Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1849-12-08 / 124. szám
képest új intézeteket, mellyekben kiki, amint a lakás közelsége kívánja, részt vehetne, kétségkívül sokkal nagyobb lenne az anyagi nyereség, feltéve tudnillik, ha a közjavak kezelése a kívánatnak megfelelne. De miután az alapítványokat állodalmaikká tenni nem lehet, ebben minden felekezet szabadsága megtámadását szemlélendvén, a kath. egyház alapítványainak eddigi kezelési módját megtartani továbbra is czélravezetőbbnek tartjuk. A kath. középtanodákat, mellyeket jelenleg szerzetesek látnak el, az álladalom távolról sem lenne képes azon javadalmakból eltartani, mellyekből jelenleg a szerzetesek eszközlik. Az ország pedig nagyobb adóztatást, mellyből oskolákra is jusson , egyhamar nem fog megbizni. — Abban hogy a szerzetes tanitók próbavizsgálatra köteleztetnek, tanulmányokat az állodalom szabja meg s felügyelők által a tanítást ellenőrzi, a kedvező sikernek elég kezességét találjuk. — Bécsi lapszemle. A politikai pártokról az „Ost-Deutsche-Post.“ Austria politikai fejlődésében sajátságos tünemény hogy rendszerű pártképződés nem akar sikerülni. Ha a pártok történetére egy tekintetet vetünk Austriában, a kiindulási pontot még a martius előtti időszakban kell keresnünk. Ott két tisztán kivált pártra találunk egyik minden áron a kormánnyal tartott; a másik volt a tiszta tagadó ellenzéki párt, melly a társaság minden rétegei között el vola terjedve, s a fennálló elleni puszta tagadó ellenzésre szorítkozván, semmi további tágulásra és színezetre képes nem volt. Ezen egyformaság felszíne alatt legfelebb személyes, vagy coteria politika volt található melly végczéljáról öntudattal nem bírt; nagyobb részint azonban csak eszmehiány, derengő érzelmi élet, erélyes de homályos ösztön a kedélyekben. Ez a martiusi catastrophánál be is bizonyult. Míg csak a fennállót kelle lerázni, párja nélküli volt az egybehangzás, az erkölcsi erő, mit máig sem tudnak megfogni azok, kik a históriának csak anyagi emeltyűit tartják szem előtt De midőn az újnak felépítéséhez kelle fogni, az elmék és kedélyek ezerfelé szétiránylottak; a vélemények, czélok és kívánságok annyifélék és olly sziláltak voltak, az eszmékben olly zavar vala , az alkotás és építésnél úgy elveszett a fejük, hogy mindenki előtt, ki e mozgalmas időnek nyugodt lelkű szemlélője tudott lenni, világos volt, miszerint még a szellemi elemek e zavaros forrongása határozott alakulásokká ülepedhetnek, az egy időre kiszorított, de jól egybeillő összefüggésekből ki nem zavart hagyományok újra érvényesülni fognak. S ha csivár forrongásból itt ott a nagy pártok határozatlan s homályos körvonalai fel is tünedeztek, a nemzeti várrokonságok alakulási processusa a politikai alakulást olly különböző irányban s összevissza metszette át, hogy ez zűrzavarából ki nem volt képes bontakozni. Bekövetkezik a martius utáni Austria második időszaka. A szellemi elemek alaposan tánczba szedettek. A pártok kicsapongása még fris emlékezetben lévén, fenn minden visszatetszett, mi párt nevét viselé. E visszatetszésnek bő táplálékot nyújtott a párt kicsapongásoknak nemzeti különválási irányokkal egybeolvadása, eszközt pedig nyújtottak azon visszatetszés érvényesítésére a kivételes állapotok. A pártvélemények minden finomabb színezetét kizáró kiterjedésben elfogadott egységi eszme emeltetett uralkodó eszmévé; minden határozottabb pártvéleménynek el kelle némulnia. De ezért a pártok nem voltak meghalva, hanem igen is veszedelmes irányba, t. i. a tagadás mezejére szorítva. E pártok, ha positív tartalmukat kifejteniük szabad, ezerfelé szétiránylók, akaratjuk ellen egy tömött testté alakultak, mihelyt kimondaniok, vagy ezélzásban kifejezniek, vagy csak átsugároztatniok szabad volt azon gondolatot, hogy nem tartanak az uralkodó véleménnyel. Ezen egybeolvadási processus, melly az Austria sorsát kezükben tartó státusférfiak figyelmét legnagyobb mértékben megérdemli, mind nagyobb körben megy véghez. Valóban, ha elnézzük, milly abstract és átalánosak a politikai vélemény jelszavai, milly könnyen értik egymást, kik nem sokkal előbb teljességgel meg nem értették volna egymást, komolyan kérdhetjük, okosság-e minden ellenvéleményt erőnek erejével egy táborba szorítni. Azonban, a pártokról szólva , nem azon átalános felosztásukat értjük jobb- , baloldalra , középre , midőn az egyes tag hajlama, szenvedélyei, vagy érdeke szerint ülését a parlamentben megválasztja, s minden politikai kérdésben jelszavak szerint, minden irány nélkül szavaz. Sőt inkább arra czélozunk a mondottak által, hogy Austriában még nem fejlődtek a nagy érdekpártok, melylyek minden politikai élethez megkívántatnak ■, illyenek a földmivelés ,és az ipar vagy pénz , a nagy és a kis birtokosok pártja. Hogy világosan beszéljünk, tekintsük Angliát. Ott minden párt egy érdekben gyökerezik. Ott a hírlapok nem bajlódnak ollyan átalános kérdésekkel, mint a parlament egybehívása, vagy a sajtó ügye. Itt a toryk jelenleg a nagy földbirtokot, s az egyház gazdagságát képviselik , a whigek a kereskedés világát s a kis birtokot. Ott minden pártnak megvan a maga gyakorlati és tudott érdeke, mellynek következményeit kibányászni, s az érdekrokonság szerint egy nagyobb testhez csatlakozni törekszik. Mindenki, még a chartista is, határozott czért s jelen állapotának tisztán kifejtett változtatását tartja szem előtt. — Austriában a nemzeti pártokon kívül csak egy kitűnő párt volt, a műveitek pártja, melly a nyűgöt státusformáit Austriába átültetni törekedett. De egyedül ez a megkezdett munkát nem képes bevégezni. Átalános kívonataikra a kormány átalános formákat adott meg. Többre s egyébre nem törekedhetett az, mint sajtószabadságra, népképviseletre , a törvényhozás javítására. Azt, hogy e formákat minő irányban kelljen használni, csak az érdekpártok határozhatják s valósíthatják meg. De hol vannak ezek Austriában ? Van-e például a kereskedő rendnek önálló politikai közlönye, melly érdekeit képviselje, közzétegye a politikai szabadság azon mértékét, mellyre törekszik, tudtára adja a kormánynak, mennyiben számíthat készségére, erszényére , s átalában a pénzes világ erszényére? A kereskedő világ, mint nagy, jól rendezett érdekpárt, nyilatkozott-e erélyesen, világosan, s határozottan a Németországgal egyesülés mellett vagy ellen? De tisztában van-e eziránt legalább magával? A nagy földbirtokosok, a földművelők részéről megvitattatott-e tekintélyes módon a földfelszabadításnak kérdése ? volt-e méltatva figyelemre azon kérdés, minő állása, minő sorsa legyen jövendőben a földbirtokosságnak? Mindebből semmi sem történt. A műveitek pártjából egyesek szólalnak fel a hírlapokban, de ezeknek szava nem határoz. A kormány nem sokat hajt a publicistára, kit meg lehet nyerni, vagy törvényszék elébe idézni; nem sokat hajt a lapra , mellyet meg lehet vásárolni, vagy felfüggeszteni. De tekintettel kell lennie, ha az érdekpártok, az adófizetők, a „nélkülözhetetlenek“ egyetértenek, és közönséges vagy különös érdekeiket érvényesítni akarják. A műveszek pártja az érdekpártoknak oda kölcsönözheti tollát, ékesszállását, befolyását, de az anyagot, e súlyos fontosságú alapot ki nem pótolhatja. Szükséges, hogy az érdekpártok a már létező politikai formák között véleményüket, várakozásukat, igényüket kijelentsék; szükség belátniuk, hogy ők, a munkások, az üzérek , kiken az állodalom egész hiteles fizetési képessége nyugszik, hivatva vannak, az igazgatás működését érdekeikre átszármaztatni , a magas régiókban mozgó életet az összesség ereibe lehozni. Mert csak így alakulhat igazi politikai élet! A „Presse“ örvend, hogy „az Oest. Correspondent megkezdette a polemizálást az ellenzéki lapokkal, habár ilyeneket is ir „Csak ha az igazgatási Organismus mindenütt életbe lesz léptetve; csak ha az új institutiók kitöröl hellénül népek öntudatába és lelkébe át lesznek menve, lesz lehető a sikeres, alkotmányos élet.“ A „Presse“-t ez következő elmélkedésre bírja: „Igaz, hogy ez kissé távol kinézésben fekszik, s alkalmasint utódainknak is több nemzedéke el fog enyészni addig a föld színéről, még az uj institutiók, mellyek olly gondosan tartatnak zár alatt, conserválás végett, hogy elő sem vétetnek, Austria minden népei lelkébe olly egyaránt kitörös hellénül be lesznek vésve, mint az Oest. Correspondent kívánja a végre, hogy az alkotmányos életet meg lehessen kezdeni.“ „Ez alatt hihetőleg a ministérium is nyerendett egynéhány utódot. „De ürömmel tölt minket már maga azon ígéret, hogy egykor mi, vagy utódaink alkotmányos életet fognak kezdhetni. „Mióta a német kérdésben herczeg Schwarzenberg az 1848. nov. 27-i programmal homlokegyenest ellenkezőleg lép föl, „mióta Bach úr a 83. §. daczára az előzői által már előkészített tartományi alkotmányokat nem lépteti életbe, Olasz-és Magyarországon a háború bevégzése után sem teszi meg azon lépéseket, mellyeket még a háború alatt meg lehetett volna tenni; „mióta Krauss ur az adókkal, Bruck ur a vámokkal, azt hiszi, saját nézete szerint bánhat; „ezen időtől igen összefonnyadt reményünk a martius 4-ei chartát e ministerium által megvalósíttatni látni.“ Ugyancsak a „Presse“ dec. 1. lapjában a tartományi gyűlések minél előbbi egybehivása érdekében így szólal fel a többi közt: ,,Odilon Barrot néhány év előtt mondá . E peretben az 1830-i alkotmányos monarchia félreismerhetetlen előszeretettel tér vissza a régi kormány elveihez, s épen az ő érdekében cselekszik a független sajtó, ha figyelmezteti azon örvényre, mellybe okszerűtlen iránya rövid idő alatt besodorni fenyegeti. Óhajtjuk, hogy a kormány a többség hozzájárulásával erős legyen, de az absolutizmus képmuatása se szedjen reá senkit, habár annak rendelkezésére olly költségvetés áll, melly elég gazdag arra, hogy hízelgőket vásároljon.“ „A bécsi független sajtónak meg kell adni, hogy soha meg nem szűnt a ministerium előtt a közvéleményt feltárs azt ez óráig is a legkimélőbb módon teszi, habár tapasztalja, hogy a ministérium a diplomatiai nyelvet nem akarja érteni, holott Magyarországon a béke helyreállítása óta a katonai hatóság teljes hatalmával a sajtó ellenében em él vissza, míg ez az alkotmányos korlátok között mozog.“ A „Lloyd“-nak a gyűlések egybehívása körül általunk is kivonatban közölt czikkére illy értelemben felel tovább a „Presse“: 494 „Mi, mennyire emlékszünk, soha sem mondottuk, hogy a tartományi gyűlések egybehívására nézve valamelly lehetetlenség létezik. Ellenkezőleg, soha egy ministérium kezében nagyobb hatalom nem volt öszpontosulva, és csak az lehetetlen neki, amit nem akar.“ „Midőn az engedményezett alkotmány kihirdettetett, Austria állása olly nehéz, a magyar háború vége olly kétes jövőben, a Piemonttali béke olly biztosan,az ügyek Parisban, Rómában, Frankfurtban olly függőben voltak, valamint a pénzügy állása olly aggasztó volt, hogy lehetetlen, miszerint a ministérium kevesebb nehézségeket látott volna előre, mint amennyi keletkezett, sőt egész bizonyossággal nagyobb nehézségeket kelle előre látnia.“ „Tehát, ha a körülményekben a ministérium tett erejére befolyást akarunk keresni, csak felettébb kedvezőt találhatunk.“ „Mindenekelőtt haladéktalanul váralik a ministeriumtól a tartományi gyűlések egybehivása. Hónapok óta a birodalom minden részének vissza van adva a béke, s nincs más hadi állapot, mint mellyet maga a ministérium tart fenn.“ A tartományok hangulatára menve át, így folytatja alább: „Akár miilyen legyen a hangulat, csak két eset állhat elő: választanak, vagy nem. Az első esetben a törvényhozás czéljának meg lesz felelve ; az utóbbi esetben a kár azokra fog háromlani, kik kötelességöket nem akarták teljesitni.“ ,,Az angol parlament az izlandi követekkel együtt, s nélkülük gyülésezett, mialatt a zöld szigeten a forradalom dühönge. A népesség egyes részeinek hangulata az öszveség jogait nem szabad hogy csorbítsa.“ „S ha a tartományi gyűlések még ez évben egybe nem hivatnának, a ministerium, sem elvileg, sem a körülményekből nem lenne igazolható.“ S e szavakkal végzi: „Ki kell mondanunk azon meggyőződésünket, hogy tetterős fejedelmünk inkább meg fogja kisérteni olly ministeriumot keresni, melly az alkotmányt végrehajtani képes legyen, mint megtartani olly ministeriumot, melly a maga által javasolt alkotmányt nem képes életbe léptetni. A „Wanderer“ is dec. 3-i esti lapjában e tárgyra áttér , mondván : „A birodalmi gyűlés egybehivásának szüksége mind közönségesebben éreztetik; azt kiváltképpen két dolog teszi sürgetéssé: a kedélyek megnyugtatása, és az országos valutának növekedő érték csökkenése. Az elsőt illetőleg, nem tagadhatni, hogy sok aggályos kedélyben kétségek keletkeznek, vallján a márt. 4-i alkotmány igazán fog-e valósággá válni; ennek egyik alapja azon okokban is keresendő , mellyeket a kormánylapok a birodalmi gyűlés halasztására felhoznak, mellyek ha állanának, több évtizedeken át lehetetlenné tennék a birodalmi gyűlést. Még sürgetősebb a második ok. Napról napra hág az ezüst agrója. Ennek oka majd nyerészkedésben, majd a passiv kereskedésben , majd még utoljára az időjárásban is fekszik , melly nehezíti az arany és ezüst behozatalát. Igazi oka a forgalomban levő, s a még kiadandó papírpénz öszvege iránti bizonytalanságban , s minden hatályos ellenőrködés hiányában fekszik. Ehez járul, hogy a közönség ezen öszveget nem ismervén, még a valóságnál is nagyobbnak képzeli. Márpedig a papírpénz értéke a forgalmi eszközbeli kellék és a forgásban levő öszveg közötti aránytól függ. Tehát ha az utóbbi tetemesen növekedik, vagy növekedésétől tartanak, értéke tüstént csökken. Ezért pénzviszonyaink állandó jobbulását csak a birodalmi gyűléstől várhatni, minthogy előtte nemcsak a forgásban levő papírpénz üszvegét pontosan fel kell adni, hanem a kiadandó fölötti ellenőrködést ő fogja azután gyakorolni.“ HIVATALOS RÉSZ. A ministeri tanács előterjesztésének (a szerb vajdaság ügyében) folytatása: Felséged kormánya , a kifejtett nézettől vezéreltetve, azon igazgatási terület megállapításánál a népességi és történeti viszonyoknak is tekintetbe vétele iránt, minden erre vonatkozó okirati segédeszközöket és a gyűjtött statistikai kimutatásokat gondos vizsgálat alá vette, s ezekből azon kettős tényt állapítá meg, miszerint: 1) régibb oklevelekből semmi történeti alapú igények egy szerb vajdaság bizonyos határaira nézve nem meríthetők , s 2) az alkotandó terület határainak csupán lakosságának nemzetisége szerint kitűzése gyakorlatban teljes kivihetlennek bizonyul. A lehetetlenség , nyelvet és fajszármazásot politikai alakításnál tényezőül elfogadni és népségeket, mellyek eddig békésen és rendezve egymás mellett és között laktak, s százszoros szellemi és anyagi életerek által összefűzettek , különnemű intézmények és kölcsönös kizárások választófala által egymástól elkülönözni és elzárni, többé kevesbbé a monarchia majd minden részeiben fönnáll. 11a a nemzeti egyén jogosítás minden egyes néptörzsnek a másiktóli teljes elkülünzésében föltételeztetnék, az magamagában felbomolva, szükségkép az egyenjogkizárás elvére fordulna vissza , s az austriai monarchia fünállása , ha csak formaszerinti népvándorlások nem organizáltatnának, előzetesen kérdésessé válnék, holott e status világtörténeti hivatása épen egy olly állásban létezik, miszerint a legkülönbözőbb nemzetiségek egyenlő jog és szabadsággal egymás mellett laknak és élnek, egyesítve a védelem és közlekedés kölcsönös szükséglete és egy mindnyájukat egybezáró közös hon öntudata által. A nemzetiségek egyenjogúságának okszerűen lehetséges