Felvidéki Ujság, 1909. január-március (4. évfolyam, 2-73. szám)
1909-01-03 / 2. szám
2 FELVIDÉKI ÚJSÁG nőjen a Felvidék csapásáról, az egérjárásról, mely főleg szegény tót népünket teszi tönkre, sokszor írmagot sem hagyva az elvetett magból. És hogy lehetne ezt szinte a végtelenbe fűzni, melyek mind csak azt bizonyítanák jobban és jobban, hogy nincs állás, nincs foglalkozás, mely annyi és oly kockázattal járna épen a legborzasztóbb ellenséggel az elemekkel való küzdelem miatt, mint a földmivelés. Épen azért, legyen a gazda még oly szorgalmas, tapasztalt és számits, mivel az elemi csapásokkal, — melyeket oly jelentősen nevezett el a magyar nép eszejárása „Isten csapásainak“-nak, — sohasem láthatja előre, sohasem tudhatja, hogy mikor keveredik adósságba. Itt vagyunk tehát azon a ponton, mikor a gazda a szó szoros értelmében vé\e kénytelen adósságot csinálni. Termését, egy évi fáradságának eredményét tönkretete vagy a jég, vagy a tűz, vagy a viz; állata van még ugyan, de ezt eladni annyit jelentene, mint a családot tejtől, vajtól megfojztani s ezáltal őt talán még az eddiginél is nagyobb nyomorba dönteni. Bízva és remélve tehát az Istenben, hogy a jövő esztendőben talán (?) megsegíti, kölcsönt vesz fel, hogy létét úgy a hogy biztosítsa. Nyakrafőre alakulnak a vidéken az apró zugbankok, melyek, mint a pocsolyák hínárja rácsavarodnak egy egy falu jóravaló népének gazdasági életére és lehetetlenné teszik azt. A vidéki bankok legnagyobbrészt magyar és tótnyelvű parasztemberek húsával táplálkoznak. Azért nem is lehet nálunk mindaddig okos belterjes gazdálkodásról szó, míg az uzsorabankok karmaiból ki nem szabadítják a keresztény hitelszövetkezetek a magyar népet. Ez a legnagyobb, legcélravezetőbb vállalkozás a népmentésben. fi kórházi ápolás és a köznép. Kassa, január 2. Ennek a cikknek megírására egy minap történt eset ad inpulzust. Egy oláh ember félholtra verte a feleségét azért, mert gondos ápolást igénylő betegsége gyógyítása végett 8 napra bement a belényesi kórházba s a kórházi díjat a férjjel megfizettette a gondnokság. Hogy az asszony ott keresett gyógyulást, ahol leginkább remélhette, az igen természetes. Az sem rendkivüli állapot, hogy a feleség után járó gyógykezelési költségeiket a férjnek kellett kiegyenlíteni. De hogy emiatt félholtra verje az asszonyt, az egy kis gondolkodásra készt minden valamire való embert. Az egyszerű parasztember amúgy sem igen törődik betegével s az időre, meg a természetre bízza gyógyulását. Orvost pláne csak akkor hivat, mikor a vég várható s azt is csak azért, mert ha orvosi kezelés nálkül hal meg családjából valaki, megbüntetik a gondatlan családfőt. A kórházról meg épen hallani sem akar! Az a körülmény, hogy ott fizetni kell betegje után, sokat visszatart attól, hogy kórházba vigye betegét. Azt persze nem tudja a boldogtalan, hogy az országos betegápolási pótadót azért fizetjük édes mindnyájan, hogy a vagyontalan kórházi ápolási költségei ennek az adóalapnak terhére esve, abból nyerjenek kielégítést. A parasztember felvilágosítást sem igen mer kérni falujában senkitől, mert azt hiszi, hogy valami rettentő nagy szívességet kér ezáltal s protekció kell ahhoz, hogy hozzátartozója kórházi ápolást nyerjen s még hozzá az ápolási költségeket se kelljen megfizetnie. Tehát marad minden a régiben. A beteg ott szenved az egészségtelen, levegőtlen szobában, minden ápolás híjján s a róla való gondoskodás azokban a sopánkodásokban összpontosul, melyet a be-belátogató vénasszonyok sima el fölötte, kommendálván lehetetlennél lehetetlenebb kotyvasztékokat, ráimádkozást s más efajta biztos hatású orvosságokat. A falun működő papok, tanítók s általában a kaputos emberek feladata, hogy a népet felvilágosítsák a kórház használatáról, az ottani ápolás szükségességéről s kivált arról, ami őket leginkább aggasztja, hogy a költségeket a vagyon nélkül szűkölködő emberektől nem hajtják be, tehát a beteg gyógyítása pénzbe nem kerül. Attól nem kell tartani, hogy zsúfolva lesznek a kórházak a felvilágosítás következtében. A parasztság a jövőben is kerüli, hogy kórházba jusson, viszont gondos ápolást igénylő esetekben nem fog idegenkedni a kórháztól, maga viszi be betegét s még az is, akinek fizetnie kell majd — vagyona révén — a kórházi költségeket szívesen fizeti ott, ahol betegét jó helyen tudja, mint látja szenvedni otthon, hol a körorvos hetenkint jó, ha egyszer látogathatja meg. A humanizmus ajkán hordozása nem elég! A nép bizalmát, szeretetét, becsülését kell megnyerni a valódi humanizmussal, mely ott kezdődik, hogy a népet oktassuk, tanáccsal lássuk el s bajában baráti szívvel, tesvéri szeretettel siessünk segélyére. Programmja: Isten, király, haza ! Megjelenik naponkint d. u. 5 órakor alább 6 oldal terjedelemben. A „Felvidéki Újság“ Előfizetési ára KASSÁN : Előfizetési ára VIDÉKEN: Egész évre..................................18.— K. Fél évre.......................................9.— K. Negyed évre......................................4.50 K. Kérjük azokat a t. c. előfizetőket, kiknek előfizetése lejár, hogy a lap megrendelését minél előbb megújítani szíveskedjenek. Levelezőlap útján nyilvánított kérelemre mutatványszámot készséggel küld a kiadóhivatal : Kassa, Fő utca 34. Egész évre.......................................14.— K ; / Fél .............................................7.K. Negyed évre......................................3.50 K. Egy hóra...........................................1.20 K. Előfizetési felhívás! 1909. január 1-től lapunkra uj előfizetést nyitottunk. A „Felvidéki Újság“ Felsőmagyarország legnagyobb, legelterjedtebb, legolcsóbb és legjobban szerkesztett napilapja, az egyedüli lap Kassán, mely keresztény szellemben van szerkesztve s a közönség érdekeinek legőszintébb, leglelkesebb szószólója, felül áll minden politikai frakción és semmiféle klikk által nem befolyásolható, a magyar és keresztény elvek előharcosa. ------------------------------------------------------ Hírek. Hónapos szobák. Nincs tán verkliszerűbb téma nálunk, mint a lakáskérdés. Ezen nyargal minden jóravaló beamter, nem beamter, háziúr, nem háziúr. Ha van saját ház, akkor az adó, a reparálás, lakó szekatúra a panaszok oka, ha meg bérelt lakásban lakik az illető, akkor meg ahány gazdag háziúr van Kassán, az mind a nyilvánosság elé kerül vádak vádjával, folytonos szájgerolással vádolva. Sajátságos, ezt a témát nem unja senki. Szívesen beszélnek, hallgatnak róla. Utóbbihoz kétségtelen nagy művészet kell, mert mindenki inkább szeret maga panaszkodni, mint a mások panaszát bevenni. Ebben a nagy lakáslamentációban mégis van egy pont, ami fekete, de amit senki se igyekszik fehérre mosni. Mert akik sinylik ezt a fajta mizériát, a maguk fiatal bohémiájával hallgatnak róla s egy-egy keserű viccet megkockáztatva, fizetnek, mint a köles. A hónapos szobákról szólok. Hónapos szoba! Ki ne ismerné ? Azt hiszem mindenki. Pláne ha következetesen úgy beleválaszt, hogy minden hónap elsejére kijut egy lakásváltoztatás nyomában járó rögtön felmondással. És ezen a nagy felmondási viszketegen voltakép nincs mit csodálkozni. Mert bármily hihetetlen legyen is, bármennyire túlzottnak tessék, Kassán alig akad egy pár lakásra egészen alkalmas hónapos szoba. Ezt mutatja, hogy a bútorozott szobák kiadását hirdető cédula legtöbb helyen állandó lakócsalogató. Mert ezekben a szobákban végtelen nagy a kereslet. S ép ezt használják ki a szobakiadók. A lakás legkényelmetlenebb, legegészségtelenebb szobáját, mire a családnak nincs szüksége felavatják „elegánsan bútorozott“ szobának. Beleraknak egy pár ujabb-régibb, de rendszerint hitvány bútordarabot s várják a szobaurat. Jön is hamarost. Hall dicséretet eleget. Hogy a szobát milyen előkelő urak ! Az őszi és téli idényre, tetemesen bővített s kiváló újdonságokkal felszerelt női és férfi divatkelme, selyem, flanett ^ , ruhabársony és velez raktárát, továbbá finom fehérneműt, vásznat, teljes menyasszonyi kelengyéket előnyös áron ajánl * KEMÉNY GÉZA áruháza Kassa, Fő-utca 32-34. szám. c* Külön osztály: szőnyegek, függönyök és takarókban.n