Fényszóró, 1946 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1946-01-22 / 4. szám
Egredül a SZÉKESFŐVÁROSI ZENEKAR dacol még a Zeneakadémia északsarki hőmérsékletével s az odaadó közönség, mely — bérletének birtokában — csakazértis eljött Mozartot meghallgatni. Hiába, a vonósok is intonálási nehézségekkel küzdenek, a fafúvósok meg egyenesen heroikus harcot folytatnak sokszor közel félhanggal lejjebb hangzó hangszereikkel. Mégis, örömmel hallgattuk pl. a fuvolaversenyt, mely jelenen emlékeztetett az idők változására. Mert a történelem »gáláns« korszakában mecénások rendelték az ilyen remekműveket, melyek, íme, most bennünket, közönséges halandókat üdítenek örömös hangjaikkal. (És tudjuk, hogy nemsokára nemcsak a »hangverseny látogató közönség«, hanem a dolgozó tömegek is kortyolhatnak a tiszta szellemnek ebből a forrásából!...) Szívesen hallgattuk Brunovszky művészi fuvolajátékát. Az ifjú Cserfalvi Eliz után ezúttal a lehiggadt, érettebb Végh Sándor szólaltatta meg Mozart egyik hegedűversenyét. Vonója a vidámító, sokszor népies imák mélyén az egyedülvaló lélek szerzette, vágyásának hangjait kereste, melyeket leginkább a lassú tétel tolmácsolásával sikerült továbbadnia. Friesay pálcája nyomán az Éjjeli szerenád kissé vakosan hangzott. De a g-moll szimfóniával sok mondanivalója volt. Éreztette, hogy a démoni szenvedély és a lemondó fájdalom viaskodása közepette ebben a remekműben mindig »történik valami«... Somogyi László vezényelte a mattmét, melynek műsorából Lajiha Diverssement-ja szinte kinőtt a »kamarai” keretből, különösen az induló tétel, nagyszámú fúvósapparáttusával. WEINER LEÓ • • háromrészes műve iskolapélda, hogyan lehet a kis vonószenekarból mesteri hangszerelési technikával szinte megrázóan tömör hanghatásokat kihozni. A zenekar túlságosan élt is ezzel a lehetséggel, különtö-ben a Pastoral-bam, túl sok volt az erő. Az egész műsor fénypontja a magyar tánctémára komponált, szellemes Fuga volt, melyet az Ajtay-együttes előadásában nemrég vonósnégyesformában is hallottunk. Ravel eredetileg zongorára írt Pavane-ja ebben az átiratban filmzenének hatott, melyhez hullámzó tengeren fotografált giccses jeleneteket kellett képzelnünk. Mindegy, szép volt... Csütörtökön és vasárnap 1 ÓRAKOR gw 'i'. HÉT SZERELMES KISLÁNY A Scala-filmszínház mutatta be Paszternák, a Hollywoodba került pesti filmproducer új »alkotását«. A film meséje szerint Paszternák még ma is pesti producer, csak kiállításban lett amerikai. Az igénytelen kis történet egyetlen örömöt nyújt részünkre, viszontlátjuk benne régi ismerősünket: Szőke Szakállt. Várlak (Repriz a Royal Apollóban.) Úgynevezett» romantikus« fiún. Giccs, könyekig ható, érzelmes jelenetek előírt adagolásával. De amikor Charles Boyer és Irene Dunne, ez a két nagyszerű színész, a hajón, ahol egyedül maradnak a kék éggel, a végtelen óceánnal és szélélműkkel, nem azt suttogják: szeretlek, hanem együgyű extázisukban egymás gyermekkora iránt érdeklődnek. Timfyi mély, igazán művészi, amit csinálni hogy aki szereti az ilyen filmeket, érdemes annak ezért az egyetlen jeleneteit akár másodszor is megnézni. És ismét látjuk egy »testére szabott« nagymamaszerepben Maria Ouspenskaja-t, az »Árvíz Indiában« felejthetetlen maharániját. Kísérőműsor a szovjet filmélmény: »A népek tánca«. (B.1.) táncslágerek, művészlemezek és rádiók nagy választékban IV. ker., Kossuth Lajos utca, 11. (udvarban) Telefon: 188—466