Felsőmagyarország, 1895. január-június (11. évfolyam, 6-148. szám)

1895-05-29 / 123. szám

2 oldal. PEL SOM­AGYARORSZÁG. telésbe tett összeget az összegnek megfelelő bélyeg- TAUID ATHI­ költséggel együtt egyszerűen postára teszi s a nélkül, I AVI Il A I Ul­. hogy 10—20 fit költség okoztatott volna, már az után * eredeti táviratai, járással, megszabadul a hitelezőjétől csekély költség ..... . ... mellett. 8 A király-gyakorlatok. Igen, de van a fizetési meghagyási törvénynek R„danP<;t május 28 (A F­er­táv­­l A egy §-a, mely szerint Gergely Imre s illetve az adós ÍÍUCiapOSt, JU 28. ( ■ vv a fizetési meghagyásnak vagy mindjárt a vevényen, Bud. Tud. jelentése szerint Ő felsége a király vagy Írásban 15 nap alatt.daczára annak hogy tudja ' idei őszi nagy hadgyakorlatoknál a szokott­­miként tartozik, ellenmondhat s ekkor a fizetési meg­ j . . . hagyásnak minden hatálya megszűnik. (XIX. t.-cz. 8. §.) ^**1 kevesebb ideig fog tartózkodni, mivel szép­ Mondjuk pl., hogy Gergely Imre bár tudja, hogy tember ho első 7 napján Stettinben részt tartozik, mégis mert a fizetést halogatni akarja, vagy vesz a nagy német hadgyakorlatoknál és onnan elbeánmolnde.leZőjét bosszantani’ igy tesz' “ ** hogy 5 napra a swinemündeni nagy gyakorlatokhoz Ezen ellenmondásról Kovács Pál, a mint értesít­ő megy. Nálunk a 7 temesvári és a 12. nagy­tetik, ez be­utazik Kassára s kéri Gergely Imrét s gZebeni hadtestek fognak az idén egymással ha­­sommás peri tárgyalásra idézni stb. I , , . ... , . . . ... _ , , . , , , , _ , adakozni, e gyakorlatokat követik Alcsuth vide-Ezen kérelemnek a bíróság helyt ad s Gergely L . . . . , , , , , Imrét tárgyalásra idézi, hol igy fel­, mint alperes is­ kér nagy lovassági gyakorlatok, a­melyeken ő„ megjelennek. Alperes kéri a tárgyaláson felperest, hogy igaz,­ becssen a tartozást, de nem tud pénzhez jutni, le­­­gyen türelemmel, s rövidesen megfizeti, de felperes hivatkozva elég kíméletességére, kéri alperest marasz­talni, mert úgymond megakadályozandó a sok költsé­get, kértem a fizetési meghagyást ellene, de mert ellen mondott, háromszor kellett Kassára s vissza­utaznom, ez 18 frtomba került, ezenkivül élelemre összesen 4 frt, bélyegköltség 3 frt, tehát összes költ­ségem 25 frtot tesz ki, kérem ebben is marasztalni Gergely Imrét. A Gergely által tett beismerés alapján most már a biró nevezettet az összes költségekben marasz­talja s csak midőn a fizetésre kerül a sor, látja Ger­gely, hogy jobb lett volna az első felszólításnak nem ellent mondani, legalább megmentette volna maga ré­szére a 25 frt felesleges kiadást, mit neki a per okozott. ! felsége szintén jelen lesz. ajánlatos. Mint ismertetésem elején is említettem, nem a jogász közönségnek szántam jelen soraimat, hanem a köznépnek s egész terjedelmében sem kívántam fejte­getni s magyarázgatni ezen törvény jó vagy rossz oldalát, azt hiszem egyelőre elég annyi, s bár visz­­hangra találna, mily sok haszontalan költségtől men­tetnének meg, de ezen felül mily sok időrabló és meddő munka elvonatnék a bíróságoktól is. Legfőképen a községi és közjegyzői karnak volna fontos feladata ezen a fizetési meghagyásokról szóló törvény jóltevő intenczióját a néppel megértetni s hiszem is, hogy népünk helyes felfogása belátná ennek czélszerűségét s nem késne mindezt magáévá tenni. Azok tehát, a­kik a néppel gyakran s közvetle­nül érintkeznek, ajánlják mindenkinek a fentebb álta­lam előadottakat figyelmébe. Berecz Kálmán: Hát bizony csak haladunk a korral. A neeman­­i czipáczió nagy tért hódított a külföldön, veszedelme­­sen terjed, mint a kolera; eljutott ide mihozzánk is,­ a­hol már nagyban vetik a czigányok a vályogot a leány­gimnáziumok számára. Most a napokban hallottam félfüllel valamit a nálunk létesítendő „dajka­képző tanfolyamb­ól. A má­r­­sik félfülemmel pedig arról értesültem, hogy a tanfo- Ezen általam felhozott példából nyilván kitűnik j­lyam hallgatására ez ideig csupán férfiak irathoz­­tehát, hogy mi volt ezen törvény életbeléptetésével a j­ó törvényhozás czélja, nem más mint az, hogy az adós a tetemes perköltségektől ment legyen. Ezen törvénynek azon intézkedése, hogy az adós a fizetési meghagyásnak ellent mondhat, nagyon helyes, mert minden követelés nem oly kétségtelen áru, mint a fenti eset is, tehát az adósnak meg kell tenni azon jogának hogy ügyét bírói tárgyalás alá vihesse a krinolt de ezúttal férfiak számára persze ha adósnak érzi magát, úgy a költségekkel­­ való megterheltetésre való tekintettel egy cseppet sem Ez különben a dolog rendje szerint van. A vi­lág egyet fordult a sarkából ; a nők diplomát szerez­nek, a férfiak oda húzódnak a konyha mellé rántást kavarni, a bölcsők mellé gyereket ringatni. Párisi divattermek tudósításai szerint újra divat INNEN-ONNAN. [Kassa, május 28. Nőszerkesztőség. — Kép a jövőből. — Ergó a nők kiszorítják a férfiakat a hivatalok­ból, legyenek azok államiak, vagy közhivatalok. Női ajkak fogják hirdetni az Isten igéit, gyöngéd, rózsás körmű kacsók lapozgatják a korpus jurist, programm­­beszédeket gyártanak, reczepteket írnak stb. már is.De kezökhöz fogják ragadni a sajtó egyed­urai. Kontyos újdondászok szaladgálnak városszerte, a kékharisnyás szerkesztő illatos velin papirosra írja a vezérczikket. Ilyen formán képzelem én a jövőt. Nagyon szépen megélünk mi azonban úgy is. El-el járunk udvarolni a napi, heti­lapok szerkesztő­ségébe s ha már regényeket nem szabad írnunk, leg­alább szövünk. Hanem ebben az uj korban majd azután fogjuk olvasni a különböző újdonságokat, mindjárt a rovat elején ritkított sorral, kövér betűkkel. „Szives elnézését kérjük tisztelt előfizetőinknek azért, hogy lapunk közbejött akadályok miatt csak mához egy hónap múlva fog újra megjelenni. Ugyanis városszerte hódoló tiszteletnek örvendő szerkesztőnk a múlt éjjel vezérczikkizás közben két erőteljes fiú gyermeknek adott életet. Miután pedig a városunkban időző dajkák mindenike katonának poroztatott be, ked­ves férje közreműködése mellett, maga lesz kénytelen a gyermekek gondozásával foglalkozni. Ezenkívül pedig tehetséges fiatal segédszerkesz­­­­tőnk munkásságától meg vagyunk egy időre fosztva, mert egy katonatiszt társaságában elzónázott váro­­s * * A dús lombokkal ékeskedő fák és a gömbölyűre sunkból. Főmunkatársunk szinte nem vehet részt a lap nyirt akáczok koronái alatt sok leány ösmerősömmel szerkesztésében, mert kedves családi körében van ki­­sétáltam. Kaczér tekinteteket vetettek reám s meghó­ yatya idézni ho­ már folyam­atban van egy nagy sza­­ditásomon fáradoztak ; nagy sóhajtások és meleg pil­ , , ,­lantások között vallották mindannyian, hogy sze­­básu szappanfőzés, rét­ek­­­ Végül rovatvezetőink s lapkihordóink nagyobb Büszkeség dagasztja keblemet, hogy mások is része egyetemben a nyomda alkalmazottakkal részint érezik azt a csudálatos, lágy meleget, mely szivüket nagy mosást, részint tyuk ültetést stb. rendezvén, fölvillanyozza, szeretni kényszeríti. S engem szeret- szintén nem állnak rendelkezésünkre, nek !••• Ugyan miért ? Szép nem vagyok­­­ s azt hi­­­szem, kiváló tulajdonságaim sincsenek !••• és mégis!! Még egyszer bocsánatot s szives elnézésüket kérve, hogy igy, hogy úgy stb. A viszontlátásig maradtunk. Az „Illatos legyező“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Ilyen formán képzelem el azt az újkort, mikor a nőemanczipáczió ragadja kezébe a kormány­rudat. És ez igen szépen meg is történhetik, mert fur­fangos a női agy, — nagyon hasonlít testvéréhez a női szívhez s nem igen fogja azt megérteni, hogy mi czél­­ból vetik már a czigányok a vályogot az építendő leány­ gimnáziumok számára. Félremagyarázzák igen könnyen. Szegény vályogvető czigányok! Szatyi. — Te vagy az én boldogságom s téged látlak lerajzolódni egész lényeddel lelkemben !••• Ám a pásztorórák, az édes perczek véget értek. Holdvilágos tiszta est volt, melyen utóljára találkoz­tunk. Éreztük mindketten a fájdalmat, mely ifjú szi­veinket elfogta; a válás gondolata lehangolta kedé­lyünket. Miért is kellett ennek megtörténnie ? Miért vagy oly távol tőlem ? Elváltunk. Egy csókot éreztem ajkamon, az utol­sót, a­melynek édes izét még most is érzem. — Szeretsz-e ? — Mindig ! Örökké ! — Hölgyeim, én nem tudok szeretni! Szivem nem érte el még a szeretkezés zenib­jét s viszonozni nem képes vonzalmukat !••• Ezzel hárítom el magamról a gyanút, hogy őszinte gondolattal szeretem őt, —­ egyedül, — hogy szivem már nem az enyém, hogy cserébe adtam neki az övéért. A szeretkezés elmúlt csábos perczeit újra átélni vélem s szivemet elárasztja a szerelem édes melege. Vájjon így érez-e ő is ? A szellő halk susogásával álomba ringatni kezd; a horizonon kóválygó felhőket nézem s kényes sze­meimmel sóhajtok utánuk . — Kérdezzétek, szeret-e még? Németz Jenő Május 29. NAPIHÍREK, Kassa, május 28. — A középiskolai tanárok kongres­szusára az előkészületek szakadatlanul folynak. Péchy Zsigmond főispánunk mint elnök, a bizottságot f. hó 30 ára (csütörtök d. u. 5 és fél órakor) a vár­megyeház kistermében tartandó ülésre hívta össze. — Jótékonyság. Volny J. kanonok a kö­zelgő pünkösdi ünnepek alkalmából ismét megemléke­zett a szükséget szenvedő szegényekről s e czélból a polgármesternek 60 irtot adott át. — Virágillat alatt roskadozott az a drága kis teher, a melyet ma harangok zúgása és óriási rész­vét mellett kisértek ki a megtört szivü szülék az utolsó útra. A kis koporsót hat fehér ló vontatta lassú, szomorú lépésben, mintha csak érezte volna az a hat oktalan állat, hogy mily nagy fájdalom fogja el a sokszámu gyülekezet szivét, a mely eljött, hogy a fájdalom súlya alatt görnyedő szülőket megvigasz­talja és hogy a kedves halottnak utolsó utján kísére­tül legyen. A kis Dórát, Laszgallner Ödön és hitve­sének leánykáját ma temették el nagy részvét mel­lett. Koporsója tele volt rakva a legszebb virágokkal, koszorúkkal és feliratos szalagokkal. A szertartást három pap végezte, mire megindult lassú lépésben a menet ki a Rozáliára, hová örök pihenőre tették le az oly korán elhunyt szép leánykát. Béke vele ! — Muzeum. A felsőmagyarországi muzeum könyvtárát újabban Gallik Géza ajándékozta meg ér­tékes könyvadomán­nyal. — Városi levéltár. A frankfurti városi levéltár igazgatója megkereste Kassa városa tanácsát, hogy levéltárából néhány középkori oklevelet tanul­mányozás végett megküldjön. A város a kérelemnek készséggel eleget tett. — Elismerő oklevél. A debreczeni torna­versenyen résztvett huszonkét tanintézet közül két debreczeni iskola díszoklevelet nyert, hat középiskola s ezek közt első helyen a kassai premontrei főgimnázium elismerő oklevelet nyert. — A kassai diákok Debreczenben. A kassai premontrei főgimnázium ötven tanulója uta­zott le — mint megírtuk — Debreczen városába, hogy részt vegyenek az ottani kerületi tornaversenyen. Diákjaink és különösen vezető tanáraik — mint öröm­mel értesülünk — a debreczeniek vendégszerető ér­deklődésének mindenütt a középpontjai. A kassai diá­kok katonásan kiképzett s edzett csapatja festőien szép egyenruhájukon és katonás magatartásukon kívül leginkább azzal keltették fel a debreczeniek oly nagy­fokú érdeklődését, hogy a város szülöttének, a nagy­nevű költőnek, Csokonay Vitéz Mihálynak az emlék­szobrát megkoszorúzták. Erről az ünnepies tényről s a kassai főgimnáziumi tanulók és tanárok megérkez­téről a következőket olvassuk a Debreczeni Hírlap­ban : „A kurta kék nadrágos fehér monogrammos in­­ges, fehér sapkás kassai diákok elsőnek érkeztek meg városunkba a szombat esti vonattal. Nagy néptömeg várta a kassai prémontrei rend főgimnáziumának tanu­lóit a perronon. A jövevényeket Fazekas reáliskolai igazgató üdvözölte, mely szép beszédre Stohr Sziárd kassai főgimn. igazgató válaszolt, kijelentvén, hogy e tornaversenyre nagy örömmel jöttek, mert alkalmuk nyilik megismerkedni a legmagyarabb várossal és mert le akarják róni kegyeletüket Debreczen leghíre­sebb szülötte, Csokonay iránt. A lelkes beszédre ha­talmas éljen zúgott fel. A kassai diákok nem feled­keztek el Csokonay V. Mihály nagy költőnkről s ke­­gyeletes szép emlékünnepély folyt le tegnap délelőtt a Csokonai kertben. Díszes fehér-kék szalagos koszo­rút helyeztek ez alkalommal városunk nagy szülötté­nek emlékszobrára. Fél 12 órakor nagy néptömeg nézte végig a lélekemelő ünnepélyt, mely alkalommal Heffler Konrád kassai tanár mondott szép beszédet, megemlékezvén a kiváló magyar lyrikusról kegyele­­tes szavakban. A megkoszorúzás után szétoszlott a néptömeg, hatalmasan megéljenezve a hazafias kortár­sakat.“ Az ünnepségek további lefolyásáról tegnapi kelettel a következőket jelentik még a Felsőmagyar­­országnak: A többi középiskolák növendékei vasár­nap délelőtt és délután érkeztek Debreczenbe. Vala­mennyi iskola növendékseregét nagy néptömeg várta. Délután a megérkezettek a debreczeni „nagy erdőn“ időztek, ahol társas vacsora várt a tornász diákokra. Este 8 órakor bankett volt a Rima-szálló éttermében, a­melyen a tanárok vettek részt. A banketten jelen voltak Dégenfeld főispán és Simonffy polgármester is. Simonffy polgármester mondta az első pohárköszöntőt a vendégekre ürítvén poharát, melyre a vendégek ne­vében Stohr Sziárd a kassai prémontrei főgimnázium igazgatója válaszolt, éltetve a főispánt, alispánt, pol­gármestert és a versenyt intéző köröket. Hétfőn reg­gel isteni tisztelet után próbaversenyek voltak s azu-

Next