Felvidéki Ujság, 1943. július (6. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-13 / 155. szám
üSiéHmmtUm Felvidéki lliSAT. 3’Ste* Másodnapja járom Szófia utcáit s csak most találkoztam az első zsidókkal. A sárga zsidócsillag tűnt föl rajtuk. Egy házaspár jött szemközt. A férfi csillaga mintegy 5—6 centiméter nagyságú volt, a nőé fele olyan nagy. Kevesen lehetnek már zsidók a bolgár fővárosban, ha ilyen ritkán, ilyen kevéssel taláá ikozik az ember belőlük. Ebédnél a bolgár újságírás előkelőségeivel vagyunk együtt. A bulgáriai zsidók kérdésére irányítom a beszélgetést. A vélemények, amiket hallok, feltűnően egyezők. Pedig itt van a bolgár újságírás minden árnyalata, kormánypártiak, függetlenek, ellenzékiek egyaránt. Kiderül előadásaikból, hogy a bulgáriai zsidók szerepe és helyzete egészen sui generis jelenség. Nem igen hasonlítható össze más országok viszonyaival. • « « Bulgáriában aránylag igen kevés zsidó élt Az egész országban a dobrudzsai, makedóniai és trákiai területek visszatértéig mindössze 51.700 lélek volt a számuk, ami az ország összlakosságának egy százalékát sem tette. Mindössze 8,5 ezrelék volt. Lélekszám és arányszám szempontjából a zsidókérdés tizedrangú jelentőségű ebben az országban. Még a cigányok ügye is fontosabb nála, mert pontosan háromennyi cigány lélek van az anyaországban, a lakosság 2,46 százaléka. A hazatért területeken további 13 ezer zsidó járult hozzá az anyaországhoz, de a zsidóság országos arányszáma az utóbbiakkal sem növekedett. Sőt csökkent. Ám sokkal nagyobb fontosságot nyer a spanyol eredetű zsidóság azáltal, hogy csaknem kizárólag városlakó elem. Egyedül magában Szófiában 27 ezerre rúgott a zsidók száma. A csonkaországi zsidók nagyobbik fele a fővárosban zsúfolódott össze. S ezek főleg kereskedők és iparosok. Ilyenformán a zsidókérdés elsősorban szófiai kérdéssé módosult, bár a zsidóság itt sem volt erősebb öt százaléknál. * * * Érdeklődöm, milyen befolyása volt a zsidóknak a bolgár sajtóra, irodalomra és művészetre? A válasz meglepő: úgyszólván semmi. Egyetlenegy újságvállalat nem volt zsidókézben. Zsidó újságíró nincs. Egyetlenegy kiemelkedőbb bolgár író, tudós, festő, vagy szobrász nincs, aki zsidó származású lenne. Zsidómentes volt a bolgár színház is. A bolgár szellemi életben és egyben a politikai életben a zsidók nem játszottak szerepet. A zsidóság csak a gazdasági életben helyezkedett el. Ám itt is jelentéktelenebb, mint más országok zsidósága. A nemzeti vagyonnak aránytalanul kisebb hányada van a kezén, mint másutt. Sokkalta közelebb maradt a gettóhoz, mint másutt. A zsidók kizárólagos gazdasági elhelyezkedésében s aránylagos szegénységében rejlik a bulgáriai zsidókérdés eltérő sajátossága. * * * A zsidók visszaszorítását célzó intézkedések mintegy tíz hónappal ezelőtt indultak meg. Az első megszorítás az volt, hogy a zsidóknak viselniök kellett a zsidócsillagot és a fővárosban csak a város nyugati részében lakhattak. Mintegy három hónappal ezelőtt megtiltották nekik, hogy a Szobranjétől a cári palotáig elhúzódó főutcán, a cári Oszvoboditel utcáján megjelenhessenek. Áprilisban végül elrendelték a fővárosi zsidók vidékre telepítését. * * * Ezt a rendelkezést az váltotta ki, hogy Rusze városában lefogtak egy héttagú kommunista merénylő társaságot, amelynek célja szabotázscselekmények megszervezése volt. A társaság tagjai közül hat volt zsidó. Ugyancsak megállapították a zsidók részességét a négy leleplezett titkos kommunista rádiónál, amelyek közül kettő Szófiában, egy Plovdivban és egy Várnában működött. Ezért a zsidóságot, mint megbízhatatlan elemet fokozatosan eltávolítják a bolgár állami élet központjából, Szófiából. * * * Ezzel a rendelkezéssel szinte egyidejűleg kitelepítették az országból a visszatért területek egész 13.000 főnyi zsidóságát. Ezekkel szemben azért folyamodtak a kényszerű kivándoroltatás eszközéhez, mert a visszacsatolás előtt a régi rendszer eszközeinek bizonyultak. A lengyel főkormányzóság területére küldték őket Informátorom azt mondja, hogy a kitelepítés után az élelmiszerek ára a visszacsatolt városokban, így például a legnagyobb városban, Szkopjéban a felére csökkent. Az anyaországi zsidók az országban maradnak, de a fővárosból vidéki kisvárosokba tömörítik őket. A letelepítés hosszabb ideig eltart, mert csak 2—300 embert szállítanak el egy-egy csoportban. A nagy vidéki városokba: Plovdivba, Várnába és Burgaszba nem küldenek zsidókat. Olyan kisebb városokba sem, ahol eddig zsidó kolónia nem volt. Csak olyan helyekre, ahol eddig is jelentősebb számban éltek. Informátoromtól megkérdezem, hogy a zsidók vidékre telepítésével erősen enyhül-e a fővárosi lakásínség. Meglepetésemre azt a választ kaptam, hogy nem lesz lényegesebb az enyhülés, mert a zsidó lakások túlzsúfoltak voltak. Hét-nyolc hónappal ezelőtt ugyanis rendeletileg összébb szorították a zsidókat, úgyhogy a zsidó lakások jelentékeny része már akkor fölszabadult. Tavalyig azonkívül még nagyarányú építkezés volt a fővárosban, főleg szövetkezeti házak épültek, ez évben azonban, bár most is építenek, de az építkezés már nem tart lépést a lakosok lélekszámának növekedésével. ♦ ♦ ♦ A szófiai zsidók vidékre költöztetése nem ment egészen simán. A kitelepítési rendelet megjelenése után tüntetést terveztek s ennek végrehajtását április 24-ére tűzték ki. A tüntetők a cárhoz akartak apellálni kegyelemért és a kitelepítési rendelet eltörléséért. Evégből többezres könyörgő tömeg élén be akartak nyomulni a cári palota kertjébe és udvarára, hogy így adják át a kérvényt. Mintegy 3— 4000 főnyi zsidó tömeg gyülekezett össze a belváros közelfekvő utcáiban. A rendőrség azonban idejében észrevette és pillanatok alatt leszerelte a megmozdulást. A tüntetés megszervezőit, mintegy ISO embert összefogta s az egyik kisebb dunai kikötőbe szállította. Ezeket valószínűleg tovább szállítják a visszacsatolt területek kivándoroltatott zsidói van. A zsidók keleti kitelepitési területére, Ukrajnába. A vidékre telepitést külön kormánybiztosság intézi. A zsidók nem a bútorukkal költöznek. A bútorzatot a fővárosban kell hagyniok. Ellenben joguk van eladni ingóságaikat De csak 50.000 leva érték erejéig rendelkeznek a pénzükkel. Az ezen az értéken felüli értékek, vagyontárgyak kezelésére a zsidó bolgár ismerőseinek sorából gondnokot nevezhet meg. A bolgár gondnok a lakásban maradt ingóságról és a vagyonról leltárt vesz föl és a leltárt benyújtja a zsidó ügyeket intéző kormánybiztosságnak. Ez fog intézkedni a zsidóvagyon további sorsáról. A zsidó családok az 50.000 leván fölül 300 kilogram poggyászt vihetnek magukkal. • * * Megkérdeztem, nincs-e zsidó kivándorlás külföldre? Kérdésem föltevésénél elsősorban Palesztinára gondolok. Törökországon át egy macskaugrásnyira van ide Palesztina. De kiderült, hogy ez év tavasza óta a bolgár zsidók mindenüvé mehetnek, csak épp Törökországba nem. Azaz Palesztinába sem. Csak nyugat felé szabad számukra a határsorompó. Ha meg tudják szerezni a beutazási engedélyeket, bármely nyugati államba szabadon kiköltözködhetnek. Az ilyen kivándorlók egész vagyonukat magukkal vihetik. Csak éppen nem pénzben. Ellenben Törökország és Palesztina felé néhány hét óta tilos az út. A bolgár kormány azért adta ki ezt a tilalmat, mert azt a tapasztalatot szerezte, hogy az ide vándorolt zsidók új hazájukban nyomban angol szolgálatba álltak és bulgáriai helyi ismereteikkel rendszerint erősen ártani tudtak a bolgár érdekeknek. Ennek megelőzése végett Bulgária zsidót többé nem enged ki délre. Mit láttam Bulgáriában ? Darvas János utijegyzetei (ix.) A bulgáriai zsidókról Iparosok, magnosok: Ócskavas, fémhulladék és papírhulladékért hívásra házhoz megyek. Csontot, rongyot és fehér üvegtöredéket is vásárolok. Deutsch Adolf jogosított hulladékfelvásárló Kassa, i.n/Dénszky u. 7. Telefon: 30-09 A nap krónikájához Ahhoz, hogy a szicíliai hadműveletek színhelyét megismerjük, elsősorban a terepviszonyokkal kell tisztában lennünk. Azok a térképek, melyek forgalomban vannak, általában nem sokat mondanak a terepviszonyokról, egyik-másik helységneveket sem tünteti fel pontosan. Minden a térkép elmondja azonban, hogy végig a tengerparton vasút kanyarog, a legtöbb helyen hozzásimul a partvonalhoz s ott nyomul a szárazföld belseje felé, ahol rendkívül sziklás a tengerpart. Vasút a félszigetnek csak az északnyugati részén, ott is igen keskeny szakaszon hiányzik, elsőrendű műútja, viszont alig van. Mindez pedig döntő módon befolyásolja a hadműveletek további sorsát. A hadijelentések megállapítják, hogy a partraszállt csapatok két és fél nap múltán támadás helyett kétségbeesett védekezésre kényszerülnek. Az első nagy lökést Gelánál, a Szicíliaitengernek kicsiny kikötővárosánál adták az olasz védők, akik kétségtelenül kedvező helyzetben várakoztak a támadókra. Gela, vagy más néven Terranova di Sicilia a tengerpartnak jóformán a fövényére épült. Főtere, a Piazza Vittorio Emanuel mindössze 20 méter magasan van a tenger szintje felett. A város mögött azonban már hegyek húzódnak. A tőle 40 kilométerre fekvő Piazza Armerina helység már 700 méteres tengerszint feletti magasságban épült. A legközelebbi helység, Enna pedig 948 méter magasan van a tenger színe felett, bár csak 86 kilométerre van a tengerparttól. Az itt elért siker azt látszik igazolni, hogy az angolszász kötelékeket igen szorgalmasan kioktatták arra, hogyan viselkedjenek a partraszállás pillanataiban, miként közelítsék meg a partmenti drótakadályokat, ellenben hegyi kiképzésben egyáltalán nem, vagy pedig csekély mértékben részesültek. Már pedig a hegyes terep egészen különleges követelményeket támaszt úgy a vezetéstől, mint a harcban közvetlenül résztvevő katonától Minden kiugrás, vagy mélyedés biztos védelmet nyújt a támadásra várakozónak, egyben olyan meglepetéseket is tartogathat ez a terep, amely ellen igen bajos védekezni. Amint az előrehaladó angolszász kötelékek ilyen terepszakaszra értek, könnyű tüzérség is hatásosan lefoghatta és megsemmisíthette a páncélosok védelme alatt előretörő gyalogságot. Most már képet kaphatunk arról is, hogy milyen hatalmas felkészültséggel támadtak az angolszászok Szicília szigetére. Négy csatahajó fedezte a partraszállást, két repülőgép anyahajóról pedig repülőkötelékek indultak felderítésre és a védelem lekötésére. A szállítóhajók és kisebb járművek tömege nyüzsgött a tengerpartnak mintegy 160 kilométer széles szakaszán, úgy, hogy körülbelül kétezer egységre becsülik a vállalkozásban résztvevő tengeri járművek számát. Nagy része ezeknek természetesen kisebb vízi jármű volt, amelyekre legfeljebb egy-egy golyószórós rajnyi erőt helyezhettek el. Ezeknek volt a feladatuk a partszegély megrohanása s csak utánuk indulhattak el a páncélosok, melyeket már alighanem erős tűzben kellett kihajózni, hiszen a meglepetés nem volt teljes. A biztositó és szállító egységek már a tengeren is súlyos veszteségeket szenvedtek. Tíz hajó és egy tízezer tonnás cirkáló süllyedt el, amint azt Róma jelenti, ugyanakkor megrongáltak hat cirkálót és badihaint, 47 szállítóhajót, ezenfelül megrongáltak vagy elpusztítottak igen sok könnyű szállító járművet. Lelőttek 67 repülőgépet is. A partraszállást lebonyolító hajók tehát hiába gyülekeztek szétszórva, a kisebb és nagyobb afrikai kikötőkben, közvetlenül a cél előtt érte azokat támadás a tengely tengeri és légi ereje részéről. Figyelemreméltó, hogy Londonban amerikai vállalkozásnak tekintik a szicíliai partraszállást. Ennek magyarázatát abban találjuk, hogy a dieppei kudarc alkalmával az amerikai sajtó nem éppen hízelgő jelzőkkel illette az angol hadvezetést. A fegyverbarátság és atyafiság ellenére ezek miatt a sajtóhangok miatt igen kiéleződött a helyzet London és Washington között. London azonban most hiába bizonygatja, hogy ez amerikai vállalkozás, hiszen két gyaloghadosztály, azután egy kanadai hadosztály, két páncélos dandár, hat páncélos hadosztály is részt vett angol részről a partraszállásban. Az is kétségtelen, hogy Moszkva egyenes kívánságára történt ez a partraszállás, viszont igen sok jel azt mutatja, hogy az előkészítésbe végzetes hibák csúsztak be. A hadműveletek meglehetősen elszigetelten folynak egymástól, úgy látszik a leghevesebben az angol hadosztályok védekeznek, mert siracusai hídfőjüket még tartják. Ennek a tengerparti városnak sem vasútja, sem jó műútja nincsen a sziget belseje felé, ami egyrészt az innen való behatolást nehezíti meg, másrészt pedig az ellenlökések elé is akadályokat gördít. A sziget délkeleti csücskében lévő Módica is igen körülményesen érhető el innen. Mi sem jellemzőbb az összeköttetésre, hogy amíg Palermóból a gyorsmotor három és fél óra alatt tette meg az utat Cataniába, addig Palermo és Modica között tíz órás döcögésre volt szüksége az utasnak. Siracusa és Ragusa között is közel három órás az út vasúton. A leghamarább az amerikai csapatok mondták fel a szolgálatot, mert ezek máris visszaszorultak a tengerpart szegélyére. Pedig Sicalától a Scalambri-fokig, elsősorban Gela környékén három amerikai gyaloghadosztály és két páncélos hadosztály is partraszállt, melyeket légi gyalogság is támogatott. A kezdeti előretörés — állapítja meg egy olasz jelentés — elkeseredett védekezéssé fajult, pedig a partraszállt csapatok a tengely lőerőivel még nem is találkoztak. Hogy a túlzott reményeket miért váltotta fel három napon belül az egyetlen lehetőség, az elszállításig való védekezés, nem tudhatjuk. Egy jelenség azonban megragadta figyelmünket. Nevezetesen az, hogy az ejtőernyősök számára például nem gondoskodtak vízről. Sokszor egy ilyen jelentéktelennek látszó körülmény is eldöntheti egy hadművelet sorsát. Ha ilyen feledékenységek történtek más vonatkozásban is, könnyen katasztrofálissá válhatik a helyzet. Jelentős mértékben befolyásolhatja a siracusai angol csapatok helyzetét, hogy mennyire vannak ellátva lőszerrel és élelemmel. Mert bizonyos, hogy az utánpótlás most már nagyobb ellenőrzés mellett történhetik, mint a partraszállás. A tengelynek úgy a légi, mint tengeri erői most már tudják, pontosan merre vegyék útjukat, hogy a legnagyobb veszteségeket okozzák az ellenségnek. Arra nem számíthatnak, hogy a birtokba vett helységek lakossága fogja őket ellátni. (s. k.) 1943 július 13. — 155. szám Visszaadják a tiencsini olasz engedményes területeket Sanghaj, július 13. (MTI) A nankingi olasz nagykövet és a kínai külügyminiszter között vasárnap délután tartott megbeszélés során megegyezés jött létre a tiencsini olasz területi engedmények visszaadása érdekében. Esterházy János és Pataky Tibor előadása a Soproni Nyári Egyetemen Sopron, július 13. A Soproni Nyári Egyetem keretében Esterházy János gróf „A kisebbségek gazdasági problémái“ címmel tartott előadást. A mai Szlovákia területén — mondotta a többi között — 1918-ig a magyar kormány segítségével 526 ipari vállalat létesült, mely körülbelül 76.000 munkásnak adott kenyeret. A csehszlovák állam megalakulása után a szlovák ipar súlyos válságba került, mert a csehek saját iparuk védelme érdekében elsorvasztották a szlovákiai ipart. Nem a magyar politika kényszerítette tehát a kivándorlásra a szlovák népet, hanem a mostoha életkörülmények, a termőföld hiánya és a népszaporaság, a cseh uralom alatt pedig a cseh politika. Pataky Tibor miniszterelnökségi államtitkár a nemzetiségi kérdésről tartott előadásában rámutatott arra, hogy a kérdés megoldása okos és bölcs szintézis teremtése a magyarság és az itt élő nemzetiségek között, amelyben az államfenntartó nemzet és egyben a nemzetiségek felé is érvényesül a „suum cuique“ elve. A megoldás csak a kipróbált történelmi alapokon történhetik, tehát úgy, hogy a nemzetiségek népi életének kiélése, teljes jogi életüknek biztosítása és érvényesülése ne érintse a magyar állam szerkezeti biztonságát és erősségét. Európa részében a magyarság rendelkezik a legkiemelkedőbb egyensúlyérzékkel, ő tudja megteremteni ezen a területen a különböző nemzetiségek jogos igényeinek kielégítését, ő tudja ezt harmonikusan biztosítani, úgy, hogy békétlenség, örökös harc helyébe a jogbiztonság, béke és nyugalom lépjen és legyen maradandó. A magyar kormányzat továbbra is maradéktalanul biztosítani kívánja a teljes jogi és tényleges egyenlőséget a külön népi, szellemi és gazdasági kultúra kielégítését, de természetes, hogy abszolút lojalitást és hűséget kíván a nemzetiségektől. A magyarságnak az apa szerepét kell betöltenie a nemzetiségek között, ehhez hozzátartozik, hogy megismerje nyelvüket is, de ugyanez a kötelessége és érdeke a nemzetiségeknek is. Ez nem könnyű munka, de hittel, akarattal és kölcsönös jóindulattal megoldható. (MTI) Vasúti jegyét utazása előtt már 48 órával megválthatja az Ibusz Menetjegyirodában (Fő utca 5t).