Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-07-30 / 99. szám

— 87 — a leánysereg ott, mit törődik az a halállal? Eleget épedtek ők és halványodtak meg a közelebb múlt időben — ím, ismét rózsákat teremnek arczáik, s teljes reményök van, hogy nem fognak vigasz­taló és — férj nélkül maradni. Nem mondhatom önnek, milly rész benyomást tett reám, mi­dőn olvastam, hogy a magyar lázadás bűnébe olly sok egyházi férfiú is belé elegyedett, ük, kik a népnek oktatói s hivatva van­nak, azt minden jóra és üdvösre vezérlem­, e felséges hivatás helyett a legroszabb példával mennek elő, s az amúgy is bűnre hajlandó természetet követésre ingerült. Szomorú jelensége az időnek . . . de elmélkedéseim nagyon messze vihetnének, s azért inkább félbe­­szakasztom a themát, főleg, miután úgysem felelne meg leveleim alaptypusának, mert semmi esetre sem lenne — humor is­ti­c­us. Dorai n­o. Az alábbi Sopronyból érkezett levelet, mint egy különös termékét azon keserűségnek, mellyel a helybeli és bécsi német rournalistika egy részének az egész magyar nemzet iránt fölvett gondolatlan és sértő hangja idézett elő, csak azért közöljük, hogy lássák, minő benyomást csinál ez a modor még azokra is, kiknek dynastiai hűségök soha egy perczig sem tántorodott meg és hogy gondolják meg azok, a kiket illet: valljon illy módon a pacificatio helyett nem egy végét nem is látható lázzadások és harczok lán­­czolatának vettetik e el magva? A levél igy következik : (V­é g e.) Ezekből lehet látni a németség loyalitását, melly olly jó ér­zésű hogy annak egyik hőse Dr. Wildner v. Maithstein még a mág­­nási­ táblát is el akarná törteni, meg nem gondolván, hogy csak e születési aristocratia, papság és katonaság volt a trónok egyedüli megtartója Európában az utolsó időkben. Azt mondja Wildner hogy a felsőh­áz is a kormány ellen volt, és hogy így a trónnak a mág­násokban semmi támasza nem lévén, el kell őket sürteni, de azt meg nem mondja ám a leyális német sógor, hogy a Kossuth felsőházá­ban olly kevés mágnás volt, hogy nyulat lehetet volna a teremben fogatni, olly nagy volt az üresség, és ezeknek is lehetetlen volt pisszenni is, mert Petőfi mindég az utcán vártált avas villákkal, bunkókkal, és Dózsa egyéb fegyvereivel; hogy pedig 15 mártás­ban Pozsonyban a Mágnások úgy ültek mint a némák, szinte nem lehet csudálni, mikor a palatínus egy austriai főherczeg legelőször teszi fel a democratiai tricolor­ és coketh­oz a magyar Szent Pál Apostol Kossuth Lajos ő újhelyi excellentiájával! De tán a nem tet­szik Wildner uramnak hogy ő nem kap regánst és hogy Bécsben a felsőházban nem fognak ülni aristocraták mind, de talán Schuster Schneiderek is­ és ezt akarná Magyarországban is ? A bécsiek annyira szeretik a hű magyarokat, hogy gróf Sán­dor Móricz barátomat megakarták jól agyabugyálni csak azért, hogy lovait magyarosan jártasta és cselédjeit; az urunkat kisérő mágnáso­kat az arnapi procession szinte gyanúsították, csak azért hogy a szép kócsagot vagy kerecsendet a szél lebegtette! A Pressburger a minap midőn hirlelé a Sz. István kereszt ki­osztását, már nem mondái der königl. Ungar. St. Stephans-Orden,­­de csak úgy: königl. Stephans-Orden, az ungarischer szó kimaradt, hogy evvel is nagyobb conteutuma legyen a pozsonyi németeknek hihetőleg. Rákóczi, Martinovics alatt a rebelliseket megbüntették, de­­azért a nemzet megmaradott , és most egy párt vétke miatt, az 1000 esztendős Magyarországnak ne legyen többé se Palatínusa, se Constitutioja, se diplomatiai nyelve , se coronatioja, hanem a ma­gyar ne legyen egyéb csak azon nemzetek bolondja, kiket eddig ha­zájában nagylelkűségbűl tű­rt és jogaiban részesített. Oesterreich minek arrogál magának Suprem­aliát ? Bécsben a revolutio jókorább ki­ütött mint Pozsonyban; Bécs adott a szumpetitiokkal példát Kossuthnak; hát octoberben minek volt a bécsi ostrom? és most még itt a magyarság Austriától fü­gjön, melly Austriának egy része csak olly rebellis volt, mint Magyarhonnak egy része ! Az Igazság nem azt hozza magával, hanem Kossuth, Nyári, Petőfi, Pálffy, Tán­csics, Pulszki, Újházi és mások kapják meg érdemlett büntetésöket, az ártatlan Magyarország pedig maradjon a hogy volt, financzia, kereskedés, egyesülve legyen Austriával, a többi maradjon a hogy volt; mi magyarok csak ő felségének tartozunk hivséggel, de Aus­­triához semmi közünk, mi szívesen egyek leszünk némelly pontokban, hogy a Monarchia egysége megmaradjon, de azért Bécsből vagy annak diétájától nem kormányoztathatunk, továbbá ő felségétől függön a magyar katonaság, de azért öltözete és Commando szája e testületnek magyar legyen ! szóval a régi Constitutionals, kell mindig lenni a reform bázisának, ebből és az octrojált alkotmányból kell olly reformot készíteni, melly a Monarchia egységének is megfelel­jen és a magyar históriai méltóságát se bántsa. Nékem az octrojált Verfassung még azért sem tetszik, hogy ő felsége kezei a ministe­rek és választások által igen meg vannak kötve ; ő nem ér semmit. A fejedelem ne fogjon mindenben jobbágyadul, de legyen uralkodó nem csak nomine sed in re! Democratia még minden országot csak sze­rencsétlené tett! hatalom kell egy fejedelem kezébe, akkor kormá­nyozhat erővel és renddel, de mikor mindig kell neki az országgyű­léseknek és m­inistériumnak complimentározni, ez mit sem ér! Nem mondom én, hogy a felség despota legyen, de hiába az octrojált szerkezet nagyon megköti a felséget. Istenem ! most egy diétával se tudott a kormány elkészülni 6 év alatt egyszer, és most minden évben legyen diéta Bécsben is másut is! hiszen úgy csak diétás veszekedésekkel fogja a ministérium idejét tölteni, az ország anyagi jóléte pedig semmivé lesz! Mit mondott Bátori király a lengyeleknek ! Ligastis mihi manus o Poloni! non funibus sed vestris Legibus! és a miatt nem vihette ki nagy terveit, mert pántolódni kellet neki mindég a ministerekkel! A Pressburger deutsche Zeitung és a Presse ezen jezsuitát tudások adnak ezek néha igen szép szavakat is, illyen a Gleichbe­rechtigung ! Igen de a Gleichberechtigungot ő felsége nem úgy érti, mint a magyarok ellenei akarnák. Szégyen gyalázat! hogy egy pozsonyi újság, hogy a régi co­­ronationalis város magistrátusa, új plébánosa, be akarja hozni a német nyelvet iskoláiban és városi dolgaiban, és a­helyett hogy a sarjadék nevelésével háladatos volna a haza iránt, mellybül él, azo­kat Magyarhonban németekké akarja nevelni. Bécsben 40.000 ma­gyar van, hát azoknak ott mért nem állítanak magyar iskolát, ha ollyan nagy a Gleichberechtigung? A németek itt magyarhonban Csepregbül Tsapringot, Lékábul Lokkenhauszen , Győrből Raabot, Kötevénybül Hochstrast csináltak, Mosony vármegyét majd csak nem egészen elnémetesiték, hát már most ha Gleichberechtigung van, Fischamendbül is Halvéget, Rigelsbrunbul Lakatkutot, Haimburg­­bul Honvárt kell csinálni! A Gleichberechtigung alatt semmi egyéb nem lappang, mint a magyarok germanizálása ha az a Presse és Pressburger akarat­a szerint fog menni, és a bécsi lojalitás szerint.. Urak! ha minden külföldi indigenatus nélkül be fog jöhetni hazánk­ba, 60 év múlva, mind német, tót és zsidó lesz az egész ország,­ pedig a zsidók signanter, igen szépen producálták magukat taim Viennae quam apud Kossuthium. Goldmark uram már 16 Lajos gillo­­tinjáról is beszélt, méltó őket emancipálni az igaz, és nekik a Gleichberechtigung szerint Magyarhonban szabad bemenetelt en­gedni. Gorombaság, bosszú, üldözés nem a mód Magyarhont Ausztri­ához csatolni; a magyar nyelvnek diplomatiainak kell maradni­­a.—

Next