Felsőoktatási Szemle, 1970 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1970 / 7-8. szám - VITAFÓRUM - Lengyel László: Hogyan tovább? (Hozzászólások Dr. Szentágothai János: Reform, vagy az okatatás forradalma? c. cikkéhez)

Nyilvánvaló, hogy egy 5 éven ke­resztül ily módon oktatott medikus sokkal szélesebb és mélyebb ismere­tekkel fog bírni, mint egy hagyomá­nyosan oktatott hallgató. Hogy ehhez hozzákezdhessünk, meg kell változnia — legalábbis részben — a hallgatóságnak. Értelmetlen és fe­lesleges dolog volna 14—16 ponttal felvett hallgatókból ilyen óriási erő­feszítéssel és anyagi befektetéssel ,,minőségi” orvosokat nevelni akarni. Ahol e rendszer életben van, ott a jö­vendő hallgató már középiskolai ta­nulmányai során szakosítottan foglal­kozik biológiával, biochemiával és e tárgyakból sokkal nagyobb előképzett­séggel kerül be az egyetemre. Ahhoz, hogy a minimális létszámú hallgató­csoportokhoz oktatót adhas­sunk és közben az Intézet rutin- és tu­dományos feladatát is teljesíthesse, az oktatói létszám jelentős növelésére van szükség. Enélkül ugyanis szakképzett kádereket, utánpótlást nevelni nem tu­dunk, ha ilyen arányban veszünk részt az oktatásban. Felmerül az a kérdés is, hogy az ilyen magasrendű kiképzésben része­sülő hallgató hajlandó lesz-e orvos korában egy-egy kis vidéki település lakosainak egészségét gondozni? Egyetemi oktatásunk és főként or­vosképzésünk, a felszabadulás óta nem csupán oktató, hanem oktató-nevelő munka is. Jelentős időt és energiát for­dítunk arra, hogy a hallgató tanulmá­nyi évei során megfelelő szintű ideoló­giai képzésben részesüljön, materialis­ta világszemléletében megerősödjék, ill. materialistává váljék, s hangsú­lyozzuk a „kommunista szakember­­képzés” jelentőségét, fontosságát. E te­kintetben az új típusú orvosképzés terve kiegészítésre szorul: ha két-két medikust egy-egy biológus, biokémi­kus, anatómus-histológus, fiziológus oktat, akkor ezek közül nem hiányoz­hat egy ideológiai nevelő sem, mert enélkül bár szakképzett, de apolitikus, és nem biztos, hogy népi demokráci­ánknak megfelelő szemléletű orvoso­kat nyerünk. Nem tudnám meghatá­rozni, hogy hogyan, milyen formában lehetne ezt a kérdést is beilleszteni az új típusú oktatásba, de bizonyos, hogy ez nem mellőzhető. A legalapvetőbb kérdés azonban, hogy rendelkezünk-e az új típusú ok­tatás megvalósításához megfelelő anyagi alapokkal, hiszen ezen oktatás­formához új oktatási helyekre van szükség, új épületekre, mert a régi tí­pusú intézetekben ez az oktatási for­ma nem valósítható meg. A jelen hely­zet, a jövő perspektívája kétségtelenül szükségessé tesznek egy ilyen kísérle­tet, ha rendelkezésre áll elegendő pénz, hogy abból új típusú intézeteket emeljünk s az oktatói létszámot is a kívánt szintre emeljük. Az anyagi alap előzetes biztosítása nélkül teljesen il­luzórikusnak látom a vitatkozást a kérdésről. LENGYEL LÁSZLÓ V. éves orvostanhallgató, Debreceni Orvostudományi Egyetem Olvasva Szentágothai professzor úr cikkét, az alábbi gondolatok merültek fel bennem. Az integrált oktatás az orvostudomány területén égető szükségesség. Neve­lési bizottsági értekezleteken sokszor került szóba ez a probléma. Az integrált ok­tatás gerincét, alapját — véleményem szerint — programozott tankönyvek bevezetése adná meg. Ismeretes, hogy a programozott tankönyveket úgy szerkesztik, hogy egyik részükben a feltétlenül szükséges alapfogalmakat tárgyalják, határozzák meg, a má­sik részben az összefüggéseket tárják fel sematikus ábrák és némi magyarázó szöveg segítségével. A könyv a középiskolában megszerzendő alapszintű tudásra épülne fel. Lábjegyzetekben történik hivatkozás az előzőleg már tárgyalt, esetleg más anyagré­szeknél már ismertetett és a témával összefüggő részekre. Az I, II. és III. évben egy-egy programozott tankönyv tartalmazná a jelenleg tanszékekre bontott egyetemi oktatási tananyagot integrált módon és olyan minimá­lis szinten, amely elengedhetetlen a klinikumok megértéséhez. Ez volna az „elég­séges” szintű tanulmányi követelmény. A könyvek anyagával szemináriumokon fog­lalkoznának maximum 10 fős csoportok tanársegéd vagy adjunktus vezetése mellett azzal a célkitűzéssel, hogy elégséges szinten mindenki sajátítsa el a tananyagot. Ezen­

Next