Felvidéki Ujság, 1943. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-13 / 155. szám

üSiéHmmtUm Felvidéki lliSAT. 3’S­te* Másodnapja járom Szófia utcáit s csak most találkoztam az első zsidókkal. A sárga zsidócsillag tűnt föl rajtuk. Egy házaspár jött szemközt. A férfi csillaga mintegy 5—6 centiméter nagyságú volt, a nőé fele olyan nagy. Kevesen lehetnek már zsidók a bolgár fővárosban, ha ilyen ritkán, ilyen kevéssel taláá­ ikozik az ember belőlük. Ebédnél a bolgár újságírás előkelőségeivel vagyunk együtt. A bulgáriai zsidók kérdésére irányítom a beszélgetést. A vélemények, amiket hallok, feltűnően egyezők. Pedig itt van a bolgár újságírás minden árnyalata, kormánypártiak, függet­lenek, ellenzékiek egyaránt. Kiderül előadá­saikból, hogy a bulgáriai zsidók szerepe és helyzete egészen sui generis jelenség. Nem igen hasonlítható össze más országok viszonyaival. • « « Bulgáriában aránylag igen kevés zsidó élt Az­ egész országban a dobrudzsai, makedó­niai és trákiai területek visszatértéig mind­össze 51.700 lélek volt a számuk, ami az or­szág összlakosságának egy százalékát sem tette. Mindössze 8,5 ezrelék volt. Lélekszám és arányszám szempontjából a zsidókérdés tizedrangú jelentőségű ebben az országban. Még a cigányok ügye is fontosabb nála, mert pontosan háromennyi cigány lélek van az anyaországban, a lakosság 2,46 százaléka. A hazatért területeken további 13 ezer zsidó járult hozzá az anyaországhoz, de a zsidó­ság országos arányszáma az utóbbiakkal sem növekedett. Sőt csökkent. Ám sokkal nagyobb fontosságot nyer a spanyol eredetű zsidóság azáltal, hogy csak­nem kizárólag városlakó elem. Egyedül ma­gában Szófiában 27 ezerre rúgott a zsidók száma. A csonkaországi zsidók nagyobbik fele a fővárosban zsúfolódott össze. S ezek főleg kereskedők és iparosok. Ilyenformán a zsidókérdés elsősorban szófiai kérdéssé módosult, bár a zsidóság itt sem volt erősebb öt százaléknál. * * * Érdeklődöm, milyen befolyása volt a zsi­dóknak a bolgár sajtóra, irodalomra és­ mű­vészetre? A válasz meglepő: úgyszólván semmi. Egyetlenegy újságvállalat nem volt zsidó­kézben. Zsidó újságíró nincs. Egyetlenegy ki­emelkedőbb bolgár író, tudós, festő, vagy szobrász nincs, aki zsidó származású lenne. Zsidómentes volt a bolgár színház is. A bolgár szellemi életben és egyben a po­litikai életben a zsidók nem játszottak szere­pet. A zsidóság csak a gazdasági életben he­lyezkedett el. Ám itt is jelentéktelenebb, mint más országok zsidósága. A nemzeti vagyon­nak aránytalanul kisebb hányada van a ke­zén, mint másutt. Sokkalta közelebb maradt a gettóhoz, mint másutt. A zsidók kizárólagos gazdasági elhelyez­kedésében s aránylagos szegénységében rej­lik a bulgáriai zsidókérdés eltérő sajátossága. * * * A zsidók visszaszorítását célzó intézkedé­sek mintegy tíz hónappal ezelőtt indultak meg. Az első megszorítás az volt, hogy a zsi­dóknak viselniök kellett a zsidócsillagot és a fővárosban csak a város nyugati részében lakhattak. Mintegy három hónappal ezelőtt megtiltot­ták nekik, hogy a Szobranjétől a cári palo­táig elhúzódó fő­utcán, a cári Oszvoboditel utcáján megjelenhessenek. Áprilisban végül elrendelték a fővárosi zsi­dók vidékre telepítését. * * * Ezt a rendelkezést az váltotta ki, hogy Rusze városában lefogtak egy héttagú kom­munista merénylő társaságot, amelynek célja szabotázscselekmények megszervezése volt. A társaság tagjai közül hat volt zsidó. Ugyan­csak megállapították a zsidók részességét a négy leleplezett titkos kommunista rádiónál, amelyek­ közül kettő Szófiában, egy Plov­­divban és egy Várnában működött. Ezért a zsidóságot, mint megbízhatatlan elemet fo­kozatosan eltávolítják a bolgár állami élet központjából, Szófiából. * * * Ezzel a rendelkezéssel szinte egyidejűleg kitelepítették az országból a visszatért terü­letek egész 13.000 főnyi zsidóságát. Ezekkel szemben azért folyamodtak a kényszerű ki­vándoroltatás eszközéhez, mert a visszacsa­tolás előtt a régi rendszer eszközeinek bizo­nyultak. A lengyel főkormányzóság terüle­tére küldték őket Informátorom azt mondja, hogy a kitelepítés után az élelmiszerek ára a visszacsatolt városokban, így például a legnagyobb városban, Szkopjéban a felére csökkent. Az anyaországi zsidók az országban ma­radnak, de a fővárosból vidéki kis­városok­ba tömörítik őket. A letelepítés hosszabb ideig eltart, mert csak 2—300 embert szállítanak el egy-egy csoportban. A nagy vidéki váro­sokba: Plovdivba, Várnába és Burgaszba nem küldenek zsidókat. Olyan kisebb váro­sokba sem, ahol eddig zsidó kolónia nem volt. Csak olyan helyekre, ahol eddig is jelentősebb számban éltek. Informátoromtól megkérdezem, hogy a zsidók vidékre telepítésével erősen enyhül-e a fővárosi lakásínség. Meglepetésemre azt a választ kaptam, hogy nem lesz lényegesebb az enyhülés, mert a zsidó lakások túlzsúfol­tak voltak. Hét-nyolc hónappal ezelőtt ugyanis rendeletileg összébb szorították a zsidókat, úgyhogy a zsidó lakások jelenté­keny része már akkor fölszabadult. Tavalyig azonkívül még nagyarányú építkezés volt a fővárosban, főleg szövetkezeti házak épül­tek, ez évben azonban, bár most is építenek, de az építkezés már nem tart lépést a lako­sok lélekszámának növekedésével. ♦ ♦ ♦ A szófiai zsidók vidékre költöztetése nem ment egészen simán. A kitelepítési rendelet megjelenése után tüntetést terveztek s ennek végrehajtását április 24-ére tűzték ki. A tün­tetők a cárhoz akartak apellálni kegyelemért és a kitelepítési rendelet eltörléséért. Evégből többezres könyörgő tömeg élén be akartak nyomulni a cári palota kertjébe és udvarára, hogy így adják át a kérvényt. Mintegy 3— 4000 főnyi zsidó tömeg gyülekezett össze a belváros közelfekvő utcáiban. A rendőrség azonban idejében észrevette és pillanatok alatt leszerelte a megmozdulást. A tüntetés megszervezőit, mintegy ISO embert össze­fogta s az egyik kisebb dunai kikötőbe szál­lította. Ezeket valószínűleg tovább szállítják a visszacsatolt területek kivándoroltatott zsi­dói van. A zsidók keleti kitelepitési terüle­tére, Ukrajnába. A vidékre telepitést külön kormánybiztos­­ság intézi. A zsidók nem a bútorukkal köl­töznek. A bútorzatot a fővárosban kell hagy­­­niok. Ellenben joguk van eladni ingóságaikat De csak 50.000 leva érték erejéig rendelkez­nek a pénzükkel. Az ezen az értéken felüli értékek, vagyontárgyak kezelésére a zsidó bolgár ismerőseinek sorából gondnokot ne­vezhet meg. A bolgár gondnok a lakásban maradt ingóságról és a vagyonról leltárt vesz föl és a leltárt benyújtja a zsidó ügye­ket intéző kormánybiztosságnak. Ez fog in­tézkedni a zsidóvagyon további sorsáról. A zsidó családok az 50.000 leván fölül 300 kilogram poggyászt vihetnek magukkal. • * * Megkérdeztem, nincs-e zsidó kivándorlás külföldre? Kérdésem föltevésénél elsősorban Palesztinára gondolok. Törökországon át egy macskaugrásnyira van ide Palesztina. De kiderült, hogy ez év tavasza óta a bol­gár zsidók mindenüvé mehetnek, csak épp Törökországba nem. Azaz Palesztinába sem. Csak nyugat felé szabad számukra a határ­­sorompó. Ha meg tudják szerezni a beuta­zási engedélyeket, bármely nyugati államba szabadon kiköltözködhetnek. Az ilyen ki­vándorlók egész vagyonukat magukkal vi­hetik. Csak éppen nem pénzben. Ellenben Törökország és Palesztina felé néhány hét óta tilos az út. A bolgár kormány azért adta ki ezt a tilalmat, mert azt a tapasztalatot szerezte, hogy az ide vándorolt zsidók új hazájukban nyomban angol szolgálatba áll­tak és bulgáriai helyi ismereteikkel rendsze­rint erősen ártani tudtak a bolgár érdekek­nek. Ennek megelőzése végett Bulgária zsi­dót többé nem enged ki délre. Mit láttam Bulgáriában ? Darvas János utijegyzetei (ix.) A bulgáriai zsidókról Iparosok, ma­gnosok: Ócskavas, fémhulladék és papírhulla­dékért hívásra házhoz megyek. Csontot, rongyot és fehér üvegtöredéket is vásá­rolok. Deutsch Adolf jogosított hulladékfelvásárló Kassa, i.n/D­énszky­ u. 7. Telefon: 30-09 A nap krónikájához Ahhoz, hogy a szicíliai hadműveletek szín­helyét megismerjük, elsősorban a terepviszo­nyokkal kell tisztában lennünk. Azok a térképek, melyek forgalomban vannak, általában nem sokat mondanak a terepviszonyokról, egyik-másik helységneveket sem tünteti fel pontosan. Minden a térkép elmondja azonban, hogy végig a tenger­parton vasút kanyarog, a legtöbb helyen hozzá­simul a partvonalhoz s ott nyomul a szárazföld belseje felé, ahol rendkívül sziklás a tengerpart. Vasút a félszigetnek csak az északnyugati ré­szén, ott is igen keskeny szakaszon hiányzik, elsőrendű műútja, viszont alig van. Mindez pedig döntő módon befolyásolja a hadműveletek to­vábbi sorsát. A hadijelentések megállapítják, hogy a partra­­szállt csapatok két és fél nap múltán támadás helyett kétségbeesett védekezésre kényszerül­nek. Az első nagy lökést Gelánál, a Szicíliai­­tengernek kicsiny kikötővárosánál adták az olasz védők, akik kétségtelenül kedvező helyzetben várakoztak a támadókra. Gela, vagy más néven Terranova di Sicilia a tengerpartnak jóformán a fövényére épült. Főtere, a Piazza Vittorio Ema­nuel mindössze 20 méter magasan van a tenger szintje felett. A város mögött azonban már he­gyek húzódnak. A tőle 40 kilométerre fekvő Piazza Armerina helység már 700 méteres ten­gerszint feletti magasságban épült. A legközelebbi helység, Enna pedig 948 méter magasan van a tenger színe felett, bár csak 86 kilométerre van a tengerparttól. Az itt elért siker azt látszik iga­zolni, hogy az angolszász kötelékeket igen szor­galmasan kioktatták arra, hogyan viselkedjenek a partraszállás pillanataiban, miként közelítsék meg a partmenti drótakadályokat, ellenben hegyi kiképzésben egyáltalán nem, vagy pedig csekély mértékben részesültek. Már pedig a hegyes te­rep egészen különleges követelményeket támaszt úgy a vezetéstől, mint a harcban közvetlenül résztvevő katonától Minden kiugrás, vagy mé­lyedés biztos védelmet nyújt a támadásra vára­kozónak, egyben olyan meglepetéseket is tarto­gathat ez a terep, amely ellen igen bajos véde­kezni. Amint az előrehaladó angolszász kötelé­kek ilyen terepszakaszra értek, könnyű tüzérség is hatásosan lefoghatta és megsemmisíthette a páncélosok védelme alatt előretörő gyalogságot. Most már képet kaphatunk arról is, hogy mi­lyen hatalmas felkészültséggel támadtak az angol­szászok Szicília szigetére. Négy csatahajó fedezte a partraszállást, két repülőgép anyahajóról pedig repülőkötelékek indultak felderítésre és a véde­lem lekötésére. A szállítóhajók és kisebb jármű­vek tömege nyüzsgött a tengerpartnak mintegy 160 kilométer széles szakaszán, úgy, hogy körül­­belül kétezer egységre becsülik a vállalkozásban résztvevő tengeri járművek számát. Nagy része ezeknek természetesen kisebb vízi jármű volt, amelyekre legfeljebb egy-egy golyószórós rajnyi erőt helyezhettek el. Ezeknek volt a feladatuk a partszegély megrohanása s csak utánuk indul­hattak el a páncélosok, melyeket már alighanem erős tűzben kellett kihajózni, hiszen a meglepe­tés nem volt teljes. A biztositó és szállító egy­ségek már a tengeren is súlyos veszteségeket szenvedtek. Tíz hajó és egy tízezer tonnás cir­­káló süllyedt el, amint azt Róma jelenti, ugyan­­akkor megrongáltak hat cirkálót és badihaint, 47 szállítóhajót, ezenfelül megrongáltak vagy el­pusztítottak igen sok könnyű szállító járművet. Lelőttek 67 repülőgépet is. A partraszállást le­bonyolító hajók tehát hiába gyülekeztek szét­szórva, a kisebb és nagyobb afrikai kikötőkben, közvetlenül a cél előtt érte azokat támadás a tengely tengeri és légi ereje részéről. Figyelemreméltó, hogy Londonban amerikai vállalkozásnak tekintik a szicíliai partraszállást. Ennek magyarázatát abban találjuk, hogy a dieppei kudarc alkalmával az amerikai sajtó nem éppen hízelgő jelzőkkel illette az angol hadveze­tést. A fegyverbarátság és atyafiság ellenére ezek miatt a sajtóhangok miatt igen kiéleződött a helyzet London és Washington között. London azonban most hiába bizonygatja, hogy ez ame­rikai vállalkozás, hiszen két gyaloghadosztály, azután egy kanadai hadosztály, két páncélos dandár, hat páncélos hadosztály is részt vett angol részről a partraszállásban. Az is kétség­telen, hogy Moszkva egyenes kívánságára tör­tént ez a partraszállás, viszont igen sok jel azt mutatja, hogy az előkészítésbe végzetes hibák csúsztak be. A hadműveletek meglehetősen elszigetelten folynak egymástól, úgy látszik a leghevesebben az angol hadosztályok védekeznek, mert sira­­cusai hídfőjüket még tartják. Ennek a tengerparti városnak sem vasútja, sem jó műútja nincsen a sziget belseje felé, ami egyrészt az innen való behatolást nehezíti meg, másrészt pedig az ellen­lökések elé is akadályokat gördít. A sziget dél­keleti csücskében lévő Módica is igen körülmé­nyesen érhető el innen. Mi sem jellemzőbb az összeköttetésre, hogy amíg Palermóból a gyors­­motor három és fél óra alatt tette meg az utat Cataniába, addig Palermo és Modica között tíz órás döcögésre volt szüksége az utasnak. Sira­cusa és Ragusa között is közel három órás az út vasúton. A leghamarább az amerikai csapatok mondták fel a szolgálatot, mert ezek máris visszaszorul­tak a tengerpart szegélyére. Pedig Sicalától a Scalambri-fokig, elsősorban Gela környékén há­rom amerikai gyaloghadosztály és két páncélos hadosztály is partraszállt, melyeket légi gyalog­ság is támogatott. A kezdeti előretörés — álla­pítja meg egy olasz jelentés — elkeseredett vé­dekezéssé fajult, pedig a partraszállt csapatok a tengely lőerőivel még nem is találkoztak. Hogy a túlzott reményeket miért váltotta fel három napon belül az egyetlen lehetőség, az el­szállításig való védekezés, nem tudhatjuk. Egy jelenség azonban megragadta figyelmünket. Ne­vezetesen az, hogy az ejtőernyősök számára például nem gondoskodtak vízről. Sokszor egy ilyen jelentéktelennek látszó körülmény is el­döntheti egy hadművelet sorsát. Ha ilyen fele­­dékenységek történtek más vonatkozásban is, könnyen katasztrofálissá válhatik a helyzet. Je­lentős mértékben befolyásolhatja a siracusai angol csapatok helyzetét, hogy mennyire vannak ellátva lőszerrel és élelemmel. Mert bizonyos, hogy az utánpótlás most már nagyobb ellenőrzés mellett történhetik, mint a partraszállás. A ten­gelynek úgy a légi, mint tengeri erői most már tudják, pontosan merre vegyék útjukat, hogy a legnagyobb veszteségeket okozzák az ellenség­nek. Arra nem számíthatnak, hogy a birtokba vett helységek lakossága fogja őket ellátni. (s. k.) 1943 július 13. — 155. szám Visszaadják a tiencsini olasz engedményes területeket Sanghaj, július 13. (MTI) A nankingi olasz nagykövet és a kí­nai külügyminiszter között vasárnap délután tartott megbeszélés során megegyezés jött létre a tiencsini olasz területi engedmények visszaadása érdekében. Esterházy János és Pataky Tibor előadása a Soproni Nyári Egyetemen Sopron, július 13. A Soproni Nyári Egye­tem keretében Esterházy János gróf „A ki­sebbségek gazdasági problémái“ címmel tar­tott előadást. A mai Szlovákia területén — mondotta a többi között — 1918-ig a magyar kormány segítségével 526 ipari vállalat lé­tesült, mely körülbelül 76.000 munkásnak adott kenyeret. A csehszlovák állam megalakulása után a szlovák ipar súlyos válságba került, mert a csehek saját iparuk védelme érdeké­ben elsorvasztották a szlovákiai ipart. Nem a magyar politika kényszerítette tehát a ki­vándorlásra a szlovák népet, hanem a mos­toha életkörülmények, a termőföld hiánya és a népszaporaság, a cseh uralom alatt pedig a cseh politika. Pataky Tibor miniszterelnökségi államtit­kár a nemzetiségi kérdésről tartott előadá­sában rámutatott arra, hogy a kérdés meg­oldása okos és bölcs szintézis teremtése a magyarság és az itt élő nemzetiségek között, amelyben az államfenntartó nemzet és egy­ben a nemzetiségek felé is érvényesül a „suum cuique“ elve. A megoldás csak a kipró­bált történelmi alapokon történhetik, tehát úgy, hogy a nemzetiségek népi életének ki­élése, teljes jogi életüknek biztosítása és ér­vényesülése ne érintse a magyar állam szer­kezeti biztonságát és erősségét. Európa ré­szében a magyarság rendelkezik a legki­emelkedőbb egyensúlyérzékkel, ő tudja meg­teremteni ezen a területen a különböző nem­zetiségek jogos igényeinek kielégítését, ő tudja ezt harmonikusan biztosítani, úgy, hogy békétlenség, örökös harc helyébe a jogbiz­tonság, béke és nyugalom lépjen és legyen maradandó. A magyar kormányzat továbbra is maradéktalanul biztosítani kívánja a teljes jogi és tényleges egyenlőséget a külön népi, szellemi és gazdasági kultúra kielégítését, de természetes, hogy abszolút lojalitást és hűsé­get kíván a nemzetiségektől. A magyarság­nak az apa szerepét kell betöltenie a nemzeti­ségek között, ehhez hozzátartozik, hogy meg­ismerje nyelvüket is, de ugyanez a köteles­sége és érdeke a nemzetiségeknek is. Ez nem könnyű munka, de hittel, akarattal és kölcsö­nös jóindulattal megoldható. (MTI) Vasúti jegyét utazása előtt már 48 órával megválthatja az Ibusz Menetjegyirodá­­ban (Fő­ utca 5t).

Next