Felvidéki Ujság, 1909. július-szeptember (4. évfolyam, 146-222. szám)
1909-07-01 / 146. szám
FELIVDÉKI ÚJSÁG 1909. julius 1. Miklóst (Budapest), dr. Hevessy Kábt. Schell Gyulát, Arányi Antalt, dr. Schmid Gézát, gróf Csáky Adorjánt, dr. Iszy Jánost, Hartsár Istvánt, Erdősi Káyl (Budapest), dr. Góbi Mártont (Rozsnyó) Fischer Antalt (Miszlóka), Kaprinay Jánost, Hegedűs Jánost, Marcinkó Józsefet, Rozmann Andort, Auer Istvánt, Guttmann Bélát, dr. Kovács Lajost, Cselényi Istvánt, dr. Baán Achillt (Eperjes), Brudl Fülöpöt, Kertész Pált (Szatmár), Balló Ferencet, Simkovics Istvánt, Balás Tihamért, Laczó Lajost, Angyal Gábort, Lóska Bélát (Rozsnyó), Kozák Mátyást, Gallovics Vilmost (Rozsnyó), Kerekes Rezsőt, Zilahy Gyulát, dr. Máthé Gábort, Nyulászi Bélát, Mitró Istvánt, Draskovics Gyulát, Frankovszky Istvánt stb. stb. Az elnöki asztalnál foglaltak helyet dr. Fischer-Colbrie Ágost megyés-püspök, a Legényegylet fővédnöke, gróf Majláth József v. b. t. t., Berczelly Jenő v. b. t. t., Balogh János, dr. Blanár Béla, Ráth Evermad és báró Jósika Gyula. A díszközgyűlés megnyitása előtt közvetlenül Aba János kiváló sikerrel elszállta Auer Istvánnak ez alkalomra irt gyönyönyörű prológját. Azután Ráth Evermad elnök szép beszéd kíséretében kérte föl a fővédnököt a diszgyülés megnyitására. A megyés-püspök a következő eszmegazdag beszéddel nyitotta meg a diszgyülést: A mai ünnep két iparos halálának évfordulója, egy halászénak s egy sátorcsinálójénak. A halász Szt. Péter, a sátorcsináló Szt. Pál volt. Közel 19 század óta ünnepli a világegyház e két iparos halálának évfordulóját s tisztelet veszi körül a két sírhelyet. A világ legnagyobb uralkodóinak sírhelyét nagy becsben tartják, látogatják, de mégis elfeledik. Nincs a világnak fejedelme, tudósa, hadvezére, kinek oly mauzóleuma lenne, mint Szt. Péter Dómja, mely a művészet minden szépségét egyesíti magában. Szt. Péter Krisztus földi helytartója, Szt. Pál a nemzetek apostola volt. Maga az isteni Gondviselés választotta erre a dicsőségre az iparos osztály két tagját. Lehetetlen, hogy az az egyház, melyet az ács által nevelt Istenfia a halászra mint kőszálra alapított s melyet a sátorcsináló Pál az egész világon elterjesztett, ne legyen az iparos ifjuságnak gondos védő anyja. Midőn a 19. században az osztályok szerint való tagozódás a lelkipásztorkodás differenciálódását is megkövetelte, midőn a mesterlegény vagy iparossegéd megszűnt a mester családja tagjának tekintetni. Kolping Adolf volt az isteni Gondviselés eszköze. Összegyűjtötte az ifjakat, akik eddig szabad idejöket, a bűn és züllés veszélyei között élték, hogy megmentse őket, hogy a jóban erősödve, szellemük, jellemük kiképezve a hitben, hazaszeretetben, keresztény erkölcsökben, derék iparosokká váljanak. Kassára is eljutott az uj eszme hullámverése s 21 éve erősödik a legszebb eredményekben. ___ Ma a díszes uj otthont az anyaszentegyház áldása ünnepélyesen átadja rendeltetésének. Az egyház áldása imádság s az imádság szava tanulság: arra tanít, mit kérjünk mindnyájan ezen uj otthonnak. A házszentelés imája : Angeli lucis habként in ea, Isten világosságnak angyalai lakozzanak e házban s őrizzék a benne lakókat. Isten világosságának, a tanulásnak és igazságnak szeretetnek és erkölcsnek angyalai. Legyen ez a ház otthona a hitnek és reménynek, az Isten és a haza szeretetének. A megyés-püspök megnyitó beszédje után báró Jósika Gyula olvasta föl titkári jelentését, mely így szólt: 1888. január 11-én megalakult a kassai Legényegyesület. Célja volt, hogy a keresztény és még romlatlan iparos ifjúságot megmentse a hatalmasan fejlődő és minden szép, jó és nemes ellen törő erkölcstipró szociáldemokrácia karjai közül. Hogy a tapintatos és önzetlen céltudatos vezetés alatt az egyesület célját elérte, bizonyítja a 22 éves múlt, melyre ma önérzetes büszkeséggel tekintünk vissza. Az egylet története a helyes evolutio képét nyújtja. Fejlődött, gyarapodott oly annyira, hogy az eredeti szerény otthon kicsinek bizonyult a hatalmas szervezet befogadására. Ki kellett bővíteni az egylet épületeit s kivált egy nagyterem építése, melyben az egyesület gyűléseit, tanulságos felolvasásait, üdítő szórakozásait tartja, vált szükségessé. Az egylet fejlődésével még egy másik és talán még égetőbb szükség mutatkozott. A társulat nem érte volna el célját, ha csakis a legényekre terjeszti ki védelmét. Az átmeneti korban levő kedély a legfogékonyabb és ebben a korban szorul az egyén leginkább helyes vezetésre, ezért elhatározta az egylet vezetősége, hogy mindenekelőtt egy Tanonc Otthont is létesít. A terv ma ténnyé vált. A tanoncoknak otthonuk van s a hatalmas, egyszerű ház nemes ízlésű diszterem ajtai feltárultak a folyton szaporodó tagok számára. Sajna, a folyton szaporodó szükségekkel szemben az egylet vagyoni bővülése nem volt arányban. A vezetőség a követelmények fedezésére támogatás kéréséhez és egy kölcsön felvételéhez volt kénytelen fordulni. A támogatásért a legilletékesebb helyre kereskedelemügyi miniszter ő nagyméltóságához, Kossuth Ferenchez és államtitkára, nagyméltósága Szterényi József úrhoz fordult/ Nem csalódott. A magas urak teljesen méltatták a Tanonc Otthon eszméjét s a miniszter ur ő excellenciája készséggel nyújtott évi 6000 korona segélyt a 25 tanonc számára berendezendő otthonnak. A szükséges 5000 koronás amortizationis kölcsönt az egylet a Kassai Jelzálogbanknál vette fel, mely már régebb idő óta barátságos összeköttetésben állott egyesületünkkel. A többi szükségletet lelkes barátaink bőkezősége fedezte, így a Legényegylet hozzáfoghatott, hogy házilag építse fel az annyira szükséges tanoncotthont és pompás disztermét, melyet ma ünnepélyesen átadunk a használatnak. Hálátlanok volnánk azonban, ha nem emlékeznénk meg ezen diszgyülésen köszönettel jótevőinkről. Elsősorban Kossuth Ferenc kereskededelemügyi miniszter ur őexellenciájának és Szterényi József kereskedelmi államtitkár ur nagyméltóságának fejezzük ki pártfogásukért leghálásabb köszönetünket. Kegyes jó atyánk, dr. Fischer-Colbrie Ágost, megyés püspökünk iránt igazán nem tudunk elég hálásak lenni. Azt hiszem, hogy leginkább az által örvendezteti meg a legényegyesület atyai szivét, ha mindig vezetni fog a keresztény és hazafias erények gyakorlásában. Őszinte hálával kell, hogy még megemlékezzünk az egylet jótevőiről, kik között a m. kir. kereskedelmi minisztérium évi 6000 koronát adott öt éven át, Kassa szab. kir. város 1000 koronát, dr. Várossy Gyula kalocsai érsek 50 kor., dr. Fischer-Colbrie Ágost 400 kor., Bende Imre nyitrai püspök 20 koronát, Balogh János világi elnök 642 koronát. A bálanyák 100 kor., néhai Répászky Mihály 40 kor., Müller Endre pénztáros 120 kor., Berczelly Jenő 20 kor., dr. Takács Menyhért 50 kor., Kaprinay János pályi plébános 100 kor., Mildner Ferenc 20 koronát, Rozmann Andor 40 kor., Bauernebl Szilárd 30 kor., dr. Mázy Engelbert 30 kor., Orosz István iparos 50 koronát. Mindezeknek a leghálásabb köszönet. A titkári jelentés után dr. Blanár Béla v. főügyész mondotta el nagyhatású ünnepi beszédjét: Korszakos ünnepet ülünk, — mondotta a kiváló szónok — a Tanoncotthon felavatása, körünk nagytermének megnyitása mérhetetlen fontosságú iparos viszonyaink alakulására. Az államok jövője, a népeknek boldogulása a műhelyekben dől el. Minél képzettebb és műveltebb iparosokkal, minél fejlettebb iparral rendelkezik valamely nemzet, annál döntőbb súllyal léphet föl a népek világküzdelmeiben, annál könnyebben biztosíthatja polgárainak a megélhetését. S aki az iparosok képzése, az iparos tanoncok nevelésével foglalkozik, nagyobb, a nemzetre hasznosabb és áldásosabb tevékenységet fejt ki bármely másnál. A kassai kath. Legényegyesület immár 22 éve törhetetlen buzgalommal, nagy fáradsággal és büszkén mondhatjuk, sikerrel küzd e téren, de hogy a mai napon megnyithatta a képzéshez feltétlenül szükséges helyiségeket, s felavathatta a Tanoncotthont, ezt csakis kegyes jótevőinek köszönheti. Örök hálánk azoké, akik lehetővé tették, hogy az iparosképzés terén tovább haladhassunk, nagyobb és nagyobb eredményeket érhessünk el. Ezen el nem múló hálánk jeléül e terem falain örökítettük meg arcképeiket, hogy díszül és példányképül szolgáljanak. A nemzet vezére az első reménységünk, bizalmunk a bizonytalanság és veszedelmek közt. A magyar ipar és kereskedelem igaz pártfogója, akinek nagylelkű adománya tette egyedül lehetővé, hogy valóvá válhatott, amit ma ünnepelünk. Imádságként száll el óhajunk, hogy hazánk javára Kossuth Ferenc ő excelentiája hasonló tetteivel még sokszor, nagyon sokszor találkozhassunk. A munka emberét, a magyar ipar és kereskedelem hivatott előmozdítóját, akiben összpontosul reményünk, hogy általa a versenyképes magyar ipar valósággá válhatik, követendő például helyezzük el díszéül e teremnek, szolgáljon mindenkinek örök tanúságul: munkával s munka által a lehetetlen lehetővé válik, tudással, szilárd akarattal és kitartó buzgalommal minden elérhető. — Szterényi József ő excellenciájának igaz hódolattal adózunk. Az egyházfejedelem jóságos kegyét szeretetünk helyezte el itt. Az egyház igaz bajnokának, a minden jót és nemeset felkaroló, híveit szeretettel magához emelő, fáradhatlanul tevékeny, soha el nem csüggedő, önmaga iránt igazán szigorú, másoknak mindent megbocsátó Atyának képe támasszon e terem látogatóiban buzgó áhítatot, valódi vallásosságot, kitartást, erélyt és felebaráti szeretetet. — Balogh János, körünk világi elnöke mintaképe a magyar iparosnak, — önmagát tiszteli meg a kör, midőn arcképét e terem falain, amelyek az ő önzetlen és buzgó fáradozásainak köszönik azt, hogy létrejöttek, példaképül elhelyezi. Konrády Lajosról ebben a körben, e teremben mit sem szólok, tetteit fölhoznom, őt dicsérnem felesleges, hiszen mindaz, amit a kath. Legényegyesület fölmutathat, amit elért, tulajdonképen az ő műve, aki e kört létesítette, s hihetetlen fáradozással fentartotta. Érdemeiről nincs mit szólnom, tettei beszélnek, s csak kívánom, támasszon az Ég közöttünk minél több hozzá hasonlót. A vallásosság, a hazaszeretet, a munkálkodás terén oly kiváló kegyes jótevőink arcképeit az egyletnek, önmagunknak díszéül, követendő például helyeztük el e terem falain. Vallás nélkül, hit nélkül nincs boldogság e földön, — s éljen bár valakinek tudása a fellegekig, ösmerje a világ minden észlelhető dolgait, boldoggá csakis szive és hite teszi, hisz a költő szerint, szegénynek — s ugyanegy, vagy más értelemben ki