnek elnöke, alelnökei, továbbá főosztályai, osz­tályai és referensei vannak az egyes reszortterületnek megfelelően. Az országos vezetőség képviseli a VDS-t a Bundestag, a Nyugatnémet Rektori Konferencia, a Kultuszminiszteri Konferencia, a Tudományos Tanács, a minisztériumok, pártok, szakszervezetek, szakmai szervezetek, tudományos és anyagi támogatást nyújtó tár­saságok felé. A VDS tevékenysége elég széleskörű, ez azonban nem jelenti azt, hogy vala­mennyi területtel egyforma súllyal foglalkoznak. Hazai vonatkozásban legfontosabb területként kezelik, főként az utóbbi években az oktatási reform, az oktatás anyagi helyzetének problémáját Külügyi vonatkozásban a VDS kapcsolatot tart fenn az NSZK-ban tanuló külföldi diákok, mintegy 35 önálló nemzeti ifjúsági szervezetével, továbbá a szervezés bonyolítja a kapcsolatokat a különböző országok nemzeti diák­­szervezeteivel. E két fő tevékenységi terület mellett természetesen bőven lehetne írni más irányú munkákról is. A kulturális munkában a különböző fesztiválok ren­dezése éppúgy beletartozik tevékenységi körükbe, mint vitafórumok teremtése jeles írókkal, tudósokkal. Egy-egy egyetem rendszeres­­ levelezési és beszélgetési kapcso­latban áll írókkal (Heinrich Böll, Imigebong Bachmann, Erich Kästner s­tb.), színhá­zakkal. A sporttevékenységet az ADH (Allgemeiner Deutscher Hochschulsportver­band — Általános Német Főiskolai Sportszövetség) szervezi és fogja össze, s mint a VDS szerves része működik. Szervezi az országon belüli sportvetélkedőket, külföldi versenyeket és részt vesz az UNIVERSI­AD­É-n. A VDS 2—3 évenként tartja országos kongresszusát. A tartományi és egyetemi szervezetek megfelelő időközönként szintén tartanak taggyűlést, illetve diákparla­mentet, amelyeken a végzett mimikát és a tennivalókat vitatják meg, valamint meg­ejtik az aktuális választásokat. A VDS — mint arra fentebb utalunk — 1965-ben tartotta VIII. Kongresszusát. A VDS az egyes kongresszusokon általában a diákságot érintő problémák egy-egy kiragadott területét tűzi napirendre (Európai Unió és a német diákság, felsőis­kola és állam — 1950; A diákok felelőssége a nép és állam iránt — 1954; stb.) Az utóbbi 4—5 kongresszus témája egyre inkább az oktatási reform, az oktatás anyagi kérdése körül csoportosítható. Az 1956-os hamburgi kongresszus az 1955 októberében Bad Honnefben elfogadott ösztöndíjrendszerrel kapcsolatos tennivalókat tárgyalta meg. 1958-ban Karlsruhéban a felsőoktatás reformjának problémáiról tárgyaltak. Az 1963-as bochumi kongresszus témája „A diákok az új egyetemeken” volt. E kongresz­­szuson egyébként felhívták a figyelmet az egyetemi beiskolázás ellentmondásaira, a munkásgyerekek, a vidékiek, a leányok és a katolikus gyerekek alacsony arányára. Ennek a folyamatnak volt szerves folytatása — néhány vonatkozásban talán szintézise is — a fent említett 1965-ös bonni kongresszus, amely sűrítve adta az okta­tás szerkezeti, tartalmi és anyagi problémáit. A problémák orvoslására a VDS meg­tette a maga javaslatait, és sürgette a kérdések mielőbbi megoldását. Az oktatási reform megoldása a jövő problémája. A VDS e munkában erejétől függően igyekszik minél többet tenni. A kongresszust követően 1965. július 1-én a közvélemény figyelmének felkeltésére országos demonstrációt szerveztek, amelyet a Spiegel az eszközök megválasztásában az 1959-es bányamegmozdulásokhoz hason­lított (vö. Magyarország 1965. október 24. 11. oldal). A kormány reagálása nem ad okot optimizmusra, a megmozdulás azonban feltétlenül kifejezte a diákság követe­léseit. Úgy gondoljuk, a VDS-nek sok tennivalója lesz még ezen az úton és sok állha­tatosságra lesz szüksége, ha azt akarja, hogy megmozdulásai eredményesek le­gye­­nek. Sorolhatnánk még azokat a kérdéseket, amelyekről vendéglátóink tájékoztatásai­ból, a rendelkezésre álló anyagokból és személyes benyomásainkból valamelyest ké­pet kaptunk. Delegációnk célja a hallgatók helyzetének, a VDS munkájának tanul­mányozása volt, s úgy érezzük, feladatunkat teljesítettük. S ha e gondolatsor keretében sikerült munkánk eredményeképpen a helyzetet bizonyos mértékig és főként nagy vonásaiban ismertetni, úgy cikkünk elérte célját.

Next