Felvidéki Ujság, 1907. június-szeptember (1. évfolyam, 1-94. szám)
1907-06-09 / 1. szám
2 FELVIDÉKI ÚJSÁG nak oltáránál megvédjük az erős, a hazának megalkuvást nem ismerve szolgálni kész nemzedék nevelésének nemes feladatát! * Csodálatos módon kereszteződnek Sárosvármegye és Kassa város érdekei. A helyi sajtó néhány orgánuma, amikor nyilvánvaló lett, hogy a koronázási jubileum alkalmával Kassa, a közoktatásügyi kormány által létesíteni tervezett »Közművelődési Háznak egyikét a királytól ajándékként kapja, készségesen lemondott volna erről a királyi kegyről s az új kórházat követeltek. — Eperjes is küzd a kórházi mizériákkal s ezek megszüntetése céljából egy új modern kórház építését kérte a kormánytól, hová küldöttséget is menesztett. Kétségtelen, hogy Eperjesnek, mint megyei székhelynek szüksége van egy modern kórházra, hiszen mi tudjuk azt, mit jelent, ha a vármegye és város közegészségügyének oly védbástyája van, mint a kassai kórház, oly célszerűtlen ósdi valami, amelynél még egy-egy modernebb barakk is különb. A kormány azonban megtagadta Eperjestől a nagyobb szabású kórházat mégpedig (mint egy eperjesi laptársunk közli) a tervbe vett kassai egyetem miatt, amelyet egyelőre két fakultással építenek ugyan, de később megadják az orvosi kart is. Ehhez pedig modern, nagy kórház kell, amely több vármegye területéről kapja a tanításhoz és tanuláshoz szükséges beteganyagot. Ha pedig Eperjesen nagyobb méretű, kellően felszerelt kórház épülne, ez elvonná a betegek jókora percentjét a kassai egyetem klinikájától. — Eperjesi laptársunk eme híradását ezzel fejezi be: „Úgy látszik Kassán nem ismerik még a kormánynak ezt a tervét a sajtó körében, mert ott a kultúrpalota helyett kórházat sürgetnek, holott ez utóbbi úgyis meglesz és pedig nagyobb mértékben, mint ők hiszik . — Nos, mi őszintén bevalljuk, hogy erről a kormánytervről nem tudtunk s így Eperjesé az érdem, hogy nekünk ily nem csekély örömöt szerzett s most várakozással nézünk a kormány intézkedései elé. — Az öröm azonban nem tesz bennünket önzővé, hanem reméljük, hogy derék szomszédunk, Sáros megye is minél hamarább megkapja a maga kórházát, ha kisebb méretűt is, de modernet és célszerűt, amelyre minden vármegyének és városnak oly elengedhetlen szüksége van. Beköszöntő. Kassa, junius 8. „A nemzetek boldogulásának alapja a tiszta családi élet, a kereskedelmi tisztesség, az erkölcsi érzék s a közszellem magas színvonala. Az egyszerű szokások, a bátorság, az igazlelkűség s az egészséges higgadt ítélet, melynek forrása ép annyira a jellem, mint az értelem. — Ha valamely nemzet jövőjéről helyes ítéletet akarsz alkotni, a vizsgáld még gondosan növekvőben vannak-e e tulajdonságok vagy kiveszőben ? Főkép azt figyeld meg, mely tulajdonságokat becsülik legtöbbre a közéletben. Vájjon a jellemre nagyobb, vagy kisebb súlyt helyeznek-e? Vájjon azok az emberek, kik a nemzet életében a legmagasabb polcokra jutnak, oly férfiak-e, kikről illetékes bírák a magánéletben, pártkülönbség nélkül, tisztelettel szólnak? Őszinte-e meggyőződésük, következetesek-e, kétségtelen-e, feddhetetlenségük? Ez erkölcsi áramlatok alapján állapíthatod meg legjobban bármely nemzet horoszkópját. Ez a néhány sor egyszerűségével és tartalmasságával élénken emlékeztet a negyvenes évek magyar publicistáira. Pedig az írójuk egy korunk embere és a civilizáció élén halad. Történettudós, gazdasági, társadalomtudományi és filozófiai író. A legmodernebb művekben sűrűn idézik. Elismert tekintély az emberi szervezetek törvényeinek ismeretében. És egy hosszú élet tapasztalatait, egy csodálatos szorgalmú lángész emberöltönyi munkáját végeredméy kényte nehány bibliai módra egyszerű szóba foglalja össze. Idézzük, mert az irányunkat, törekvéseinket, a célunkat szabatosabban kifejezni lehetetlen. A magyar közélet pincéjében új bor forr. Még nem ismerjük a szesztartalmát, de már érezzük fullasztó gőzeit, ártalmas és kellemetlen melléktermékeit. Még azt sem tudjuk, erjed-e a mienk vagy possad, de ismerjük a nyugati pincék immár meghiggadt hasonló termését és nem sok jó reménységgel vagyunk az értékéhez. Tudjuk, hogy az erjedés az élet tünete, s aki a lefolyását gátolja, a veszedelmes anyagok meggyülemlését idézi elő; romboló, expanzív erőket oktalanul hizlal. Mi az élet természetes megnyilatkozásainak, alakváltozásainak nem álljuk útját, azokat szabályszerű mederbe akarjuk terelni. Tudva tudjuk azt is: a rothadás, az oszlás, a halál jelensége és azért a dezorganizáció bomlasztó mérgét, ha kell, ellenméreggel közömbösítjük. Igyekszünk összegyűjteni, erős és öntudatos szervezetbe fűzni azokat, akik — mint mi — úgy érzik, hogy az átlagos emberi életnél sokkalta hosszabb idő óta élnek e darab földön, metropolisában, hanem valamely kis olaszországi város pályaudvarán lennénk, amelyek tudvalevőleg arról nevezetesek, hogy térfogatuknak és berendezésüknek minél kevesebb, mondhatni semmi köze a kényelem és célszerűség fogalmaihoz. (A kassai pályaudvarról azt állítják ugyan a benszülöttek, hogy úgy a város vezetősége, mint az egyéb faktorok, már évek hosszú sora óta fáradoznak a pályaudvar kibővítésén, de ernyedetlen munkásságuk csorbát szenved azon, hogy a pályaudvar és felvételi épületei kőből és nem kaucsukból készültek, mert különben a hosszú huza-vona után, már magától ki kellett volna ennek a pályaudvarnak bővülnie). Tehát még ma is fennáll a kényelmetlenség és a helyszűkében gyökerező statusquo, amelyet nem tud feledtetni az utassal, sem a hatóságilag engedélyezett kivándorlási ügynökség embereinek tengerész egyenruhás, agilis tömege sem a „határrendőrök“ egyenruhájának koloriitjából formálódott tarka kép. Van azonban remény, hogy ez a szánalmas „ázsiai“ állapot (íme: kezdődik már Vámbéry theoriája) nem sokáig tart, mert a város, mely minden vitális érdekét a mindenkori kormányhoz menesztett küldöttségek utján szokta kivívni, most a kassai pályaudvar kibővítése, illetve egy uj pályaudvar épitése érdekében szervez egy monstre küldöttséget s igy a múltak példáján okulva álló plakát katonazenét hirdet, akkor meg éppen káprázatos az a kép, mely kibontakozik. A hét bizonyos napjain — ugyanis — a „kioszkban“ játszik a katonazene, amely körülmény mégis némi terheket ró az „előkelő “világra, amennyiben ezt a zenét, amelyért a ligeti vendéglősnek fizetni kell, mégsem illik ingyen meghallgatni, a vendéglőben azonban ilyenkor „zenei árak“ vannak. Szombaton azonban a legmagasabb fokra száll a Széchenyi-liget frekventált voltának hőmérője. Ilyenkor a katonazenét, a „bon-ton“ és a pénztárcák minden sérelme nélkül lehet meghallgatni. A hullámzó tömeg hölgyközönsége, valóságos toilette-versenyt folytat s jó családból való, erős szem legyen az, amely el nem káprázik a meglepő nagyságú butonoktól. A kioszk fehér asztalai ilyenkor ugyan szánalmas üresen állanak, de annál zsúfoltabb a fő abeé széksora, hol az ember a járók-kelőket kényelmesen leszólhatja, élvezheti a hangversenyző katonazenét, ahol mutogathatja a toilettejét, epeömléssel komplikált sárgaságba döntheti barátait s mindezt csekély négy fillérért, anélkül, hogy feltámadhatna a rossz nyelvű emberekben a fukarság gyanúja. Zolt: No igen! Mert ezeken a barnára megy és ugyanazon hirdetést kétszázkétszázötvenszer egymás mellett ismétlő székeken négy fillért kell fizetni. De mennyire ! Ha leültünk s lefizettük a fekete tarsolyával ellátott s felénk siető ülődíjszedő hölgynek a négy fillért, akkor a jó szellemek óvjanak ALEXY ÖDÖN Mű vésnök KASSA, Fő u. 12. “„5“ Mindennemű monogrammok, czimerek és betűk vésése kő, arany, ezüst, elefántcsont s egyéb fémekre. Rnn-n-vsnfa ccrp-iliplvPír-ínt HUggdUtd= CJ> IClVClJCglUh, pecsétnyomók, pecsétbélyegek, önműködő bélyegzők, számozógépek stb. e szakba vágó munkák legelőnyösebb beszerzési helye. — remélhető, hogy nem sokára megkapja az új pályaudvart — egy más város! . . . Amidőn befejezve szemlélődésünket, egy „Kimenet“ feliratú táblával jelzett sikátoron át, kijutunk a pályaudvarról, pillanat alatt úgy érezzük, mintha a kiállott szenvedésekért, a nyert kellemetlen benyomásokért, a természet pompájának minden szépségével akarna bennünket kárpótolni. Néhány lépcsőt lefelé haladva, valóságos lombsátor borul fölénk, míg a távol perspektíváig, a nyílegyenes fasort két oldalról székek szegélyezik, amelyek kényelmes, de kemény ülőhelyekkel pihenőre csábítják az arra járót. Kassa éghajlata, méltóan a város északi fekvéséhez, eléggé hűvös, de ha valakinek, dacára az állandóan alacsony hőmérsékletű időjárásnak mégis melege lenne, csak kultiválja ezt a pályaudvarról a városba vezető fasort, (mely különben a „Széchenyi-liget“ alias „Rét“ egy bájos töredéke) s nyomban kielégítést nyernek „nyári smock“ hajlamai mert abban a fasorban jótékony melengető napsugárról nincsen szó. A „Széchenyi-liget“ eme aloé-ja különben, erősen hasonlít valamely fürdőhely sétateréhez. Délelőttönként unatkozó fiatal urak, üzletkötésekre várakozó, különböző ügynökök és utazók, néhány lábadozó beteg, vagy szabadságon levő, de a rossz közgazdasági viszonyok miatt itthon rekedt beamter, népesítik be a liget e fasorát. Délutánonként már elevenebb élet lüktet itt, de ha a ki