Felsőmagyarország, 1901. március-június (17. évfolyam, 52-147. szám)

1901-05-15 / 111. szám

Május 15. engedi meg, mikor Ausztriában rossz volt a termés. Megszűnt a forgalom, megszűnt a ke­reskedelem. Magyarországnak csakugyan nem volt kereskedelme s a­mi volt is, Ausztria rakta zsebre a hasznát, mert onnan vettünk mindent. És ez az állapot öröklő­dött át önökre is. A statisztika kiszámította, hogy minden 1000 frtból, melyen önök üz­letük számára árukat szereznek be, 800 frtot Ausztriának adnak. Ha önök üzletük­ben szétnéznek, rengeteg olyan árut látnak,­­ melyért külföldnek adták pénzüket. Ha ez­­ így tart ezután is, lehetetlenség, hogy ha­­­­zánk felvirágoznék. Önök a jövő kereskedői, s új irányt kell kezdeniök. A magyar ipar­ rohamosan emelkedik, sok magyar gyárt­mány kiállja a versenyt a legjobb külföldi­vel. Fogadják szívesen ajánlkozásaikat, te­gyenek kísérletet s ne gúnyolják ki készít­ményeiket, ha talán egyben-másban fogya­tékosak is, mert a mint Deák Ferencz mondá, a kereskedelem terén az ok is oko­zat sajátságos visszonyban vannak egymás­sal . Nem pártoljuk a magyar ipart, mert fejletlen, de ha soha nem pártoljuk, soha­sem fejlődik ki Már pedig hogy hazánk minden téren, bármily áldozattal is, a virág­zás lehető legmagasabb fokára emelkedjék: minden hazafinak első és legszentebb kö­telessége. A Turul czipőgyár botránya és kassai fiókja. Kassa, május 14. A „Turul“ czipőgyár részvénytársaság igazgatója nyilatkozik. A lehető leggyengébb módon védeke­zik azon támadások ellen, amelyekkel már napok óta tele vannak az ország összes újságjai. Hogy a czipőgyár igazgatójának hosszú nyilatkozata mennyiben érdemel hi­telt, arra mi nem reflektálunk, de rá fogunk mutatni igenis arra, hogy a „Turul“ czipő­gyár e czégér alatt tényleg már forgalomba hozott czipőket. A gyárigazgató-tulajdonosa Frankel Alfréd a nyilatkozatában ezt mondja: „A temesvári „Turul“ czipőgyár még nincs abban a helyzetben, hogy kész árut a piaczra hozzon!“ Ez az állítása nem felel meg min­den tekintetben a valóságnak. Kassán már a harmadik hónapja ott diszlik a fő­­utcza egyik czipőüzlete felett: „ Turul czipőgyár részvénytársaság fiókja.“ Ha a gyárnak még nincs kész áruja, úgy nem lehet fióküzlete sem, hogy pedig van, arra bizonyság a kassai fióküzlet. Minő czipőket árusítanak el itt? Semmi esetre sem magyar gyártmányt. De nem áll a Tu­rul czipőgyár igazgatójának, Frankel Alfréd­­nak az az állítása sem, hogy a mödlingi czipőgyár, melynek szintén ő a tulajdonosa, madárvédjeg­­gyel hozza forgalomba gyárt­mányait. Az eddigi mödlingi gyártmányok egyi­kén sem látott e sorok írója madár­ védje­gyet, hanem igenis a czipők talpán ez áll: „Mődlinger Schuhfabrik, Alfred Frankel.“ Aki meg akar bizonyosodni erről, tekintse meg a Turul czipőgyár kassai fiókját. Majdnem minden egyes czipő talpán ez áll, de madár egyiken sincs. Hogy a szegedi fiók gyártmányaira hogyan szálltak rá hirtele­­nében a védjegy­madarak, erre feleljen az igazgató-tulajdonos. FELSŐMAGYARORSZÁG A dolgot egy hosszú nyilatkozattal nem lehet szép csendben elütni, mert az osztrák gyáros furfangja elég világos, nem fedi azt semmi homály. Törvényeink tiltják, hogy borokat más néven hozzanak forgalomba, mint a­hogy ezt a „Turul“ czipőgyár kassai fiókja teszi. A tisztelt igazgató úrnak másként kel­lett volna nyilatkozni, így nem tudjuk el­hinni, nem tudja velünk elhitetni, hogy az ő részén van az igazság s hogy csalafinta­ság nincs a dologban. Mit tárgyal a vármegye? (Abauj-Tor­n vármegye rendkívüli köz­gyűlése.) — A Felsőmagyarország tudósítójától. — Kassa, május 14. Abauj-Tornavármegye törvényhatósági bizottsága folyó évi május hó 23-án délelőtt 10 órakor péchujfalusi Péchy Zsigmond főispán elnökletével, a vármegyeház dísz­termében rendkívüli közgyűlést tart. A tárgysorozat a következő : 1. A gróf Buttler-féle alapítványi helyre a m. kir. honvédségi Ludovika- Akadémiába az 1901—1902. évre való be­mutatási jog gyakorlása. Előadója Ham­­mersberg László főjegyző. 2. A gyámpénztár 1900. évi zárszáma­dása. Előadója Ferdinandy Gyula aljegyző. 3. A vármegyei gazdasági egyesület kérvénye a tenyészbika kiállítás és vásár czéljaira, az évi 700 korona megszavazása iránt. Előadója Pallaghy Gyula aljegyző. 4. A vármegyei gazdasági egyesület kérvénye a lótenyésztési jutalomdíjosztás czéljaira az évi 1400 korona megszavazása iránt. Előadója: Pallaghy Gyula. 5. Garbócz-Bogdány község határozata és kötelező nyilatkozata a népiskola álla­mosítása ügyében. Előadó : Papszász József aljegyző. 6. Bárcza község határozata az iskola czéljaira fölveendő kölcsön ügyében. Előadó: Papszász József aljegyző. 7. Mindszent község kérvénye az általa fölveendő kölcsönért a kezesség elvállalása iránt. Előadója: Fekete Elemér aljegyző. 8. Raisz Gyula volt hilyei körjegyző felebbezése, a községi és körjegyzők nyug­díjintézete kezelő választmányának hatá­rozata ellen. Előadója: Hucskó aljegyző. 9. Községi költségelőirányzatok és zár­számadások. Előadók : járásonkénti elosztás szerint, valamennyi jegyző. A 9 éves Jánoska és 3 éves Mariska még aludtak, mikor az anyjuk elment. A fiúcska néma volt, csak gagyogott egy ke­véssé, de azért egészen jól megértették egymást kis testvérével. El tudtak játszani naphosszat kettecskén. Mikor felébredtek, az anyjukat szállították. Éhesek voltak. A fiú ki akart menni, de az ajtót nem tudta kinyitni. Sírtak egy darabig, aztán játszadozni kezdtek. Eközben a gyermek megkapta az asztalfiókban a gyufát. Nagy öröm volt. Tüzet fognak rakni. A leánykát felültette az ágyra, maga is odakuporodott, csak szalmát és aprófát vitt még oda. Aztán kisimították a lepedőt s a fiú alágyújtotta a szalmát. Tapsoltak, nevettek, mikor nagy füstölgéssel meggyűlt az. Ámde a tűz egy pillanat alatt terjedt tova, belekapott a dunnába, a párnákba. A gyerekek megrémültek. A fiúcska gyorsan leugrott, de a leány már nem tudott. A lány megkapta kis ingét. Elbukott. Bele a tűznyelvekbe. Még sikoltozott egy néhány­szor, kalimpált a kis lábával, aztán elhal­­gatott örökre. A szobában ezalatt mind jobban ter­jedt a tűz. Már az egész ágy égett, onnan átcsapott a láng az asztalra, még a kre­­dencz is tüzet fogott. A fiú szerencsére ki­tudta nyitni az ablakot s azon kiugorva elmenekülhetett. A tűzre a szomszédok let­tek figyelmessé, mikor az már a tetőbe is belekapott. Nagy hirtelenséggel s erőfeszí­téssel eloltották azt. Mikor a házba mentek be, már csak hamu és üszők volt ottan, minden odaégett. Az ágy helyén egy kis megszenesedett csontváz feküdt, a leánykáé. A fiú csak késő délután került haza, künt bujdosott a nyiresben. Leírhatatlan volt az anya fáj­dalma, mikor hazajövet látta a pusztulást. A gondatlan anyát feljelentették az orosz régi szolgabirói hivatalhoz s nemso­kára élvezi méltó bünhödését. Megégett gyermek. (Az anya gondatlansága) — A Felsőmagyarország tudósítójától. — Kassa, május 14. A halálesetek bünkrónikája ismét sza­porodott eg­gyel, mit az anya vétkes gon­datlansága idézett elő. Könnyelmű és­szel ott hagyta gyermekeit a házban magukra, még az ajtót is reájuk csukta, hogy ki ne menjenek, amíg haza nem jön. És a gyer­mekek felgyújtották a házat, egy csak az isteni gondviselés folytán szabadult meg, a másik pedig ott lelte borzasztó halálát. Tudósítónk különben így adja elő az esetet : Rusztin Györgyné bereg-szt.-miklósi lakosnak sürgős dolga akadt a szomszéd községben. Kora reggel el is indult hazul­ról, hogy délire majd visszatér s reá zárta gyermekeire az ajtót, hogy ki ne mehes­senek, nehogy eltapossa valami szekér. 3. oldal. Rablógyilkosság vagy szikés. (Rejtélyes eset.) — Saját tudósítónktól. — Kassa, május 14. Szerencsi tudósítónk egy rejtélyes el­tűnésről ad hírt. Kellner Mihály ottani magánfuvaros több helyi kereskedőtől közel 1800 koronát vett fel, mely összegért a tokaji nagytőzsdéből dohányárut kellett volna vásárolnia. Kellnert már évek óta bízzák meg a trafikosok a dohány vásárlásával és szállisí­tásával és még sohasem tette meg azt, hogy vissza ne tért volna. Most azonban megtette. Vagy ha nem is ő maga tette meg, hát megesett. Kellner ugyanis a múlt va­sárnap reggel, a­mint a dohánypénzeket állandó megbízóitól felvette, szekerére pat­tant s megbízásának eleget teendő Tokaj felé vette útját. A trafikosok, miután még hétfőn is hiába várták Kellner visszatértét, sürgönyt menesztettek Tokajba, mire az a válasz érkezett, hogy Kellnernek még színét sem látták Tokajban. Küldönczöt küldtek hát utána, a­ki a keresztúri határon meg is találta lovát, kocsiját és­­ hült helyét. Az esetnek némi rejtélyességet köl­csönöz az a körülmény, hogy a szekéren igen sok értékes árut találtak, sőt a többek közt egy másfél akós hordó bort is és így nem tudni, szökésről van-e szó, avagy rablógyilkosságnak esett-e áldozatul. A la­kosság túlnyomó része, azonban inkább azt hajlandó hinni, hogy Kellner a nyomozás megtévesztésére hagyta szekerén áruit és

Next