Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-12-08 / 124. szám

képest új intézeteket, mellyekben kiki, a­mint a lakás kö­zelsége kívánja, részt vehetne, kétségkívül sokkal nagyobb lenne az anyagi nyereség, feltéve tudnillik, ha a közja­vak kezelése a kívánatnak megfelelne. De miután az alapítványokat állodalmaikká tenni nem lehet, ebben minden felekezet szabadsága megtámadását szemlélendvén, a kath. egyház alapítványainak eddigi ke­zelési módját megtartani továbbra is czélravezetőbbnek tartjuk. A kath. középtanodákat, mellyeket jelenleg szerze­tesek látnak el, az álladalom távolról sem lenne képes azon javadalmakból eltartani, mellyekből jelenleg a szerzetesek eszközlik. Az ország pedig nagyobb adóztatást, mellyből osko­lákra is jusson , egyhamar nem fog megbizni. — Abban hogy a szerzetes tanitók próbavizsgálatra köteleztetnek, tanulmányokat az állodalom szabja meg s felügyelők által a tanítást ellenőrzi, a kedvező sikernek elég kezességét találjuk. — Bécsi lapszemle. A politikai pártokról az „Ost-Deut­­sche-Pos­t.“ Austria politikai fejlődésében sajátságos tünemény hogy rendszerű pártképződés nem akar sikerülni. Ha a pártok történetére egy tekintetet vetünk Austriá­­ban, a kiindulási pontot még a martius előtti időszakban kell keresnünk. Ott két tisztán kivált pártra találunk egyik minden áron a kormánnyal tartott; a másik volt a tiszta tagadó ellenzéki párt, melly a társaság minden ré­tegei között el vola terjedve, s a fennálló elleni puszta ta­gadó ellenzésre szorítkozván, semmi további tágulásra és színezetre képes nem volt. Ezen egyformaság felszíne alatt legfelebb személyes, vagy coteria politika volt található melly végczéljáról öntudattal nem bírt; nagyobb részint azonban csak eszmehiány, derengő érzelmi élet, erélyes de homályos ösztön a kedélyekben. Ez a martiusi catastrophánál be is bizonyult. Míg csak a fennállót kelle lerázni, párja nélküli volt az egybehang­zás, az erkölcsi erő, mit máig sem tudnak megfogni azok, kik a históriának csak anyagi emeltyűit tartják szem előtt De midőn az újnak felépítéséhez kelle fogni, az el­mék és kedélyek ezerfelé szétiránylottak; a vélemények, czélok és kívánságok annyifélék és olly sziláltak voltak, az eszmékben olly zavar vala , az alkotás­ és építésnél úgy elveszett a fejük, hogy mindenki előtt, ki e mozgal­mas időnek nyugodt lelkű szemlélője tudott lenni, világos volt, miszerint még a szellemi elemek e zavaros forrongása határozott alakulásokká ülepedhetnek, az egy időre kiszo­rított, de jól egybeillő összefüggésekből ki nem zavart ha­gyományok újra érvényesülni fognak. S ha c­sivár forron­gásból itt ott a nagy pártok határozatlan s homályos kör­vonalai fel is tünedeztek, a nemzeti várrokonságok alaku­lási processusa a politikai alakulást olly különböző irány­ban s összevissza metszette át, hogy ez zűrzavarából ki nem volt képes bontakozni. Bekövetkezik a martius utáni Austria második idő­szaka. A szellemi elemek alaposan tánczba szedettek. A pártok kicsapongása még fris emlékezetben lévén, fenn minden visszatetszett, mi párt nevét viselé. E vissza­tetszésnek bő táplálékot nyújtott a párt kicsapongásoknak nemzeti külön­válási irányokkal egybeolvadása, eszközt pedig nyújtottak azon visszatetszés érvényesítésére a ki­vételes állapotok. A pártvélemények minden finomabb szí­nezetét kizáró kiterjedésben elfogadott egységi eszme emeltetett uralkodó eszmévé; minden határozottabb párt­véleménynek el kelle némulnia. De ezért a pártok nem voltak meghalva, hanem igen is veszedelmes irányba, t. i. a tagadás mezejére szorítva. E pártok, ha positív tartalmukat kifejteniük szabad, ezerfelé szétiránylók, akaratjuk ellen egy tömött testté ala­kultak, mihelyt kimondaniok, vagy ezélzásban kifejezniek, vagy csak átsugároztatniok szabad volt azon gondolatot, hogy nem tartanak az uralkodó véleménnyel. Ezen egybeolvadási processus, melly az Austria sor­sát kezükben tartó státusférfiak figyelmét legnagyobb mér­tékben megérdemli, mind nagyobb körben megy véghez. Valóban, ha elnézzük, milly abstract és átalánosak a po­litikai vélemény jelszavai, milly könnyen értik egymást, kik nem sokkal előbb teljességgel meg nem értették volna egymást, komolyan kérdhetjük, okosság-e minden ellen­­véleményt erőnek erejével egy táborba szorítni. Azonban, a pártokról szólva , nem azon átalános fel­osztásukat értjük jobb- , baloldalra , középre , midőn az egyes tag hajlama, szenvedélyei, vagy érdeke szerint ülését a parlamentben megválasztja, s minden politikai kérdésben jelszavak szerint, minden irány nélkül szavaz. Sőt inkább arra czélozunk a mondottak által, hogy Austriában még nem fejlődtek a nagy érdekpártok, m­ely­­lyek minden politikai élethez megkívántatnak ■, ill­yenek a földm­ivelés ,és az ipar vagy pénz , a nagy és a kis birto­kosok pártja. Hogy világosan beszéljünk, tekintsük Ang­liát. Ott minden párt egy érdekben gyökerezik. Ott a hír­lapok nem bajlódnak ollyan átalános kérdésekkel, mint a parlament egybehívása, vagy a sajtó ügye. Itt a toryk je­lenleg a nagy földbirtokot, s az egyház gazdagságát kép­viselik , a whigek a kereskedés világát s a kis birtokot. Ott minden pártnak megvan a maga gyakorlati és tudott érdeke, mellynek következményeit kibányászni, s az ér­­dekrokonság szerint egy nagyobb testhez csatlakozni tö­rekszik. Mindenki, még a chartista is, határozott czért s jelen állapotának tisztán kifejtett változtatását tartja szem előtt. — Austriában a nemzeti pártokon kívül csak egy kitűnő párt volt, a műveitek pártja, melly a nyűgöt státusfor­máit Austriába átültetni törekedett. De egyedül ez a meg­kezdett munkát nem képes bevégezni. Átalános kívona­­taikra a kormány átalános formákat adott meg. Többre s egyébre nem törekedhetett az, mint sajtószabadságra, nép­képviseletre , a törvényhozás javítására. Azt, hogy e for­mákat minő irányban kelljen használni, csak az érdek­­pártok határozhatják s valósíthatják meg. De hol vannak ezek Austriában ? Van-e például a kereskedő rendnek önálló politikai közlönye, melly érdekeit képviselje, közzétegye a politi­kai szabadság azon mértékét, mellyre törekszik, tudtára adja a kormánynak, mennyiben számí­that készségére, er­szényére , s átalában a pénzes világ erszényére? A kereskedő világ, mint nagy, jól rendezett érdek­párt, nyilatkozott-e erélyesen, világosan, s határozottan a Németországgal­ egyesülés mellett vagy ellen? De tisz­tában van-e eziránt legalább magával? A nagy földbirtokosok, a földművelők részéről m­eg­­vitattatott-e tekintélyes módon a földfelszabadításnak kér­dése ? volt-e méltatva figyelemre azon kérdés, minő ál­lása, minő sorsa legyen jövendőben a földbirtokosságnak? Mindebből semmi sem történt. A műveitek pártjából egyesek szólalnak fel a hírlapokban, de ezeknek szava nem határoz. A kormány nem sokat hajt a publicistára, kit meg lehet nyerni, vagy törvényszék elébe idézni; nem sokat hajt a lapra , mellyet meg lehet vásárolni, vagy fel­függeszteni. De tekintettel kell lennie, ha az érdekpártok, az adófizetők, a „nélkülözhetetlenek“ egyetértenek, és közönséges vagy különös érdekeiket érvényesítni akar­ják. A műveszek pártja az érdekpártoknak oda kölcsönöz­heti tollát, ékesszállását, befolyását, de az anyagot, e sú­lyos fontosságú alapot ki nem pótolhatja. Szükséges, hogy az érdekpártok a már létező politikai formák között véle­ményüket, várakozásukat, igényüket kijelentsék; szük­ség belátniuk, hogy ők, a munkások, az üzérek , kiken az állodalom egész hitele­s fizetési képessége nyugszik, hivatva vannak, az igazgatás működését érdekeikre át­származtatni , a magas régiókban mozgó életet az összes­ség ereibe lehozni. Mert csak így alakulhat igazi politi­kai élet! A „Presse“ örvend, hogy „az Oest. Correspondent megkezdette a polemizálást az ellenzéki lapokkal, ha­bár i­lyeneket is ir „Csak ha az igazgatási Orga­nismus mindenütt életbe lesz léptetve; csak ha az új ins­ti­tuti­ók kitöröl hellénül népek öntudatába és lelkébe át lesznek menve, lesz lehető a sikeres, alkotmá­nyos élet.“ A „Presse“-t ez következő elmélkedésre bírja: „Igaz, hogy ez kissé távol kinézésben fekszik, s alkalmasint utódainknak is több nemzedéke el fog enyészni addig a föld színéről, még az uj institutiók, mellyek olly gondosan tartatnak zár alatt, con­serv­álás végett, hogy elő sem vétetnek, Austria minden népei lelkébe olly egyaránt kitörös hellénül be lesznek vésve, mint az Oest. Correspondent kívánja a végre, hogy az alkotmányos életet meg lehessen kezdeni.“ „Ez alatt hihetőleg a ministérium is nyerendett egy­néhány utódot. „De ürömmel tölt minket már maga azon ígéret, hogy egykor mi, vagy utódaink alkotmányos életet fognak kezdhetni. „Mióta a német kérdésben herczeg Schwarzenberg az 1848. nov. 27-i programmal homlokegyenest ellenke­zőleg lép föl, „mióta Bach úr a 83. §. daczára az előzői által már előkészített tartományi alkotmányokat nem lépteti életbe, Olasz-és Magyarországon a háború bevégzése után sem teszi meg azon lépéseket, mellyeket még a háború alatt meg lehetett volna tenni; „mióta Krauss ur az adókkal, Bruck ur a vámokkal, azt hiszi, saját nézete szerint bánhat; „ezen időtől igen összefonnyadt reményünk a mar­tius 4-ei chartát e ministerium által megvalósíttatni látni.“ Ugyancsak a „Presse“ dec. 1. lapjában a tartományi gyűlések minél előbbi egybehivása érdekében így szólal fel a többi közt: ,,Odilon Barrot néhány év előtt mondá . E peretben az 1830-i alkotmányos monarchia félreismerhetetlen elő­szeretettel tér vissza a régi kormány elveihez, s épen az ő érdekében cselekszik a független sajtó, ha figyelmezteti azon örvényre, mellybe okszerűtlen iránya rövid idő alatt besodorni fenyegeti. Óhajtjuk, hogy a kormány a többség hozzájárulásával erős legyen, de az absolutizmus képmu­­atása se szedjen reá senkit, habár annak rendelkezésére olly költségvetés áll, melly elég gazdag arra, hogy hízel­gőket vásároljon.“ „A bécsi független sajtónak meg kell adni, hogy soha meg nem szűnt a ministerium előtt a közvéleményt feltár­­s azt ez óráig is a legkimélőbb módon teszi, ha­bár tapasztalja, hogy a ministérium a diplomatiai nyelvet nem akarja érteni, holott Magyarországon a béke helyreállítása óta a katonai hatóság teljes hatalmával a sajtó ellenében em­ él vissza, míg ez az alkotmányos korlátok között mozog.“ A „Lloyd“-nak a gyűlések egybehívása körül álta­lunk is kivonatban közölt czikkére illy értelemben felel tovább a „Presse“: 494 „Mi, mennyire emlékszünk, soha sem mondottuk, hogy a tartományi gyűlések egybehívására nézve valamelly le­hetetlenség létezik. Ellenkezőleg, soha egy ministérium kezében nagyobb hatalom nem volt öszpontosulva, és csak az lehetetlen neki, a­mit nem akar.“ „Midőn az engedményezett alkotmány kihirdettetett, Austria állása olly nehéz, a magyar háború vége olly kétes jövőben, a Piemonttali béke olly biztosan,az ügyek Parisban, Rómában, Frankfurtban olly függőben voltak, valamint a pénzügy állása olly aggasztó volt, hogy lehetetlen, mi­szerint a ministérium kevesebb nehézségeket látott volna előre, mint a­mennyi keletkezett, sőt egész bizonyosság­gal nagyobb nehézségeket kelle előre látnia.“ „Tehát, ha a körülményekben a ministérium tett ere­jére befolyást akarunk keresni, csak felettébb kedvezőt találhatunk.“ „Mindenekelőtt haladéktalanul váralik a ministerium­­tól a tartományi gyűlések egybehivása. Hónapok óta a bi­rodalom minden részének vissza van adva a béke, s nincs más hadi állapot, mint mellyet maga a ministérium tart fenn.“ A tartományok hangulatára menve át, így folytatja alább: „Akár miilyen legyen a hangulat, csak két eset állhat elő: választanak, vagy nem. Az első esetben a tör­vényhozás czéljának meg lesz felelve ; az utóbbi esetben a kár azokra fog háromlani, kik kötelességöket nem akarták teljesitni.“ ,,Az angol parlament az izlandi követekkel együtt, s nélkülük gyülésezett, mi­alatt a zöld szigeten a for­radalom dühönge. A népesség egyes részeinek hangulata az öszveség jogait nem szabad hogy csorbítsa.“ „S ha a tartományi gyűlések még ez évben egybe nem hivatnának, a ministerium, sem elvileg, sem a kö­rülményekből nem lenne igazolható.“ S e szavakkal végzi: „Ki kell mondanunk azon meg­győződésünket, hogy tetterős fejedelmünk inkább meg fogja kisérteni olly ministeriumot keresni, melly az alkot­mányt végrehajtani képes legyen, mint megtartani olly ministeriumot, melly a maga által javasolt alkotmányt nem képes életbe léptetni. A „Wanderer“ is dec. 3-i esti lapjában e tárgyra át­tér , mondván : „A birodalmi gyűlés egybehivásának szüksége mind közönségesebben éreztetik; azt kiváltképpen két dolog teszi sürgetéssé: a kedélyek megnyugtatása, és az orszá­gos valutának növekedő érték csökkenése. Az elsőt illető­leg, nem tagadhatni, hogy sok aggályos kedélyben két­ségek keletkeznek, vallján a márt. 4-i alkotmány igazán fog-e valósággá válni; ennek egyik alapja azon okokban is keresendő , mellyeket a kormánylapok a birodalmi gyűlés halasztására felhoznak, mellyek ha állanának, több évtizedeken át lehetetlenné tennék a birodalmi gyűlést. Még sürgetősebb­ a második ok. Napról napra hág az ezüst agrója. Ennek oka majd nyerészkedésben, majd a passiv kereskedésben , majd még utoljára az időjárásban is fek­szik , melly nehezíti az arany és ezüst behozatalát. Igazi oka a forgalomban levő, s a még kiadandó pa­pírpénz öszvege iránti bizonytalanságban , s minden ha­tályos ellenőrködés hiányában fekszik. Ehez járul, hogy a közönség ezen öszveget nem ismervén, még a valóságnál is nagyobbnak képzeli. Már­pedig a papírpénz értéke a forgalmi eszközbeli kellék és a forgásban levő öszveg kö­zötti aránytól függ. Tehát ha az utóbbi tetemesen növe­kedik, vagy növekedésétől tartanak, értéke tüstént csök­ken. Ezért pénzviszonyaink állandó jobbulását csak a bi­rodalmi gyűléstől várhatni, minthogy előtte nemcsak a forgásban levő papírpénz üszvegét pontosan fel kell adni, hanem a kiadandó fölötti ellenőrködést ő fogja azután gyakorolni.“ HIVATALOS RÉSZ. A ministeri tanács előterjesztésének (a szerb vajda­ság ügyében) folytatása: Felséged kormánya , a kifejtett nézettől vezéreltetve, azon igazgatási terület megállapításánál a népességi és történeti vi­szonyoknak is tekintetbe vétele iránt, minden erre vonatkozó okirati segédeszközöket és a gyűjtött statistikai kimutatásokat gondos vizsgálat alá vette, s ezekből azon kettős tényt ál­­lapítá meg, miszerint: 1) régibb oklevelekből semmi történeti alapú igények egy szerb vajdaság bizonyos határaira nézve nem meríthetők , s 2) az alkotandó terület határainak csupán lakos­ságának nemzetisége szerint kitűzése gyakorlatban teljes kivi­­hetlennek bizonyul. A lehetetlenség , nyelvet és fajszármazásot politikai ala­kításnál­ tényezőül elfogadni és népségeket, mellyek eddig bé­késen és rendezve egymás mellett és között laktak, s százszoros szellemi és anyagi életerek által összefű­zettek , különnemű in­tézmények és kölcsönös kizárások választófala által egymástól elkülönözni és elzárni,­­ többé kevesbbé a monarchia majd minden részeiben fönnáll. 11a a nemzeti e­g­y­é­n jogosítás min­den egyes néptörzsnek a másiktóli teljes elkü­lünzésében fölté­te­­leztetnék, az magamagában felbomolva, szükségkép az egyen­­jogkizárá­s elvére fordulna vissza , s az austriai monarchia fünállása , ha csak formaszerinti népvándorlások nem­ organi­­záltatnának, előzetesen kérdésessé válnék, holott e status vi­lágtörténeti hivatása épen egy olly állásban létezik, miszerint a legkülönbözőbb nemzetiségek egyenlő jog és szabadsággal egy­más mellett laknak és élnek, egyesítve a védelem és közlekedés kölcsönös szükséglete és egy mindnyájukat egybezáró közös hon öntudata által. A nemzetiségek egyenjogúságának okszerűen lehetséges

Next