Felsőmagyarország, 1909. január-március (25. évfolyam, 1-75. szám)
1909-03-07 / 55. szám
2. oldal. FELSŐMAGYARORSZÁG momentumokra gondolni a téli hólében úszva, amikor az egész város tele van az olvadás siralmaival. Észak, kelet, dél és nyugat panaszkodik most az utcák járhatlansága, a pocsolyák és kátyúk miatt. És vigasztaló változásokról beszélve meg kell állapítani, hogy éppen itt nincs vigasztaló. A tanácsnak az idei évre abszolúte nincs kövezési programmja. A tavalyi nagy utcaburkolás után teljesen holtpontra jutott az utcarendezés. A költségvetésben elenyészően csekély összeg van az idei költségvetésbe fölvéve utcaburkolásra ; mindössze pár ezer korona. A város bevételei a törvény értelmében az utcaburkolásra fordítandók. Kassa város bevételei közt a kövezetvám több mint 50,000 koronával szerepel. Ennyit kellene tehát új utcakövezésekre fordítani. A nyár, a száraz idő elcsitítja majd a panaszokat. Addigra kizöldül a liget és kivirágoznak Kassa házainak ablakai. Valóban kiváncsiak vagyunk a nyárra! Hogy fog a Fő utca festeni ? Lesz-e az ablakokban tényleg sok virág. Muskátlik, rezedák, violák és nyájas felfutók, tarkítják-e majd az erkélyeket ? Mire megjön a nyár, állni fog az új mozi, mert egy erkölcsi testület áll majd mögötte, mely mögött viszont a város áll. Egy állandó mozgófényképszínház épül addigra az Erzsébet téren. Betonból lesz és nem fújja majd el a szél. Inponálóan fog megállni a Laczikonyhák és gyümölcsös sátrak közt. Valami zaj hiányozni fog a városból, ez a közúti csöngetése lesz. Az idén már nem visz személyeket. Addigra a szükség talán létre fog hozni valami nyilvános közlekedést, mely bennünket, akik fiakker-vagyonosságban nem szenvedünk, a zöldbe visz. És bár a Kossuth utca már aszfaltos és fokozottan van kivilágítva ez az idegenek elbájolására szánt utca, mondjuk Kassa előszobája, vasúti személykocsiforgalom számára még nem nyitják meg a ligetet. Ez majd csak akkor lesz, ha állni fog az új pályaudvar. Ebből azonban az idén nyáron csak a fűtőház épül meg. De ez is nagyarányú építkezés lesz és igen sok munkáskezet fog foglalkoztatni. Lesz egy más, jelentékenyebb építkezésünk is. Az új korcsolyapavillon építése a ligetben. A közvágóhíd átalakításának, kibővítésének munkálatait kora tavasszal meg kell kezdeni. Nem késhet soká a Fegyverházutcai toronyépület művészi kivitelű átalakítása sem. Mire megérkezik a virágos május, ott le kell zajlania az első képkiállításnak. A ligetben közkutakat állít a város. Már csak pár hónap választ el bennünket attól a terminustól, ameddig minden házba — tehát városi házba is — be kell vezetni a vízvezetéket és csatornázást. Bevezetik tehát a ligetbe és a Kioszkba is. A vízvezeték bekötésének terminusával elmúlik az utcaburkolat állandó felszaggatása. Ez szintén lényeges javulást fog jelenteni. A nyárig lejár a dómban emelendő Rákóczi-emlékműre hirdetett pályázat is, mely ez alkalommal tán nem lesz meddő. Addigra talán kiírják Rákóczi lovas szobrára is a pályázatot! Mert hisz azt a pénzt nem azért adta össze az ország, hogy a két szoborbizottság illetékességi vitája közben jól kamatozzék. Változás, alakulás, fejlődés, ez lesz a nyár szignaturája. És a szignatura nem épen vigasztalan, bárha más körülmények el is rontják ebben a városban az emberek életét. Március 7. A tisztviselőtelep kérdéséhez. Kassa, március 6. A F. U. néhány nap előtt megjelent hasoncímű cikkéhez óhajtok néhány megjegyzést fűzni azon címen, hogy éppen én vagyok az, aki egy nagyszabású tisztviselőtelep megépítésére a helybeli Állami Hivatalnokok Körének konkrét ajánlattal szolgáltam. Teljesen egyetértek abban a hivatkozott cikk tírójával, hogy a tisztviselői karnak igen fontos érdeke fűződik egy reális alapokon létesítendő telep megépítéséhez. Tudniillik dacára annak, hogy a lakbérilletmények a legutolsó időben lényegesen emeltettek, a tisztviselő a helybeli rendkívül drága lakásviszonyok folytán még így is legtöbb esetben ráfizet lakbérére, ha megfelelő lakást tart. Csak igen kivételes eset az, ha valaki a lakbéren megtakarítani tud, családos tisztviselőnél ez majdnem ki van zárva. A tisztviselőtelep létesítése azt célozza, hogy a hivatalnoki karnak lehetővé tétessék állásának és igényeinek megfelelő, egészséges lakásban lakni és hogy az általa lakott házat idővel, tisztán lakbérének feláldozása által, tulajdonilag megszerezze. A F. U. cikke erre alkalmas módnak jelölte meg az állam által megépítendő tisztviselőtelepet. Ebben már ellene kell mondanom a t. cikkírónak, mert ezen idea, ha kivihető volna is, nem szolgálná a tisztviselők érdekét. Elsősorban nem tartom lehetségesnek a kérdés ilyetén való megoldását más alapon, minthogy az állam — ha bele is menne a tisztviselőtelep megépítésébe — a lakásokat mint természetbeni illetményeket adná, s ezzel elesnék egyrészt a lakbéren való megtakarítás lehetősége, másrészt a tulajdon megszerzésének módja. Ezen megoldás továbbá természetszerűleg involválná a lakáskényszert, ami igen rövidesen gyűlöltté tenné az egész eszmét. Végül semmi esetre sem A hétről. — No, ugye mondtam, hogy háború lesz? Most már egész bizonyos. — Miből következtet olyan biztosan nagyságos asszonyom ? — Annyi nagy fejű katona járt Kassán. Annyi csillogó gallér. Mondja, mit csinál szegény parasztfiú, mikor berukkol a cifra katonasághoz, míg mindezt megtanulta? Azt hiszem, amikor kicsi gyerekkorában a fogai jöttek, akkor sem kínlódott jobban. Én két napig azt hittem, hogy Belgrádban vagyok, ahova tegnapi és tegnapelőtti kassai pletykák szerint már bevonult az osztrák-magyar ármádia. Nem találja, hogy az emberek túlságosan ujságíróskodnak ? — Amióta nagyságos asszonyom nagyon logikus akar lenni, igen távoli dolgokat kapcsol össze a fantáziája. — No igen , van pillanat, amikor megint azt hiszem, hogy nem vagyunk Belgrád, hanem tényleg Kassa, csakhogy Budapest áttelepedett hozzánk. Előbb Bársony, most Zsoldos. — De mondja, miért ragaszkodnak a Kisfaludistákhoz, meg Petőfi istákhoz és egy bizonyos irányhoz, mely tárgyaiban, kifejezésmódjaiban elavult és nem ragadja már meg a lelkünk. Miért mutatják nekünk csak azt az irodalmi kort, melyről már érzik minden tiszteletreméltósága mellett a múzeumi szag. Miért nem adnak valami ízelítőt abból ami lesz, ami most készül és forr ? Ha nem féltenek bennünket a múzeumi levegőtől, melynek nálunk, ha széppé akarjuk tenni, levendulaszaga van, akkor miért féltenek bennünket egy kis bortól, amely forr. Még mi asszonyok sem csípünk be tőle. ■— Nagyságos asszonyom! Hódolatom ezért a bátor hitvallásért. — Hát maga erre nem hitt engem képesnek ? — Őszintén, én minden nagyrabecsülésem mellett . . . hogy inkább disztingvál a koszton és a közönséges valcer között . . . egy öreg és egy fiatal csók között . . . — Igen csakhogy lassan megöregszünk és akkor nyugodtak és gondolkodók leszünk.— Egyik hétről a másikra ? — Nem látott még fiatal lányokat, mikor felhúzzák a mamájuk hosszú ruháját és a tükörben tetszelegnek ? így a mi korunkban azt érezzük néha, hogy ezüstös paróka szállt a fejünkre és ráncok vonultak az arcunkra. — No, ne vigyázzon ! Rögtön ideidézem Czakó dr.-t, aki ráolvassa magára, hogy hazudja egy elmúlt kor stylusát, mert a mi asszonyaink örökké fiatalok. — Éppen, mert Czakót idézi. Én is végighallgattam és éppen azért, mert hazug minden, ami nem az anyaghoz idomul. — Ez vonatkozik a holt tárgyakra. A nő — ezt nem én találtam ki — annyi idős, amennyit mutat, Nem nem inponál. És hiába mamáskodik, neinkább vagyok hajlandó elhinni, hogy van egy tartalékosa, akit behívtak és most az uj csapatkiegészitésekkel viszik Boszniába . . . Ezért ilyen méla és a mélaság Hamletti varázs. — Határozottan nem. Érzem, hogy kivándorlók. — Megint valami szuggesszió alatt áll. Fogadok, hogy a Herczeg Ferenc szuggeszsziója alatt. Hogyan lehet ilyen felületesen elmondott tannak az áldozata ? — Lássa, egy ilyen tan, melyet limonádé, kártya, pezsgő, revolver, szeretők, csupa ilyen úri kelléken szűrve át, adnak be, ez hat. Miért: mert romlott olvasmányok, romlott nevelés, romlott felfogás és érzékek mellett ilyen képzetcsomók, mint az élet tartozékainak képei, dúsan vannak agyunkban. Ha nagyságos asszonynak is valaki nyugodtan, limonádé és émelyitő érzékenykedés nélkül előadná az élet becsületes szép tanát, melynek fundamentuma a munka és az emberben levő értékek erkölcse, akkor ez elálmositaná. Ellenben a Herczeg Ferenc hazugsága hat önre. Hogy mennyire nem tud disztingválni, mi értelme volna annak, hogy maga a munka erkölcsére fektetné életét. Ez a komolykodása is szenteskedő és fád már. Maga és maguk, akik elég gazdagok ahhoz, hogy semmit sem csináljanak, arra vannak itt, hogy szépek, üdék, fiatalok, finomak, édesek, illatosak legyenek, a szerelem legmagasabb vágyai . . . Csak egy pár szép gyermeket kellene szülni . . . — Mindössze ennyi: egy élet céljául ? akkor — Ez nagyon sok is. Mert ki vegye át a maguk szerepét ? A gondok és törődések közt megőrlődő nők. Maguk a természet mintái . . . Adieu! — Hova ? — Kivándorlók. — Hova ? — Keresem azt, aki magából elveszett. Spektitor.