Figáró, 1919. január-december (2. évfolyam, 2-29. szám)

1919-02-19 / 8. szám

11/19 15 expressztáncosnők ezek, akik egyik napról a másikra lesznek táncosnőkké, jönnek a varrodából, egy hétig büffélányok, aztán pár órát vesznek valamelyik táncmesternél és a direktor, ha könnyelmű, mindjárt táncosnőkké avanzsáltatja őket. Az ilyen lányok ellen nekünk is védekeznünk kellene. De hogyan? Én vidéki színházakban voltam táncosnő. Nem bízom én semmiféle szervezkedésben. Rezignáltan mondta ezeket Kálay Böske, akinek portréját éppen befejezte Gedő. Szépen megköszönte a rajzot, aztán elsie­tett ő is a bajadérok közé, akik egészen le­­tétlenül feketekávét ittak, rossz töltött ciga­retták füstjét eregették és feltűnően szomo­rúak voltak a fényes márványoszlopok alatt. jegyeljen a túllapra Hogy mit jegyezzek a tullapra? Rész­vényt. Kitűnő irótársaim szólítanak föl rá. Angyal Pál tudományos iró, Császár Ele­mér akadémiai iró, Moravcsik Emil egye­temi iró, Degré Miklós ítélőtáblái iró, Térfy Gyula kúriai iró, Melich­ános nemzeti mú­zeumi iró, és Nékám Lajos bőrbaj iró. A derék kollegák, akik egytől-egyig dr.-ral van­nak súlyosbítva, hozzám fordulnak, holott magam csak dr.-talan, akdémiai tagtalan, egyetemi tanártalan és egyéb ilyen talan­­nal könnyített magyar író vagyok. Meghalt a figyelmesség. Ha jegyzek a tullapra ennyi és ennyi kettőszáz koronás névértékűt, a vál­lalkozói nyereség is részben rám esik. Nem szólva róla, hogy minél több részvénnyel, annál több eséllyel rendelkezem (hogy meg­tartsam a tömör akadémiai stílust) azi­ránt, hogy könyvemet az Auróra, magyar írók könyvkiadó és terjesztő vállalata valóban kiadja és terjeszti. Hozzám, valamint a többi magyar íróhoz, továbbá a könyvbarátokhoz fordul ez az Auróra azon reményben, hogy ezen altruisztikus irányban felépülő válla­lat megteremtésében .. Nyugodj meg, jó­­fülű olvasóm, nem bolygatom tovább. Ellen­ben tisztelettel bejelentem, hogy nem jegy­zek . Nincs­­ pénzem. Anyag­­zavarokkal küz­dök épp. Azonkívül az­ a gyanúm, hogy a kis­ altruisztikus is főként a Hatvany báró köny­veit fogja kiadni. Mert ő jegyezheti a legtöbb részvényt. Esetleg Kohner báró könyveit... Hiszen a név olyan mellékes, a báróság, redte a részvénytöbbség. Kodály Zoltán A Waldbauer-Kerpely vonós­négyes tár­saság legutóbbi hangversenyén előadta Ko­dály Zoltán egy művét. Kodály művészete azért nagyjelentőségű, mert művei a sza­­tiszta magyar faji zenét reprezentálják. Bar­tók Béla irányát követi, sőt a dolgozási módja is sokban hasonlít a Bartókéhoz. Az együttesen összegyűjtött szomorú melódiája erdélyi népdalok tematikájának alapja. Ez adja zenéjének azt a meiabus, ábrándozó ka­raktert. Sokan száraznak tartják. Ez a fel­fogás nem egészen jogtalan, mert invenciója meglehetősen szűk határok között mozog, de fölényes mesterségbeli tudása minden aka­dályon átsegíti. Ma még keresi az utat, ame­lyen célját a tiszta művészetet megtalálja- Hogy ezt elérje, a zeneszerzés régi eszközeit sutba dobva, a tonalitás és a régi összhang­jait an hagyományaival nem törődve új uta­kon keresi a zenei kifejezés végső lehetősé­­geit. — Az előadott vonósnégyesét igen me­legen fogadta a közönség. (F. G.)

Next