Felvidéki Ujság, 1914. január-március (9. évfolyam, 2-73. szám)
1914-03-13 / 59. szám
fossa, i §14. Szerkesztőség: Fő-utca 34. I. emelet. Kiadóhivatal: Fő-utca 34. Bejárat a Szathmáry György utca felől (ezelőtt Szegfű-utca.) Telefon: 211. IX. évfolyam, Sz. szita Péntek, márczius 13. Felelős szerkesztő: Dzurányi László. Előfizetési ár: Egy szám ára 4 fill. Egy évre . . . helyben K 14.— vidéken K 18.— Fél évre ... . . 7.— , . 9.— Negyed évre . . . 3.50 . , 4.50 Ami Tiszának fontos. Kassa, március 12. Milliók megszavazása az Adria társaságnak. Tiszának ez nem fontos a politikában, hiszen csak egy „felállásába“ a munkapártnak kerül s készen van. A debreceni pokolgép és a fiumei dinamit felrobbanása szintén bagatell kis ügyecskék. Egy kis részvétkifejezés s ez csak egy „általános helyeslésbe“ kerül s aztán minden rendben van. Újabb panama kipattanása. No ez már igazán nem fontos. Eggyel több, vagy kevesebb, ugyancsak nem számít. Egyszerű kijelentés: „nem tudtam róla“, s ez is rendben van. Lehazaárulózzák, legazemberezik egymást a honatyák. Ez sem fontos. Hiszen, mint politikusok sértegetik egymást, tehát rendben van. kül. Százötvenezer ember kenyér nélkint bolyong az utcán, emiatt sem fáj a politika feje. Fájjon azé, akinek nincsen kenyere, gondolja Tisza. Legyenek szívvel-lélekkel munkapártiak, mindjárt jut nekik is valami koncocska. Már ez csak nem lehet fontos az ország politikájában. Ki törődik azzal a rongyos, éhező százötvenezer proletárral ? Miért nem születtek burzsoá gyermekeknek? Külpolitikánk még most sincsen teljesen rendben. Ez sem valami nagy baj. Háború úgy sem lesz belőle, mert ebben az egyben Tisza alázatos ember. Kész bármelyik balkáni félművelttől bocsánatot kérni. Hogy ezáltal a nemzet tekintélye, hírneve szenved csorbát, ez csak nem fontos. Van azonban egy nebáncsvirágunk, melyre még gondolni sem szabad tiszteletlenül, amelyet ne merészeljen senki fia megbántani, mert miatta az egész hatalom sorompóba áll. A parlamenti őrség, Gerőék csapata a legfontosabb ma a politikában és az egész haza sorsában. Ezeket megbántani, helyesebben a jogos kritikát megmondani és velük nem párbajozni, ez most a legnagyobb bűn, amit magyar ember elkövethet. Egy „hajdú“ elnevezésért a parlamentnek minden bizottsága ülésezésbe lép, a főváros összes becsületbírósága tárgyalást kezd, még maga Tisza is megmozdul és intézkedik. Még a panama leleplezéseknél is nagyobb bajnak tekinti az ő kedvelt palotaőreinek nem tisztelését. Ez a fontos ma, emiatt fáj legtöbbet a Tiszafej. Mert nem lehet ráparancsolni az országra, hogy ezt az egyet ne merészelje bántani, hogy a parlamenti őrökkel mindenki köteles párviadalozni, ha azok úgy kívánják. Több száz milliót odadobni a hajóstársaságoknak, ki törődik ezzel? Ilyen nemzetkizsákmányolás miatt nem is féltik a hatalmat. Jobban félnek attól, hogy ez a szomorú hírre vergődött parlamenti őrség megsokalja az éppen nem hízelgő elnevezéseket, a visszautasított párbajozásokat, észbekapnak s faképnél hagyják a parlamentet. Pedig nélkülük Tisza hatalma is meghal. Talán épen ezért olyan kényes erre a társaságra, ezért hordozza a tengerén s védi őket még a szellőtől is. Székely Bertalan művészete. Vízhányó Károly előadása az Autonom Körben. Nagy és előkelő közönség előtt beszélt szerdán este az Autonom Kati. Közben Vízhányó Károly tanár a magyar festőművészet egyik nagy alakjáról, Székely Bertalanról. Az előadás érdekességét csak fokozta az, hogy az előadó Székely Bertalan tanítványa, kinek minden szavából kiérzik az a nagy rajongás, ragaszkodás, mely annyi év után sem szűnt meg. A közönség feszült figyelemmel hallgatta fejtegetéseit s én azt hiszem, ez esetben nehéz problémát kapott, mert itt, Székely Bertalannál, nem csupán festészetről volt szó, hanem kompozícióról, folthatásról, vonalvezetésről, sőt még filozófiáról is, mert hiszen az előadó igen határozottan mutatott rá, hogy Székely milyen , gondolkodású filozófus volt. Éppen azért talán nehéz is volt megérteni a nagy művészt, illetve helyzetét a magyar művészet történetében s jó lett volna bemutatni nagy vonásokban a magyar történelmi festészetet, mert hiszen nem kívánhatjuk a közönségtől, hogy ismerje, bár jól esnék ezt tudni a magyar közönségről. Először általánosságban beszélt Székelyről, megmagyarázta, hogy miképen gondolkodott a festészetről, közben érdekes dolgokat mondott el a mesterről, amikor tanítványai között élt. Majd vetített képekben varázsolta a közönség elé a művész legszebb alkotásait. A kritika legsikerültebb képének tartotta, amely V. Lászlót és Cillei Ulrikot ábrázolja. Vízhányó is ezen a képen magyarázta meg Székely felfogását a komponálásról, előtér, közép és háttér fogalmáról, a fény és árnyék elosztásról, összehasonlította egy angol festőnek, Solomonnak képével, mely Sámsont és Delilát ábrázolja. Székely festményei közül bemutatta még: A mohácsi csata, Dobozi és hitvese, Egri nők és Thököly Imre menekülése stb. című képeket. Ez utóbbiról megemlítette, hogy a Mester ezt tartotta legjobb művének, bár a kritika máskép ítélt. Bármily plasztikusan, bármily világosan állította is tehát élesek Vízhányó tanár Székely Bertalan alakját, mégis jobb szerettem volna ha nem szakította volna ki így őt a magyar piktura történetéből. A mi közönségünknek ilyenekben még nevelésre van szüksége. Nagy hálával tartozunk az előadásért Vízhányónak, hogy egy olyan embert mutatott be a közönségnek, akit a modern művészet őrült nyaralásában nem akarnak észre venni. Ez az előadás egy koszom volt a nagy Mester sírjára. Úgy látszik magyar művész-sors; sírjára rakjuk az elismerést, a babért. Még egyet! Nem tudom szándékosan-e vagy feledékenységből, nem beszélt az előadó Székely Bertalan falfestményeiről, holott ezek is nagyszerűen reprezentálják művészetét, Pécsett a székesegyházban, a vajdahunyadi freskók stb. Jó lett volna az is, ha megemlített volna néhány könyvet, amely Székely művészetével foglalkozik, hogy a közönség ezen tartalmas előadás után részletesebben is megismerkedjék a nagy művész munkáival. Florentinus: Még ez évben reformálják a munkásbiztosítást. Az Ipartestületek Országos Szövetsége nemrég beadványt intézett a kereskedelmi miniszterhez, amely beadványban az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló 1907. évi XIX. törvénycikk mielőbbi módosítását sürgeti. A kereskedelmi miniszter most leiratot intézett a Szövetséghez s azt mondja, hogy a revíziót a maga részéről is szükségesnek tartja. A minisztériumban most gondosan tanulmányozzák a törvénymódosítás mikénti keresztülvitelét. A revízió irányelvei megállapításánál nagy körültekintéssel mérlegelik azokat a szempontokat, amelyek a munkaadók és alkalmazottak nagyjelentőségű érdekein kívül az ország ipari, kereskedelmi és közgazdasági életének zavartalan fejlődése szempontjából is rendkívül fontosak. A miniszter reménye, hogy a tervbe vett reform még a folyó év folyamán megvalósítható lesz. RESATKÓ ENDRE --------------- ÉPÍTÉSZ —------------Kassa, Dárda utca 4* sz. 99 Tervez, vállal, 9 >9 Megszerzi az építési kölcsönt. Menyasszonyi kelengyék a legegyszerűbbtől a legdíszesebbig a legfinomabb minőségben igen előnyös árban beszerezhetők Markovics Ede áruházában Kassa Deák Ferenc utca 19. Költségvetéseket szívesen küld a cég.