Felvidéki Ujság, 1914. április-június (9. évfolyam, 74-145. szám)

1914-04-01 / 74. szám

Kassa, 1914. IX. évfolyam, 74. szám. Szerda április 1. FELVIDÉKI ÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP«­ s Kiad­zerkesztőség: Fő-utca 34. L emelet, óhivatal: Fő-utca 34. Bejárat a Szathmáry György-utca felől (ezelőtt Szegfű-utca.) Telefon: 211. Előfizetési ár: Egy évre . . . helyben Fél évre ... , Negyed évre . , Egy szám ára 4 fill. K 14.— vidéken K 18.— .7.­ . . 9.­.3.50 . 4.50 A második szociális est. Hétfőn este 5 órakor az Orsolya apá­cák intézetének dísztermében volt a folyta­tása a vasárnap kezdődött szociális estnek, melyet változatlanul nagy számú és előkelő közönség hallgatott végig , amelyet az Or­solyák leánynevelő intézetének énekkara szép énekszámmal nyitott meg. Balázs Benedicta volt az első előadó. A pártfogó intézményről beszélt bevezető elő­adásában. Történelmi visszapillantást vetett a büntetések történetére, vázolta a kort, a­melyben 7 éves gyermeket is halálra ítél­tek, mert nem ismerték a fiatal kort, mint a büntetés kiszabásánál figyelembe veendő körülményt. Igaz, hogy már régebben is akadtak jó lelkek, akik be-benézegettek a börtönök lakóihoz, azonban az ilyen önkéntes párt­fogás nem lehetett sikeres mindaddig, míg azt törvény nem teremtette meg. Anglián át hozzánk is eljutott a pártfogó intézmény, mit az 1908: XXXVI. és 1913: VII. törvény­cikk mutat. A törvénynek 10 paragrafusa szabályozza a pártfogói intézményt. Azon­ban a pártfogó munkát nem a börtönökben, hanem már a családban kell kezdeni. Mert a családban lesz sok gyerek rosszá, a csa­ládi kör, a miliő az oka, hogy sok a szülő, de kevés az anya. Annyi ma a pártfogásra szoruló gyermek, mégis oly kevés a párt­fogó. A vízbeesett fuldokló gyermeket min­denki igyekezik kimenteni. Mentsük tehát a lelkileg fuldoklókat­ is, a bűnös környe­zetben senyvedő gyermekeket. És azért igen fontos, hogy hölgyeink tömegesen vál­lalják a pártfogó szép munkáját. A tetszéssel fogadott beszéd után Ró­nai Petra lépett az emelvényre s az élet­ből vett mozaikszerű epizódokkal mutatta ki: menyi bennünk az antiszociális tulaj­donság ! Az önzés az alaphangulatunk. Már a gyereket azzal serkentjük evésre, hogy egyed meg, mert akkor nem eheti meg más! Ebből az ártatlan jelenségből idővel az egoizmus nagy tragédiái fejlődnek ki. Önzés vezeti a jótékonyságot is. Össze­gyűjtjük a gyermekeket, felruházzuk, hogy lássuk örömüket, gyönyörködjünk jó tette­inkben. A jótékonyságra csak ellenszolgál­tatás pl. táncestély fejében vagyunk haj­landók. Vagyis adunk, ha­l kapunk. Menyivel nemesebb a külföldi önmeg­tagadási hét, hol az emberek egy kimon­dott héten lemondanak apróbb élvezetekről s az így megtakarított filléreket adják a jótékony eszmének. Hosszas lenne felsorolni a sok apró tü­netet. Felsorolt erre igen sokat előadó. Tár­sadalmi szereplés, egyesületi élet mind telve önzéssel, antiszociális hajlamokkal, sőt ha lenne is bennünk hajlandóság szociális mun­kára, nem merünk nekilátni az esetleges gáncsok miatt. Kimutatta előadó, hogy mily apró dol­gokban s mily nagy lelki kincseket szerezve lehet szociális tevékenységet kifejteni s reá­mutatott arra is, hogy e munkához tanulni is kell. Ezzel kapcsolatban bemutatta a szociális könyvtárat. Végig szellemes, nem egyszer hibáinkra jogos iróniával reámutató, közvetlen és nagy tapsot kiváltó előadása után Haller István orsz. gyűl. képviselő beszélt a szociális munkáról. E szociális munka gyűjtötte ös­­­sze most is a hallgatóságot. Mert érezzük mindnyájan, hogy a mi nagynak mondott civilizációnk fénykoszorúját nyomon követi az árnyék. A nagy, egyeseket dúsgazdaggá tevő civilizáció mellett nincs közjólét, bol­dogság, biztonság, soha ennyi szenvedő, nyo­morék, soha oly nagy nagy tömegnyomor, mint ma. Ennek a mai igazságtalan társa­dalmi berendezkedésnek megszüntetésére kell a szociális munka, amelynél a férfiak­nak a nők segítségére igen nagy a szüksé­gük. Nem erőszaporítás miatt, hanem, mert e munkára a nőknél meglevő szeretet, új szín, érzelem kell. Meg sok e téren a fel­karolásra váró nő, a probléma, seb, amit csak női lélek tud gyógyítani. A nők egy része vállalja is a szociális munkát, de csak a karitatív részét, hová szív, kedély, női lélek kell. Ezek szerint a tervező, észt igénylő, problémákat meg­oldó szociális munkához a férfi jellem szük­séges. Nem áll. Jó szív cselekedete ész nélkül, sokszor inkább árt, mint használ, viszont a szociális munka szív nélkül rideg, sikertelen lesz. Példákkal illusztrálja, hogy mindkét munkára szükség van. Hölgyeinket karitatív munkára nem kell felhívni. Mint anyák, apácák, jótékony egyletek, intézmények tagjai derekasan el­végzik e munkát. Itt csak folytatni kell a megkezdett munkát, ha jobban nem lehet, legalább így. Szociális téren azonban annál nagyobb a női munkaerők hiánya. Elmaradnak in­nen hölgyeink, mert — szerintük — itt ta­nulni, önmagukat fegyelmezni kell. Azt hi­szik, hogy mindnek tudós vezetőnek, szerep­lőnek kell lenni. Dehogy. Tessék vállalni a praxis munkáját, ami meghozza a tudást is ! E szociális munkánál azonban legelső sorban azzal kell leszámolni, hogy a meg­kezdett után nagy lesz a közöny, a hálát­lanság, a meg nem értés. Ezek a kedve­zőtlen konjunktúrák azonban ép katholikus hölgyeinket nem riaszthatják vissza, kiknek tudni kell azt, hogy földi jónak égben a jutalma! A megkapó s érdekes előadást a kö­zönség rendkívüli tetszéssel fogadta s ezzel ért véget a második szociális est. — A­­ Felvidéki Újság“ hirdetéseit el kell olvasni, mert mindig találni közte olyasmit, amit hasznunkra fordítunk. Nyíregyháziak küldöttsége Miklóssy püspöknél. Debrecen, március 30. Nyíregyháza város ötszáztagu küldött­sége kereste fel vasárnap délután Miklóssy István hajdúdorogi püspököt, hogy őt az új egyházmegye székhelyének ügyében történt végleges állásfoglalása alkalmából üdvö­zölje. A küldöttség tagjai különvonaton ér­keztek Debrecenbe, ahol a római katholikus főgimnázium dísztermében fogadta őket a püspök. A küldöttség szónoka Szabó László ügyvéd volt, aki rámutatott arra, hogy a hajdúdorogi püspökség székhelyéül válasz­tott Nyíregyháza oly sokat nyert a püspök ez elhatározásával, hogy nem tud eléggé hálás lenni. Miklóssy püspök hosszabb be­szédben felelt. Örömét fejezte ki afelett, hogy végre dűlőre jutott az új egyházmegye székhelyé­nek kérdése, amely formális harcot és ver­sengést idézett elő több város között. A hajdúdorogiak érdemeikre hivatkoz­tak — úgymond — és én ez érdemek iránt elismeréssel is vagyok. Sem akkor, sem most nem dönthettem az ő javukra, mert az volt az álláspontom, hogy meg kell is­mernem e tekintetben az egész egyház­megye papságának felfogását is. Sajnos, erre nem volt időm, de azért puhatolóztam az iránt, hogy papjaim hol óhajtanák a székhely elhelyezését. Általánosságban Nyí­regyháza mellett nyilatkoztak meg, így történt azután, hogy én is ezt a várost vá­lasztottam. Megvallom — folytatta ezután Miklóssy püspök — hogy Debrecen városába nagy örömmel jöttem. Én, aki egész életemben a felekezeti béke ápolására törekedtem, soha sem gondoltam arra, hogy bármikor és bárhol visszavonást szítsak a vallások kö­zött. A béke és a szeretet a keresztény vallás alapja és azt tartom, hogy annak a vallásnak, mely a gyűlöletet prédikálja, el kell tűnnie. Ezzel a püspök célzott Baltazár ref. püspök szereplésére, aki a város közgyűlé­sén a felekezeti béke veszélyeztetésének mondta, ha Debrecen lesz az új püspökség székhelye. Végül megköszönte a tisztelgést, mire a jelenlevők percekig tartó éljenzéssel és tapssal ünnepelték Miklóssy püspököt. Uralkodók találkozása. A Vossische Zeitung értesülése szerint Ferenc József király, Viktor Emánuel olasz király és Vilmos császár velencei találko­zása elsőrangú politikai eseménynek tekint­hető, mert ezáltal a német császár és az olasz király között a személyes jó viszony ismét helyre állott. Olcsó árak. "^ÜSi ©—® D ©—© ruhaüzlet tavaszi újdonságai, saját készítményü divatos férfi öltönyök, felöltök, — fiú és leánykaruha specia­litások — elkészültek. == 1ST Alapítva 1865. évben. 4124.

Next