Felsőmagyarország, 1904. január-június (20. évfolyam, 2-155. szám)

1904-01-03 / 2. szám

Kassa, 1904. XX. évfolyam 2. sz. Vasárnap, január X FELSŐMAGYARORSZÁG iHV.t .2027. KASSAI NÁPLÓ, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth Lajos­ utca 20. sz., földszint. Telefon: 187. Megjelenik mindennap. Felelős szerkesztő : Dr. HOHENAUER SMÁCZ Előfizetési árak : egész évre 20 kor., félévre 10 kor. negyedévre 5 kor., egy hóra 2 kor- Egyes szám­ára 10 fillér. T. előfizetőinket az előfizetési ös­­­szegek mielőbb való szives megkül­désére kérjük, hoggy a postán uj év körül bekövetkező torlódás mellett is lapunk folytatólagos megküldése minden megszakítás nélkül történ­hessék. „Annum perdidi“«­ ­ Kassa, január. 1. Sylveszter éjszakájával Magyar­­ország és népe egy elveszett eszten­dőtől búcsúzott. Ha a római császár nagy vesz­teségképpen panaszolta fel azt a na­pot, melyen valami nagy dolgot nem művelt és kitört belőle a »diem perdidi«, akkor a magyar gyászba borulva elmondhatja : nemzet „an­num perdidi!“ és egy esztendő hatásait a nemzet elvesztett­sére aránylag sem lehe­t még fejlődő­meg­közelítőleg sem oly gyorsan pótolni, mint az egyén képes egy elvesztett nap hatásait jóvátenni. Midőn a múlt esztendő Sylveszter­­éjjelén a kormányai monarchia két államának közt sok fáradság és viszontagság után kész lett a kie­­gyezés, Magyarország megkönnyeb­bülten lélegzett föl s azt hitte, hogy immár legyőzheti az oly sokáig ér­zett gazdasági depressiót, de minden várakozásnak az ellentéte teljesedett: a­helyett, hogy jobbra fordult volna­­ a dolgok sora, rosszabbra fordult, a­helyett, hogy a munkában való köröm érvényesülhetett volna, a né­­­­pet szinte kényszeritették a semmit­­tevésre, ké­nyszeritette oly testü­let, melynek tulajdonképpen az hivatása, hogy a nép érdekeit kép­­ viselje és a nemzet fejlődését ve­zesse és előmozdítsa. év Miután az obstruktió már a múlt őszitáján bejelentette magát, márciustól kezdve ismét kitört a parlamentben és még ma sincs vége.a Oly kormányt, mely duzzadni látszott a szilárdságától, oly kor­mányt, melynek Magyarország oly so­­­­kat köszön, elsöpört, más kormá­nyok érvényre sem juthattak, a te­kintélyt kigúnyolták és aláásták, a parlament házszabályaival szinte­­ labdáztak, a törvényeket elnémítot­ták a legőrületesebb várakozások és aggodalmak uralkodtak a közvé­leményen. Mind sötétebb lett, mind feketébb éjszaka borult az ország telé és ked­vezett a politikai kísértetek elvete­medett üzelmeinek, melyeket fényes nappal mindenki érdem szerint mél­tatott. Végre egy nemeslelkü királyi szó »legyen világosság !«-ot kiáltott, végre egy elszánt férfiú állt az ál­lamügyek élére, hogy rendet vigyen a chaos-ba. És talán mégsem teljesen elve­szett esztendő ez a haldokló év. Terméketlen ugyan minden gazda­sági és kulturális eredményben, de talán annál termékenyebb politikai megismerésekben. Talán éppen most fogja belátni a nemzet, miféle em­berek martaléka lett, be fogja látni, mire van szüksége gyógyulásához, haladásához. Talán éppen ez az esztendő hozza­­ meg a haladás biztosítását, a bizto­sítást a politikai munka további za­­j­varása ellen, talán a szabadelvűség, kivált fia politikai képviselői el­­­­szántságot és egyetértést tartanak fenn, melyet oly sokáig nélkülöztek, talán akkor a szabadelvűség Magyar­­ország javára győzelmesebben fog működni, mint valaha és mind mé­­lyebb gyökeret ver az egész nép­­ szívében. Lehet, hogy most, a­mint a folyó év január 1-től fogva kelle­metlen csalódásokba hajítottak be a­ TÁRCA. Galíd­ai élményeim* (Fürdői levél Iwonicsról.) A Felsőmagyarország számára irta : Myskovszky Viktor. Hogyan ? S most decemberben fürdői levél ? kérdi csodálkozva — és pedig mél­tán — a »nyájas« olvasó, mert megjegy­zendő, hogy nálunk az olvasó rendszerint mindig „nyájas«, a németnél pedig ren­desen »barátságos» (der »freundliche« Le­ser) szokott lenni. szerkesztő barátom Igenis, az igen tisztelt felszóllításának a leg­nagyobb készséggel engedve, elhatározom, hogy a múlt nyáron e lapok hasábjain megjelent iwonicsi fürdői levelemet mint­egy folytatom s befejezem, annál is inkább, mert nemcsak e kies fekvésű és igen lá­togatott fürdőben, de hazautazásom alkal­mával is valóban sok újat és érdekeset láttam és tapasztaltam. Egyébaránt kérem tisztelettel, azt hiszem lehet télen is fürdői levelet irni; mert hány boldog halandó tölti el a zord telet az enyhébb déli éghajlattal biró vidékeken Olaszhonban, Algírban s más helyen; — s igy gyakran van alkal­munk télen is fürdői levelekkel találkozni a lapokban. Iwonics fürdőben augusztus hónapban elérte a fürdői saison tetőpontját. E fürdő­nek van róm. kath. kápolnája is, teljesen fából épült, gót stílben ; mennyezete hiányá­ban a födélszék szerkezete látható, akár a római szent Pál Basilikájában vagy pedig a Hildesheimi templomban. A gerendák azonban itt is több szinti befestéssel és gazdag aranyozással bírnak. Kék alapon arany csillagokkal behintve, a­mi pom­pásan hat. E kápolna nem túlságos nagy, de ne­mes arányainál, diszítményeinek és fest­ményeinek művészies kidolgozásánál, vala­mint gót architektúrájának szépségénél fogva, kellemes és a bent uralkodó miszti­kus félhomályánál fogva egyszersmind megható és lélekemelő is. Ismeretes, hogy a lengyel igen vallásos s így különösen a vasárnapi mise alkalmával nemcsak a len­gyel intelligencia, de a pórnép is látogatja az isteni tiszteletet. A lengyel nemzeti viselet itt leginkább már csak a pórnépnél észlelhető s nem csak a férfi, de a leányok is nemzeti, élénk szinü öltönyükben igen festői képet nyújtanak Bár az intelligencia is némi büszkességgel viseli a szép és festői lengyel nemzeti viseletét — és pedig na­gyobb számmal mint nálunk a magyarok a magyar viseletét. A mise előtt van az egyházi beszéd, természetesen hangzatos lengyel nyelven. Nekem feltűnt, hogy még a mise előtt egy pap karingben és stólával, egy fehér szervétával borított nyílt tá­nyérral szedte be a közönségtől a kegyes adományokat. Nálunk rendesen a sek­restyésnek ez a kötelessége. Továbbá fel­tűnt nekem, hogy az éneklő nagymise al­kalmával a miséző lelkész a latin szavakat lengyel kiejtéssel mondja, például: »in saeculya saeculyorum«. Ismeretes, hogy a lengyel az egyszerű l-t mindig ly-nek mondja ki, igy például egy németül be­szélő lengyelt ezen kiejtéséről mindjárt le­het megismerni. Az egyszerű l betű is előfordul a lengyel nyelvben és igy mon­datik is ki, csakhogy akkor az 1 egy s alakú keresztvonással bir. E kápolna, melyhez számos lépcsőfok vezet fel, a fenyves erdőben igen festőileg áll egy magaslaton, honnét gyönyörű kilá­tás nyílik a fürdőre és regényes vidékére. A lengyel deákság is meglehetős szám­mal volt a fürdőben képviselve ; a deákok nemcsak elegáns, csinos, de egyszersmind célszerű s igen praktikus egyenruhát viselnek. Sötétkék, majdnem fekete kelmé­ből készült egyenruha arany vagy ezüst gombokkal, a­melynek viselete úgy látszik minden tanulóra kötelező — áll egy tok­­ból, mellényből és nadrágból s egy szem ellenzővel (schilddel) ellátott sapkából, melynek elején a gomb alatt — a gymna­­zistáknál egy G arany vagy ezüst betű díszült egy cserkoszorúban, míg a realis­táknál egy R betű.

Next