Felsőoktatási Szemle, 1977 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 1. szám - Szabó Imre: A Budapesti Műszaki Egyetem tudományos kutatási programja az ötödik ötéves terv időszakára

FELSŐOKTATÁSI SZEMLE AZ OKTATÁSI MINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA 1977. január 1. szám A Budapesti Műszaki Egyetem tudományos kutatási programja az ötödik ötéves terv időszakára DR. SZABÓ IMRE egyetemi tanár, tudományos rektorhelyettes A műszaki egyetemek világszerte a technikai fejlődés szükségszerű fel­tételeként, adott helyen a környezet által meghatározott követelmények ki­elégítésére jöttek létre. Feladatuk a műszaki szakemberképzés, valamint a szakterületnek megfelelő kutatások. A képzési területek szoros összefüggés­ben állnak az adott környezet gazdasági és társadalmi struktúrájával. Nem erőltetett az a megállapítás, hogy a nagy műszaki egyetemek tükrözik hatás­körzetük ipari szerkezetét, az ipar és általában a termelés adottságainak meg­felelően fejlődnek mind a fejlődés irányát, mind színvonalát tekintve. Ezt a képet kapjuk a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) esetében is, amely lévén az ország központi fekvésű, legtöbb karú és legrégibb hagyományokkal rendelkező műszaki felsőoktatási intézménye, néhány területtől eltekintve szinte az egész ország kutatási, fejlesztési és termelési struktúrájának meg­felelő, magasan képzett szakember-koncentrációval rendelkezik. Alapvető kérdés, hogy az egyetemen dolgozó szakemberek elsődleges fel­adata az oktatás. A magas színvonalon történő oktatás feltétele, hogy maga az oktató alkotó módon művelje az általa oktatott tudományterületet, legyenek saját tudományos eredményei, szerezzen tudományos minősítést, vegyen részt tudományterülete nemzetközi életében, és nem utolsósorban munkája közvetve vagy közvetlenül kapcsolódjon az országos ipari és kutatási feladatok meg­oldásához. Miért szükséges mindez a magas színvonalú oktatáshoz? — Az oktatott tananyag állandó és folyamatos korszerűsítése csak ezen a módon oldható meg. — Az oktatásnak életszerűnek, sok esetben személyes gyakorlatra és ta­pasztalatokra épülőnek kell lennie. — A hallgató részéről nagyobb megbecsülés és elismerés irányul a szemé­lyes eredményekkel bíró oktató felé. — A hallgatók tudományos diákköri vagy egyéb formában közvetlenül be­kapcsolhatók az oktatási egységek kutató munkájába. Az utóbbi különösen lényeges, elsősorban nevelési szempontból. A közös munka kapcsán közvetlen oktató-hallgató viszony alakul ki, egyéni példa­­mutatás révén lehetőség nyílik az ifjúság szakmai-politikai arculatának, álta­lános munkaerkölcsének kedvező alakítására. Az egyetem tudatos politikát folytat a fenti célok maradéktalan megvaló­sítása érdekében. A jelenlegi hozzávetőlegesen 1900 főt kitevő diplomás állam

Next