Felsőoktatási Szemle, 1983 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 1. szám - Lévai Zoltán: Tantervi irányelvek kétlépcsős képzéshez

— konkrét üzemi, termelési, technológiai folyamatok gyakorlati közreműködésé­hez, konkrét részfeladatok megoldásához stb. szükségesek. A második lépcsőben az elméleti ismereteket úgy kell kiszélesíteni s egyben elmélyí­teni, és az alkalmazási készségeket olyan irányban kell fejleszteni, hogy azok biztos alapot adjanak — gépek, gépészeti berendezések és szerkezetek tervezéséhez, géptervezési mód­szerek fejlesztéséhez, — gépekben lejátszódó fizikai folyamatok vizsgálatához, kutatásához, — gépipari technológiák (szerszámok, eszközök), technológiai eljárások és rend­szerek kidolgozásához, fejlesztéséhez, kutatásához,­­ nem gépipari (pl. építési, vegyipari, könnyűipari, mezőgazdasági, anyagmozga­tási stb.) technológiák és gyártási folyamatok gépesítéséhez, azaz gépesített techno­lógiák (ezen belül szerszámok, eszközök) tervezéséhez, kidolgozásához, fejlesztésé­hez, kutatásához,­­ üzemi, termelési folyamatok és folyamatrendszerek tervezéséhez, szervezésé­hez, irányításához, fejlesztéséhez stb. A két szint képzési célkitűzése tehát alapvetően különbözik egymástól, de egymás­ra épülve egységes rendszert alkot. Szakosodás A különböző felsőfokú képzési szakirányok (műszaki, bölcsész, jogász, orvosi stb.) szakosodási igénye nem egyforma. Műszaki szakirányban, azaz a mérnökkép­zésben háromfokozatú szakosodásra van szükség: szak, ágazat, alágazat. Ezek közül — a szakokat a (műszaki) tudományok, — az ágazatokat az ipar, — az alágazatokat az oktatás (módszertan) igényei szerint kell kialakítani. A három fokozat közül a szak a determináló, a másik kettő konvertálható, ezért a szakok a kétszintű mérnökképzés mindkét szintjén megegyeznek, az ágazatok és az alágazatok különböznek, ill. különbözhetnek. A szakok (szakterületek) kiterjedését (szélességét) a mérnökképzés mindkét szint­jén az egymáshoz hézag nélkül kapcsolódó, az adott képzési idő alatt a gyakorlati al­kalmazhatósághoz szükséges mértékig még elsajátítható alapvető műszaki ismeretek mennyisége korlátozza (határolja). A technika mai állása szerint hazánkban olyan mérnöki szakok létjogosultak, mint pl. gépész, kohász, villamos, híradástechnika, építő, építész stb.­ Az ágazatok (ma használatos elnevezése szerint: mérnöki „szakok”) vonatkozásá­ban — éppen a kétszintű mérnökképzés szükségességét igazolva — az ipar igénye szintenként különbözik: az első szinten (a mai üzemmérnökképzésben) az ágazato­kat az ipar ágazataihoz kell igazítani (pl. a gépészeten belül: járműgépészet, szer­számgépipar, textilipar, mezőgazdasági gépészet stb.), a második szinten a mérnöki tevékenység jellege szerint kell alakítani (pl. tervező, gyártó, gépesítő, kutató, szerve­ző stb.). Az ágazatoknak alágazatokra való bontása az elmélet alkalmazásának gyakorlá­sa, a mérnöki készségek fejlesztése miatt elengedhetetlen már a képzés elején, a mér­

Next