Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-03-24 / 54. szám

veszedelmekre szolgáltathatna aggodalmat. De most jobb,ne adódjék senki , hanem reméljen jót s azt előmozdítani is °& J 7 . , „ » igyekezzék teljes erejéből. Község-rendszer. III.­­ A tagosztályt illetőleg még múlt évben a Figyelmező nimmsz 11 —1 számában elmondottuk nézeteinket. Minthogy olvasóink között lehetnek ollyanok, kik akkor nem olvas­ták — ide iktatjuk : Észrevételek az úrbéri elkülönözésről. A volt ur és jobbágyok közti súrlódásoknak meg­szüntetése a még fenlevő villongásoknak igazság s méltá­nyosság alapján kiegyenlítése mindkét néposztálynak ér­dekében áll, hogy tudja kiki , mi az övé , de különösen érdekében áll az álladalomnak, hogy mielőbb lehetővé te­gye a heterogén elemek egybeolvadását; ez csak úgy érezhetik el , ha semmiféle közösség, semmi bizonytalansága volt jobbágy s úr között fen­nem marad, mindeniknek kimutattatik sajátja, mellyen túl semmit se ne várjon, se ne féltsen. Csak igy remélhető össze­forr­á­s az egyetértésben. E czél tagosztály által érezhetik csak el. Azonban a változott viszonyok miatt a tagosztályok megakadtak, s mindaddig, míg a törvényeken szintén vál­tozások nem történnek, nem is folytathatók. Lássuk először, mik­ azok , mellyek a megváltozott viszonyok mellett továbbra nem állhatnak . 1 -er. Kétféle, u. m. u­r i s u­r­b­é­ri o­s­z­t­á­l­y­o­z­a­t ezentúl nem lehet. 2- er. Ezentúl haszonvehetetlen czim­ alatt a volt jobbágyoknak egy talpalatnyit sem adhatni. 3- or. A tagosztál­yi eljárás költségei­­­v­e­l magát a földesurat terhelni nem lehet. úror. Üresházhelyek vagy maradék föl­dek czime alatt ezentúl a földesúrnél egy talpalatnyit sem vehetni el. Ezekről egyenként. 1 -er. Úri s úrbéri osztályozat. Miután az úrbéri törvény meghatározta a kiadandó holdak számát, meg kellett határoznia a mértéket is , mellyel a holdak ki­­adandók, jelesül 1100,1200,1300 □ ölekkel. Úrbéri osz­­tályozatban e 3 fokozat volt. De az úri osztályt illy 3 fo­kozatú osztályozhattál a határ különfélesége miatt megtenni nem lehetett, hanem egészen más alapon kellett osztályoz­ni, s nemcsak több fokozatokat venni fel, hanem a négy­szög­ölek számát is másképen alapítani meg, p. o. történt gyakran, hogy a­mi a jobbágyosztályozat szerint 1100 négysz­­ölével osztályoztatott, az úri osztályozat szerint 800­­ ölével vétetett; ellenkezőleg a­mi az úrbéri osz­tályzatban 1300 öllel volt számítva, úri osztályozat sze­rint 1500, 1600 ölével is számíttatott. Ebből a volt a kö­vetkezés, hogy az ur, kinek illetőségébe beszámíttatott jobbágyának úrbéri állománya, egy holdon 300 négyszög­ölet is veszíthetett, vagy ugyanennyit nyerhetett. De mi­után a jobbágyoknak részint a tiszti ügyész kérelmére, részint maguk a földesurak nagylelkűségéből, sok esetben a jobbágyságnak az elkülönözéstőli ellenszenve lecsillapí­tása okáért, leginkább a faluhoz közel eső jobb földek adattak — sokkal gyakoribb volt az eset, hogy az ur csa­lódott a két osztályozat különbözése alatt. 2-or. Haszonvehetetlen helyek: Az úrbéri törvény azt rendeli, hogy minden földnemek, homoktorlá­­sok, vízállások, mellyek mezei munkára alkalmatlanok ■— a mérnöki számításból hagyallassanak ki. Ámde kérdezünk mindenkit: van-e teljesen haszonvehetetlen föld, melly a népesség szaporodásával (habár most a javítást a fordí­tandó költséget meg nem fizetné is) haszonvehetővé ne letelhetnék? Hol azon vizállásos, lapos hely, melly száraz esztendőben, kivált az uj földön nem kaszáltál halnék, vagy legalább nádat, csatét, avagy gazt, melly a fa­ szűk alföldi helyeken tüzelőül szolgálhat, nem teremne? hol azon ho­­m­oktorl­it, melly szül­ övet, vagy legalább erdővel beültet­­teh én, hasznot ne adna ? Tudunk bevégzett összesítéseket, hol illyetén haszontalanoknak czimzelt földek kisebb-na­­gyobb darabokban az urbériségek között elszórva több száz holdakra rúgnak, a jobbágyok birtokába ingyen men­tek ugyan , de a földesurnak beszámíttattak. Itt ellenvet­hetné valaki, hogy illy haszonvehetetlen földek a régi ur­bériségek között is lévén, a mostani osztályozáskor szin­tén haszonvehetetleneknek becsül lettek s általuk a ki­adandó urbériség kevesedett, ámde ki úrbéri viszonyok­ban jártas, tudni fogja , hogy illynemű haszonvehetetlen földek — egy-két igen ritka esetet kivéve — a régi úrbéri kihasitás alkalmával sem tudattak urbériségbe, hanem mint „res nullius,“ vagyis mint közös terek, közös legelőül szolgáltak , melly közös legeltetés a szabályozás után le­hető nem lévén, az urak tőle végkép elestek, s ez által is tetemesen károsultak. Megemlíthetnék még, miként szám­talan helyeken az úrbéresek több apró kedvezésekben is részint ítéletek, részint a földesurak kegyessége folytán része­sü­lettek , p. o. a belső telki felesség külsőbe be nem tudatott, — kenderföld, libagyep, illetőségen felül adatott, temető , epreskert, iskolákért, nevelési alap, egyházi alap s egyéb közhelyek, úgy a közös utak kiadása őket semmi­vel sem terhelte, szóval a régi patriarchal ezim alatt a volt ur mindig terhelve volt, a jobbágy ellenben csak nyert. 21, 3- ot. Tagosztályi eljárás költségei. Nem hiszem, hogy legyen ember, ki a mostani viszonyok között, midőn a földesur minden javadalmait elveszítette , a ter­het rajta kívánná hagyni. A tagosztály költségét tehát ezentúl kizárólag a földesur nem viheti, hanem kiki bir­­tokaránylag tartozik abban részesülni. 4- er. Üres házhelyek, maradék földek. 1715-dik évben a nemesség adó alapjául kijelölvén job­bágyai kezén lévő földjeit, az úrbér behozatala alkalmával mindaz, mit paraszt kéz művelt, mint az adónak alapja összeiratott, s attól fogva szoros ellenörség alatt tartatott. Ez állapotnak volt szükséges folyadéka, hogy az üres ház­helyek benépesítését a kormányszékek s a hatóságok kü­lönös gondjaik közé számíták, ezért nem lehetett úrbéri földet urasági kézen hagyni, hanem adózónak kellett adni. Ámde ez állapot lényegében megváltozott, most már min­denki adózó, a státus irányában tehát közönyös, akárki ke­zén legyen egy vagy más darab föld. Vélekedésünk sze­rint tehát nincs értelme továbbá az „üres telek vagy ma­radékföld“ kifejezésnek. M­ost az elkülönözésnél csak birtokos áll birtokos irányában, s ha a volt úrbéresek annyit, mennyi őket fejenként illette volna a régi törvény szerint kikaptak, a többi a földesúrinak marad. Ennél fogva semmi alapját nem látom a Nyári Pál ál­tal bejelentett törvényjavaslatban foglalt abbeli záradék­nak, miszerint „az üres házhelyeket s m­a­r­a­d­ék­föl­d­eket a státus árverés útján adassa el.“ Jogilag nincs alapja, mert a státusnak a jobbágy-kézen volt vagy lenni kellett földhöz más köze nem volt, mint attól az adót megkívánni; most e­zzel el van érve , nem szabad tehát a tulajdont támadni még, mellyel a státus so­ha sem birt, hanem mindig a földes urnál volt. De méltá­nyosság szempontjából sem lehet a földesúrnél az illy föl­det elvonni. Tudjuk, miképen az úrbériség státus általi megváltása csak illustrius. Midőn tehát a földesúr úgyis eléggé károsodott, kell e ott is, hol nincs birtokosa vagy haszonvevője a földnek, illy birtokost mesterséggel csi­nálni? Valóban ennek oka másban fel nem található, mint a kárörömben s irigységben ! Azt mondhatná talán valaki: ha jobbágy-kézen lett volna, most úgy sem lenne az úré. Igaz. — De az 1848—i törvényhozásnak nem a volt a czélja , hogy a földesurat — kell nem kell — kifossza, hanem hogy a jobbágynak a tettleg kezénél levő földet tulajdon gyanánt megszerezze. Ezek előbocsátása után könnyű lesz kijelölnünk az elveket, mellyeket a tagosztályoknál követendőknek vé­lünk , jelesül 1­­ör. A bíróság már ki van jelölve, nevezetesen az, melly az arányosító perekre fenáll. Mi az arányosító per­nek elvét is — mindazáltal némi megszorítással — kiter­jesztetni kívánjuk az úrbéri tagosztályokra is, t. i. méret­tessék fel minden egyes volt úrbéresnek földje, rétje, úgy a közösen birt földek , rétek is, és levonatván azokból a netalán általok tett s bebizonyítandó foglalás, a többi a köz­birtokosok között divatozó úri szabályozat szerint osztá­­lyoztassék s ugyan annyi szinte osztályozott holdakban adassék ki. Ezzel el leend kerülve az a roppant károsodás, melly a kétféle, úri s úrbéri osztályozásból egyik másik földesurra háramlott. A legelő kiadásnál természetesen hasznát nem ve­hetni az arányositási egyik kulcsnak sem. A jelenlegi bir­tokot nem lehet kulcsul venni, mert sok helyt a földesur­­nak majorsági földje nincs , legelőből mindazáltal kizárni nem lehet. Most legkevesebbé zárhatni ki, miután egyebe az egész tulajdonból úgy sem maradt. — A marhaszámot szintén nem veheti fel kulcsul, mert akkor épen maguk a volt úrbéresek csalódhatnának, — hiszen a legtöbb elkü­­lönözést épen az okból indították , mert a határ túl volt urasági marhákkal terhelve. Legelő meghatározásánál te­hát az úrbéri törvény rendelete szerint lehetne csak eljár­ni, t. i. a körülmények szerint 4—22-ig megszabandó hol­dakat adni. 2- er. A haszonvehetetlen, úgy más czim­ek alatt be­tudás nélkül eddig szokásban volt ajándékozásnak többé helye nem lehet. A jobbágy kitúrta tulajdonából az urat, vagy inkább mások tálalták ki vele, tehát ajándékot sem­mi szín alatt nem várhat, az egyenlőségnél fogva szégyen s­pirulás nélkül el sem vehet! Következőleg a­mi a föld­helyeztetésnél fogva úgynevezett haszonvehetetlen esik az urbériségbe, azt is osztályozni s betudni kell. Alapít­ványokban pedig kiki olly arányban részesüljön, a mint annak hasznát élvezi. Nem látom az okát, hogy midőn a patriarchális kapcsot erőszak tépte szét, hogyan lehessen annak legkisebb maradványát fentartani! Egyházat, isko­lát kiki a szerint lásson el, a mint arra reá szorul. Ezt kö­veteli az osztó igazság. 3- er Mindennemű költségeket, mellyeket a tagosz­­tály szükségessé teszen , kiki birtokaránylag köteles viselni. 4- er. Faizás czime alatt olly területű erdőt kell a volt úrbéreseknek tulajdonul kijelölni , mellyről a ház­­érték becsűje szerint a szokásban lévő járandóság év­ről évre kikerül. Hasonlókép lehet nádlás fejében is kielé­gíteni. 5- et. A vadászat , halászat , madarászat úgy a volt jobbágyot, mint volt urat csak sajátján illeti. 6- or. A malom-haszonvétel továbbra is eddigi birto­kos­inál marad. Szintén 7- er. A korcsma­i mészárszék is. Olly helyeken, hol a földesurnak ennél vagy csekély legelőbeli illetménynél többje nincs, a község szabad választása szerint vagy to­vább is a földesur tartsa meg, vagy letévén a község az évi jövedelemnek , mellyből a kiadások levonandók , meg felelőtökét, kisajátíthassa, 8-szor. A fenebbi elvekből önkényt foly, hogy a tiszti ügyész közbenjöttére most már legkisebb szükség sincsen. Az adó alapja lenni megszűnt a jobbágy-birtok. Vagyis, minden birtok adó alapja lett. A szabad polgár pedig hivatalos védőre nem szorul. Védje, vagy védesse kiki tehetsége szerint jogait! E pontokat átolvasván , tiszta meggyőződésünk sze­­r­int merjük elmondani, miként azok mind jog-, mind igaz­ság-, mind egyenlőséggel teljesen összehangzók. Ki eze­ken túl kívánna terjeszkedni, felejtené az úrbéri viszonyok eredetét, felejtené a sarkelvet, mellyen a status létele nyugszik, a tulajdon szentségét. Olly törvény­hozás, melly ezt felejtené, nem lenne méltó a névre, mellyel visel, nem a bizalomra , mellyet benne a választók helyeztettek !! Időszerű javaslat. A közbátorság soha sincs inkább veszélyeztetve, mint hadviselés idejében a hadtestektől elszakadozott fegyvere­sek által, kiket közös érdek, megszokás csakhamar együ­vé vezet, s igy egyesülve annál sikeresben támadják meg egyesek személyét s vagyonát, minél elszántabbakká lettek katonai foglalkozásaik közepette, s az átalános lefegyver­zés folytában fegyveresen állanak az ezekben szűkölködők ellen. Hozzájárul, hogy gyalázatos merényleteikre a „ha­­zafiaság“, hazug, bár szépen hangzó ürügye alatt buzdít­­tatnak. A forradalom leküzdésére kettő kell: megsemmisíte­ni a lázadók hadát — ez a hadsereg feladata, mellynek kétségkívül meg fog felelni — s meggyőzni mindenkit, hogy az állapot, mellyet a cs. kir. hadsereg diadala elői­dézem­, jobb a mostaninál, könnyű és szükséges egyaránt. Minden szabadság közt legbecsesebb az, ha az em­ber bizton hordhatja fejét vállai között, béké­­s nyugalom­ban keltheti el mindennapi kenyerét. Ezen állapotot lehetségig főleg a meghódított vidékek lakóinak biztosítani a közügy vezetőinek jelenleg egyik legfőbb feladata, mellynek megfelelni az elszigetelt és hoz­zá fegyvertelen erő elégtelen. Az e részbeni mulasztás rész következéseinek mini­muma : csüggedés, bizalmatlanság, kétkedés a siker felett. Minden hódolt vidék katona-erővek­ biztosítását kö­vetelni nevetséges. Erre legalább két három annyi had­erő szükséges, mint mennyi az országban van, más annak rendeltetése; különben is pedig A megvédés legtermészetszerűbben azokat illeti, ki­ket a közös veszély közvetlenül fenyeget. E czélra legbiztosabban vezetne egy ideiglenesen ala­kítandó helyhatósági mozgó őrség megyén­kénti felállítása. E véderőnek szerkezése könnyű, csak akarni kell ; czélszerűn intézve sokkal kevésbé költséges, hogysem az elhárított kártétek bőven vissza ne pótolnák a ráfor­dított kiadásokat. Állhatna e véderő megyénkint egy a kiterjedéshez képest erősebb gyengébb gyalog századból s nehány lo­vasból. Majd minden megyének vannak lovas csendőrei, ezek­nek száma a szükséghez képest szaporittathatnék. A gyalogok toborzás utján állíttathatnának: a tobor­zás eddig tapasztalt eredménytelensége nem akadály; biz­tosíttassanak az illetők méltányos díjazásról s a megye határábóli ki nem mozdittatásról, — s válogatni lehetem! az ajánlkozók között. A felruházás —kellő czél­ de egyszerűség szem előtt tartása mellett—egyes községekre s birtokosokra bízatnék, kötelezőleg záros határidő alatt; a díjazás a megye honi pénztárából történnék; a költségek fedezésére egyéb for­rások is kijelöltethetnének, például: bírságok, fizetésük­től felfüggesztett megyei tisztviselők s megkevesbítendő középponti fegyverviselők díjai, heverő tőkével bíró in­tézetek pénzalapjainak tőkéi sat. A parancsnokságot" mulaszthatlanul értelmes katonai egyénekre kellene bízni, folytonos és következetes kire­kesztésével minden polgárinak, ezt mellőzve egyéb nyo­matékos okokat, a kellő gyakorlottság s mellőzhetlen szi­gorú fegyelem okvetlenül szükségessé teszi. Fegyverrel a katonai hatóság által lennének ellátan­dók ; visszaélés ellen katonai szabályok szerint kezelt szoros fegyelemben, erős hitformában s az alkalmazandó egyének óvatos megválasztásában lehetne a garantiát fel­találni. A parancsnokok kijelölése a katonai hatóság részé­ről történnék , egyéb az intézet életbe léptetésére szük­séges részletes intézkedések az illető­k. biztosokra len­nének bizandók egy méltányos záridő kitűzése mellett, melly alatt annak rendezetten kellene készen állani. H 1 R F Ü Z É R. W. Úgy látszik , Erdélyben teljesen megfordult a koczka. Az ottani lázadás kezét lábát elveszte, nem ugyan Bemben — ki, mint látszik, betegségéből felgyógyult, mert a medgyesi csatát személyesen rendezé — hanem épen ezen viadal által. Gyanithatólag ez ütközet elvété a so­kat szenvedett ország koczkáját. Nem sokára az egész áttérend a császára iránti hűségre, hogy a 9 hó óta szen­vedett nyomort, ínséget, millyet még Básta s II. Rákóczy

Next