Felsőoktatási Szemle, 1977 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 1. szám - Szabó Imre: A Budapesti Műszaki Egyetem tudományos kutatási programja az ötödik ötéves terv időszakára
FELSŐOKTATÁSI SZEMLE AZ OKTATÁSI MINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA 1977. január 1. szám A Budapesti Műszaki Egyetem tudományos kutatási programja az ötödik ötéves terv időszakára DR. SZABÓ IMRE egyetemi tanár, tudományos rektorhelyettes A műszaki egyetemek világszerte a technikai fejlődés szükségszerű feltételeként, adott helyen a környezet által meghatározott követelmények kielégítésére jöttek létre. Feladatuk a műszaki szakemberképzés, valamint a szakterületnek megfelelő kutatások. A képzési területek szoros összefüggésben állnak az adott környezet gazdasági és társadalmi struktúrájával. Nem erőltetett az a megállapítás, hogy a nagy műszaki egyetemek tükrözik hatáskörzetük ipari szerkezetét, az ipar és általában a termelés adottságainak megfelelően fejlődnek mind a fejlődés irányát, mind színvonalát tekintve. Ezt a képet kapjuk a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) esetében is, amely lévén az ország központi fekvésű, legtöbb karú és legrégibb hagyományokkal rendelkező műszaki felsőoktatási intézménye, néhány területtől eltekintve szinte az egész ország kutatási, fejlesztési és termelési struktúrájának megfelelő, magasan képzett szakember-koncentrációval rendelkezik. Alapvető kérdés, hogy az egyetemen dolgozó szakemberek elsődleges feladata az oktatás. A magas színvonalon történő oktatás feltétele, hogy maga az oktató alkotó módon művelje az általa oktatott tudományterületet, legyenek saját tudományos eredményei, szerezzen tudományos minősítést, vegyen részt tudományterülete nemzetközi életében, és nem utolsósorban munkája közvetve vagy közvetlenül kapcsolódjon az országos ipari és kutatási feladatok megoldásához. Miért szükséges mindez a magas színvonalú oktatáshoz? — Az oktatott tananyag állandó és folyamatos korszerűsítése csak ezen a módon oldható meg. — Az oktatásnak életszerűnek, sok esetben személyes gyakorlatra és tapasztalatokra épülőnek kell lennie. — A hallgató részéről nagyobb megbecsülés és elismerés irányul a személyes eredményekkel bíró oktató felé. — A hallgatók tudományos diákköri vagy egyéb formában közvetlenül bekapcsolhatók az oktatási egységek kutató munkájába. Az utóbbi különösen lényeges, elsősorban nevelési szempontból. A közös munka kapcsán közvetlen oktató-hallgató viszony alakul ki, egyéni példamutatás révén lehetőség nyílik az ifjúság szakmai-politikai arculatának, általános munkaerkölcsének kedvező alakítására. Az egyetem tudatos politikát folytat a fenti célok maradéktalan megvalósítása érdekében. A jelenlegi hozzávetőlegesen 1900 főt kitevő diplomás állam