Felsőoktatási Szemle, 1973 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1973 / 7-8. szám - FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEINK ÉLETÉBŐL - Mezei József: Petőfi-kutatások tudományos ülésszakok és kiadványok tükrében
és remélhetőleg csak bevezetése egy hosszabb, tartalmas együttműködésnek. A tudományok összehangolásának programja és az e fölött érzett öröm kapott hangot Székely György dékán bevezetőjében és Pándi Pál egyetemi tanár zárszavában. Egyetemünkön a Petőfi-év programját a Petőfi-kutatás korábbi eredményei alakították ki. Az ELTE irodalomtörténeti tanszékei hosszú idő óta együtt dolgoznak az MTA Irodalomtudományi Intézetével, a két kutatóműhely vezetői rendszeresen konfrontálják eredményeiket, tervszerűen elosztják a feladatokat, bizonyos kérdéseket közösen oldanak meg. A XIX. századi témák vonatkozásában ez elsősorban Sőtér István akadémikus és munkatársai munkájára, a Felvilágosodás- és Reformkori Tanszéken Pándi Pál egyetemi tanár vezetésével folyó kutatásokra, és az egyetem XIX. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének néhány oktatójára vonatkozik. A Petőfi-kutatás alapjait Horváth János történeti kezdeményezése után a marxista igényű irodalomtörténetírás rakta le nyomban a felszabadulást követően. A forradalmi örökséghez tartozott, aktuális irodalompolitikai, társadalmi, pedagógiai jelentősége volt a marxista Petőfikép megteremtésének és népszerűsítésének. Révai József, Horváth Márton és Lukács György vitathatatlan érdemeket szereztek ezen a téren. Az ideológusok mellett hamarosan megszólaltak a szaktudomány képviselői is. A történelmi átértékelés, Petőfi forradalmiságának hangsúlyozása szükségessé tette a század egész irodalmának történeti átrendezését, a fejlődési folyamatok újszerű ábrázolását. Ebből a szempontból nagyon fontos tanulmány Király István Petőfi, a vízválasztó c. írása, és Sőtér István János vitéz, Felhők elemzése. Szinte velük egyidőben kezdett hozzá Pándi Pál is első Petőfivázlataihoz, amelyből 1961-re tudományos, marxista szintézis, Kossuth-díjas monográfia lett. Igaz, ebben a munkában Petőfi pályájának első szakasza kapott csak helyet, a könyv koncepciója azonban összképet ad, elemzései pedig kitekintenek az egész életműre. A monográfia folytatásának tekinthető az a szélesebb, átfogó, eszmetörténeti, ideológiai és esztétikai szintézis, amely 1972-ben jelent meg „Kísértetjárás Magyarországon” címmel, és amelynek második kötete csaknem kizárólag Petőfivel foglalkozik. Ezek az előzmények jelentették a Petőfi-év tudományos alapvetését. Eszmetörténeti és ideológiai problémák A Petőfi-kérdés elválaszthatatlan a politikától, ahányszor felvetődik, aktuálissá válik, mindannyiszor politikai indulatokat támaszt, ideológiai problémákra kérdez rá, válaszokat követel, s mind igényesebb megoldásokra ösztönzi a tudományt. Az újra meg újra felizzó viták, elfogultságok és torzítások különösen a nacionalizmussal kapcsolatban észlelhetők. Petőfi magyarsága, költészetének nemzeti értékei körül mítoszok és ellen-mítoszok alakultak ki, amelyek felújulnak, összecsapnak az ideológiai harc éleződése vagy ellanyhulása idején. A nacionalizmus egyik állandó ideológiai problémánk a közelmúlt történelme, nemzetiségi viszonyaink, környezetünk és az osztályharc függvényeként, de jelentkezik a szocialista építés egy-egy szakaszában torzulás vagy dilemma formájában is. Petőfi emberi alakja és költészete alkalmas anyaga, vagy inkább ürügye ennek a harcnak. A felszabadulás előtti polgári irodalomtörténetírás kétféleképpen foglalkozott Petőfi magyarságával, nemzeti, népi költői forradalmával. Egyrészt elhallgatta életrajzából azokat a vonatkozásokat, amelyek kétségessé tehették volna nemzeti hovatartozását, megzavarhatták volna az ethnikai, faji elképzeléseket, másrészt mítoszt csináltak a magyarság, a „magyar föld” asszimiláló erejéről, vonzásáról. Színezték ezeket a magyarázatokat a volt monarchia nemzetiségi államainak nacionalista érvelései, terjeszkedő igényei és a nyíltan reakciós germanizálási törekvések. Pándi Pál Petőfi-kutatásainak főkoncepciója volt leszámolni a nacionalista torzításokkal, a félfeudális nemzeti elfogultságokkal. Szembenézett a jószándékú legendákkal, eszményítésekkel, kimetszette a fertőző gócokat, amelyek lappangva húzódtak meg a művelődés régebbi rétegeiben. Nem volt könnyű jel