Felsőmagyarország, 1910. július-szeptember (26. évfolyam, 159-235. szám)

1910-07-01 / 159. szám

Kassa 1910. XX­II. évi olyan» 159. szám. Péntek, Julius 1. Wi w FELSŐMAGYARI­RSZAG K­ASSAI NAPLÓ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KASSA, KOSSUTH LAJOS­ UTCA 23-ik SZÁM. Megjelenik minden hétköznap site.------Telefon 187. szám. Felelős szerkesztő : MORVAI SÁMUEL JClőfizető al­áraki Egész évre — — 20 kor Negyedévre — — — 6 kor Fél évre — — — 10 kor. Egy hóra — — — 1 kor Kirgen »ám ára 8 fillér* A koalíció fejfája. Kassa, június 30. A bírái előtt állott egy hírlapíró, aki a koalíciós kormány ellen súlyos vádakat emelt. Vele szemben ült Wekerle Sándor, a koalíciós kormány volt elnöke és rágalmazással vádolta a hírlapírót. Két napig vergődött a vádlott és lépésről-lépésre hátrált meg. A pert ítélet döntötte el és ennek elébe vágni nem volt szabad. Nem is az a fontos, hogy a szörnyű vádakért, ame­lyek a koalíciós minisztérium felé hangzottak és amelyeket a hangoztat­juk bizonyítani alig tudott azzal a Wekerlével szemben, akinek a kis­ujjában van az egész per anyaga, milyen büntetést rótt ki a szigorú bíróság. Nem is ez az, amiről beszélni akarunk, vajjon ezek a vádak igazak-e, vagy sem ? Szomorú valóság azonban, hogy ezek a vádak panamákról, üzletekről, nem tisztességes alkukról, a közvéle­mény körében kétségbeejtő módon el vannak terjedve. Már most akár iga­zak ezek a vádak, akár nem­­ felhá­borító, hogy Magyarországnak olyan kormányai legyenek, amelyekről szél­­tében-hosszában ily szörnyű vádakat emlegetnek. A nép szava Isten szava. A köz­vélemény, ismeretlen és titokzatos uta­kon az igazság bírója. Az ő ítélete felebbezhetetlen . . . Akár elkövette a koalíciós kormány ezeket a bűnöket, akár nem, a közvélemény kimondta az ítéletet, amelyet bármely okból az a kormány feltétlenül megérdemelt. Magyarország régi átka, a kor­mányai ellen felzúgó, sugdosott pa­nama-vádak. A vádak azonban a koalí­ciós kormányzat alatt oly lesújtó tö­megben és hangossággal kezdtek fel­­zúgni, hogy azokat szó nélkül hagyni nem lehetett. És ami magában véve is elég szokatlan és szomorú dolog: a törvényszék kénytelen volt egy letűnt politikai rendszer emlékeit oly szem­pontból mérlegelni, hogy azok tisz­ták-e, vagy sem és a megvádolt állami ténykedések korrektek-e, vagy sem ? Az országos érdekességű politikai sajtóper anyagából mi csak azzal a tapasztalattal foglalkozunk, hogy íme a koalíció politikájának szomorú fejfája ez a pör. Az a szomorú benne, hogy ez a pör egyáltalán keletkezhetett és a bíróság kénytelen foglalkozni vele. Hogy maga a pör anyaga az igazsággal mi­lyen viszonylatban van, ezt az esküdt­szék bölcsesége döntötte el. De hogy ez a pör milyen viszonylatban van a politikával, nevezetesen a koalíció élet­­képtelenné vált politikájával, azt min­denki eldöntheti, akit a koalíció kor­mányzati uralmának emlékei még ma is gyötörnek. Voltaképen nem is az a közügy ebben a pörben, hogy valaki rágalma­zott-e és ha igen, hogyan torolta meg ezt az igazságszolgáltatás. Ez büntető­jogi matematika, amelynek az eredmé­nyét mindenkinek a magyar igazság­szolgáltatást megillető nagy tisztelettel kell fogadnia. Ebben a körben a köz­ügy, egy politikai rendszert is túlélt közügy az, hogy keservesen látnunk kell, mily közel tudott férkőzni a vád és a gyanú legmagasabb állami méltó­ságainkhoz a koalíció idejében. És ebben föltétlenül hibásak a koalíció uralmának tényezői. Nem azért hibá­sak, mintha az ő működésük valóban Danae. Írta: Rexa Dezső, Danae — Leontium leánya. Erről a Leontiumról is szeretnék szólani. Szeretném elmondani, miképpen élt [a görög „kis nők“ (mikro­gyné) eme egyik legna­gyobbja ; szeretném elsorolni zajos kaland­jait, világra szóló botrányait, amikről Athén günáceumaiban annyi szó esett; szeretném elbeszélni gyalázatos élte folyását és sze­retném elregélni, mily fényes szellem volt, mily hatalmas tudás, mily gazdag tehetség, mily csodálatos ékesszólás lakozott ő benne. Szeretném elmondani, mily lelkesedéssel to­lakodtak körülte az Akropolis alján az agg bölcsek, mint lesték ajkáról a szót, tanulva tőle: mi a tiszta bölcselet ? És szeretném el­­mondani, mint rajongták körül ugyancsak ott a szerelemvágyó ifjak, mint epedtek ajka édes csattanásáért. Mert Leontiumról írva áll: ő a 12- ik Olympiász körül élt és nagy volt a szerelemben, nemkülönben nagy a bölcsész-tudományban. Mikor a bölcseletet tanulta buzgón, a bölcs kérdésbe mélyedve Jó férfi- és gyermekruhák csak ERDÉLYINÉL Óriási választék. Lelkiismeretes kiszolgálás. Szabott ár. a színházzal szemben. járt a gymnazion tornácának oszlopai kö­zött. Ő egészen elmerült a tudomány fo­lyamában. Kedvese volt az okos bölcsnek, mesterének, a derűs Epikusnak. Mikor a bölcseletet tanította , a hajnal első sugarai ott lelték már a tanítványai közepette és csodálatos ékesszólással hirdeté a tudo­mányt. Kedvese volt jeles tanítványának, Metrodorusnak és a másik tanítványának, a költőlelkü kolofoni Hermesianaxnak és a harmadiknak, a szép, ifjú . . . stb. így szól róla a följegyzés, amelyből nem marad ki szépségének dicsérete sem. Azon­ban a kolofoni Hermesianax elégiáiban ugyan sokkal szebben van megénekelve Leontium csodás szépsége. Abban az anastrofában, melynek első sora így kezdődik : Zoé mu zasz ágápó . . . Ennek a Leontiumnak volt a leánya Danae. Danáéról nem olvasható sehol oly lelkes magasztalás, mint anyjáról. Róla csak egy­szer történik említés valahol, mikor az ön­feláldozó szerelem példáiról szól egy klasszi­kus szerző. Ő sem volt más, mint anyja : könnyelmű, hajhászta az élveket, kergette a gyönyöröket. Tudománya nem elméleti bölcselet körében forgott. Abban igen távol volt anyjától. De a gyakorlati bölcselet kérdései közül egyet jól megfejtett: — Mi az élet legigazabb bölcsesége ? — Szeretni ! Igen, ő nagyon tudott szeretni. Ephesus helytartója, Sophron volt a szerelme. Dús, bortermő vidék gazdag városa volt Ephesus. Pompás palotáinak porphiros-csar­­nokaiban a jólét tanyázott, s gyakori vendég volt ott a féktelen tobzódás. Özönlött ilyen­kor a szinarany tűz, mellyel a gyönyör virá­gait locsolták; arany tálakon halmozva állt az ínyencek minden ingere, gyönyörűsége; zenészek pengették húros hangszereiket; s a porondon vasszi­ű bajvívók küzdtek életre­­halálra; s a mulatókat, kiket a kiontott vér színe, párája, illata uttasított, a buja táncos­nők könnyű lebbenése ringatá mámorba. Itt tudtak élni. Itt mester volt Danae . . . S hozzá méltó tanítvány volt Sophron.

Next