Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1849-02-03 / 12. szám
segélyért, ez is futárt küldött Konstantinápolyba. Büders azonközben már néhány ezer embert az erdélyi határ felé előreküldött, hogy az első parancsra mindjárt benyomuljanak. Egy pár nap előtt azon hivatalos jelentés érkezett ide, hogy a tarcsvári szorosnál, melly török seregek által van megrakva, ezek és az oláhokat ídásos üldözött székelyek közt már csata is történt. Hir szerint a székelyek közül 40-en estek el, a törökök veszteségét nem tudhatni. Az ü veres süvegeiket (fez) véresen hozták Omer pasa palotájába. — Beszterczébe Erdélyben Gallicziából 1500 főnyi császsereg nyomult be, kiket nagy barkóik miatt muszkáknak néztek. — (Lloyd), nyílt tér mindenkinek. Magyarok! mi a democratia! ? (Vége.) Democratia ! Democratia ! Istenem ! Democratia még egy országot sem tett boldoggá; democratia és respublika mindenütt végre is aristocratiaba mentek által. Amerikát például nem lehet előhozni, mert ott könnyű democratáskodni, hol, 13 millióm rabszolga van, mit különi Farkas Sándor (bizonyosan democratiai igazság-szeretetből) 2 milliómra olvaszt le. Kossuth kormánya bizony Isten és úgy cselekedett, mintha vak lett volna, igazán homlokegyenest rohant veszedelmébe. Azt akarták , hogy nagy legyen a haza , szabad és független— és mit tettek ? először a hon átokat évek által a diétákon lepisszegték, kicsúfolták, a ministeriumból őket kizárták és pro coronide olly embereket neveztek ki nekik magasabb hivatalaikra, kiket ők nem szenvedhettek. No már csak lehet-e osztán ennél egy inconsequensebb bánásmód? lehet-e ennél egy roszabb combinatio? Persze később, midőn Lajoska át kezdette látni, hogy salva venia bakocskát lőtt, ekkor már ilir nyelven is irt a honátoknak , de ők is azt mondták, mit a democraták , barricadeurok, proletáriusok, deákok mondani szeretnek, úgymint: ,uiár késő!‘ — És mi vesztettük el Slavoniát, Croatiát, Dalmatiát és a Tengert! Második vakság volt a királyi ház elleni való daczolás. A statusadósság egy részét eleinte nem akartuk elvállalni, a monarchiát szét akartuk szaggatni, a király szentséges személyét úgy megkötöttük, hogy még csak lélekzetet sem lehetett neki venni, ha csak a minister kegyelmesen meg nem engedi; a neve király az igaz , de nn esse csak festett kép, semmi egyéb. Hogy várhasson tehát a nemzet erőt, védelmet, segedelmet olly fejedelemtől, kinek keze mint a gyermeknek meg van kötve ! A martiusi forradalom csak kigúnyolása a királyi hatalomnak és őt csak a sajtó és ministérium önkényének tette ki, mert annyira megkötni a fejedelmet, hogy még csak egy professort se nevezhessen ki a minister kegyelmes helybenhagyása nélkül , ez mégis szörnyű ! És a democraták avval állnak elő, hogy a királyi személy szent, csak a ministert veszik elő. Láttuk Frankhonban, ott nem sokat néztek a charta csilláréi a chartára,hanem ha nekik tetszett nem a ministereket csak, de magát a királyt vették elő és a szabadsági charta világos czikke a király sérthetetlensége iránt nem sokat használt sem Lajos Fülöpnek, sem X-ik Károlynak! Harmadik bak volt ez , hogy a nemzetnek ha önálló akart volna lenni, a fejedelmi házon és a horvátokon kivil a nemzet legintelligensebb, vagyonosabb és legelőkelőbb részét kellett volna magához édesgetni. Azonban mi történt? Az aristocraliát először koldussá tették, czimeitől megfosztották és akkor azt kívánták , hogy levesse magát Kossuthért, Táncsicsért és consortes főbe és álljon a dolog élére, vérrel, vagyonnal, csak azért, hogy Kossuth majd in concavo lunae kármentesítse őket; és mivel Bezerédj István még a nemesség eltörlését és a progressiv adót is ajánlotta nagy okosan és bölcsen! — Épen bizony , hogy istie! majd bolondok leszünk! Negyedszer, a katonaságot eleinte sváboknak, önkény jeleinek összepiszkolták, Lederernek macskazenét csináltak, őket esküjüktől elidegeníteni akarták, meg nem gondolván , hogy a melly katona királyának tett esküjét megszegi, az megszegi az országnak tett esküjét is. Szent isten ! ha nézek most az országra, ha szemlélem hazám szent tévéit, regényes rónáit, fellengős bérczeit, könybe borul szemem, hogy e szép haza most sok esztendőkre meg van rontva és fertőztetve egy Kossuth, Madarász, Táncsics és illy több salakok által. Most az adósság a nyakunkon van : kereskedés, ipar oda van ; a jószágnak becse oda , síri csend és félelem , egymás közt bizalmatlanság ! Árvák, özvegyek jajveszéklése, égett faluk romjai. Ezek a következései a hiú dicsvágynak, az irigységnek , a titkos koszának, a sajtó rakonczátlanságának, az ifjúság befolyásának és holmi Bezerédi, Pálfi, Táncsics, Madarász, Nyári, Kossuth, Újházi és más efféle herostratusoknak! Most a szegény csak szegény és a gazdag meg koldus ! E magyar martius 15-diki revolutiora igazán el lehet mondani e verseket: Lészen köztünk, ki azt, mit Brutus tett, lészen , Így hit, törvény, szokás, szabadságot veszen, Elmélkedés, Írás, szabad lesz egészen, Hegyen, völgyen, erdőn lakodalom lészen. Hallottam, lennének köztök mágnások is, (A mellyet nem hiszek) volnának papok is., Nemesek, polgárok, sőt hadi tisztek is, Csikósok, deákok, zsíros betyárok is. De az illyen eszeveszett vármegyének Bolond az ispánja és téteményének Csak ollyan haszna van, mint a tűz füstjének, Melly eltűnvén hagyja mocskát csak szenyjének. A haza soha sem volt veszedelemben, de volt Kossuth et consortes és ezek miatt és a sajtó miatt van most a sok baj, kár és annyi magyar holt tetem! — Ezek miatt oda van Erdély , a tenger, Bács , Torontál és a többi! Hiába, csak igy van az, ahol deákok, irkafirka újságírók, kicsapott lengyelek és fránéziák és holmi semmivel bíró ügyvédek a vezetők. Istenem ! mi legyen olly országból, hol egy Petőfi és Táncsics a vezető, vagy egy Nyári ."Nem is érdemes a comisz emberekről többet szólni. Nem hinné senki , pedig úgy van , hogy a magyar haza szerencsétlenségének egyik fő oka a lutheranismus is. Lássuk csak. A honátoknak municipális törvényei között vagyon, hogy hazájukban protestánst meg nem szenvednek. Ehhez ők, hiába, szorosan ragaszkodnak és attól elállni nem is fognak. Kossuth, mint lutheránus és pártja ezt mindig orrolta és ezért is mindig piszkolták már rég óta a horvátokat; a köpönyeg a nyelv volt ugyan, de a religio leizgatta a tüzet. Magyarhonban szinte így volt: a liberalisták , féktelen oppositionalisták, republikánusok, többnyire a lutheranismusbanak talált főtáplálékot. A lutheranismus mindig óhajtotta a revolutiót csak azért, hogy a katholikus papság javaiban részesüljön. Alávaló, semmivel sem bíró éhes prókátorok, taknyos deákok, külföldi kicsapott emissariusok, rosz lelkű újságírók, egynéhány ostoba, hiúsággal teljes, szeles gavallér — ezek voltak a vezetők! No de be is fütyültek az országnak. Már most a jól lét futs, a gazdaság futs, Erdély futs, a bánság futs, a tenger futs, Horvátország futs és az adósság a nyakunkon ! Ez a Kossuth , Nyári, Petőfi, Táncsics, Madarász, Bezerédj, Pálfi , Újházi és mások munkájának gyümölcse. Ha gróf Lamberggel okosan megegyeztünk volna. Istenem ! de magasan és kényesen beszélhetne most a magyar ! Hogy állna ez ország ! De ez mind nem tetszett az okos Kossuthnak és többi bolond társainak , hanem csak vaktában neki mentünk és a hős magyar nemzet szépen meg van alázva, átkozza Kossuthot és a democratiát a szabad sajtóval együtt! — M a g y a r o k ! vegyetek tehát már most magatoknak tanulságot. Ne higyjetek többet a pesti clubboknak , titkos könyveknek , lázitó ujságlapoknak , népgyülési beszédeknek , ne az ifjúságnak , keveset nehány kálvinista és a lutheránus papoknak; mert ezek csak azért, hogy tulajdon személyüket emeljék vagy hiúságuknak megfeleljenek, csinálnak zavart a szabadság köpenyege alatt! Ne higyjetek az éhes ügyvédeknek, ne a külföldi kóborlóknak, ne a pesti vagy bécsi diákoknak! Bízzatok a királyban, a főnemességben, ezeknek jobban szívükben van a ti boldogságtok , mint a jött-ment kalandorokéban ! Gróf Széchenyi István már akkor szólalt fel a földnép szabadsága mellett, mikor még azt sem tudtuk , van-e Kossuth a világon! — Kossuthból, Madarászból , Pálfiból, Táncsisból, Nyáriból, Perczelből, a Batthyányiakból semmi más haszna nincs az országnak most, mint égett falak, holt tetemek, Magyarhon megalázása és adósság! Átok rátok a martiusi forradalom embereire. Az Isten még a sírban is verje meg őket! Erővel csikartak ki mindent az áldott Ferdinándtól, de az ég nem engedte, hogy Kossuth és Batthyányi titkos terveiket kivihessék! melly hogy mi volt — igen jól tudjuk ! — Tatár Béla. 48 írókat, kik lapunkat közérdekű dolgozataikkal előmozdítani buzgólkodnak, ivenkint 20—40 írttal p.p. sőt azon felül is díjazunk. A vidéki levelezők közül pedig a két legérdemesebbnek egy egy schweitzi henger - arany - órával fogunk kedveskedni. 1 J H i r d e t é s: a~2) A jégverés ellen kölcsönösen biztosító magyar egyesület. E f. u. 10-én tartatott közgyűlésnek beadatott az 1848—ik — azaz ezen egyesület fenállásának 6—ik — évi zárszámadása. A tavasszal bekövetkezett viszonyok ez intézet ügyére is, aránylag a többi évekhez, igen károsan hatottak , úgy, hogy a biztosítottak száma az idén csak 500-ra terjedt. De mégis meglehetős számú károkat kell az egyesületnek megtérítenie, t. i. az első négy osztályban 33 , az ötödik osztályban pedig (a szőlőtermésben) 51 kárt; öszvesen tehát, az aluli jegyzet szerint, az egyesület 84 kárt térít meg. A kárpótlási jutalék ez évben az első 4 osztályban 39% , és az ötödikben (a szőlőtermésben) 41% részen. Az egyesület tartaléktőkéje ez év végével 13578 frt 18 kr. p. p.-ből áll. A káratlanitások felveendők Pesten az igazgatóságnál (nagyhid-utcza Weisz-ház 678. szám első emelet) úgy mint az egész országban az illető ügynökségeknél, kellő nyugták mellett. Pest, december 16. 1848. Weisz Bornál Ferencz, igazgató. 1848-ik évi jégkárok. Korpona Bruneth Istv. — Nyomtatja Kozma Vazul. Szerkeszti és kiadja Vida Károly. ügynökség a károsodott neve ügynökség a károsodott neve Apathin Schlager Mihály Korpona Gurszky Venczel Aszód Pinka Donat. Philadelphi Ján. B. Gyarmath Rulmann János Wagner Józs. Bezdán Spitzer Márton Kula Wodring Ján. Brassó Eve Tófor Mih. Losoncz Körömi Istv. (2) Eperjes Kokorak János Liedemann Lipót (2) Streich Izrael Schwnbrl Józs. (2) Újhelyi Mihály Lugos Deutsch Zs gm. Eszék Cseh Mih. Höffler H. Eisman Ádám Miskolci Szántó Ján. Foller A. és Peck K. N. Kalló Bleyer Ign. Lók Boza Feldheim Sal. Mayer J. N. Károly Horváth Dénes (2) Meditsch F. J. N. Várad Amant Ján. Teller Nép. János Pécs Náray János Zangel A. Taitl J. Hodságh Fischer Ádám Pest Beniczky Ádám Hómmá Józs. Drauth I). Krsjachich Benj. Dück Frigyes (2) Oszwaíd Ferencz (2) Duliczky tömege Treuer Lőr. Horváth Józs. Kaposvár Hertelendy Ján. Kontser Ján. (2) Nyúl Gábor Langer tömege Reiszner Domin. (2) Tarczally Róza Richter Józs. Tomo Istv. Sachse Ernő Weber tömege Sárközi Lajos S. A. Ujhely b. Vécsey Pál Szénássy István Szolnok Fejér Lajos Szigethy István Zuber Istv. Tallián Ján Tata Kondoly Istv. Kassa Fülöp Zsuzsi Temesvár Kászonyi János Wirkner Istv. Vinkovcze Matich Miklós Kecskemét Szarka Ján. Solak Nesztor Körmend Barabás Lajos Wukailovits Péter Házas Ford. (2) Zágráb Leutzendorf Köhler Pál Z Egerszeg Lezer Antal Németh Ferencz Zsombolya gr. Pejacsevics