Felsőmagyarország, 1912. július-szeptember (28. évfolyam, 157-235. szám)
1912-07-02 / 157. szám
Kassa, 1912. XXVII. évfolyam 157. szám. Kedd, Július 2. FELSŐMAGYARORSZÁG iniv. 24-232. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KASSA. KOSSUTH LAJOS UTCA 23-ik SZÁM. Megjelenik minden hétköznap este. Telefon: 187. szám. KASSAI NAPLÓ. r * ............— ■ ................ .. 1 Felelős szerkesztő : MORVAI SÁMUEL. Előfizetési árait is Egész évre .... 20 kor. Negyedévre .... 5 kor. 1 Fél évre....................10 kor. Egy’ hóra . . . . 2 kor. Egyes szám ára 6 fillér* Demokratikus reformok és Kassa, julius 1. Abauj-Tornavármegye legutóbbi közgyűlésén azt mondottam a választójog kérdésével kapcsolatban, hogy félek ily kérdéseknél a nemzeti jelszavak hangoztatásától, mert a magyar történelem szomorú példája annak, hogy a szabadelvű s demokratikus reformoknak, melyek Bécs felől jöttek, nemzeti jelszavakkal s a törvényesség fogalmával vetettek gáncsot. Hozzátehettem volna, hogy a most megint fölhangzott „in integrum restitutio,, is e fegyverek közé tartozik. És fölsoroltam állításom bizonyságául a Mária Terézia urbáriumának sorsát, hivatkoztam II. József szabadelvű reformjaira, melyeket az 1790/ 91. országgyűlés a nemzeti szabadság hangoztatása mellett sírba tett. Ez az amit mondottam, de nem mondottam sok mindent, amit szavaimból jóbarátok s ellenfelek kiolvasnak, így nem mondottam azt, hogy én a szabadelvű abszolutizmus hive vagyok. Sőt! Nem képzelek nagyobb őrületet, mint az ellenzék egyes vezérférfiainak azt a most ismételten elhangzott kijelentését, hogy inkább jöjjön a nyílt abszolutizmus. Nem mondottam azt sem, hogy Bécs csupán emberszeretetből járt el úgy, amint cselekedett. Igen jól tudom, hogy Bécsnek érdekében volt a köznép erősítése. De nem mondottam azt sem, hogy a nemesség a rendi különállásnak mindenkor a föltétlen védője volt. Voltak kiváló hazafiak, kik már a XVIII. században harcoltak a demokratikus reformokért. Hogy csak azokat említsem, kiknek ivadékai a legutóbbi megyei közgyűlésen is ott voltak, gróf Pálffy Kristóf kancellár, gróf Zichy Károly országbíró, Darvas Ferenc, Berzeviczy Gergely. Ezeket azonban kortársaik hazaárulóknak minősítették, mert ők Bécs mellett foglaltak állást a demokratikus reformok kérdésében. Midőn pedig ezeket a reformokat az 1790/91. országgyűlés félretette, egyszerre megváltozott a színjáték. A karok és rendek addig, mig „régi kiváltságaik és szabadalmaik“ meg nem erősittettek, mig Bécs szabadelvű volt, nyakra-főre alkudoztak Irta: dr Nyulászi János. interruptum“, a dinasztia megszakított öröklési fonalának jelszavát. Mikor azonban Bécs I. Ferenc alatt szintén a reakció szolgálatába szegődik, mindennek vége szakad s Napoleon kiáltványa már eredménytelen. A reakciónak ekkor beállott korában ismét voltak a nemességnek lelkes tagjai, kik a demokratikus haladás harcosai voltak, Deák Ferenc, Széchenyi stb. stb. De mennyi ideig kellett még ezeknek küzdeniük, míg törekvésük eredményre vezettek. A Felvidéki Újság felszólalásommal foglalkozván, velem szembe állítja ezt a tételt: „demokratikus haladásunknak leghatalmasabb tényezője a nemzeti szempontok érvényre juttatását is követelő történelmi magyarság“ s hogy „állami és társadalmi életünk demokratikus fejlődése a nemzeti erőkifejtés terméke“. Sem az egyiket, sem a másikat nem vonom kétségbe. Kivált ha az első állítást a jövőre nézve értjük s ha „a történelmi magyarság“ fogalmát mint nehezen megfoghatót jobban konkretizáljuk. Nem érthetjük alatta u. is a rendi különállást. Mert nem a szociáldemokrata sajtóban ugyan, ahol a Felvidéki Újság olvasta, de a Grünwald Béla — tehát Apponyi fegyverbarátja könyvében olvasom (146. 1.): „Az elnyomott parasztság, melyre minden teher nehezedik minden jog nélkül, mely nehéz testi munkával tölti életét s melynek nem szabad emelkednie, melynek szellemét nem világítja meg a magasabb értelmiség egy sugara sem, nem alkalmas arra, hogy a nemzet öntudatos szellemi munkájában részt vegyen s fejlessze a nemzet egyéniségét. De azért a magyar paraszt öntudatlanul mégis sajátszerü missziót teljesit a nemzet életében. A magyar paraszt, aki megszállva tartotta az ország jelentékeny részét, már puszta létezése s száma által föntartotta a magyarságot. A nemzet e legalsó rétege, anélkül, hogy erre törekedett volna, megtartotta magyarnak a felette levő réteget is, mely — Erdélyt kivéve — mindenütt elvesztette nemzeti jellemét, ahol magyar paraszt nem volt alatta. Az ország egy részében hibája nélkül, mert üldözik vagy nem védik, elpusztul vagy idegen elembe olvad, de az Alföldön terjeszkedik s átalakítja, elidegeníti, addig a parasztság, melyhez nem jutott le az idegen műveltség hatása, megőrizte érintetlenül a nemzet géniuszát, eszejárását, nyelvét gondolkozásában, beszédjében s a költészet naiv formáiban, meséiben és dalaiban; megőrizte, mint a föld rétegei a nemes ércet, a jövő nemzedékek számára, kik egy jobb korban fölfedezték, megtisztították, művészivé idomították s regenerálták vele nyelvünket és irodalmunkat.“ A lényeg az, hogy a demokratikus haladást iparkodtak nemzeti jelszavakkal, a törvényesség fogalmával s az ugyanakkor, 1790-ben feltalált in integrum restitutióval kijátszani. Nem adok ez állítás bizonyításául rendszeres fejtegetést, hanem különféle adatokból állítok össze egy mozaikot. A kath. egyház mindenkor demokrata volt. A rendi kiváltságok korában is lehetővé tette az egyszerű parasztnak, hogy a legmagasabb állásig emelkedjék. 1790-ben Pest vármegye követi utasítása kimondandónak tartja, hogy püspök, apát, de még egyszerű javadalmas is csak gyökeres magyar nemes lehessen. (Marczali 186.) Biharmegye követi utasítása szintén ki akarja mondatni, hogy nem nemes ne kaphasson egyházi méltóságot, az ily püspököt be sem szabad bocsátani a diaetára. (Marczali 207. 1.) Ezt az 1861. XXVII. törvénycikkre való hivatkozással tartják törvényesnek, amely törvény az „idegen nemzethez tartozók“ alkalmaztatását akarja kizárni, tehát aki nem nemes, az nem nemzet s a rendi előjogokat érvényesíteni akarják, még ott is, ahol a vallás tiltja. Az iskolaügy is a demokratikus haladás kérdése. Mária Terézia s II. József megvetették az állami iskolázás alapjait, ők ugyan még német oktatást akartak, hiszen a magyar nyelvet akkor a nemesség nagyrésze nem beszélte, de már az 1790-iki országgyűlés alkalmával az aulikus Zichy Károly gróf országbírótól ered az első kormányintézkedés, hogy a magyar nyelvet művelni s terjeszteni kell az iskolákban, különösen ott, hol most több nyelv is dívik. (Marcz. 118.1.) Képzeljük csak el, hogy hol van Magyarország ma akkor, ha az állami iskolát-Elpi i Jj]|ílÁllflBII fűszer-éscsemege-különlegességek üzlete D HUSH PÜPyil HASSA, KOSSUTH LAJOS UTCA 22. SZ. Vágott fát 25 kilós zsákokban házhoz ===== szállítok. ===== az idegen államok fejeivel, porosszal, s ő olvaszt be idegen elemeket. S mig a Állandóan nagy raktár csak elsőrendű minőségű fűszer-, bor- és csemege-árukban. Naponta friss pörkölt kávé. Saját gőzpörkölde, vidéki megrendelések Rontosai eszközöltetnek ! (Tállya) Hegyaljai, asztali és gyógyborok. Finom asztali bor már 1 bor. 10 fillértől kezdve.