Felsőoktatási Szemle, 1983 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - Lévai Zoltán: Tantervi irányelvek kétlépcsős képzéshez
— konkrét üzemi, termelési, technológiai folyamatok gyakorlati közreműködéséhez, konkrét részfeladatok megoldásához stb. szükségesek. A második lépcsőben az elméleti ismereteket úgy kell kiszélesíteni s egyben elmélyíteni, és az alkalmazási készségeket olyan irányban kell fejleszteni, hogy azok biztos alapot adjanak — gépek, gépészeti berendezések és szerkezetek tervezéséhez, géptervezési módszerek fejlesztéséhez, — gépekben lejátszódó fizikai folyamatok vizsgálatához, kutatásához, — gépipari technológiák (szerszámok, eszközök), technológiai eljárások és rendszerek kidolgozásához, fejlesztéséhez, kutatásához, nem gépipari (pl. építési, vegyipari, könnyűipari, mezőgazdasági, anyagmozgatási stb.) technológiák és gyártási folyamatok gépesítéséhez, azaz gépesített technológiák (ezen belül szerszámok, eszközök) tervezéséhez, kidolgozásához, fejlesztéséhez, kutatásához, üzemi, termelési folyamatok és folyamatrendszerek tervezéséhez, szervezéséhez, irányításához, fejlesztéséhez stb. A két szint képzési célkitűzése tehát alapvetően különbözik egymástól, de egymásra épülve egységes rendszert alkot. Szakosodás A különböző felsőfokú képzési szakirányok (műszaki, bölcsész, jogász, orvosi stb.) szakosodási igénye nem egyforma. Műszaki szakirányban, azaz a mérnökképzésben háromfokozatú szakosodásra van szükség: szak, ágazat, alágazat. Ezek közül — a szakokat a (műszaki) tudományok, — az ágazatokat az ipar, — az alágazatokat az oktatás (módszertan) igényei szerint kell kialakítani. A három fokozat közül a szak a determináló, a másik kettő konvertálható, ezért a szakok a kétszintű mérnökképzés mindkét szintjén megegyeznek, az ágazatok és az alágazatok különböznek, ill. különbözhetnek. A szakok (szakterületek) kiterjedését (szélességét) a mérnökképzés mindkét szintjén az egymáshoz hézag nélkül kapcsolódó, az adott képzési idő alatt a gyakorlati alkalmazhatósághoz szükséges mértékig még elsajátítható alapvető műszaki ismeretek mennyisége korlátozza (határolja). A technika mai állása szerint hazánkban olyan mérnöki szakok létjogosultak, mint pl. gépész, kohász, villamos, híradástechnika, építő, építész stb. Az ágazatok (ma használatos elnevezése szerint: mérnöki „szakok”) vonatkozásában — éppen a kétszintű mérnökképzés szükségességét igazolva — az ipar igénye szintenként különbözik: az első szinten (a mai üzemmérnökképzésben) az ágazatokat az ipar ágazataihoz kell igazítani (pl. a gépészeten belül: járműgépészet, szerszámgépipar, textilipar, mezőgazdasági gépészet stb.), a második szinten a mérnöki tevékenység jellege szerint kell alakítani (pl. tervező, gyártó, gépesítő, kutató, szervező stb.). Az ágazatoknak alágazatokra való bontása az elmélet alkalmazásának gyakorlása, a mérnöki készségek fejlesztése miatt elengedhetetlen már a képzés elején, a mér