Felsőoktatási Szemle, 1988 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám - Forgács Iván - Mincza Péter - Molnár Attila: Tudásértékelés és curriculum fejlesztés az egészségügyi vezetőképzésben

az előtt történik. Ez egyben azt jelenti, hogy a curriculum felépítésénél számol­nunk kell azzal, hogy a vezetésben járatos, de ugyanakkor a társadalomorvos­­tan, az egészségügyi irányítás, szervezés elméletében többé-kevésbé járatlan hallgatósággal kell foglalkoznunk. Az előírt 4 éves szakmai gyakorlati idő utolsó fázisában négy hetes ún. szakvizsga-előkészítő tanfolyamot tartunk. Ezt a négy év akut természetesen konzultációk előzik meg. Tekintettel arra, hogy a különböző vezetői munkaköri követelmények csak egyes esetekben írnak elő szakvizsgát társadalomorvostanból, más esetben megelégszenek a szakvizsga előkészítő tanfolyam sikeres elvégzésével, tanfolyamainkat minden esetben vizs­gával fejezzük be. Tanulmányunkban a szakvizsga-előkészítő tanfolyamunkon végzett evaluá­­ciós módszereket mutatjuk be. Viszonylag objektív módszert dolgoztunk ki a curriculum hallgatók által történő értékelésére, amely alapul szolgál, hogy azt évenként a vélemények alapján az igényekhez alakítsuk. Ugyanakkor a tanfo­lyam eredményességének mérésére, a tanfolyam ideje alatt a reproduktív, majd a záróvizsgán a produktív tudás mérésére alkalmaztunk mennyiségileg is érté­kelhető módszereket. A hallgatók Az elmúlt 3 évben (1985, 1986 és 1987) összesen 143 hallgató vett részt tanfolyamainkon, amelyeket évente egyszer február 15. és március 15-e között tartunk. A résztvevők között 82 volt férfi és 61 nő, 133 fő rendelkezett orvosi diplomával, 4 fő fogorvosi diplomával és 6 fő más, nem egészségügyi felsőokta­tási oklevéllel rendelkezett. A résztvevők kivétel nélkül adminisztratív, vagy vezetői munkakört töltöttek be az egészségügyi ágazatban. Az orvosok közül 18 férfinak és 14 nőnek nem volt korábbi szakvizsgája. A résztvevők megoszlása beosztásuk szerint a következő volt: - 4 férfi és 5 nő megyei főorvos, - 7 férfi és 4 nő városi főorvos, - 1 férfi és 1 nő megyei kórházi főigazgató, vagy a főigazgató helyettese, - 31 férfi és 9 nő városi kórház igazgatója, vagy igazgatóhelyettese, - 26 férfi és 33 nő az egészségügyi adminisztrációban és az egészségnevelésben dolgozó szervező; ezek közé tartozott 2 férfi és 4 nő, akik nem orvosi diplomával rendelkeztek, 3 nő a társadalombiztosításban dolgozott, 3 férfi és 1 nő a társada­lomorvostani intézetek fiatal oktatói voltak. A tanfolyam első napjaiban az intézet néhány munkatársa minden résztvevő­vel személyes beszélgetést folytatott, megkérdezte korábbi karrierstruktúráját és azt a motivációt, amely jelenlegi szakmájához vezette. Érdekes megemlíteni, hogy a résztvevők egyharmada rendelkezett klinikai gyakorlattal, egyharmada általános orvosként dolgozott, és csupán egyötöde végezte korábban is az egészségügyi szervezés-vezetés területén munkáját. A választott szakma motivá­ciójánál jelentős különbséget találtunk a férfiak és a nők között. A nők legna­gyobb részét családi okok motiválták a szervezői munka választására, mivel ennél viszonylag több idejük maradt családjuk ellátására és nincs éjszakai ügyelet. Csupán a megkérdezettek 10%-a mondta, hogy eredetileg is, már az .

Next