Felvidéki Ujság, 1941. június (4. évfolyam, 125-147. szám)

1941-06-07 / 129. szám

* 1941. június 7 — 129. szám Felvidéki Újság A magyar tudás tárháza a Kassára helyezett Műszaki Múzeum A kassai műegyetem életrehívását mozdítják elő a múzeum fokozott támogatásával Kassa, junius 7. Országos jelentőségű intézmény kapott otthont városunkban. A Felvidéki Újság már érdeme szerint beszámolt arról a nevezetes tényről, hogy az Országos Magyar Műszaki Múzeum Kassán nyert elhelyezést. Az el­múlt napokban dr. Lósy-Schmidt Ede igaz­gató, a műszaki muzeális gyűjtés fáradhatat­lan és lelkes propagálója érdekes füzetet adott ki, amely a műszaki múzeum keletke­zésének történetével és mai helyzetével fog­lalkozik. A négyéves füzet számos kép kísé­retében számol be a műszaki gyűjtemény­­ügy hazai fejlődéséről. Nem jó mindent a fővárosban összezsúfolni... Az Országos Magyar Műszaki Múzeum eleinte a budapesti Déli Vasút igazgatósági épületében működött, ötven helyiség állott itt rendelkezésre és ebből 26 terem már be is volt rendezve a megfelelő tudományos anyaggal. Kassa felszabadulása után a kor­mány úgy határozott, hogy ezt az intéz­ményt, amelyhez fogható Európában alig van, áttelepíti Kassára. A kormány előtt az az elgondolás lebegett, hogy nem jó mindent a fővárosban összezsú­folni, hanem élő és alkotó tudományos életet kell fejleszteni a vidék nagyobb városaiban is. Ez a helyes elgondolás meggyőző erővel mutatott Kassa felé, amely nemcsak régi egyetemi város, hanem országos hírű mű­szaki iskolája is van, emellett pedig a húsz fekete esztendő után különösen rászolgált a kormány jóindulatára. A vasúti palota északi szárnyán Lósy-Schmidt Ede dr. már évek óta nem lankadó lelkesedéssel dolgozik a műszaki múzeum megvalósítása körül és amikor a kormány rendeletét megkapta, nyomban Kassára utazott, hogy a tárgyalásokat felve­gye. A különböző nehézségeket csak akkor lehetett megoldani, mikor a vasútigazgató­­ság épületének jórészét átadták a városnak. Az új városháza mellett az északi szárnyon itt kapott elhelyezést az épület hetven he­lyiségében a műszaki múzeum. 18 vagon tudományos anyag A berendezkedési munkálatok azonnal megindultak és 18 vagon teumi anyagot szállítottak tudományos mű­eddig Kassára. Az új helyiségben a földszinti folyosók és a földszinti termek már be is vannak rendez­ve, közben azonban beállott a tél és igy a munkát abba kellett hagyni. Lósy-Schmidt igazgató könyvében is elpanaszolja a város szűkmarkúságát és mi is úgy tudjuk szemé­lyes tapasztalatból, hogy a műszaki múzeum helyiségeinek fűtéséről senki sem gondosko­dik, pedig könnyű szerrel volna bekapcsol­ható a városháza központi fűtésrendszerébe. Ha a város anyagi helyzete nem is a legró­­zsásabb és a takarékoskodás nagy mérték­ben indokolt, egy kevés jóakarattal mégis lehetne megfelelő megoldást találni. Műegyetemet Kassának! Erre a megoldásra annál inkább szükség van, mert az Országos Magyar Műszaki Mú­zeum kassai megtelepedése újult erővel mu­tat rá arra a jogos kívánságra, amely Kas­sának az egyetemhez való jogait hangoz­tatja.­­■ A műszaki múzeum az ipariskolával és a Horthy Miklós repülőakadémiával együtt gerincét alkothatná egy kassai műegye­temnek, amelyre a mai technikus világban talán na­gyobb szükség is van, mint egy tudomány­­egyetemre. Ne felejtsük el, hogy erre a célra a város már megfelelő telket is adományo­zott, sőt ezen a területen úgy építették fel a kiállítási pavillonokat, hogy azokra tovább építhetik a műegyetemi épületeket. A kassai technikai főiskola 1933-ban már úgyszólván a megvalósulás stádiumába lépett. Igaz, hogy akkoriban szlovák főiskolának szánták, de ezt a tervet a bécsi döntés a tisztító szélvi­har erejével söpörte el. Ez a vihar azonban csak a szlovák ábrándozásnak vethetett vé­get, de nem jelenti Kassa egyetemi igényei­nek elsorvadását. Kassa őslakossága mindig­­ kívánta az egyetemet, amelyekért erején fe­lüli áldozatokat is tudott hozni és mi úgy érezzük, hogy a változott helyzetben a műszaki múzeum ügyének felkarolása közelebb juttathatja a várost a műegye­tem megvalósításához. Ebben az irányban azért is meg kellene tenni a megfelelő előkészületeket, mert nem szabad megfeledkezni arról, hogy közben az ország örvendetes megnagyobbodása révén új vetélytársakat kaptunk és már olvas­hattunk is Nagyvárad és Marosvásár­hely jelentkező igényeiről. Jogakadém­iánkat, gazdasági akadémiánkat elvesztettük és ezekért csak némi kárpótlást nyújt a kereskedelmi főiskola és a repülő akadémia. Úgy véljük, hogy az ipariskola és a gazdasági középiskola fejlesztése révén mindezeket az intézményeket erősebb egy­ségbe lehetne összefoglalni és a létesítendő műegyetem alapjaiul lehetne felhasználni. A magyar technikai kultúra fejlettsége Ha erre a nagy célra fordítjuk tekintetün­ket, akkor kétszeresen indokoltnak mutatko­zni a műszaki múzeum méltóbb felkarolása. Higgjünk a fáradhatatlan Lósy-Schmidt Edé­nek, aki meggyőző erővel hirdeti, hogy régi kultúránk igazolására és a népi eszme elő­térbe nyomulása idején fokozottabb mérték­ben van szükség erre a tudományos jellegű intézetre, amely a magyar műszaki és ipari fejlődés összes ágait felöleli. Ha a műszaki múzeum kapui Kassán megnyílnak, az egész világ előtt bebizonyíthatjuk, hogy a magyar technikai kultúra ép oly régi és ép oly fejlett, mint a nagy ipari nemzetek technikai kultú­rája, sőt nem egy vonatkozásban előttük jár. A világ első mérnöki oklevele Lósy-Schmidt Ede dr. büszkén szeret arra hivatkozni, hogy a Pázmány-egyetem 1785- ben, amikor Európában még szó sem volt mérnökképzésről, már felállította a maga technikai fakultását és ebben az évben ki­adta az első mérnöki oklevelet, amellyel a világ összes egyetemeit megelőzte. Ezek az oklevelek a műszaki múzeumban láthatók és aláíróik Petzval Ottó, a magas matematika professzora és Jedlik Ányos, a természettan és örömt­tan nyilvános rendes tanára. Mind­kettő világszerte ismert nagy magyar tudós * 1 nevét jelzi. A magyar technikai kultúra közel kétszázéves és semmiben sem marad a többi nemzet mögött. Nem volt olyan technikai újítás, találmány, amivel a mi tudós szerze­tes-tanáraink vagy egyéb ezermesterkedő honfitársaink ne foglalkoztak volna. A magyar tudás tárháza Lósy-Schmidt Ede dr. lelkesen fejtegeti az érdeklődők előtt, hogy a párisi műegyetem létesítését mi, magyarok 12 évvel megelőz­tük. A Selmecbányai erdészeti és bányászati iskolát már 1763-ban főiskolai rangra emel­ték. Az Országos Magyar Műszaki Múzeum­ban a magyar műszaki tudás minden ágából láthatunk meggyőző dokumentumokat. Kem­­pelen Farkas és Jedlik Ányos szelleme hatja át ezt az intézményt, azé a Jedlik Ányosé, aki tudományosan igazolhatóan még a német Siemens előtt feltalálta a dinamo-motort. De tudós volt, tehát szerény. El is vitték a di­csőséget előle. Sokáig mindenki azt hitte, hogy a szegedi közúti Tisza-hidat a híres párisi Eiffel építette. Csak Móra Ferenc pat­­tantotta ki, hogy az első díj nyertese és a híd építője tulajdon,._pen Feketeházy János vasúti mérnök volt. A párisi Eiffel-cég az ő tervét vette meg és azzal vett részt a sze­gedi pályázaton. Ezek és ehhez hasonló adatok igazolják, hogy a műszaki múzeum arra van hivatva, hogy szemléltetően, áttekinthetően és okta­­tóan bemutassa a magyar mérnök és felta­láló maradandó becsű munkásságát és a nemzeti művelődés történetében emléket állítson a magyar gyári és ipari vállalkozás teljesítményeinek. Célja és feladata igazolni és kimutatni, mit alkotott a magyar tehetség a technika különböző területein. Gyűjtemé­nyeivel serkentőleg akar hatni hazánk mű­szaki művelődésére, ipari fejlődésére és az ezzel kapcsolatos kutató munkára. Olyan nagy és nemes célok ezek, amelyek megér­demlik a támogatást. Kassa városának örül­nie kell, hogy ennek az intézménynek ott­hont nyújthatott és mindent el kell követnie, hogy a mű­szaki múzeumot, Közép-Európának ezt a ritkaságát nálunk meggyökereztesse, mert meggyőződésünk szerint ez az intéz­mény a kassai műegyetem felállítása iránt kifejezett jogos igényünket, — amit néhai Te­leki Pál gróf is készséggel elismert — jelen­tősen alátámasztja. Ha bőkezűségre a mai idők mellett nem is nyílik lehetőség, a szűk­markúság panaszával semmi esetre se lehes­sen illetni Kassa életének hivatott vezetőit, amikor Kassa nagy érdekeiről és egy orszá­gos jelentőségű intézmény felvirágoztatásá­ról van szó. Abaúj-Torna vármegye közegészségügyi Egészségvédelmi munka - Zöldkeresztet lel- és tükör akció Kassa, június 7. A vármegye közegészségügyi állapota — az alispáni jelentés szerint — az elmúlt év ugyanezen időszakához viszonyítva a szü­letések számának és a természetes szaporo­dásnak a csökkenése, valamint az egy éven aluli elhalt csecsemők és fertőző betegek számának emelkedése folytán rosszabbodást mutat. Abaúj-Torna vármegye lakosságának szá­ma 1941. január hó 31-én 161.034 volt. Az élveszületések száma 1952, a halálozásoké 1200, a természetes szaporodásé 752. Egy éven alul elhalt 260, az élveszülettek 13.3 százaléka. Gümőkórban 35,­ egyéb fertőző betegségben 36 egyén halt meg, ami az össz­­halálozások 3,3 százalékát teszi ki. A szikszói II. Rákóczi Ferenc Közkórház 902 beteget ápolt 12.966 ápolási nappal. A Vármegyék és Városok Oszágos Mentő­egyesületének szikszói kirendeltsége 1940. július 1-től december 5-ig katonai szolgálata miatt szünetelt, december 5-től április 30-ig 76 ízben végzett betegszállítást. A legfontosabb fertőző megbetegedések adatai (elhalt): 1. Hörkhurut 429 (4), 2. kanyaró 231 (—), 3. gümőkór 152 (32), 4. hasi hagymáz 77 (4), 5. vérhas 71 (5), 6. bárányhimlő 56 (—), 7. vörheny 51 (—), 8. influenza 47 (5), 9. ron­csoló toroklob 41 (8), 10. agyhártyalob 38 (7). A fertőző betegségek elterjedésének meg­­gátlására a szükséges óvintézkedéseket el­rendelték és azok végrehajtása megtörtént. A hasi hagymáz megbetegedések esetén a preventív védőoltásokat elvégezték. A roncsoló toroklob és a járványos agy- és gerincagyhártyalob halálozási aránya a betegség súlyosságát mutatja, amennyiben roncsoló toroklobban a beteg 20 százaléka és agyhártyalobban 18 százaléka halt meg. A kiütéses hagymáz megelőzése céljából 1 tetvességre a hatósági orvosok 1941. január óta megvizsgáltak több ízben összesen 31.854 egyént. Köztük a tetvesnek talált 610 cigány tetvetlenítése megtörtént. Az Egészségvédelmi Szolgálat terén örven­detes változás az, hogy Buzitán és Fulókér­­csen uj zöldkeresztes egészségvédelmi szol­gálatok indultak és ezzel a vármegye terüle­tén az Egészségvédelmi Szolgálatok Száma nyolcra emelkedett. Az egészségvédelmi munka során Abauj­­szántón, Encsen, Göncön, Szepsiben, Szik­szón és Tornán orvosi tanácsadásban része­sült 2890, 1528, 1545, 1496, 2114 és 929 egyén. Ugyanezeken a helyeken a zöldkeresztes védőnők 896, 1687, 1468, 1337, 2021 és 3084 esetben végeztek családlátogatást. Az 1940:VI. tc. és ennek végrehajtási uta­sításai során az Egészségvédelmi Szolgálatok egységesítése megtörtént, illetve folyamatban van. A törvény végrehajtása mind a tüdő-, mind a nemi betegségek felkutatása terén a kassai Egészségvédelmi Szolgálat támogatá­sával megkezdődött. A törvényhatósági bi­zottság által megszavazott röntgen-készülék beszerzése folyamatban van. A községi orvosok létszámában a követ­kező változások történtek: meghalt 1, eltá­vozott 2. A szádalmási körorvosi állás pá­lyázata ezideig meddő volt. A bábák részére a működési engedélyek megadása, az 1940:VI. tc. 1000 1940. B. M. sz. rendelet szerint folyamatban van. Népélelmezési tanfolyamot a szikszói járás­ban 6 helyen 177 résztvevővel rendeztek. A vármegye területén jelenleg 18 óvoda működik. Az óvónők végleges megbízása és az óvodai szervezési szabályrendeletek ki­adása a belügyminiszter által nagy részben megtörtént. A zöldkeresztes tej- és cukorakció, vala­mint a nőitej-akció folyamatban van. Ennek során az elmúlt félévben összesen 7200 kgt. cukrot­ osztottak ki 300 terhes asszony, 600 három éven aluli és 900 három éven felüli g gyermek között. Az ingyen tej-akció során a vármegye hat járásában 3756 gyermek ré­szesült ellátásban. 5 ÚTLEVÉL NÉLKÜL Szlovák­ia ífess ! Bármely korú férfiak is résztvehetnek! Jelentkezés junius 12-ig. Időzés Szlovákiá­ban: jul. 3—15. Visszautazás előbb is, bármikor lehetséges. — M. N. B. eng. 13S2/41. Tátra-fürdők rendezése. Felv. Kassán: Beszedits-Iroda, Fő-utca 56. sz. (Tivoli mellett)., rost Keresztes-Fischer tábornok képviseli a kormányzót II. Vilmos temetésén A Magyar Távirati Iroda jelenti: II. Vil­mos volt német császár temetésén Doornban a Kormányzó Ur­afőméltósága képviseleté­ben vitéz Keresztes-Fischer Lajos magyar királyi titkos tanácsos, tüzérségi tábornok, főhadsegéd, a katonai iroda főnöke jelenik meg, aki öfőméltósága koszorúját fogja a ravatalra elhelyezni. A magyar királyi honvédséget vitéz Hom­lok Sándor vezérkari ezredes, berlini kato­nai attasé képviseli és a ravatalra a honvéd­ség koszorúját helyezi el. A temetés napján, június 9-én a gyász jeléül elrendelték a honvédség épületei­nek gyászfátyolos lobogóval való ékesí­­tését, valamint tisztek és hasonló állá­­suak részére a gyászkarszalag szolgá­laton kivül való viselését. SZABADSÁG Pensió I Budapest v %ulldh u 8 , em I a Szabadság­ térnél. Hj Telefon: 11-41-61. 1032 B Magyar hősök 1915. június 7-én öntevékenységével és vállal­­kozó szellemével tűnt ki Sztáray Károly, volt kolozsvári 51. gyalogezredben tartalékos őrmes­ter. A galíciai Bolohowka-patak menti Zawadka­­nál, 20 főnyi szakaszával, a zászlóalja ellen tá­madó kozákok lovasrohamát verte vissza. Utána zászlóaljának rohama alatt újból a zászlóalj oldala­ ellen irányuló átkaroló támadást védett ki. Más­­­nap, június 8-án 16 főre apadt szakaszával kezde­­ményezően rohamra indult és mintegy 100 foglyot ejtett és két géppuskát zsákmányolt. Kiválóan vitéz és bátor, de nem kevésbbé öntevékeny és eredményes vezetésben kifejezésre jutó magatar­tását a nagyezüst vitézségi éremmel jutalmazták. 1915. június 8-án kimagaslóan bátor magatar­tásával tűnt ki Cimics Ferenc, volt zágrábi 25. honvéd gyalogezredbeli őrmester. Ezen a napon százada behatolt a Czernovitz környéki Schipe­­nitz községbe, melynek túlsó szélét az ellenség erősen megszállva tartotta. Amidőn a század az egyik utcába ért, jobbszárnyát az ellenség pusz­tító tüze árasztotta el. Cimlcs Ferenc tartalékos őrmester, szakaszával egyetlen lövés nélkül az oroszokra vetette magát. Ezek az első rohamnak ellenálltak, de Cimics Ferenc őrmester másod­szor is rájuk tört és ezúttal ki is verte őket a helységből. Másnap, amidőn egy félszázad bal­szárnyunkat megtámadta és egyesek már erejü­ket vesztették, Cimics őrmester teljesen egyedül rontott neki az oroszoknak és a legelsőt leterí­­tette. Bátor magatartásával annyira fellelkesí­­tette embereit, hogy szakaszparancsnokukat kö­vetve, az ellenséget visszaverték. Az arany vitéz­­ségi éremmel jutalmazták elöljárói Cimlcs Ferenc őrmestert hősiességéért 1916. június 8-án a volt felvidéki 39. honvéd hadosztálynak a galíciai Bucsác körül folyt harcai közben történt, hogy az oroszok egész éjjel el­tartott legélénkebb tüzérségi tűz után hajnalban, hirtelenül megindított rohammal a volt kassai 9. honvéd gyalogezred lővédelmi vonalára vetették magukat, amelyen át az egyik helyen be is tör­tek. Ekkor Váraljai József őrmester, aki a 9. szá­zad szolgálatvezető altisztje volt és történetesen a betörési hely közelében tartózkodott, a legeré­lyesebb személyes beavatkozásával megállította az elcsüggedt emberek hátraszállingózását, maga köré gyűjtötte, biztatta, lelkesítette őket, majd azok élén a betörési helyen volt fedezékeinkbe fészkelődött oroszokra rontott, akiket ekképsn és még mielőtt erősítéseket kaptak volna, vagy bel­jebb folytatták volna a támadást, lendületes szu­ronyharcban visszavetett. És mivel már két nap­pal korábban teljesen azonos értelemben járt el, kezdeményező gyors ellenlékemmel avatkozott a harcba és ekkor is tündöklő személyes példájával állította helyre a helyzetet és tüntette ki magát honvédjei élén, szóval mindkét alkalommal ezred­parancsnoka véleménye szerint „a legtöbbet nyúj­totta, amit egy vitéz altiszt nyújthat", ez alka­lommal az arany vitézség­ éremmel jutalmazták az ellenséggel szemben tanúsított kiváló érdemeit

Next