Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1850-01-08 / 6. szám
Pest, Kedd,6. Az előfizetési dij félévre helyben házhozhordva , úgy mint vidéken postán küldve 8 frt. pengőben. A hirdetések 4-szer hasábozott kisbetűs sorénak ára 4 kr. pengő pénzben. Januar 8- 1850* Előfizethetni vidéken minden cs. kir. postahivatalnál, helyben a szerkesztő hivatalban (hatvani utcza 581. szám első emelet). Nembérmentes levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. ff FIGYELMEZO. (HARMAD-ÉVI FOLYAM.) Pest, január 7. A A bécsi sajtónak Palacky alkotmánymódositási javaslata ellen egyik kifogása, mellyre sokat látszik építeni, abban áll, miszerint az alkotmányoklevél bolygatása magának az alkotmányos életnek megtestesülését hátráltatja, sőt végkép meg is akadályoztathatja. Ha ez így lenne valósággal , magunk is calamitásnak tartanók Palackynak jó szándékú felszólalását. De mi e véleményt nem oszthatjuk. Igazán megvallva, a bécsi sajtó e nézetét sem a kormányra, sem a birodalom népei alkotmányos fogékonyságára nézve nem találjuk hízelgőnek. Nem a kormányra nézve, mert fel nem tehetjük róla, miszerint elhatározott szándéka ne lenne képviseleti formával váltani fel az absolut kormányzást. Ha pedig ez komoly szándéka, úgy nem csak terhére nem lehet, sőt kívánatosnak kell találnia, ha a kitűzött czél elérése az eszmék szabad fejlődése útján siettetik, mert előbb utóbb is e kérdés nem elmélet, hanem gyakorlati kivihetőség szempontjából fog megoldathatni. Nem találjuk hízelgőnek magukra a népekre nézve is. Mert miként vagyunk meggyőződve, miszerint eljött az idő, mellyben az alkotmányos kormányzást az osztrák birodalom népei nemcsak megbirják, hanem az reájuk nézve politikai szükséggé vált. Mi azt hisszük , hogy az osztrák birodalom népei megértek már arra, hogy a kormányzásban részeltessenek. S ha ez valóban így van, akkor a dolgot magát félteni nem kell, nem lehet. A lényeg, t. i. az alkotmányos igazgatás a néptől meg nem tagadtathatik, hanem a formája ez alkotmányos igazgatásnak megfontolás alá jöhet. Sőt hogy közmegelégedésre találjon, ezáltal erejében növekedjen , s a népnek mintegy vérébe menjen által, azon kell igyekezni kicsinynek, nagynak, miszerint az alkotmány a népek múlt s jelen viszonyaiból organice fejtessék ki, s géniusokkal, s historiásokkal öszhangzásba hozassék. Az osztrák örökös tartományok az alkotmányos élet mezején még ujonczok , publicistáik bírhatnak ismeretekkel, de nem vehetik rész néven, ha azokat csak theoriai ismereteknek tartjuk , s magunkat általuk félrevezettetni nem engedjük. Aztán a bécsi sajtónak a központosítás védelmezésére igen kézzelfogható okai vannak. A központosítás által Bécs és álalában a német népfaj előnye biztosítvánvalT. A bécsi prókátorok túlnyomó befolyást nyernek a tartományokra. A bécsi journalistika legalkalmasabban képviselheti a nyilvános közvéleményt, mert közvetlenül a gyúpont mellett áll, mellyben a birodalom sugarai öszszefutnak, s viszont a tartományokba szétlöveltetnek. Nagyon értjük ennélfogva, s legkevesebbé sem ütközünk meg rajta, hogy a bécsi sajtó szinkülönbség nélkül a centraliz satío mellett bajnokoskodik. Saját érdeke, s közönségének , mellynek i — érdeke úgy hozza magával. S felül rá még a hatalomnak is tetszését arathatja. De épen azért, mert e közvéleménynek forrását ismerjük : annyi nyomatékot — mennyit a bécsi sajtó tulajdonitni szeretne — benne nem helyezhetünk. Mi saját viszonyaikat jobban ismerjük. Azért kompetensebb bírák lehetünk annak megítélésében, mi nekünk jó, s mi nem? A birodalom közérdekét mindazáltal nem vesztjük el egy perczig sem szemünk elöl, s amit végromlásunk nélkül áldozhatunk, legális kötelességünknek tartjuk a közért feláldozni. Ha visszapillantunk hazánk történetére, mióta több országokkal együtt egy koronás fő alatt áll, hitünkben, miszerint Magyarország az osztrák birodalom többi tartományival csak státus-szövetség útján függhet öszsze, s lehet szabad és boldog — még jobban megerősíttetünk. Rudolf császár alatt 1583-ik évtől fogva 1608-ig nem volt országgyűlés; idegen vezérek törvényen kívül igazgatták az országot. Azonban Mátyás főherczeg átlátván, miszerint illy móddal a felséges habsburgi család utóbb még a magyar koronától is eleshetik, tanácsosnak látta visszatérni az alkotmányos útra . 1608-ik évben országgyűlést tartott, annak czikkei közé beiktattatta az 1606 ik évben Rudolf császár s Bocskay István erdélyi fejedelem között kötött úgynevezett bécsi békekötést, melly nem csupán a protestánsok vallás szabadságát foglalja magában , hanem az alkotmánynak is biztosítéka, s mint ily ilyen alaptörvényül szolgál, melly fent úgy mint lent kötelező erővel bír. — 2-ik Ferdinand, 3-ik Ferdinand, de kivált 1—sö Leopold császár idejében ujjólag elmellőztetett az alkotmány, a nádori hivatal felfüggesztetett, királyi helytartóul nevezett idegenek törvényen kívül igazgatták az országot. Mindazáltal utóbb iső Leopold is meggyőződött, miszerint Magyarországon csak úgy lehet csendes és biztos uralkodása, ha országgyűlést tart s azon a rendek sérelmeit orvosolja. így hivatott össze az 1662-ik évtől fogva meg nem tartott országgyűlés 1681-ben, melylyen a darab időtől fogva megszűnt nádori hivatal visszaállíttatott, s a négy férfiakból gróf Eszterházy Pál választatott el. De legtanulságosabb példákat Esik József és első Ferencz császár uralkodásuk ideje alatt találunk. Az elsőbb egészen ignorálni akarta Magyarország alkotmányát, magát meg nem koronáztatta, a koronázási esküt le nem tette az alaptörvények megtartásáról szokott diplomát ki nem adott, s valóban semmit nem kímélvén azokat, szabad tetszése szerint mindent megváltoztatott. De mi jön végtére is fáradozásának gyümölcse? átlátta, miszerint az országot magától elidegenítette ! Elhatározta tehát a szokott törvényes útra térni, megígérte , hogy országgyűlést tartat, azon magát megkoronáztatja, addig is pedig törvényen kívül kiadott rendeleteit — kivévén a protestánsokat, szerzeteseket és a jobbágyok szabad költözésüket illetőket, mint az idő s a törvények lelkével megegyezőket tartván meg — többit visszavette. A rendek, azonban jövőre biztosítani kívánván az ország alkotmányának fennmaradását — 2-ik Leopold király bejegyezésével törvénybe iktatták, (179 %-ki 3-ik t. ez.) miszerint a trónörökös 6 holnap elforgása alatt méd a 11 an u megkoronázandó. Hasonlókép Ferencz császár s király is 1812-ik évtől kezdve nem tartott országgyűlést, s 1824-ben rendelet által akarta dét s ujonczot szedetni. De midőn a megyéknél váratlan ellenállásra találna , nemcsak hogy szándékától elálloit, hanem az 1825-i országgyűlésen ünnepélyesen biztosította az országot, miszerint mind a király mind az ország jogai csak úgy lehetnek állandók, ha kölcsönösen megtartatnak. E példákat szemünk előtt tartva, mi nem oszthatjuk a bécsi sajtó aggodalmát, mintha az alkotmányosság maga forogna veszélyben , ha a chartán valami módosítás történnék. Sőt annak tudatában, miszerint a bécsi és kremsieri constituansóban a magyar társországok követei részt nem vettek, a március 4-i charta a magyarok megkérdezése nélkül készíttetett a bécsi ministérium által, s de nobis sine nobis len alkotmányunk alapjából kiforgatva : biztos reményünk s erős hitünk van , miszerint a felséges uralkodó családdal vele született vallásosság, s egy hajdan hiús csak most félrevezetett nemzet forró óhajtása, mellyet ősi alkotmányát visszanyerése iránt keblében táplál — előbb utóbb olly kölcsönös kiegyenlítést fognak eredményezni , melly mind a közös birodalom fennállását, mind a magyar s társországok lakosai szükségeit őseikről öröklött önállóságuk s szabadságuk fennmaradását lehetővé teszi: „Historia optima vitae magistra.“ Mis századokon keresztül annyi esetek politikai szükségnek bizonyitottak be, az bizonyára most is az marad. S e politikai szükség abban áll, miszerint Magyarhon s a többi tartományok közötti kapocs csak olly természetű lehet, melly a szabad fejlődést, önálló jeréletet lehetlenné ne tegye. Mint a naprendszer azon felül, hogy a nap körül megteszi mindenik égitest körútját, még maga tengelye körül is megfordul, illyennek kell lenni a birodalmi alkotmányrendszernek is. Csak igy lehet rendes élelműszeres életet reményleni, még ez idő után is minden közpénztáraknál fizetés gyanánt fogadtatik el. — A megboldogult hadügyminister Latour gróf Temes vármegyében fekvő jószágai, mellyeket az insurrectio elkoboztatott, ismét a gróf örököseinek birtokába jutott. Mondják hogy a jószágok rémitő módon el vannak pusztítva s a kár igen tetemes. — Hentzi tábornoknak, ki Buda vára védelmezése alkalmával hősi halált halt , özvegye a hadsereg-parancsnokságnak igen becses kéziratgyüjteményt adott át, melylyet jeles tehetségű férje a hadvitelről irt. XXIII. BÉCSI LEVELEK. XXII. jan. 2. □ Újév napja elmúlt, lett reggel, lett este s nem jön világosság! A remény, melly ezer keblet dagasztott s az előérzet örömeivel töltött be, nem teljesült, s meg kell vallanunk , hogy némi meglepetéssel pillantunk fel azon magasságba, hol a dolgot igy akarták és nem máskép. Nem vagyunk érzelem-politikusok; tudjuk, hogy vannak viszonyok , mellyek alatt a szívnek az ész elöl hátrálnia kell; tudjuk, hogy az emberiség és kegyesség legdíszesebb biboröltöny, hanem bibor és bársony ékít, de nem véd s veszély idején a szigor vértjével kell azt fedezni. De vájjon nem kell-e néha a veszély elmúlta után a szív túláradozásának engedni; s ez más kérdés, melly sokkal gyöngédebb s kényesebb természetű, mintsem hogy nyilvános taglalgatást elbírna, — nyájas olvasóink érezni fogják mindazt, minek kimondására e perczet alkalmasnak nem találjuk. — A tegnapi bécsi újság a császár ő felsége egy hadi parancsát hozta, mellyben vitéz katonáinknak múlt évben tanúsított hűségükért nyilvános köszönetet mond. Az alkotmányokról vagy az azok kibocsátását gátló okokról említés sem létezik. Mondják, hogy decemberben a ministérium ebbeli dolgozatai csakugyan készek voltak már, midőn véletlenül, mint villám a derült égből, Palacky híres czikkje jelent meg; a ministérium erre, mint beszélik, elhatározta, megvárni, mint fog a közvélemény ama czikkre nézve nyilatkozni, s ennélfogva aztán csakugyan néhány módosítás jön tervezve. Szép mindenesetre , hogy a kormány ennyi tekintettel van a közvélemény iránt, ha — igaz, annyi mégis bizonyos, hogy a belügyi ministeriumban éjjel nappal dolgoznak s hogy a ministeriumban hívők e szerfeletti munkásságnak roppant eredményeit várják még e hó folytában. — János főherczeg e napokban ide váratik; megérkezte után azonnal családtanács fog tartatni, mint régebben fontos alkalommal történni szokott, s akkor egyszersmind a császári család egyes tagjainak tartózkodási helye is meg fog határoztatni. — A pénzjegyek ma történt sorshúzása alkalmával a D betű alatt tizkrajczáros jegyek kerültek sorra; minden illynemű pénzjegy tehát a legközelebbi két hó folytában a tulajdonos kivonatára ezüst- vagy rézpénzbe váltatik, de Jan. 3. A német hírlapi sajtó újabb időben sokat foglalkozik Magyarhon ügyeivel; a birodalmon kívül megjelenő lapok, távolról tekintvén a dolgot, a magyar nemzetet még most is a regényeség zománczával fedetten nézik s ábrándos hajlamot tanúsítnak ezen lovagias nép iránt, „melly szabadságérti harcza által örök életet biztosított magának a történetekben;“ a közelebb álló bécsi sajtó pedig minden önállási törekvést különczködésnek és separatistikai makronczoskodásnak bélyegzi és — mindkettőnek nincs igaza ! A külföldi sajtóról tán más alkalommal bővebben fogunk szólani. Tekintsük ezúttal csak a bécsi lapok állását Magyarhon irányában, s e végre legelőször is az itteni politikai pártok csoportulását. Ha az ostromállapot önsúlya minden szabadabb politikai mozgást le nem nyűgözne, az egyes pártok irányát meghatározni nem volna olly igen nehéz; — de most, midőn nemcsak a sorokat, hanem a sorok közt is kell olvasni, csak megközelítőleg eltalált képet adhatunk. Első helyen áll a miniszeriális párt, nem mintha legszámosabb, vagy értelmiségre nézve leghatalmasabb volna , hanem mivel — legalább e perezben — legszabadabban mozoghat, e párt Magyarország önállását fenékig meg akarja semmisíteni, s néha még a martius 4-ki alkotmányon is túlmegy , azaz hátra felé; neki Magyarhon ,,koronaország“ mint bármely más tartomány, s hogy az önállási törekvésnek éle eltompuljon, darabot darab után akarna lecsípni a hajdani Magyarországból , — históriai jogot nem ismer , a „fait accompli“-ra támaszkodik, elfelejtvén , hogy a históriai jog szinte a „fait accompli“-n alapul. E párt az, melly az összes magyar journalistikának, már mint 11 y en nek, ellensége. — A liberális párt előtt szinte nem kívánatos, hogy a magyar alkotmány 1848 előtti alakjában visszahelyeztessék, de e visszahelyeztetést azon egy féltét alatt nem ellenzi, ha ama alkotmány elavult részei korszerűbb intézmények által pótoltatnak. Magyarhon önállóságát elvből pártolják és — önérdekből is, mert a többi tartományok autonómiáját is meg akarják őrizni, így magyarázható az is, hogy ezen párt nemcsak a régi magyar ellenzékkel, hanem a régi conservativekkel is sympathizál, mert e kettőnek közös az önállás óhajtása, melly egyszersmind e párté is; meglehet, sőt valószínű, hogy ez öszhangzás csak pillanati, mint az ellenzék és a conservativek coalitiója, melly ugyanazon czél felé törekszik, de az eszközökben különbözik , s melly mindenesetre legalább is addig fog tartani, mig az elv győzött, mellynek kivívására létre jött. A liberális párt különböző színezeteiről s fokozatairól, mellyekkel minden alkotmányos álladalomban találkozunk, e perezben nálunk nem lehet szó, mert a liberalismus, t. i. az, mellynek nyilvánítása engedtetik , a lehető legszerényebb mértékre van reducálva és szorosan kimért határok közt forog. — így állnak jelenleg a birodalom fővárosában a pártok s így a pártok közlönyei, a hírlapok, Magyarország irányában; ez egy érdemet azonban nem lehet eltagadni az itteni journalistikától, hogy akár barátságos, akár ellenkező értelemben nyilatkozik hazánk irányában, hangja többnyire — ha nem is mindenkor — szenvedélytelen és a tárgy fontosságához méltó. A magyarhoni német lapok e tekintetben sokat tanulhatnának bécsi társaiktól. Kossuthnak rész néven vették, hogy egy alkalommal azt mondá: hol van az a Horvátország ? s mit mond a tegnapi pozsonyi német újság, hallja és bámuljon. „Pesten feltűnő az, hogy mióta az alkotmány kihirdettetett, annak német kiadását igen sűrűen veszik (mondják, hogy már csaknem 3000 példány kelt el), míg a magyar példányok érintetlenül hevernek. Az ember itt önkénytelenül azon véleményre vetemedik, hogy Budapesten nincs magyar népesség!!“ Nem volna csoda, ha a becsületes magyar embernek vére felforrna illy szavak olvasására, — de búsuljon vagy boszanlíodjék ezen, ki akar; mi egész nyugodtsággal azt kérdjük: ha Budapesten csakugyan nincs magyar népesség, akkor kétszeresen hízelgő e két testvérváros magyar érzelme, melly olly ismeretes, hogy még a magyar nemzetiség ellenei is ismételve kénytelenittetnek ennek létezését elismerni, — kétszeresen hizelgő, ha nem magyar népesség — minőnek a „Pressburger Zeitung“ a két főváros lakóit jellemzi — ennyi sympathiával viseltetik nemzetiségünk iránt. Nem hisszük, hogy a nevezett lap a magyarhoni német párt orgánuma , de ha csakugyan az , igen megnyugtató lehet ránk magyarokra nézve, ha más fegyverrel nem tudnak megtámadni, mint a tény fér.