Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1849-03-28 / 57. szám
Megjelenik e lap hétfőt kivéve mindennap reggel. Félévi előfizetési ára helyben boríték nélkül házhoz hordva 6frt 30kr., postán hatszor küldve 8 frt. , kevesebbszer küldve 7 frt 12 kr. pengő pénzben. A hirdetések ára egy négyszer hasábozott kicsi betűs sorért 5 kr.p. Előfizethetni vidéken minden királyi postahivatalnál,Magyarországon kívül a bécsi cs. kir. főpostahivatalnál és helyben Budán a kiadó- és szerkesztőhivatalban halászvárosi főúton 86. szám alatt is, em. a dunaparton, hol hirdetések is elfogadtatnak. (MÁSOD-ÉVI FOLYAM.) Budapest, Szerda 57. Martius 28.1849. HIVATALOS RÉSZ. Hadi tudósitás Olaszországból. A triesti kormányzó telegraphi sürgönye a hadministerium- fioz ; megérkezett Bécsijén esti 7 órakor mart. 25. 1849. : „Radetzky tábornagy úr összegyűjtően seregét Pavianál 19-kén este, 20-kán 7 óra alatt három oszlopban átkelt a Tessin-en és Gravellone-n. Az ellenség a Po-n innen és túl volt, gyengén tartó e pontokat megszállva; a hadsereg ez nap a novarrai után egész Cerbolo-ig és Gropello-ig előnyomult. 21-kén szorongató állásba indult a hadsereg Mortara-nál; az első hadtest Gambolo és egy oldalhadcsapat Vigevano-ná), mellyeket az ellenség, a genuai herczeg vezérlete alatt, 20 — 25.000 emberrel tartott megszállva. Wratisav gróf lovassági tábornok első hadteste, valamint Wohlgemuth altábornagy oldalhadcsapata, meg Albrecht főherczeg ő cs. fenségének osztálya és a második hadtest támadák meg legelőször az ellenséget olly vitézséggel, hogy az 3 óra alatt minden ponton visszaveretvén, Mortara elfoglaltatott. Wohgemuth altábornagy hadcsapata egész Vigevano-ig előrenyomult és egy igen fényes csatát vivett ki. A Görger-féle dandár, ugyanő alatta, a Strassoldodandár Haller altábornagy alatt és a Stabon-s Kollowrat-dandárok Albrecht főherczeg alatt, bátorság és vitézség által tünteték ki magukat. Mortara bevételének érdeme különösen Benedek ezredest illeti a Gyulai-ezreddel. Kétezer ötszáz fogoly, kik közt 6 szabalis, 50 főtiszt, 5 ágyú, 10 hadi társzekér és tetemes mennyiségű fegyver van, a diadal jelei. A tábornagy 22. Novarra felé folytatá útját a hadsereggel.“ Hódolatok. Mi Palaj mezővárosa elöjárósága és közönsége ezennel ünnepélyesen kinyilatkoztatjuk, hogy dicsőségesen országlő Ise Ferencz József ö felségét törvényes királyunknak elismerjük, neki jobbágyi hűséget fogadunk, és kijelentjük, hogy ő császári királyi felsége I. Ferencz József most tisztelt törvényes királyunk parancsainak engedelmeskedni jobbágyi mulaszthatlan kötelességünknek ismerjük. Kelt Patajon martius 21-kén 1849. — Bán Sándor v.bírája, Kovács Sámuel, Gubányi Mihály, Burján János, Taba István, Varga János, Pap Sámuel, Berze Mihály, Dobor János, Nagy Sándor, Bikszegi Gábor, Hallai István, Pintér József, Szőke Ferencz, Faragó István, Nagy István, Taba Mihály, Ambros István, Huszti József, öreg. Berze Sándor, Bán György, Benke György, Csaba János, Szőke Imre, Keserű István, Császár István, Botzka Mátyás, Susák Pál, Dávid Gergely, Simon János, Német János, Szelke János, Nagy István, Német Pál, öreg Tardi István, Pap Máté Sándor, Nagy János, Dr. Dávid János, Ssörzsöki Sándor, Kovács Sámuel, Panka Péter, Tardi István, D. Kovács János, Benke Benjámin. Mi alulírt Solt mezővárosa elöjárósága jelen sorainkkal kijelentjük, hogy dicsően uralkodó cs. k. félig e kegyelmességét urunk királyunkat. Ferencz Józsefet jobbágyi alázatos hódolatunkkal megismerjük — minden következő rendeleteit és parancsolatait teljesitendjük. Kelt Solt 1849. mart. 21-kén.— Mocsy Gábor biró, Minő Mihály tanácsnok, Borbély Márton tanácsnok , Gödör Mihály esküdt, Szekeres István esküdt, Bajusz Zsigmond esküdt, Meses István, Kun János, Soós József, Lugner Mihály, Értékes Mihály, Arcs Mihály, Értekes János, Kun János, Simon János, Orbány Imre, Kun József, Kovács János, Hajma Mihály, Dr. Bajnak István, Orbán Józsefné, Béládi István, Béládi Pál, Végi Sándor, Kováts János. Szegzard, mart. 25. (Egy gondolat). Mint fiatal hadnagyocska ültem Napoleon párisi trónján és mégsem lettem Francziaország királyává. Ezen ifjuságomkori csintalanságom a napokban eszembe jutván, komolyabb eszmélkedésre nyújtott tért és azon meggyőződésre vezetett, hogy nem mindenki király , ki trónon ül, s nem mindenki király, ki merész kézzel a koronát fejére teszi; s ez azon hitemben erősite meg, hogy viszont lehet királyt koronázni korona nélkül is, ahogy ez már 1440-ben történt is Ulászló királyunkkal , kit a magyarok Székes-Fehérvárott megkoronáztak, bár a korona a lengyeleknél volt zálogban. A koronázási adtus fejedelem és népek közti kölcsönös birodalmon, egyességen, melly egyességet eskü erö gBBBBaagaB—m—EaaBBgBBaaggBaaaaBEaBBMBa *) 30 megye meghódolt; 6 megye a honvédelmi bizottmányt törvényesnek soha el nem ismerte; 16 pedig maradt a pártütök ördögi körmei közt, — melly minoritás , ha nagyobb is Ugocsa megyénél, mégis csak 9 : 4. ***) Pedig ez ugyancsak érdekes olvasmány lenne.— Szerk. sitt alapulván, nem lehet a koronától feltételezve, minthogy a királyi szó és eskü— nézetein szerint — ez actusnak lényege és nem a korona, melly csak pietásnak jele. Nézetein szerint képtelenség ezen actust, melly népek és országok jövendője felett határoz , a koronához kötni, főleg akkor, midőn ennek elorzása egy nemzet sorsának századokra kiható eldöntését feltétleniti. Ő felsége ifjú fejedelmünk — Hitelt érdemlő ollmützi magánlevél szerint — jövő májusban magas látogatásával szerencséltetendi hazánkat. Ha ezen hir valósul , nem kellene-e ez alkalmat felhasználni arra , hogy az országnak hű többsége *) ő felségét bizodalom-teljesen megkérje, miképp magát symbolice megkoronáztatni kegyeskedjék. Ha tarthatnánk gyűléseket, pillanatig sem haboznám, megtenném az indítványt, melly kétségen kívül pártolást is nyerne, — sőt hiszem , hogy megyém a testvérmegyék felszólítását sem mulasztaná. De ez a jelen körülményekben nem történhetvén, e gondolatot csak a hírlap utján tehetem közzé. — Szegzárdi. Demagogi kaczérkodás és lekenyerezés. (Vonások Kossuth életéből.) I. Miután a népizgatásnak , a közrend és csend földulásának, a lázadás és pártütésnek mind eszméleti, mind gyakorlati rendszere, főkép az ujabb irodalomban és élő példákban, olly kimeritőleg s csaknem mathematicai tudományossággal ki van fejtve, az ebbéli vállalkozóknak az országok s álladalmak felforgatása olly nagy fejtörésükbe nem kerül, s elég, ha ama hamis próféták némi személyes tulajdonokkal bírnak. Illyenek például a vallástalanság, festett élet, elfásult lelkismeret, nagyravágyó gőg és hiúság, önző ravaszság, vakmerő szemtelenség, ábrándos szónoklat s ezek mellett env jó adao- csalfa kaczórkodás. Ezek kíséretében a madulási rendszer elveit követve legalább ideiglenes sikerről kétség nem lehet s a forradalom el nem marad. Tekintve hazánk szomorú állapotát, ezúttal csak a demagogi kaczórkodást emeljük ki, melly alatt azon furfangos kizelkedési fogásokat értjük, mellyekkel a reform és forradalom emberei, hogy czimborákat gyüjthessenek , mások sympathiáját, kegyeit s közremunkálását az álladalmi láz előidézésében, saját gonosz terveik s czéljaik kivitelében kizsákmányolni tudják, kedvezvén — legalább látszólag — azok magán érdekeiknek, vágyaiknak s többnyire vétkes szenvedélyeiknek , önmagától értődvén, hogy mihelyt őket kények-kedvök szerint fölhasználták s további segedelmükre nem szorulnak, vagy talán más hathatós!) eszközökre találtak s hatalomra jutva őket nélkülözhetik, mint kifacsart czitromhéjat, leghálátlanabb durvasággal maguktól eldobják, sőt gyakran még nagylelkűséggel is kérkednek, ha az érdemlett bért követelőket, úgy mint a mesében a farkas gólya asszonyt, sértetlenül elbocsátják. Arra sem kell messze példát keresnünk , hogy azok, kik illy társaságban magokat főszerepek vitelére hivatva vélik , tinczinkosaik által elárulva, legelsők estek a fő Moloch áldozatául. Ezen kaczérkodások legolcsóbb neme a szép szavakkal ámítás , hiú nézetekkel csábítás s ábrándokkal fanatizálás; legtékozlóbb a máséból lekenyerezés és vesztegetés ; legsikeresebb s legördögiebb a gonosz tettekben részesítés s czimborai berontás, vagyis a nagy merények által kompromittálás. Minden demagógnak lényeges tulajdona ugyan a képmutatás és kaczérkodás; de ennek találmányos, s cameleonabb mestere Kossuthnál alig volt valaha. De nem is szorult egy könnyen népember olly rövid idejű ephemer mindenhatóság kedvéért olly gyakori, olly sokféle, sőt egymással is ellenkező elemeknek fölhasználására , s az álarczos szerepeknek olly mohó eljátszására. Ő ugyanis egyeseket úgy mint egész testületeket, községeket úgy mint nemzeteket, kormányokat úgy mint népgyüléseket álokoskodásaival, circaei csalsipjával, s álnok kecsegtetéseivel elámitani, s önző czimboráiba behálózni ritka merészséggel törekedett, miben fáradhatlan tevékenysége és színészi ügyessége valóban álmélkodásra méltó ! Nincs szándékunkban ezúttal ezen magyart boldogító hősünk életrajzát adni** ***, mi nem kis psychologiai feladat, sőt politikai kaczérkodásainak bővebb elemezése is máskorra halasztják. Mielőtt azonban ezeknek csak rövid elsorolásához fognánk, szükségesnek tartjuk némi előkörülményeit felvilágosításul megemlíteni. Kossuth Lajos első nyilvános föllépésekor, az 1832-ks országgyűlésen , mint jelen nem levők követe , mi magában nem nagy fontossággal birt, az akkori ellenzék zsoldjába szegődött, s egy tilos zugkönyomdával lekenyereztetvén, kőnyomain hírlapjában annak vakbuzgón hízelkedett, ; de csak hamar a rendőrségnek kelepczéjébe kerülvén a kézi könyomdát principálisainak kijátszásával s czimbolájának mellőzésével egy nagy urnák kétszeresen és pedig egy igen is szigorú adásvevési írott szerződésnél fogva méregdrágán eladta. Ezen cselekedete pártfogóinál ugyan hitelét egy kevéssé lehangolta, deegyszersmind más korábbi tettével együtt, — t. i. még mint kezdő ügyészke némi idegen pénzeket okosan maga szükségeire fordítván, — valamint később, mint a Pesti Hírlap szerkesztője csekély 12.000 pftnál fölebb rugó évi jövedelemmel be nem érvén , s azért azon lap tulajdonosival támadt czivakodás következtében szerkesztői kövér konczát is elvesztvén,a kapzsiságával (tout ou rien) már jó korán bemutató első zsengéjét jövendői tömérdek financiális talentumának. Mindezek azonban olly épületes történetecskék, hogy külön leírást méltán követelnek. Itt még csak azt jegyezzük meg, hogy Kossuth Lajosnak az említett országgyűlés alatt liberális nyulékonysága még olly nagy volt, miszerint 60 pFt havi díjért tollát minden pártiaknak árulgató , késznek nyilatkozván, akár absolutisticus, akár szabadelvű irányban egész hévvel fehéret vagy feketét ecsetelni. Mindazáltal az is bizonyos, hogy már akkor ülési szünetek közt a teremben, fölkuszorodván a zöld asztalra, salvus conductusa volt) demagóg elveket prédikált s megkezdett izgatási szövetségébe többeket behálózván, azokat későbben kényelmes fogságában is részesítette. Ezen kényelmes fogságban , mellyre biróilag elmarasztaltatott, fönhéjázó jellemét meg nem tagadta s túlfeszített követelései és az őrség engedékeny deferentiája következtében minden színezetű hírlapokkal s a legdühöngőbb lázadási tanokkal salutált könyvekkel elláttatván, elég időt nyert a forradalmi módszernek nem csak betanulására , hanem szegény hazánkra miképeni alkalmazásának tervezésére is. Erre előbbi pártfogói, a kormánnyal daczoló ellenzékiek, 1840-íki országgyűlésen utat nyitottak, kiknek czéljaik kivitelére egy merész propagandista orgánumra lévén szükségük s ezt a sardanapáli fogoly-martyrban feltalálhatónak vélvén, — egyszersmind, hogy a bírói s kormánytekintélyen kifenhetlen csorbát ejtsenek, — a haza boldogságát Kossuth dicső személyének alárendelték s törvényhozói munkásságukat s legszentebb kötelességüket kibocsátásától függesztették fel, miáltal az ő szabadságának diadalát csakugyan ki is erőszakolták. A kormány pedig, ráadásul a haszonleső kétszínű tulajdonosok zaklatása következtében egy terjedelmes hírlap szerkesztőségével vigasztalta meg: mit Kossuth azzal hálált megg, hogy azon lapot egész erejéből a legveszedelmesb izgatásokra , a legfertelmesb elemekkel kaczérkodásra használta fel. Ezeket előre bocsátva, hogy Kossuth mindenek előtt az alsóházi ellenzékkel kaczérkodott, hogy merész tolla annak nem kevéssé hízelkedett , igen természetes, mert annak lekenyerezettje volt , s az volt későbbi nevezetességének alapja , annak szolgálatában tévé kroeiniumát. Valamint az is maga rendén volt, hogy egyúttal azon förendűek kegyeit is vadászta , kik, mint Wesselényi, Batthyány, Ráday, Teleky,Prónay sat. az alsó tábla ellenzékével elvi és hajlami viszonyban s rokonságban állottak. Talán már akkor annak némi előérzetében, miszerint legalább egynéhány bárgyú s hollói együgyüséggel biró grófocskákat s bárocskákat, róka— kint hízelgő magasztalásával majd egykoron dictatori diadalkocsidba igázhatand be vontatók gyanánt, minek csakugyan láttuk is nem egy dicső példáját. Kaczérkodott azután a tapasztalatlan ifjúsággal, mert annak könnyelműségét s vakkevét a nagy merények kivitelében nélkülözhetlennek vélte. Holott még akkor is, midőn annak vad kitöréseit, miket önmaga idéze elő , hivatlan hatósága gyanánt beavatkozva s magának már gőgös tekintélyt arrogálva, hízelgő mézes szavakkal s hypocrita intéseivel hirlapilag fékezni tolakodott, csak szar-