Felvidéki Ujság, 1911. április-június (6. évfolyam, 75-146. szám)
1911-04-01 / 75. szám
Kassa, 1911. Szerkesztőség: Fő-utca 34. I. e. Kiadóhivatal: Fő-utca 34. (Bejárat a Szegfű-u.felől) Telefon 211. VI. évfolyam . szám. Szombat, április 1. POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési ár: évre . . . helyben Fél évre . . . Negyed évre . Egy szám ára 4 fill. K 14.— .7.- vidéken K 18., . 9., 3.50 . , 4.50 feljegyzések. fi kivándorlásról. Kassa, márc. 31. Néhány nap óta ismét aktuális a kivándorlás témája. A szerződés tette aktuálissá, amelyet a kormány az északatlanti hajóstársaságok „pool“-jával kötött. A Héderváry-kormány letette a Ház asztalára a szerződést, melyet a kormány kötött s mely alkalmas arra, hogy kivándorlási viszonyaink terén a mainál valamivel jobb helyzetet teremtsen. Ez a szerződés ugyanis nem egyéb, mint a magyar államnak a Cunard-Line-nel kötött régebbi szerződés kiterjesztése a német, hollandi és belga nagyobb hajóstársaságokra. kai Fiume kikötője, amint a statisztiadatok bizonyítják, kivándorlási forgalmunknak csak a negyedrészét képes lebonyolítani. A Cunard kizárólagos szerződése dacára évente 80—100, sőt 120 ezer ember észek felé veszi útját. Ezt pedig megakadályozni nem lehet. Először azért nem, mert aki egyszer ki akar vándorolni és akinek ezt a törvény meg nem tiltja, azt nem lehet erőszakkal visszatartani. Ha Fiuméban nem kap hajót, nem lehet meggátolni, hogy Németországban, Hollandiában, vagy Belgiumban keressen. Másodszor pedig azért nem, mert a német birodalommal kötött szerződésben Németországgal kölcsönösen és viszonosság alapján úgy állapodtunk meg, hogy egyik állam sem fogja meggátolni, hogy kivándorlói, ha akarják, a másik államon keresztül vehessék útjukat. Ez idő szerint tehát kivándorlásunk háromnegyed része úgyis Németország felé irányul és ez az észak felé irányuló kivándorlás az általános emberi jogoknak, nevezetesen a szabad költözködés jogának és a nemzetközi jognak, nevezetesen a német kereskedelmi szerződésnek védelme alatt áll. Ez a kivándorlás tehát fennállt és tovább is fenmaradt volna, akár megköti a kormány a pool-szerződést, akár nem. A különbség mégis az, hogy ameddig az északatlanti hajóstársaságok szerződés nélkül szállították a magyar kivándorlókat, addig egész csomó zugiroda és egy egész csomó ügynökhadsereg toborozta, csábította itt nálunk a kivándorlókat. Ezeket kivándorlási szerződés nem védte. A magyar határon túl többé nem álltak a magyar törvények jogai és oltalma alatt. A német társaságok pedig a szállított kivándorlók után sem a kivándorlási alapot nem gyarapították, sem a vagyontalan kivándorlóknak hazatérési alkalmat nem nyújtottak. Az északi hajóstársaságok magyarországi működése korlátlan szabadosság jellegével bírt és ha a magyar hatóságok évente néhány ezer esetben éreztették is a törvény szigorát e társaságok ügynökeivel, maguknak a hajóvállalatoknak és üzletüknek az nem ártott. Most azonban a szerződés egészen más helyzetet teremt. Most minden szállított magyar kivándorló után tíz korona fejpénz gyarapítja a kivándorlási alapot. Mindenkit, aki vissza akar vándorolni, ötven koronáért fognak hazahozni Bréma, Hamburg, vagy Antwerpen felé. Az északi társaságok minden Magyarországon felvett magyar kivándorlóval, valamint a magyar állammal szemben is kötelezik magukat a magyar törvények szigorú betartására és minden egyes kivándorló jogát kivándorlási szerződéssel biztosítani kötelesek. Végül pedig a „pool“ társaságai ebben a szerződésben kötelezően lemondanak minden kivándorlási agitációról és ügynökösködésről. A belügyminiszter a szerződés kapcsán új, rendkívül szigorú rendeletet is bocsátott ki a kivándorlási ügynökösködés ellen. Ezentúl már nemcsak az ügynököt fogják megbüntetni, hanem azt a községi elöljárót is, aki nem jár el kellő eréllyel az agitáció ellen. A szerződés ellenére kivándorlásra csábító hajóstársaság pedig egy éven belül elveszti szerződését és mint szerződésszegő, többé nem fogja élvezni a nemzetközi jog oltalmát sem. A támadásokkal szemben ez az igazság. A „pool“ társaságai eddig is épen úgy szállították a magyar kivándorlókat, mint ezután fogják. De eddig csábítással vitték, ezután csak anélkül vihetik. Eddig törvénytelenül, törvényes oltalom nélkül, sőt törvény ellenére szállították őket, ezután törvényesen, törvényes engedéllyel és törvényes oltalommal fogják tenni. Amíg eddig kivonta magát a magyar államhatalom felügyeleti és ellenőrzési joga alól, az egyes kivándorlókra, mint pedig általában a magyar nemzetnek a kivándorlással kapcsolatos érdekeire nézve. Akik a kivándorlás témáját mégis napirenden akarják tartani, csak foglalkozzanak tovább inkább a népszámlálás megdöbbentő adataival. Mert a „pool“ szerződést meg szerette volna kötni az a kormány is, melynek ők a mai támadásokkal vélnek utólagos szolgálatot tenni, de a nemzeti vérveszteség ellen az a kormány semmit sem tett, míg a mai kormány máris keresi a módját, miként lehetne a keserű kivándorlási kedvet megelégedéssel, földdel, munkaalkalommal feledésbe borítani. Bárcsak megtalálná! . . . A városi közgyűlésből. Dolgozott az ellenzék. — Kassa, március 31. Aki ismerős a viszonyokkal, bízvást állíthatja, hogy az a lényegtelen s mindössze 27 tárgy, amely a tegnapi városi közgyűlés tárgysorozatán szerepelt alig fogja háromnegyed órára igénybe venni a bizottsági tagok idejét. Pedig nem úgy volt. Voltak, akik — különösen eleinte — minden tárgyhoz hozzászóltak s ellentétes álláspontjukkal áldatlan vitát provokáltak, avagy név szerinti szavazást kértek így azután sikerült a közgyűlést háromnegyed hétig kihúzni. A közgyűlést pont fél ötkor Sziklay Ede főispán megnyitotta s nyomban utána a távollevő főjegyző helyett Ressler István 1. aljegyző felolvasta a polgármester havi jelentését, amelynek nyomán elhatározták, hogy Szoukup Adolf ny. mérnök érdemeit jegyzőkönyvben megörökítik s a családhoz részvét iratot intéznek, továbbá ugyancsak e jelentés nyomán elhatározta a közgyűlés azt is, hogy Zágróczky Gyula kir. tanfelügyelőnek távozása alkalmából működése felett jegyzőkönyvi elismerését fejezi ki és erről őt értesíti. A legelső vita annál a tárgynál keletkezett, hogy szükséges-e a toronyórát kivilágítani és villamos kiváltó szerkezettel ellátni vagy sem ? Az első kérdést illetőleg a nagy többség a kivilágítás ellen volt, miután az költséges, de voltak — s ezek között az első dr. Hercz Ignác — akik feleslegesnek tartották a villamos kiváltó szerkezetet is. Végre is dr. Siposs Aladár állt szólásra s megmagyarázta, hogy igenis nem mindegy az, ha a toronyóra a pontos időt mutatja vagy pedig össze-vissza jár, végre is a közgyűlés nagylelküleg megszavazta a szükséges 1500 kor. kölcsönt öt évi amortizációra s igy rövid időn belül tudni fogjuk hányat itt az óra ! A Kassai Zenekedvelők Dalegyletének 100 koronás tartozását — tekintettel a fiatal egyesület országosan elismert sikereire — szó nélkül leírásba hozták. Andraskó András ipariskolai szolgának kérvénye folytán havi bérét 30 koronáról 40 koronára emelték fel. Hucsik Miklósné városi rendőr őrmesternek kérelmére s özvegysége tartamára 240 kor. kegydijat szavaztak meg. A kassai kereskedelmi és iparkamara által rendezett idegenforgalmi kongresszus alkalmával felmerült költségek fedezéséhez szükséges 400 koronát megszavazták s egyúttal a közgyűlés elismerését fejezte ki a kamarának az idegenforgalom emelése érdekében kifejtett buzgalmáért,