Felvidéki Ujság, 1940. április (3. évfolyam, 73-98. szám)

1940-04-29 / 97. szám

1940. április 29. — 97. szám Magyar vér idegen nemzetekért A világ lángelméi a magyar nemzet önfeláldozásáról A magyar nemzet küzdelemi az Európát végigszántó nagy viharokban oly önfeláldo­zást és oly nemes nagyvonalúságot bizonyí­tanak, aminek elismerése nem csupán a tör­ténelem vérrel írott lapjain ragyognak örökre a kereszténységért és a nyugati kultúráért. A világ nagy emberei, akik népük előtt a hal­hatatlanság dicsfényével övezettek, nem egy­szer tettek tanúságot a magyarság érdemei­nek elismerésével. II. Pius pápa 1459-ben Magyarországot az egész kereszténység pajzsának nevezte. Johnson Róbert jeles angol tudós megálla­pította, hogy Magyarország többet tett a tö­rök veszedelem elhárítására, mint a többi keresztény állam együttvéve. Doumerge H., a kiváló francia tudós meg­írta, hogy Európát Hunyadi János és a ma­gyarság mentette meg és a magyarság a tö­rök háborúban elvérzett az emberiségért. Roosevelt Tivadar, az Egyesült Államok elnöke 1910 április 2-án a magyar képviselő­házban lefolyt ünnepségen kijelentette, hogy Magyarország meggátolta a barbarizmus ter­jedését, megvédte a civilizált világ bizton­ságát és ezért az egész civilizáció adósa a magyarságnak. Michelet Jules, a kitűnő francia történet­író írásban fektette le, hogy a magyar nem­zet hősiesség, lelki nagyság és méltóság arisztokráciája, amely a művelt emberiséget mentette meg, amikor saját testével védte Európát a török és tatár ellen. Dante, a legnagyobb olasz költő így szólt: Óh, nagyszerű Magyarország, ne engedd magad tovább gyötörtetni. Hugo Victor, a nagy francia romantikus így írt: A magyar nemzet a hősök nemzete, a hősiesség megtestesülése, ez a kiváló nem­zet ki fog törni sírjából, amíg lesz a világon függetlenségi szellem, erény, hősiesség és szabadságvágy, addig élni fog Magyar­­ország. Montesqieu megállapítása szerint: A ma­gyar megérdemli a világ elismerését, mert szabadságszerető, nagylelkű és jeles jellemű nép. Voltaire, La Martine, Ibsen és Carduci is meleg elismeréssel nyilatkozott a magyar­ságról. Amidőn Hunyadi János 1456-ban Nándor­fehérvárnál döntően megverte a törököket, II. Calixtus pápa elrendelte, hogy a győze­lem emlékére harangozzanak déli 12 órakor örök időkig minden keresztény templomban. Ez a harangszó a magyar önfeláldozást hir­deti, amig áll a világ. Napoleon üzenete a magyarokhoz: Te nagy nemzet, méltán büszkélkedhetsz dicső származásoddal. Bismarck így irt: A magyar nép nekem nagyon tetszik. Delattre Péter 1931 augusztus 11-én Buda­pesten megállapította, hogy: Angliának, Fran­ciaországnak és Magyarországnak a közép­korban egyenlő számú lakossága volt, ellen­ben azért van ma Angliának 44, Francia­­országnak 40 és Magyarországnak 10 millió lakosa, mert a magyarság négyszáz éven át vérzett Európáért, a műveltségért és civili­zációért. Garibaldi magyar katonáihoz így szólt: Olaszországot és a nemes Magyarországot felbonthatatlan kötelékekkel fűzték össze a szabadságharcok: az olasz nemzet sohasem fogja ezt az ő vitéz magyar testvéreinek el­felejteni. A történelem tanúsága szerint alig akad szabadságmozgalom Európában, amelyben magyarok részt nem vettek volna. Igen sok magyar vett részt az olasz egy­ségért vívott küzdelmekben, Garibaldi olda­lán, így Türr István tábornoki ranggal és Tüköry ezredes, aki Garibaldi mellett esett el és akiről utcát neveztek el Palermóban­, ahol emléktáblája is látható. Az északamerkai szabadságharc alatt is sok magyar nevével találkozunk. Washing­ton egyik legnagyobb hőse a magyar Kováts Mihály ezredes volt, egyébként ebben a se­regben sok magyar huszár is harcolt. Hősi halált halt Mihalóczy ezredes is, a csikágói Lincoln-puskások megszervezője. Washing­ton seregében a magyarok közül két altábor­nagy, öt tábornok, tizenöt ezredes, száz­harminchárom őrnagy, száznyolcvannégy más tiszt és igen sok legénység harcolt. Fre­mont tábornok, a nyugati hadsereg fő­parancsnokának vezérkarában hét magyar főtiszt foglalt helyet. A magyar vér bőven omlott a nemzetek szabadságáért. — Aki friss és munkaképes akar lenni és el akarja kerülni, hogy kemény le­gyen a széke, emésztése meg legyen za­varva, gyakran fájjon a feje és a bőre tele legyen mindenféle pattanásokkal, az igyék hetenként egyszer-kétszer reggelizés előtt egy pohár természetes „Ferenc József“ ke­se­rűvizet Kérdezze meg orvosát. 7 Felvidéki Ujság SPORT Egyenlő ellenfelek küzdelméből a lelkesebb KSC került győztesen Kassa, április 29. KSC—Debreceni VSC 5:3 (2:2). A mérkő­zés előtt felhőszakadás-szerű záporeső önti el a pályát, úgyhogy mire gyengül az eső és kezdésre kerül a sor, már hatalmas tócsák borítják a talajt. Ez a mély talaj nagyon ne­héz feladat elé állítja a mérkőző feleket. Debreceni támadással indul a mérkőzés, a 4. percben szöglethez is jut a vendégcsapat, melyből Bihari szép gólt fejel. Vezetnek a vasutasok! Alig múlik el két perc, mutatós KSC táma­dás pereg végig a pályán, végül Balázsházi­­hoz jut a labda aki egyet még cselez, majd önzetlenül a kapu közelében álló Iványihoz tolja a labdát, aki az ellenkező sarokba vágja azt. A 9. percben Vitéz egyéni játék után a tizenhatos közeléből lő és utána a labda ismét a kapu sarkában köt ki. Tizenegyessel egyenlítenek a debreceniek A 2u. percben Kaincz beadásából Balázs­­házi lő kapura, de a vetődő kapus szögletre üti a labdát. Két perc múlva Bacsó addig tartja magánál a labdát, míg Nagy elveszi tőle és elszalad mellette. Nagy Hlivjákot is lefutja, miközben a hátvéd oldalról próbálja szabályosan elnyomni a labdától, úgyhogy a balszélső a csúszós talajon felbukik. A játék­vezető túl szigorúan 11-est ítél, melyet Sid­­lik éles félmagas saroklövéssel értékesít. Öt perc múlva Hlivjákot megint lefutják, ezúttal Szabó II., akit csak nehezen tud utóbb szögletre szerelni. A szögletről kapu felé ívelődő labdát Pajtás felugorva újból szögletre tolja Vasutas támadásokkal telik el a félidő további része is, de a 43. percben Szabó II. lövése Szlivkárt érintve megint csak szögletre jut. A II. félidő első percében is a vendégek szorongatnak. Az 5. percben Hlivják szög­letre hibáz a támadó Drab elől. A következő percben Bacsó és Nagy között folyik párharc a kapuvonal mellett és bár a labda nem ju­tott ki teljes terjedelmével a mezőnyből, a bíró szögletet ítél a KSC ellen. Debrecen támad­ó KSC rúgja a gólokat... A 7. percben Simonyi megugrik, majd lero­­hanása után kapu elé centerezi a labdát, me­lyet Vitéz pompásan sikerült fejessel továb­bít a hálóba. Ez a váratlan gól újból felvilla­nyozza a már-már elkedvetlenedő piros­kékeket. Lelkesen támadják tovább is a deb­receni kaput, a 10. percben Vitéz előread Iványihoz, aki fejjel továbbítja a labdát, me­lyet a mögötte helyezkedő Antal meglepet­ten az ölében fog fel, de a bíró nem veszi észre a 11-est jelentő labdakezelést. Újból egyenlít a DVSC A 15. percben Bednarik nem tudja szerelni Szabó II.-et, aki Hlivják elől kissé szélre ka­nyarodik, majd Hlivjáktól szorongatva, nehéz szögből bombagólt vág a léc alá. Ez volt a meccs legszebb gólja!... Kezdés után máris a KSC rohamoz, Balázsházi húsz méterről irtózatos erővel szúrja meg a labdát, amely a felső kapufáról visszapattanva a berohanó Vitézről a hálóba sodródik. A szintén labdá­ra rohamozó Iványi eközben beesik a ka­puba és ott elterül a földön. A mozdulatlanul fekvő játékost úgy kell kivinni a pályáról és sokáig élesztgetik, míg talpra tud állni, de végül is öt perc múlva folytatni tudja a já­tékot. A finisben visszaesik a vendégcsapat. A 32. percben Erdei vét szögletet, a következő percben Balázsházi lövése megint őt súrolva jut ki a mezőnyből. Három perc múlva Ba­lázsházi lövése a kapus lábáról perdül szög­letre. Még egy gól kavarodásból... A 38. percben újból hatalmas kavarodás támad a debreceni kapu előtt, nyolc-tíz já­tékos hempereg a tócsában a vetődő kapus által kiütött labda körül. A játékosok való­sággal vitustáncot járnak a gól előtti tusá­ban. Vitéz és Balázsházi a földön fekvő ka­pus mellett sem tudják berúgni a labdát, me­lyet végül is Iványi visz be magával a háló­ba. A következő percben Pajtás kiüti Szabó II. lövését, majd Bednarik szögletre menti a forró helyzetet. A KSC játéka azért vált eredményessé, mert ezúttal minden labdára rástartoltak a csatárok. Nem volt most reménytelen labda előttük és mint az elért gólok mutatják, ne­kik volt igazuk: az öt gólból három amolyan besodort gól volt! Megjátszották a támadást végig, rámentek a labdára még akkor is, amikor a helyzet szinte reménytelennek lát­szott. A gólképesség óriási megnövekedése akkor lesz még szembeszökőbb, ha tudjuk, hogy Vitéz és Kaincz IV. még két gólt ért el, melyet a játékvezető nem adott meg a kapuvédő állítólagos akadályoztatása cí­mén. A KSC dicséretére szól a lelkes győzni akarás, melynek birtokában nem adta fel a harcot az ellenfél vezetőgólja után sem. A debreceni együttes az irreális talajon is a jobban összejátszó és technikásabb csa­patnak bizonyult, de nem volt szerencséje. Ezenkívül védelme a finisben összeroppant. A mutatott játék után legalább az egyik pon­tot megérdemelte volna. A győztes csapatban — talán először a bajnoki szezonban — a támadósor volt a legjobb csapatrész. A hátsó csapatrészek teljesítménye nagyon hullámzó képet mutatott. Különösen a játék első részében sok „gikszer“ történt ezekben a csapatrészekben. A debrecenieknél a fede­zetsor volt a legjobb, a csatársor mezőnyben elsőrangúan játszott, de a lövésekkel nem volt szerencséje. Kimagasló egyéni teljesít­ményt egyik oldalon sem láttunk, mégis meg kell emlékezni Vitéz nagy játékkedvéről és lövőkészségéről. Megértő partnere volt Ba­­lázsházinak és az átütő erejű Iványinak is. A fedezetsorban Czehelnyik nagy javulásról tett tanúbizonyságot, míg a védelem oszlopa Pajtás volt. A DVSC legjobbjai Szabó II., Drab és Sidlik voltak.­ Osztályozás: KSC: Pajtás 2, Szlivkár 3, Hlivják 4, Bacsó 3, Czehelnyik 3, Bednarik 4, Kaincz IV. 4, Vitéz 2, Balázsházi 3, Iványi 2, Simonyi 3, összesen 33 pont. DVSC: Keskeny 5, Erdei 4, Antal 4, Ignác 3, Szabó I. 2, Papp 3, Drabh 2, Sidlik 2, Szabó II. 2, Bihari 3, Nagy 3, összesen 33 pont. Maróth játékvezető 4. Határjelzők: Benes és Balog. • • • KSC II.—KFSC 5:0. A főiskolások az előző napi bajnoki mérkőzéssel lábukban fáradtan mozogtak. A mérkőzés csak félidőig tartott, mert a szünetben kitört viharos záporeső miatt nem lehetett folytatni a játékot. A gó­lokat Gál, Leblanc (2—2) és Dub­y lőtték­ ki Az NB legnagyobb meglepetése: a KAC bombagyőzelme a Taxi ellen Budapest, április 29. :0 (0:0). Ez a két csa-Kassai AC—Taxi pat játszott: Kassa: Jávor — Selmeczi, Tölgyesi — Várszegi, Lendvai, Nádas — Vadász, Bodoni, Ádám, Pásztor, Csepregi. Taxi: Tóth — Aradi, Kojsza — Szabó II., Halasi, Varga — Darázs, Berecz, Takács II., Serfőző, Kohut. A helyi csapat többet támadott, a KAC ezzel szemben okosan védekezett és kapu előtti játéka eredményesebbnek bizonyult. Különösen Ádám hirtelen kiugrásaival szem­ben nem volt ellenszere a budapesti véde­lemnek, amelyet a KAC három előretolt csa­tárának lelkes és gyors játéka minduntalan zavarba hozott. Szünet előtt az utolsó perc­ben Kohut passzát Takács a hálóba továb­bítja, de Ohernyák játékvezető les címén nem ítéli meg a gólt. Tölgyesi bokasérülését az öltözőben kötözi be az orvos. A II. félidő 4. percében Ádám kiugrik a két hátvéd között és közelről kényelmesen há­lóba gurítja a labdát. Húsz perc múlva Ádám ismét kiszökik, a kapust is kicselezi és ne­héz helyzetből a kapufa mellett csúsztatja hálóba a labdát. A 36. percben Lendvai bom­bája Pásztor lábán irányt változtatva jut a kapuba. Három perc múlva Csepregi ve­­rekszi át magát a hátvédeken, beadását Ádám fordulásból lövi gólba. Kezdés után Ádám egyből szökteti Vadászt, aki tizenöt méterről laposan a jobb sarokba vágja a lab­dát. Szögletarány 3:6. A gólokon kívül Csep­­reginek volt még egy kapura lövése. Ádám volt a mezőny legjobbja, korszerű középcsatárjátéka méltó feltűnést keltett. Egyénileg Bodoni és Jávor tűntek még ki. A hátvédek és fedezetek önfeláldo­­zóan harcoltak. A Taxi súlyos vereségét elsősorban a vé­delem csődje okozta. Különösen Tóth kapus védett bizonytalanul. A fedezetek közül is csak Varga érdemel említést, míg a sorban Serfőzőn kívül a többiek agyonpepecseltek. támadó­mindent Kassai fiúk góljaival győzött a debreceni egyetem csapata Kassai Főiskolai Sport Club ellen Debreceni Egyetem RC—Kassai Főiskolai SC 4:2 (3:0). A magyar főiskolai labdarugó bajnokság keretében mutatkozott be a helyi kereskedelmi főiskola futballcsapata. A jó­részt diákközönség előtt lefolyt mérkőzésen kemény küzdelmet vívott a két együttes, melyben az újonc kassaiak páratlan lelkese­désükkel nagyrészt ellensúlyozni tudták el­lenfelük kiegyensúlyozottabb tudását. Ennek megfelelően a mérkőzés ha nem is hozott magas nívón mozgó játékot, végig változa­tos és izgalmas lefolyású volt. Kezdés után nyomban a vendégcsapat ve­szi át a játék irányítását, de a helyi együt­tes védelme minden támadást visszaver. Csak fatális véletlenből jutnak vezetéshez a vendégek. A 10-ik percben ugyanis az egyik határbíró Pajtás labdakezelését leinti, Balog játékve­zető azonban nem veszi észre a leintést, úgy, hogy Drottárnak könnyű dolga van a füttyöt váró és kissé megtorpant védelem mellett a vezetést megszerezni. Mintegy tíz perc múlva Schilling és Bukovinszky össze­csapnak, utóbbi elesik, mire a játékvezető túl szigorúan szabadrúgást ítél a kassaiak ellen. A szabadrúgást Kiss irányítja az ötös vonalra, ahonnan Drottár fejjel továbbítja a labdát a meglepett kapus mellett a hálóba. A 32-ik percben Zöld henszet vét húsz mé­terre a kaputól. Drottár a szabadrúgást félmagasan bombáza a kapuba. A bíró elnézte, hogy a kapust szabálytalanul akadályozták a védésben. Szünet után Tóth NI. és Geszteg a 15-ik percben kemény közelharcot vív a kapu kö­zelében, miközben a labda a kassai játékost érintve jut ki a mezőnyből. Balog játék­ve­­zető nem ítéli meg a szögletet, de nemso­ká a kassaiak javára is elnéz egy sarok­rúgást, melyet Magyar vétett. A lelkes kassai csapat nem adja meg magát, *­­ sőt olyan finisbe fog, hogy teljesen kétsé­gessé tudja tenni ellenfele biztosra vett győ­zelmét. A 35-ik percben Harsányi beadását Gebhardt élesen a kapura lövi, a vetődő kapusnak sikerül kiütni a labdát, melyet azonban a berohanó Révy fölött a hálóba vág. A váratlan gól annyira feltüzeli a KFSC-ét, hogy lelkes gyors játékával magá­hoz tudja kaparintani a játék irányítását és szinte kapujához szorítja megzavarodott el­lenfelét. Néhány perc múlva szögletrúgáshoz jutnak a kassaiak, ezt is Harsányi irányítja a kapu elé, ahonnan a labdát Révy fordulás­ból védhetetlenül jutatja a hálóba. Már csak 3:2-re vezet Debrecen 1... Páratlanul érdekes és izgalmas finis kö­vetkezik ezután, melyben a kassai együttes­nek még vagy kétízben nyílik alkalma a ki­egyenlítő gól elérésére, de úgy Gebhardt, mint Zöld elrontják a kínálkozó alkalmat. Ezzel szemben az utolsó előtti percben a ro­hamozó Bukovinszkyt hiába gáncsolja Schil­ling, az átmegy rajta, majd közvetlen közel-

Next