Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-01-28 / 7. szám

HIVATALOS RÉSZ. Hadi tudósítás. Báró Czorich altábornagytól, a­ki a 2-dik hadtest egy részével Görgei párt­ütő csapatját a bányavárosok irányában követte, éppen­­most érkezik azon tudósítás, mi­­kép­p­e f. hó 21-kén az ellenség erős állását a Selmecz előtti dombon a Wyss-dandárral elöl és oldalt megtámad­ta , Windschacht falut rohanással bevette , az ellenséget minden ponton visszaüzte és másnap rövid csata után az ellenség utócsapatával, bement Selmeczbe. Ezen harczokban vitéz seregeink 12 ágyút, 10 mo­zsarat, több társzekereket, igen sok fegyvert s podgyászt elfoglaltak, az ott felállítva volt 12., 23. és 33-dik hon­védzászlóaljak közöl az utasát egészen szétverték, 500- nál többet elfogtak, köztök egy lisztet és 145 embert a Sándor-gyalogezredből és Görgei táborkari főnökét a haj­dani főhadnagy l’tisztelniket. Ezen kivil elvesztett az el­lenség hatvan holtat és 120 sebesültet. Részünkről a veszteség 2 holt liszt és 0 holt közem­ber s 13 sebesültből áll. A második vadász-zászlóalj 4 százada Windschachtnak ismételt megrohanását kitűnő vi­tézséggel vitték végbe, valamint a 12-dik vadász-zászló­alj Colleri ezredes alatt , egy utas­­századtól követve, Hodritznál nagy vitézséggel harczolt és egy maga­s ál­­gyút foglalt el az emlitett összes számból. Az ellenség se­regeinktől üldöztetve a zólyomi utón vonult vissza. — Budai főhadi szállás január 25. 1849. Herczeg Windisch­­graetz Alfred, cs. kir. tábornagy. Lőcsét Kiesenwelter őrnagy által elegendő csapattal meg­rakatta és folyó hó 15-én egy száguldó csapatot Eper­jesről Hanusfalva s Varanó felé Homonnáig küldött, hogy visszatértében Gerenda és Töke-Terebesnél egy má­sik f. h. 17-kén Kassáról kiinduló csapattal egyesüljön s aztán Sárospatakon át a Tisza felé manevvrirozzon. Gróf Schlick altábornagy a Deym-dandárt Kassán hátrahagyván, maga a főcsapattal Tálya felé nyomul, ott ismét össze­gyűjti egész hadtestét s Tokaj és Debreczen felé nyomu­­land. — Bécs, január 21. 1849. — Weiden, altábor­nagy, katonai és polgári kormányzó. 17-ik hadi j­e­l­­­é­s. Gölz vezérőrnagy Mossóczról f. hó 17—él jelenti, mi­kép­p földje alakjánál fogva az elfoglalást igen nehezítő Turóczvármegye meghódítása és bejárásainak Batuskánál és Stubennél Besztercze és Körmöcz felé, megrakása után, 16-án délután ezen bányaváros felé hadi vizsgálatot ren­delt , hogy az ellenségről s állásáról közelebbi értesítést nyerhessen. Az ezen czélra kiküldött csapat Turczeknél az ellenségre bukkant, kiverte azt állásából, melly alkalom­mal Bettany hadnagy egy haubiczot elfoglalt, azon ál­lást megrakta, de az az alatt bekövetkezett és által meggátoltatott , a már nyert előnyt hatályosan foly­tatni. 17-én korán insurgens csapatok nyomultak elő Kör­­möczből, az előbbi estre elvesztett állomást visszaszerez­ni. De seregünk szilárd el­­­emit állása és rövid idő alatt szen­vedett, 117 közember és 4 liszt fogolyból, 100 holtból és általuk elvitt sok sebesültekből álló veszteség által bá­torságukat vesztve, 4 órai harcz után ismét visszavonul­tak, miután támadásuk által felfedezésre kiküldött csa­patunknak alkalmat adtak, feladatát fényes sikerrel megol­dani és Götz vezérőrnagy úrral állásukat és erejüket meg­ismertetvén , őt képessé tették arra, hogy ezen ellensé­ges csapatot , mellyel báró Czorich altábornagy úr Pestről V­á­c­z­o­n által nyomban követett , vele egyetértőleg s közrehatásával megtámadhassa s meg­semmisíthesse.— Gróf Schlick altábornagy ur főhadi­szál­lásából f. hó 17-ről kelt jelentések azon hirt hozzák, hogy a Debreczenben összegyűlt magyar országgyűlés meggyő­ződvén arról, mikép lázitó terveit kivínnie lehetetlen, el­határozó a magyar sereg feloszlatását. Hogy et ezen né­zetben megerősítse s az insurgensek egyes főnökeinek minden lehető szökési kísérletét meghiúsítsa , említett al­tábornagy úr, tudván, hogy seregünk egy osztálya 4 zász­lóalj, 8 század és 18 ágyúból állva, Schultzig altábornagy ur parancsnoksága alatt Pestről Gyöngyösön és Mezőkö­vesden át Miskolcz felé, Götz vezérőrnagyé pedig Kör­­möczön és Selmeczen át a Szepesség felé vonul s Erdély­ben is a körülmények újólag kedvező fordulatot vettek: M­a­gy­arországi n­é­p e­im h e­z! A legújabb események, mellyek némelly rész akara­tnak állal szándékaim gyanúsítására, a korona törvényes, kétségbehozhatatlan jogai megsemmisítésének megkísér­lésére, aggodalom és bizodalmatlanság terjesztésére hasz­náltatnak, kötelességemmé teszik, hogy magyar koronám­hoz tartozó népeimmel szándékánál nyíltan tudassam. Midőn e folyó év március hónapjában, engedve Ma­gyarország rendes kérelmének,­az általuk ajánlott új köz­jogi intézkedésekben és törvényekben megyeztem , azon meggyőződéstől vezéreltettem, hogy egy részről a magyar közigazgatásnak a kor igényeihez szabottul független alakí­tása az ország javának, szellemi és anyagi kifejlődésének alapját képezendő, más részről pedig, mint az az említett törvények előszavában kijelentetik, továbbá is a többi örö­kös tartományaimmal fenálló kapocs fentartására szolgá­­land; melly kapocs az uralkodóház közösségén alapulva, a külellenség elleni védelemnek és az üdvös belső kifej­lődésnek leghathatósabb eszközeként mutatkozott, és melly­­nek fentartása a kölcsönös értesülés alapján ép olly annyira házam, mint népeim érdekében áll. Mind annak elnellőzése, mi Magyarország törvényes, a pragmatica sanctio által szorosan szabályozott állásának megrövidítése, vagy alkotmányos és nemzeti haladásának akadályaként tekintetett, a többi örökös tartományokkal fenálló kapocsnak szilárdítását, nem pedig tágítását vette czélba. Megbizonyíttatni az szánd­ékot látot­t, hogy a magyar közigazgatás függetlensége a közös monarchia erejének új elemét képezendi; a többi örökös tartományaimmali összeköttetés Magyarország lételének biztos támasza, hatalmas védfala leend. Bár nem tapasztalhattam megütközés nélkül az egyes polgárok jogai ellen intézett azon megtámadásokat, mellyek, mint p. o. a zsidóknak némelly helyeken történt üldözése s némelly községek és egyének részéről elkövetett, má­sok birtokát és jogát megtámadó bitorlások , bizonyságául szolgáltak annak, milly ferdén értelmezik ném­ellyek a sza­badság fogalmát : kész voltam még­is azokat nem annyira a viszonyok át alakításából keletkezett ingerültségnek, mint inkább bűnös ármányoskodások eredményeként tekin­teni, amilyeket a kormány hatalma rövid idő alatt legyőzend. Most mindazonáltal, midőn egy megújuló ingerültség mutatkozik és hasonló események ismétlésével fenyeget, fölhíva látom magamat , azoknak komoly kárhoztatására és azon eltökélelt szándékom kijelentésére , hogy a sze­mélyes és vagyonbeli bátorság, akármelly ürügy alatt tör­ténendő megsértése, a törvényes hatóságok útján komo­lyan megfenyittessék, melly hatóságokat hivatásuk teljesí­tésében királyi akaratom egész erejével támogatandom­. Annál mélyebb megütközéssel kellett mindazonáltal azon törekvést tapasztalnom , melly egy részben némel­­lyek által azok közül támogatva , kiket magam, koronám tanácsosai közé felvettem, a többi örökös tartományaim­mal fenálló összeköttetés teljes mellőzésével , szüntelen annak tágítására irányoztatott, a korona jogainak meg­szorításában támaszát találta és a törvények szüntelen­ ki­kerülése mellett, kétszínűségében az őszinteség érdemét sem igényelheti. A némelly külhatalmasságokkal, megegyezésem nél­kül és az utolsó országgyűlés törvényes rendeleteinek el­lenére, történendő érintkezéseknek tettleges megkísérlése; azon határozat, melly szerint egy idegen , olasz tartomá­nyaimat hadi erővel megtámadó ellenségnek irányában (kit egyébiránt seregeimnek dicsőség koszorúzta vitézsége — mellyek közt magyar seregek is olly hősien harczoltak — uj segedelem nélkül is képes volt legyőzni­ a segedelem­nek megadása nem csak a belsöke helyreállításától, de más föltételektől is felfüggesztetett, valamint: azon végzés is, melly szerint a német középponti hatalommali ellenséges összeütközés esetében a segedelem megadása megtagad­tat­ik­­olly eset, melly valószínűtlenségének daczára csak azért hozatott fel, hogy a Magyarország által nyújtandó feltételes segedelemadásnak joga megállapittassék és a bi­zodalmatlanság magva elhintessék) ; azon törekvés, uj, közigazgatási uton tett hadügyi intézkedések által, a leg­újabb törvények által nekem biztosított jogok csorbítását eszközölni, mind annyi tanúságai ezen vészteljes irányzat­nak, melly ellen komolyan föllépni azon szempillanatban alkotmányos kormányzási kötelességemnek tekintettem, amilyben az ujonczadást és papirospénz túlságos kiadását illető törvényjavaslatok elömbe terjesztetvén, nekem erre alkalmat szolgáltattak. Meg nem engedhetem és nem engedendem, hogy had­seregemnek minden tartományaimat hathatósan oltalmazó egysége mellőztessék és el­kerül­tessék , és kötelességem, mellyhez szorosan ragaszkodni elhatározott szándékom, hogy jóváhagyásomat egy olly pénzügyféltől megtagadjam, melly az országot biztos alapot nélkülöző papirospénz számos millióival elárasztaná és a pénzbeli és kereskedelmi forgalmat évekre megzavarná. Egy illy intézkedés kön­nyelmű megerősítése alattvalóim romlását eszközölhetné és a tapasztalás tanainak menthetetlen mellőzését bizo­nyítaná. A Magyarország és a vele öszvekapcsolt tartományok közötti szomorú bonyodalmak tetőpontjukat érték el. Mi­dőn a magyar korona jogainál fogva az új törvényeket, a katonai határőrvidéket és a kapcsolt részeket érdeklőleg is szentesítettem , azon meggyőződéstől vezéreltettem, hogy ezen országok kívánságai is teljesíttetnek, mert nem lehetett szándékom az ottani lakosoktól azon jogokat megtagadni, mellyeket minden egyéb népe­imnek tulajdonítottam. Az ellenszegülés legyőzésére minden, magyar ministériumom által tanácsolt, szigorú in­tézkedések megkísértettek, mellyek, ha ott, mint állítta­tott, egyedül egy pártoskodó kisebbség fondolkodásai lé­teztek volna, a kitűzött ezél elérésére kétségkívül elég­ségeseknek mutatkoztak volna. Azon elhatározottságnak, mellyel a horv­át szót részről az említett kiváltatok fentartat­­tak, rövid idő alatt azon meggyőződést kelle fölhívnia, hogy itt egy egész hü nemzet kiváltságai forognak kérdés­ben, mellyeknek elnyomása sem Mz ország sem a kapcsolt részek érdekeinek meg nem felelhetett. A megkísértett békítés, fájdalom, eredménytelen ma­rad­t és a magyar országgyűlésen csak akkor vétetett ko­moly tanácskozás alá, midőn az összeütközés fenyegető veszélye már valósággá lett. A dolgok ezen állásában, kötelességemmé vált, az összeütköző igényletek közepette, a koronának azon állást biztosítani, melly egyedül felel meg méltóságának, tudni illik a kibékítés és kiegyenlítés hivatását. Legmélyebb fájdalommal törté keblemet kitünőleg az aldunai háború. A szerbek által elembe terjesztett kivonato­­kat a háború kitörése előtt magyar ministeriumomhoz azon Előfizethetni vidéken minden királyi postahivatalnál, Magyarországon kí­vül a bécsi cs. kir. főpostahivatalnál és helyben Budán a kiadó- és szerkesztő hivatalban ha­­­lászvárosi főúton 86. szám alatt ism­ein, a dunaparton, hol hirdetések is elfogadtatnak. Megjelenik e lap hétfőt kivéve min­dennap reggel. Félévi előfizetési ára helyben boríték nélkül házhoz hordva 6 frt 30kr., postán hatszor küldve 8 frt. , kevesebbszer küldve 7 frt 12 kr. pengő pénzben. A hirdetések ára egy négyszer hasá­­bozott k­i­c­s­i b­e­t­ü­s sorért 5 kr.p. Pest, Vasárnap 7. Januar 28. 1849. A szerkesztőség felhatalmaztatok a közönség megnyugtatása végett közhírré tenni, hogy a pártütök serege, melly tiszán innen átnyomult, mihelyest sejdítette, mikép a cs. kir. hadak ellene jönnek, olly gyorsan futásnak eredt, hogy többé el sem volt érhető.

Next