Felvidéki Ujság, 1911. április-június (6. évfolyam, 75-146. szám)

1911-04-01 / 75. szám

Kassa, 1911. Szerkesztőség: Fő-utca 34. I. e. Kiadóhivatal: Fő-utca 34. (Bejárat a Szegfű-u.felől) Telefon 211. VI. évfolyam . szám. Szombat, április 1. POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési ár: évre . . . helyben Fél évre . . . Negyed évre . Egy szám ára 4 fill. K 14.— .7.- vidéken K 18.­­­, . 9.­, 3.50 . , 4.50 feljegyzések. fi kivándorlásról. Kassa, márc. 31. Néhány nap óta ismét aktuális a kivándorlás témája. A szerződés tette aktuálissá, amelyet a kormány az észak­atlanti hajóstársaságok „pool“-jával kötött. A Héderváry-kormány letette a Ház asztalára a szerződést, melyet a kormány kötött s mely alkalmas arra, hogy kivándorlási viszonyaink terén a mainál valamivel jobb helyzetet te­remtsen. Ez a szerződés ugyanis nem egyéb, mint a magyar államnak a Cu­­nard-Line-nel kötött régebbi szerződés kiterjesztése a német, hollandi és belga nagyobb hajóstársaságokra. kai Fiume kikötője, amint a statiszti­adatok bizonyítják, kivándorlási forgalmunknak csak a negyedrészét ké­pes lebonyolítani. A Cunard kizáróla­gos szerződése dacára évente 80—100, sőt 120 ezer ember észek felé veszi útját. Ezt pedig megakadályozni nem lehet. Először azért nem, mert aki egyszer ki akar vándorolni és akinek ezt a törvény meg nem tiltja, azt nem lehet erőszakkal visszatartani. Ha Fiumé­ban nem kap hajót, nem lehet meg­gátolni, hogy Németországban, Hol­landiában, vagy Belgiumban keressen. Másodszor pedig azért nem, mert a német birodalommal kötött szerződés­ben Németországgal kölcsönösen és viszonosság alapján úgy állapodtunk meg, hogy egyik állam sem fogja meggátolni, hogy kivándorlói, ha akar­ják, a másik államon keresztül vehes­sék útjukat. Ez idő szerint tehát kivándorlásunk háromnegyed része úgyis Németország felé irányul és ez az észak felé irá­nyuló kivándorlás az általános emberi jogoknak, nevezetesen a szabad köl­tözködés jogának és a nemzetközi jog­nak, nevezetesen a német kereskedelmi szerződésnek védelme alatt áll. Ez a kivándorlás tehát fennállt és tovább is fenmaradt volna, akár megköti a kor­mány a pool-szerződést, akár nem. A különbség mégis az, hogy a­meddig az északatlanti hajós­társasá­gok szerződés nélkül szállították a ma­gyar kivándorlókat, addig egész csomó zugiroda és egy egész csomó ügynök­hadsereg toborozta, csábította itt nálunk a kivándorlókat. Ezeket kivándorlási szerződés nem védte. A magyar határon túl többé nem álltak a magyar törvények jogai és ol­talma alatt. A német társaságok pedig a szállított kivándorlók után sem a ki­­vándorlási alapot nem gyarapították, sem a vagyontalan kivándorlóknak ha­zatérési alkalmat nem nyújtottak. Az északi hajóstársaságok magyarországi működése korlátlan szabadosság jelle­gével bírt és ha a magyar hatóságok évente néhány ezer esetben éreztették is a törvény szigorát e társaságok ügy­nökeivel, maguknak a hajóvállalatok­nak és üzletüknek az nem ártott. Most azonban a szerződés egészen más helyzetet teremt. Most minden szállított magyar kivándorló után tíz korona fejpénz gyarapítja a kivándor­lási alapot. Mindenkit, aki vissza akar vándorolni, ötven koronáért fognak hazahozni Bréma, Hamburg, vagy Ant­werpen felé. Az északi társaságok minden Magyarországon felvett magyar kivándorlóval, valamint a magyar ál­lammal szemben is kötelezik magukat a magyar törvények szigorú betartá­sára és minden egyes kivándorló jo­gát kivándorlási szerződéssel biztosí­tani kötelesek. Végül pedig a „pool“ társaságai ebben a szerződésben köte­lezően lemondanak minden kiván­dorlási agitációról és ügynökösködés­­ről. A belügyminiszter a szerződés kapcsán új, rendkívül szigorú rendele­tet is bocsátott ki a kivándorlási ügynö­­kösködés ellen. Ezentúl már nemcsak az ügynököt fogják megbüntetni, ha­nem azt a községi elöljárót is, aki nem jár el kellő eréllyel az agitáció ellen. A szerződés ellenére kivándor­lásra csábító hajóstársaság pedig egy éven belül elveszti szerződését és mint szerződésszegő, többé nem fogja él­vezni a nemzetközi jog oltalmát sem. A támadásokkal szemben ez az igazság. A „pool“ társaságai eddig is épen úgy szállították a magyar kiván­dorlókat, mint ezután fogják. De eddig csábítással vitték, ezután csak anélkül vihetik. Eddig törvényte­lenül, törvényes oltalom nélkül, sőt törvény ellenére szállították őket, ezután törvényesen, törvényes engedéllyel és törvényes oltalommal fogják tenni. Amíg eddig kivonta magát a magyar állam­­hatalom felügyeleti és ellenőrzési joga alól, az egyes kivándorlókra, mint pe­dig általában a magyar nemzetnek a kivándorlással kapcsolatos érdekeire nézve. Akik a kivándorlás témáját mégis napirenden akarják tartani, csak fog­lalkozzanak tovább inkább a népszám­lálás megdöbbentő adataival. Mert a „pool“ szerződést meg szerette volna kötni az a kormány is, melynek ők a mai támadásokkal vélnek utólagos szol­gálatot tenni, de a nemzeti vérveszte­ség ellen az a kormány semmit sem tett, míg a mai kormány már­is ke­resi a módját, miként lehetne a keserű kivándorlási kedvet megelégedéssel, földdel, munkaalkalommal feledésbe bo­rítani. Bárcsak megtalálná! . . . A városi közgyűlésből. Dolgozott az ellenzék. — Kassa, március 31. A­ki ismerős a viszonyokkal, bízvást állíthatja, hogy az a lényegtelen s mind­össze 27 tárgy, amely a tegnapi városi köz­gyűlés tárgysorozatán szerepelt alig fogja háromnegyed órára igénybe venni a bizott­sági tagok idejét. Pedig nem úgy volt. Voltak, akik — különösen eleinte — minden tárgyhoz hozzászóltak s ellentétes álláspontjukkal áldatlan vitát provokáltak, avagy név szerinti szavazást kértek így az­után sikerült a közgyűlést háromnegyed hétig kihúzni. A közgyűlést pont fél ötkor Sziklay Ede főispán megnyitotta s nyomban utána a távollevő főjegyző helyett Ressler István 1. aljegyző felolvasta a polgármester havi jelentését, amelynek nyomán elhatározták, hogy Szoukup Adolf ny. mérnök érdemeit jegyzőkönyvben megörökítik s a családhoz részvét iratot intéznek, továbbá ugyancsak e jelentés nyomán elhatározta a közgyűlés azt is, hogy Zágróczky Gyula kir. tanfel­ügyelőnek távozása alkalmából működése felett jegyzőkönyvi elismerését fejezi ki és erről őt értesíti. A legelső vita annál a tárgynál kelet­kezett, hogy szükséges-e a toronyórát kivi­lágítani és villamos kiváltó szerkezettel el­látni vagy sem ? Az első kérdést illetőleg a nagy többség a kivilágítás ellen volt, mi­után az költséges, de voltak — s ezek kö­zött az első dr. Hercz Ignác — akik feles­legesnek tartották a villamos kiváltó szer­kezetet is. Végre is dr. Siposs Aladár állt szólásra s megmagyarázta, hogy igenis nem mindegy az, ha a toronyóra a pontos időt mutatja vagy pedig össze-vissza jár, végre is a közgyűlés nagylelküleg megszavazta a szükséges 1500 kor. kölcsönt öt évi amor­tizációra s igy rövid időn belül tudni fog­juk hányat itt az óra ! A Kassai Zenekedvelők Dalegyletének 100 koronás tartozását — tekintettel a fia­tal egyesület országosan elismert sikereire — szó nélkül leírásba hozták. Andraskó András ipariskolai szolgának kérvénye folytán havi bérét 30 koronáról 40 koronára emelték fel. Hucsik Miklósné városi rendőr őrmes­ternek kérelmére s özvegysége tartamára 240 kor. kegydijat szavaztak meg. A kassai kereskedelmi és iparkamara által rendezett idegen­forgalmi kongresszus alkalmával felmerült költségek fedezéséhez szükséges 400 koronát megszavazták s egyúttal a közgyűlés elismerését fejezte ki a kamarának az idegen­forgalom emelése érdekében kifejtett buzgalmáért,

Next