Felvidéki Ujság, 1913. október-december (8. évfolyam, 225-299. szám)

1913-10-01 / 225. szám

­u­­­m, Vili évfolyam, 225. szám. FELVIDÉKI ÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP« Szerkesztőség: Fő-utca 34. 1. emelet. Előfizetési ár: Egy szám ára 4 fill. Kiadóhivatal: Fő­ u. 34. (Bejárat a Szegfű­ u. felől.) Felelős szerkesztő: Dzurányi László. Egy évre . . . helyben Fél évre ... , Telefon: 211. m*Szerda október 1 K 14.— vidéken K 18.— .7.­ . . 9.­Negyed évre . . . 3.50 . . 4.50 A Humanizmus és a munkásosztály Kassa, szeptember 30. Évtizedekkel ezelőtt csak kiváltságos intuícióval bíró egyének látták előre azt a hatalmas áramlást, amely a jövő képét tel­jesen átformálni ígérkezik. A szocializmus a jövő evangéliuma. És sajátszerű­, hogy az emberek még ma is némi idegenkedéssel néznek a kor nagyszabású szociális átalakulása elé, azon eszmék közé sorolják, amelyekről hallgatni szeretünk. Azonban, ha mi hallgatunk is, annál inkább kiáltoznak a folyton haladó kor szociális szükségletei. De hát miért nem óhajt a modern em­ber szocialista lenni ? Miért fél tőle, mint valami hazajáró lélektől? Min alapszik az a modern babona, amely idegenkedik a szocializmus nagyszerű és minden ízükben humánus törekvéseitől? Nem a túlzásokat értjük, nem azokat az elkerülhetetlen pisz­kos habokat a kiömlő ár felszínén, hanem azokat a nagy elvi megfogamzásokat, ame­lyek a nemes értelemben vett szocializmus életszervezetét alkotják. A felelet nagyon egyszerű. Különböz­tessünk. Lehet a szocializmust úgy tekin­teni, mint egy osztály érdekeinek fejlesz­tésére törekvő rendszert. Mint ilyen az u. n. egyik „osztályuralom“ megtörésén mun­kálkodva megalapítja a saját osztályának uralmát, így tehát osztály osztállyal találja magát szemben, mint ellenfél, sőt igen gyakran, mint halálos ellenség. Az enyém és tied körül kifejlő harcban ilyenformán alig lehet megkívánni, hogy az egymás ellen dühösen felemelkedő karok valamikor összeölelkezzenek. Lehet azonban a szocializmust úgy is tekinteni, mint korszellemet, amely paran­­csolólag ékeli be magát a boldogság után való általános törekvés tagozódásaiba, így áthat mindent, törvényhozást, államot, egy­házat, iskolát, társadalmat, osztályokat és egyéneket, így csak egyforma, amely az ál­talános fejlődést előmozdítani és a boldog­ság felé irányuló rohamot segíteni kívánja. Az első értelmű szocializmus harc s mint ilyen nem kellemes és nem kívánatos. A második értelemben vett szocializmus világnézet és mint ilyen, nem nyújtja át a látogatójegyét senkinek, hanem bevonul a köztudatba, mint egy szuverén úr. Küzdeni ellene struccpolitika, fölösleges fáradozás, naiv ragaszkodás régi formákhoz, mert hisz’ az élet tartamában soha, csak formáiban változik. Az élet mindig szociális volt, mert hisz’ szocietásban él az ember, társas együvé­­tartozása lényeges és mindig voltak és min­dig lesznek ezt a társas együttélést szabá­lyozó törvényei. A gazdasági élet sem teg­nap született, egykorú az az emberrel. És így az anyagi élet fejlődését célzó törvé­nyei többé-kevésbbé szociális színezetűek, ha nem is hívták épen szociálisoknak. A modern szocializmusnak, mint ilyen­nek, a térhódításától, úgy látszik, azért fél­nek az emberek, mert tévesen azt gondol­ják, hogy az életet tartalmában akarja reformálni. Az ilyen tartalmi átalakulások pedig forradalmi jellegűek s ami forradalom, az veszélyes és gyanús. Azonban ha meg­gondoljuk, hogy a szociális átalakulás az életet voltaképen csak uj formába öltöz­teti, egy uj és talán jobb szabású ruhába, hogy kényelmesebben, előkelőbben, igazán úri módon jelenjék meg, akkor nem tudom, miért nem lenne kívánatos? A szocializmus tehát nem uj társadal­mat, hanem csak uj társadalmi formákat akar. S mivel minket mindnyájunkat kivé­tel nélkül a boldogság láza gyötör, anél­kül, hogy akarnánk, szocialistákká leszünk, azokká tesz az élet forrongása s a lelkünk­ből soha ki nem pusztuló törekvés a jobb után. A szociálizmus a jobbnak iskolája. A szociális alkotások és törvények ma elsősorban a munkásosztály érdekeit moz­dítják elő — és így némi kizárólagosságtól nem szabadulnak fel. Bizonyos tekintetben a szimpáthiákat nem szerezhetik meg. Azon­ban nem is szükséges az egoizmus túlsá­gos feltörekvését visszaszorítanunk, hogy belássuk, hogy a modern korszellem átala­kító tevékenységéből, elsősorban a mun­kásosztálynak kell kivennie a maga részét, mint amely száz éveken keresztül legjob­ban el volt hanyagolva. Csak többet ne említsek: gondolt-e valaki azokra a lehető­ségekre, amelyek a dolgozni szerető és tudó munkásnép életében vis major alapján előállhatnak, u. m. munkanélküliség, vagy huzamos betegség. A társadalom könyörületére voltak bízva az ilyen szegény teremtések, akik­nek saját hibájukon kívül megalázódva kel­lett megköszönniök a keserű könnyektől megáztatott kenyeret. Ha a munkámból meg tudok élni, koldulni nem megyek. Az a szégyenteljes, megalázó és nem emberi fog­lalkozás. Csak az eb csóválja megalázkodva a farkát, lesve a kivetett falatot. Ma tör­vény rendeli el a kötelező biztosítást mun­kanélküliség és betegség esetén. A törvényhozást kell is, hogy áthassa az a humánus érzés, mely először ott ipar­kodik segíteni, ahol legnagyobb a szükség és ahonnan legrégebbtől várnak. Valamikor, majd, ha a munkásosztály jogos érdekei, törvényhozásilag biztosítva lesznek, be fog állani bizonyos kiegyenlí­tődés és a szociális reformok belső tar­talma nem lesz catechzochén munkás szó, hanem társadalmi közkincstár, amelynek ál­dásaiból minden ember részesedik. Addig természetesen a szociális tevé­kenység humanisztikus munkálkodása első­sorban a munkásság érdekeit öleli fel. Más kérdés ugyan, hogy sem a többi osztályok érdekeltségének rovására se többet, se a munkásság kárára kevesebbet ne adjunk; itt bizonyos nemes szabatosságnak kell az igazi mértéket eltalálnia; de az bizonyos, hogy ez az uj szinü korszellem él és erejét kifejtve uralkodni akar. És uralkodjék is. Az egyik ember bol­dogsága átszármazik a másikéra, mert még a boldogság területein is egymáséból táp­lálkozunk. És azért szívből üdvözlünk minden olyan törekvést, mely a magyar munkásság megélhetésének útjait egyengeti; szeretünk minden olyan törvényt, amely jobb létet akar teremteni egy elhanyagolt osztály köré­ben. És épen nem csodálatos, ha a politi­kai pártok régi vagy új programmjában aggódva kémleljük, hogy a nemes értelemben vett szociális alkotásokra törekvés milyen mértékben van képviselve. Újból hangsúlyozzuk, hogy a humaniz­mus ilyen fejlődésének ma még a munkás­ság érdekeit kell először szolgálnia és ki­szolgálnia. Régi tartozása ez neki. Ha pedig egyszer ez a szükséges kiszolgálás megtör­tént, akkor a kiegyenlítődésnek ama kor­szakában nem lesz már a szociális olyan mumus, amelytől félni kell, hanem olyan áldás, amelynek reánk hullását epedve fog­juk várni. elképzelhető legjobb száj- és fogápolást gyakorolja. 3795—195 =*= Menyasszonyok figyelmébe. Saját készítésű menyasszonyi mirtusz koszorúk és virág ruhadíszek a legszebb kivitelben ren­delés után készülnek és nagy választékban raktáron tartatnak Rencz Katicza angol és francia női divattermében Kassa, Deák Ferenc­ u. 44. I. e. ajtó 7. = Helybeli műkertészek részére koszorúk és csokrokra megrendeléseket elfogad Abonyi (Szoukup) Sándor papirkereskedése Mészáros-utca. (Domonkos­­zárda) Koszorúk szalaggal és felirattal 10 koronától kezdve. «/» -s»s 3 ‘*3 ‘2 Sofa-és fu­ló-szoosigek, A T3I»-o S 3 JtZ äs B különféle kivitelben és nagy választékban vannak raktáron P* 3 so»M prr; :ľ.gjrcy3r^ť^a KEMÉNY GÉM. cégnél, KASSA, FŐ­ UTCA 32-34. •O

Next