Felvidéki Ujság, 1911. július-szeptember (6. évfolyam, 147-223. szám)

1911-07-01 / 147. szám

Kassa, 1911. VI. évfolyam, 147. szám. Szombat, július 1. FELVIDÉKI ÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP. lqn'' v- —^ k^É­uti­ qh, - á Szerkesztőség: Fő-utca 34. I. e. Kiadóhivatal: Fő-utca 34. (Bejárat a Szegfű­ u.felől) Telefon 211. Felelős szerkesztő: Karaszy-Csaby Ödön. Előfizetési ár: évre . . . helyben Fél évre . . . Negyed évre. Egy szám­ára 4 fül. K 14.— vidéken K 18. .7.— . . 9.­. 3.50 . . 4­ Feljegyzések. Te Deum-kor. Kassa, junius 30. Bezárultak a tudomány csarnokai. Ifjúság, tanító, szülő, az egész magyar társadalom a legnagyobb érdeklődéssel tekint e szellemi aratás elé, melyben jövendő nemzedékek berendezkedésé­nek és életének alapjait látja lerakva. Amilyen az ifjúság, olyan lesz a nemzeti jövő, amilyen alapot és szel­lemi boltiveket rakott le a társadalom s amilyen áldozatokkal és szellemmel dolgozott a jövő élet kialakításán, olyan arányban fogja élvezni a jövendő Ma­gyarország dicsőségét és boldogságát. Az a bizonyítvány bizonyos fokmérője az ifjúság szellemi fejlődésének, a meg­másíthatatlan pecsétet azonban az élet nyomja rá. Az élet, ez a kemény erő­próbája a jellemeknek, a tehetségek­nek s annak az érvényesülő elvnek, hogy az iskola is az életért van és az életnek tanulunk. Az életnek tanulunk, mely nemcsak létezés, hanem vágyódás, nemes érzés, gondolat, erős kifejlett akarat, jellem, alkotás, hősies szeretet, türelem, áldo­zat s mindaz mi az igaz emberi mél­tósághoz vezet. Csak a vallásos világ­nézet képes kötelességtudó, áldozatos ifjúság nevelésére, mely az életet el­bírja és lelkesen megvív vele. Azért mondotta a kultuszminiszter tárcájának költségvetésében: Nemzeti és keresz­tény kultúrát akarok. Méltán mondhatjuk a keresztény kultúra nevében : csakis a vallás«* ne­velés, az észnek és a szivne­k­sé­­ges összhangja teremt lelkes, érett ifjúságot e hazának. Tagadhatatlan azon­ban, hogy a lelkes ifjú sereg mellett, mely hivatásának készséggel megfelelt, az ifjúságnak egy jó része kifogás alá esek. Nem csoda, hisz a legszüksége­sebb nevelő intézmény a családi nélkülözi a jó nevelés szellemét. élet Hi­bás az iskola is, a fegyelem, az okta­tás és nevelés módszere, mely csak fejleszteni akarja az értelmet s elha­nyagolja a szivet. Különösen hibás ott, hol maga a tanítói kar szabadgondol­kodó, szabadkőmives elveket vall és tart magáénak s a tudomány szabad­sága nevében mutatja ki a vallásnak, s mint meghaladott álláspontnak céltalan­­gjTfp.,1 *pedig tudjuk azt, hogy az ViVT__ ült legbuzgóbb ifjú is, hacsak nem kiváló tehetség és erős jellem, könnyen vészti talajt és elbu­kik. Hát még az olyan, kinek lelkében nincsen meg a vallás alapos ismerete, a meggyőződés sziklaszilárd alapja, ki­nek lelkivilágát rontja a család, a tár­sadalom, a sajtó, a tanárok, a jóbará­tok, mi lesz ebből? Az élet rácáfol a ferde, félszeg nevelésre, az akarat ne­velésének, a jellemképzésnek hiányára, a diákanarkiával, az éretlen, kiúszott, túl és agyonélt diákarcokkal s azokkal az öngyilkosságokkal, melyek a mai tár­sadalom bűnei, hogy Ezzel szemben az a kötelességünk, megóvjuk a nemzet legdrágább kincsét az ifjúságot a pusztulástól. An­nál is inkább, mert a mai sivár kor­ban elhalványodtak a régi hagyo­mányok és erkölcsök. — Egyetemein­ken a hitetlenség szelleme vezet, az iskolákban a vallásos szellem, a val­lástan kiküszöböl se a szabadgondol­kodók és szabadkőmivesek célja. A tudomány és művészet, a nagyipar és kereskedelem vezető helyeit lefoglal­ták nagyobb részt a zsidóság és a ... testvérek. Nekünk ifjúság kell, erőskezű s ne­­messzivű ifjúság, mely a legmagasabb eszményeknek, az Isten nevének, a vas­a­lás, a haza, az oltár, a kötelességtudás, nemes emberszeretet fogalmának zászlótartója. Szülők és tanárok ezen eszmények szerint neveljétek otthon és az iskolában gyermekeinket. Ne arra, hogy urak legyenek, hanem arra, hogy nagy lelkek legyenek, kik az életet el­bírják, a keresztény művelődés oltárát szolgálják akár kérges tenyérrel, akár szellemi tevékenységgel. Mikor nemzet­közi, forradalmi, trón és hazaellenes irányzatok mind vakmerőbben ütik fel fejüket, akkor fokozódó szüksége van államnak és nemzetnek keresztény hit­ben és erkölcsben nevelt, törvényt-te­­kintélyt tisztelő, hazához ragaszkodó polgárokra, mert ha ezek híjával lesz, akkor elveszett! “­ Sok bajjal, fáradsággal jár eddig a nagymosás, mert nem ismerjük a Neu­­bozon mosópor­­számos előnyeit. — Ezen kitűnő mosópor beszerezhető a PALLAGHY Drogériában, Kassa, Fő-utca 91. Vészkiáltás a testvérekhez. Egy szabadkőműves röpirata. II. Kassa, junius 30. De épp ily szerencsétlen volt a kon­gregációk ellen megindított hajszátok. Ör­vendeztek, a­mikor az „Est“ 150 koronát megszerezte és leközölte az Urak Mária kongregációja tagjainak névsorát. Azt hitétek, hogy ezzel le vannak a világ előtt leplezve, pedig az egész csak a kongregáció trükkje volt. Hallottátok volna csak azt a gúnyka­­cajt, mely a részükről ezt az úgynevezett leleplezést kisérte, a­melynek kézzel fog­ható eredménye az lett, hogy e leleplezés óta a kongregáció tagjai félelmetes számban szaporodnak. És ők csak ezt akarták elérni. Ezt pedig nektek is köszönhetik. Ugy­e meglepődtek a névsor láttára ? Hátha még azt is tudnátok, kik marad­tak szándékosan ki a névsorból?! Mert azt be kell vallanunk, ritkán láttunk ennyi tisztességes profánt egy rakáson. Most meg eddigi ostobaságotokra rá akarjátok tenni a koronát. Üldözőbe akarjátok venni a kongregánistákat ? Mi­ért? Azért, mert vallásukat tüntetően gyakori,*!«i‘»^!Vagyis ismét ott vagyunk a vallásná en megtörik a kir. m­űv. minden ereje, ha direkte indul ellene. Sőt provokálja őket ez eljárástok. Mert észre­vehettük valamenyien, hogy azóta bátran fel mernek lépni ellenünk minden téren. Szerencsétlen eszme volt ez, szerencsét­len az a testvér akinek az ágyában az a terv megszületett, hogy ezen az évben támadjuk a szerzetesrendeket, a kongre­gációkat. Szerencsétlen egy gondolat volt ez ama ferdítések és túlzások miatt, amelyekre meg­­gondatlanságtok ragad el beneteket. Ez mind csak arra való, hogy kir. müv.-et kompromittáljátok és a vallásfelekezet uj, intenzivebb életre ösztökéljétek. Értem elkeseredésteket, amikor tapasz­talni vagytok kénytelenek, hogy a szab. köm.­ség egyik legszebb terve, melyet az 1907-ik évi május hó 2- ik napján a szö­vetségtanács üléstermén megtartott orszá­gos szabadkőműves értekezlet megállapított, veszedelemben forog. Méltányolni tudom azt teljesen, hogy a középiskolai kongre­gációk mennyire útjában állanak a fele­kezet nélkül való oktatásnak. De megint csak vissza kell térnem arra, amit már han­goztattam, hogy a kongregációk sohasem alakultak volna meg, ha a mi taktikának nem lett volna téves. Mert, mint ezt a László király - ben dr. M. S. t. oly szé­pen kifejtette, az egyházak, mint leg­féltő­­sebb kincseiket, árgus szemekkel őrzik isko­láikat, sőt ellenállással alig találkozva szel­lemükkel ránehezednek a községi, állami intézetekre is. Ti pedig ahelyett, hogy lassú, szívós kitartással rejtve iparkodta­tok volna a közöny terjedését előmozdí­tani, amikor azután a felekezet nélküli Foulár, Marquiset és mosó Grenadin az idei nyári évad három slágere kapható, remek divatos szín­­es kivitelben 1/ADV P Vf TI A cégnél Kassa, Fő­ u. 76 y 4 JL­­ jr JL W w/a Szent Háromság szoborral szemben­ & & SXc & & &

Next