Felsőmagyarország, 1912. július-szeptember (28. évfolyam, 157-235. szám)

1912-07-02 / 157. szám

Kassa, 1912. XXVII. évfolyam 157. szám. Kedd, Július 2. FELSŐMAGYARORSZÁG iniv. 24-232. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KASSA. KOSSUTH LAJOS­ UTCA 23-ik SZÁM. Megjelenik minden hétköznap este. Telefon: 187. szám. K­ASSAI NAPLÓ. r * ............— ■ ................ .. 1 Felelős sz­erkesztő : MORVAI SÁM­UEL. Előfizetési árait i­s Egész évre .... 20 kor. Negyedévre .... 5 kor. 1 Fél évre....................10 kor. Egy’ hóra . . . . 2 kor. Egyes szám ára 6 fillér* Demokratikus reformok és Kassa, julius 1. Abauj-Tornavármegye legutóbbi köz­gyűlésén azt mondottam a választójog kérdésével kapcsolatban, hogy félek ily kérdéseknél a nemzeti jelszavak hangoz­tatásától, mert a magyar történelem szomorú példája annak, hogy a szabad­elvű s demokratikus reformoknak, me­lyek Bécs felől jöttek, nemzeti jelsza­vakkal s a törvényesség fogalmával ve­tettek gáncsot. Hozzátehettem volna, hogy a most megint fölhangzott „in in­tegrum restitutio,, is e fegyverek közé tartozik. És fölsoroltam állításom bi­zonyságául a Mária Terézia urbáriumá­nak sorsát, hivatkoztam II. József sza­badelvű reformjaira, melyeket az 1790/ 91. országgyűlés a nemzeti szabadság hangoztatása mellett sírba tett. Ez az amit mondottam, de nem mondottam sok mindent, amit szavaim­ból jóbarátok s ellenfelek kiolvasnak, így nem mondottam azt, hogy én a szabadelvű abszolutizmus hive vagyok. Sőt! Nem képzelek nagyobb őrületet, mint az ellenzék egyes vezérférfiainak azt a most ismételten elhangzott kije­lentését, hogy inkább jöjjön a nyílt ab­szolutizmus. Nem mondottam azt sem, hogy Bécs csupán emberszeretetből járt el úgy, amint cselekedett. Igen jól tudom, hogy Bécsnek érdekében volt a köznép erősítése. De nem mondottam azt sem, hogy a nemesség a rendi különállásnak minden­kor a föltétlen védője volt. Voltak ki­váló hazafiak, kik már a XVIII. század­ban harcoltak a demokratikus refor­mokért. Hogy csak azokat említsem, kiknek ivadékai a legutóbbi megyei köz­gyűlésen is ott voltak, gróf Pálffy Kristóf kancellár, gróf Zichy Károly or­szágbíró, Darvas Ferenc, Berzeviczy Gergely. Ezeket azonban kortársaik ha­zaárulóknak minősítették, mert ők Bécs mellett foglaltak állást a demokratikus reformok kérdésében. Midőn pedig eze­ket a reformokat az 1790/91. ország­gyűlés félretette, egyszerre megválto­zott a színjáték. A karok és rendek ad­dig, mig „régi kiváltságaik és szabadal­maik“ meg nem erősittettek, mig Bécs szabadelvű volt, nyakra-főre alkudoztak Irta: dr Nyulászi János. interruptum“, a dinasztia megszakított öröklési fonalának jelszavát. Mikor azonban Bécs I. Ferenc alatt szintén a reakció szolgálatába szegődik, minden­nek vége szakad s Napoleon kiáltványa már eredménytelen. A reakciónak ekkor beállott korában ismét voltak a nemes­ségnek lelkes tagjai, kik a demokratikus haladás harcosai voltak, Deák Ferenc, Széchenyi stb. stb. De mennyi ideig kel­lett még ezeknek küzdeniük, míg törek­vésük eredményre vezettek. A Felvidéki Újság felszólalásommal foglalkozván, velem szembe állítja ezt a tételt: „demokratikus haladásunknak leghatalmasabb tényezője a nemzeti szempontok érvényre juttatását is köve­telő történelmi magyarság“ s hogy „állami és társadalmi életünk demokra­tikus fejlődése a nemzeti erőkifejtés ter­méke“. Sem az egyiket, sem a másikat nem vonom kétségbe. Kivált ha az első állítást a jövőre nézve értjük s ha „a történelmi magyarság“ fogalmát mint nehezen megfoghatót jobban konkreti­záljuk. Nem érthetjük alatta u. is a rendi különállást. Mert nem a szociál­demokrata sajtóban ugyan, ahol a Fel­vidéki Újság olvasta, de a Grünwald Béla — tehát Apponyi fegyverbarátja könyvében olvasom (146. 1.): „Az el­nyomott parasztság, melyre minden te­her nehezedik minden jog nélkül, mely nehéz testi munkával tölti életét s mely­nek nem szabad emelkednie, melynek szellemét nem világítja meg a magasabb értelmiség egy sugara sem, nem alkal­mas arra, hogy a nemzet öntudatos szel­lemi munkájában részt vegyen s fejles­­­sze a nemzet egyéniségét. De azért a magyar paraszt öntudat­lanul mégis sajátszerü missziót teljesit a nemzet életében. A magyar paraszt, aki megszállva tartotta az ország jelen­tékeny részét, már puszta létezése s száma által föntartotta a magyarságot. A nemzet e legalsó rétege, anélkül, hogy erre törekedett volna, megtartotta ma­gyarnak a felette levő réteget is, mely — Erdélyt kivéve — mindenütt elvesz­tette nemzeti jellemét, ahol magyar pa­raszt nem volt alatta. Az ország egy ré­szében hibája nélkül, mert üldözik vagy nem védik, elpusztul vagy idegen elem­be olvad, de az Alföldön terjeszkedik s átalakítja, elidegeníti, addig a paraszt­ság, melyhez nem jutott le az idegen mű­veltség hatása, megőrizte érintetlenül a nemzet géniuszát, eszejárását, nyelvét gondolkozásában, beszédjében s a költé­szet naiv formáiban, meséiben és dalai­ban; megőrizte, mint a föld rétegei a ne­mes ércet, a jövő nemzedékek számára, kik egy jobb korban fölfedezték, megtisz­tították, művészivé idomították s rege­nerálták vele nyelvünket és irodalmun­kat.“ A lényeg az, hogy a demokratikus haladást iparkodtak nemzeti jelszavak­kal, a törvényesség fogalmával s az ugyanakkor, 1790-ben feltalált in integ­rum restitutióval kijátszani. Nem adok ez állítás bizonyításául rendszeres fejtegetést, hanem különféle adatokból állítok össze egy mozaikot. A kath. egyház mindenkor demok­rata volt. A rendi kiváltságok korában is lehetővé tette az egyszerű parasztnak, hogy a legmagasabb állásig emelkedjék. 1790-ben Pest vármegye követi utasítása kimondandónak tartja, hogy püspök, apát, de még egyszerű javadalmas is csak gyökeres magyar nemes lehessen. (Marczali 186.) Biharmegye követi uta­sítása szintén ki akarja mondatni, hogy nem nemes ne kaphasson egyházi mél­tóságot, az ily püspököt be sem szabad bocsátani a diaetára. (Marczali 207. 1.) Ezt az 1861. XXVII. törvény­cikkre való hivatkozással tartják tör­vényesnek, amely törvény az „idegen nemzethez tartozók“ alkalmaztatását akarja kizárni, tehát aki nem nemes, az nem nemzet s a rendi előjogokat érvé­nyesíteni akarják, még ott is, ahol a val­lás tiltja. Az iskolaügy is a demokratikus ha­ladás kérdése. Mária Terézia s II. József megvetették az állami iskolázás alapjait, ők ugyan még német oktatást akartak, hiszen a magyar nyelvet akkor a nemes­ség nagyrésze nem beszélte, de már az 1790-iki országgyűlés alkalmával az aulikus Zichy Károly gróf országbírótól ered az első kormányintézkedés, hogy a magyar nyelvet művelni s terjeszteni kell az iskolákban, különösen ott, hol most több nyelv is dívik. (Marcz. 118.1.) Képzeljük csak el, hogy hol van Magyar­­ország ma akkor, ha az állami iskolát-E­lpi i Jj]|­ílÁllflBII fűszer-éscsemege-kü­lönlegességek üzlete D HUSH PÜPyil HASSA, KOSSUTH LAJOS­ UTCA 22. SZ. Vágott fát 25 kilós zsákokban házhoz ===== szállítok. ===== az idegen államok fejeivel, porosszal, s ő olvaszt be idegen elemeket. S mig a Állandóan nagy raktár csak elsőrendű minőségű fűszer-, bor- és csemege-árukban. Naponta friss pörkölt kávé. Saját gőzpörkölde, vidéki megrend­elések­ Rontosai eszközöltetnek ! (Tállya) Hegyaljai, asztali és gyógyborok. Finom asztali bor már 1 bor. 10 fillértől kezdve.

Next