Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1850-01-08 / 6. szám

Pest, Kedd,6. Az előfizetési dij félévre hely­ben házhozhordva , úgy mint vidéken postán küldve 8 frt. pengőben. A hirdetések 4-szer hasábozott kisbetűs sorénak ára 4 kr. pengő pénzben. Januar 8- 1850* Előfizethetni vidéken minden cs. kir. postahivatalnál, helyben a szerkesztő hivatalban (hatvani utcza 581. szám első emelet). Nembérmentes levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. ff FIGYELMEZO. (HARMAD-ÉVI FOLYAM.) Pest, január 7. A A bécsi sajtónak Palacky alkotmánymódositási ja­vaslata ellen egyik kifogása, mellyre sokat látszik építeni, abban áll, miszerint az alkotmányoklevél bolygatása ma­gának az alkotmányos életnek megtestesülését hátráltatja, sőt végkép meg is akadályoztathatja. Ha ez így lenne va­lósággal , magunk is calamitásnak tartanók Palackynak jó szándékú felszólalását. De mi e véleményt nem oszthatjuk. Igazán megvallva, a bécsi sajtó e nézetét sem a kormányra, sem a birodalom népei alkotmányos fogékonyságára nézve nem találjuk hízelgőnek. Nem a kormányra nézve, mert fel nem tehetjük róla, miszerint elhatározott szándéka ne lenne képviseleti formával váltani fel az absolut kormányzást. Ha pedig ez komoly szándéka, úgy nem csak terhére nem lehet, sőt kívánatosnak kell találnia, ha a kitűzött czél el­érése az eszmék szabad fejlődése útján siettetik, mert előbb utóbb is e kérdés nem elmélet, hanem gyakorlati kivihetőség szempontjából fog megoldathatni. Nem találjuk hízelgőnek m­agukra a népekre nézve is. Mert mi­­ként vagyunk meggyőződve, miszerint eljött az idő, mellyben az alkotmányos kormányzást az osztrák bi­rodalom népei nemcsak m­egbirják, hanem az reájuk nézve politikai szükséggé vált. Mi azt hisszük , hogy az osztrák birodalom népei megértek már arra, hogy a kormányzás­ban részeltessenek. S ha ez valóban így van, akkor a dol­got magát félteni nem kell, nem lehet. A lényeg, t. i. az alkotmányos igazgatás a néptől meg nem tagadtathatik, ha­nem a formája ez alkotmányos igazgatásnak megfontolás alá jöhet. Sőt hogy közmegelégedésre találjon, ezáltal erejében növekedjen , s a népnek mintegy vérébe menjen által, azon kell igyekezni kicsinynek, nagynak, miszerint az alkotmány a népek múlt s jelen viszonyaiból organice fejtessék ki, s géniusokkal, s historiás­okkal öszhangzásba hozassék. Az osztrák örökös tartományok az alkotmányos élet mezején még ujonczok , publicistáik bírhatnak ismeretek­kel, de nem vehetik rész néven, ha azokat csak theoriai ismereteknek tartjuk , s magunkat általuk félrevezettetni nem engedjük. Aztán a bécsi sajtónak a központosítás vé­­delmezésére igen kézzelfogható okai vannak. A központo­sítás által Bécs és álalában a német népfaj előnye bizto­sí­tvánvalT. A bécsi prókátorok túlnyomó befolyást nyernek a tartományokra. A bécsi journalistika legalkalmasabban képviselheti a nyilvános közvéleményt, mert közvetlenül a gyúpont mellett áll, mellyben a birodalom sugarai ösz­­szefutnak, s viszont a tartományokba szétlöveltetnek. Na­gyon értjük ennélfogva, s legkevesebbé sem ütközünk meg rajta, hogy a bécsi sajtó szinkülönbség nélkül a centraliz satío mellett bajnokoskodik. Saját érdeke, s közönségé­nek , mellynek i­ — érdeke úgy hozza magával. S felül rá még a hatalomnak is tetszését arathatja. De épen azért, mert e közvéleménynek forrását is­merjük : annyi nyomatékot — mennyit a bécsi sajtó tulaj­­donitni szeretne — benne nem helyezhetünk. Mi saját viszonyaikat jobban ismerjük. Azért kompe­­tensebb bírák lehetünk annak megítélésében, mi nekünk jó, s mi nem? A birodalom közérdekét mindazáltal nem vesztjük el egy perczig sem szemünk elöl, s a­mit vég­romlásunk nélkül áldozhatunk, legális kötelességünknek tartjuk a közért feláldozni. Ha visszapillantunk hazánk történetére, mióta több országokkal együtt egy koronás fő alatt áll, hitünkben, miszerint Magyarország az osztrák birodalom többi tar­tományival csak státus-szövetség útján függhet ösz­­sze, s lehet szabad és boldog — még jobban megerősít­­tetünk. Rudolf császár alatt 1583-ik évtől fogva 1608-ig nem volt országgyűlés; idegen vezérek törvényen kívül igazgatták az országot. Azonban Mátyás főherczeg átlát­ván, miszerint illy móddal a felséges habsburgi család utóbb még a magyar koronától is eleshetik, tanácsosnak látta visszatérni az alkotmányos útra . 1608-ik évben ország­­gyűlést tartott, annak czikkei közé beiktattatta az 1606 ik évben Rudolf császár s Bocskay István erdélyi fejedelem között kötött úgynevezett bécsi békekötést, melly nem csupán a protestánsok vallás szabadságát foglalja ma­gában , hanem az alkotmánynak is biztosítéka, s mint ily i­lyen alaptörvényül szolgál, melly fent úgy mint lent kö­telező erővel bír. — 2-ik Ferdinand, 3-ik Ferdinand, de kivált 1—sö Leopold császár idejében ujjólag elmellőztetett az alkotmány, a nádori hivatal felfüggesztetett, királyi helytartóul nevezett idegenek törvényen kívül igazgatták az országot. Mindazáltal utóbb i­­ső Leopold is meggyő­ződött, miszerint Magyarországon csak úgy lehet csendes és biztos uralkodása, ha országgyűlést tart s azon a ren­dek sérelmeit orvosolja. így hivatott össze az 1662-ik év­től fogva meg nem tartott országgyűlés 1681-ben, mely­­lyen a darab időtől fogva megszűnt nádori hivatal vissza­állíttatott, s a négy férfiakból gróf Eszterházy Pál válasz­­tatott el. De legtanulságosabb példákat Esik József és első Fe­­rencz császár uralkodásuk ideje alatt találunk. Az elsőbb egészen ignorálni akarta Magyarország alkotmányát, ma­gát meg nem koronáztatta, a koronázási esküt le nem tette az alaptörvények megtartásáról szokott diplomát ki nem adott, s valóban semmit nem kímélvén azokat, szabad tet­szése szerint mindent megváltoztatott. De mi jön végtére is fáradozásának gyümölcse? átlátta, miszerint az orszá­got magától elidegenítette ! Elhatározta tehát a szokott tör­vényes útra térni, megígérte , hogy országgyűlést tartat, azon magát megkoronáztatja, addig is pedig törvényen kí­vül kiadott rendeleteit — kivévén a protestánsokat, szer­zeteseket és a jobbágyok szabad költözésüket illetőket, mint az idő s a törvények lelkével megegyezőket tartván meg — többit visszavette. A rendek, azonban jövőre biztosítani kívánván az or­szág alkotmányának fennmaradását — 2-ik Leopold király bejegyezésével törvénybe iktatták, (179 %-ki 3-ik t. ez.) miszerint a trónörökös 6 holnap elforgása alatt m­é­­­d a 11 a­n u­­ megkoronázandó. Hasonlókép Ferencz császár s király is 1812-ik év­től kezdve nem tartott országgyűlést, s 1824-ben rendelet által akarta dét s ujonczot szedetni. De midőn a megyéknél váratlan ellenállásra találna , nemcsak hogy szándékától elálloit, hanem az 1825-i országgyűlésen ünnepélyesen biztosította az országot, miszerint mind a király mind az ország jogai csak úgy lehetnek állandók, ha kölcsönösen megtartatnak. E példákat szemünk előtt tartva, mi nem oszthatjuk a bécsi sajtó aggodalmát, mintha az alkotmányosság maga forogna veszélyben , ha a chartán valami módosítás tör­ténnék. Sőt annak tudatában, miszerint a bécsi és krem­­sieri constituansóban a magyar­­ társországok követei részt nem vettek, a március 4-i charta a magyarok meg­kérdezése nélkül készíttetett a bécsi ministérium által, s de nobis sine nobis len alkotmányunk alapjából kiforgatva : biztos reményünk s erős hitünk van , miszerint a felséges uralkodó családdal vele született vallásosság, s egy hajdan h­iús csak most félrevezetett nemzet forró óhajtása, mel­­lyet ősi alkotmányát visszanyerése iránt keblében táplál — előbb utóbb olly kölcsönös kiegyenlítést fognak eredmé­nyezni , melly mind a közös birodalom fennállását, mind a magyar­ s társországok lakosai szükségeit őseikről örök­lött önállóságuk s szabadságuk fennmaradását lehetővé teszi: „Historia optima vitae magistra.“ Mis századokon ke­resztül annyi esetek politikai szükségnek bizonyitottak be, az bizonyára most is az marad. S e politikai szükség abban áll, miszerint Magyarhon s a többi tartományok közötti ka­pocs csak olly természetű­ lehet, melly a szabad fejlődést, önálló jeréletet lehetlenné ne tegye. Mint a nap­rendszer azon felül, hogy a nap körül megteszi mindenik égi­test körútját, még maga tengelye körül is megfordul, ill­yen­nek kell lenni a birodalmi alkotmány­rendszernek is. Csak igy lehet rendes élelműszeres életet reményleni, még ez idő után is minden közpénztáraknál fizetés gyanánt fogadtatik el. — A megboldogult hadügyminister Latour gróf Te­mes vármegyében fekvő jószágai, mellyeket az insurrectio elkoboztatott, ismét a gróf örököseinek birtokába jutott. Mondják hogy a jószágok rémitő módon el vannak pusz­títva s a kár igen tetemes. — Hentzi tábornoknak, ki Buda vára védelmezése al­kalmával hősi halált halt , özvegye a hadsereg-parancs­nokságnak igen becses kéziratgyüjteményt adott át, mely­­lyet jeles tehetségű férje a hadvitelről irt. XXIII. BÉCSI LEVELEK. XXII. jan. 2. □ Újév napja elmúlt, lett reggel, lett este s nem jön világosság! A remény, melly ezer keblet dagasztott s az előérzet örömeivel töltött be, nem teljesült, s meg kell vallanunk , hogy némi meglepetéssel pillantunk fel azon magasságba, hol a dolgot igy akarták és nem más­kép. Nem vagyunk érzelem-politikusok; tudjuk, hogy vannak viszonyok , mellyek alatt a szívnek az ész elöl hátrálnia kell; tudjuk, hogy az emberiség és kegyesség legdíszesebb biboröltöny, hanem bibor és bársony ékít, de nem véd s veszély idején a szigor vértjével kell azt fedezni. De vájjon nem kell-e néha a veszély elmúlta után a szív túláradozásának engedni; s ez más kérdés, melly sokkal gyöngédebb s kényesebb természetű, mintsem hogy nyilvános taglalgatást elbírna, — nyájas olvasóink érezni fogják mindazt, minek kimondására e perczet alkalmas­nak nem találjuk. — A tegnapi bécsi újság a császár ő felsége egy hadi parancsát hozta, mellyben vitéz katoná­inknak múlt évben tanúsított hűségükért nyilvános köszö­netet mond. Az alkotmányokról vagy az azok kibocsátá­sát gátló okokról említés sem létezik. Mondják, hogy de­cemberben a ministérium ebbeli dolgozatai csakugyan ké­szek voltak már, midőn véletlenül, mint villám­ a derült égből, Palacky híres czikkje jelent meg; a ministérium erre, mint beszélik, elhatározta, megvárni, mint fog a közvélemény ama czikkre nézve nyilatkozni, s ennélfogva aztán csakugyan néhány módosítás jön tervezve. Szép mindenesetre , hogy a kormány ennyi tekintettel van a közvélemény iránt, ha — igaz, annyi mégis bizonyos, hogy a belügyi ministeriumban éjjel nappal dolgoznak s hogy a ministeriumban hívők e szerfeletti munkásságnak roppant eredményeit várják még e hó folytában. — János főherczeg e napokban ide váratik; megér­kezte után azonnal családtanács fog tartatni, mint régeb­ben fontos alkalommal történni szokott, s akkor egyszers­mind a császári család egyes tagjainak tartózkodási helye is meg fog határoztatni. — A pénzjegyek ma történt sorshúzása alkalmával a D betű alatt tizkrajczáros jegyek kerültek sorra; minden illynemű pénzjegy tehát a legközelebbi két hó folytában a tulajdonos kivonatára ezüst- vagy rézpénzbe váltatik, de Jan. 3. A német hírlapi sajtó újabb időben sokat foglal­kozik Magyarhon ügyeivel; a birodalmon kívül megjelenő lapok, távolról tekintvén a dolgot, a magyar nemzetet még most is a regényeség zománczával fedetten nézik s ábrán­dos hajlamot tanúsítnak ezen lovagias nép iránt, „melly szabadságérti harcza által ör­ök életet biztosított magának a történetekben;“ a közelebb álló bécsi sajtó pedig min­den önállási törekvést különczködésnek és separatistikai makronczoskodásnak bélyegzi és — mindkettőnek nincs igaza ! A külföldi sajtóról tán más alkalommal bővebben fogunk szólani. Tekintsük ezúttal csak a bécsi lapok állá­sát Magyarhon irányában, s e végre legelőször is az itteni politikai pártok csoportulását. Ha az ostromállapot önsúlya minden szabadabb politikai mozgást le nem nyűgözne, az egyes pártok irányát meghatározni nem volna olly igen nehéz; — de most, midőn nemcsak a sorokat, ha­nem a sorok közt is kell olvasni, csak megközelítőleg eltalált képet adhatunk. Első helyen áll a miniszeriális párt, nem mintha legszámosabb, vagy értelmiségre nézve legha­talmasabb volna , hanem mivel — legalább e perezben — legszabadabban mozoghat, e párt Magyarország önállá­sát fenékig meg akarja semmisíteni, s néha még a martius 4-ki alkotmányon is túlmegy , azaz hátra felé; neki Ma­gyarhon ,,k­o­r­o­n­a­o­r­s­z­á­g“ mint bármely más tarto­mány, s hogy az önállási törekvésnek éle eltompuljon, da­rabot darab után akarna lecsípni a hajdani Magyarország­ból , — históriai jogot nem ismer , a „fait accompli“-ra támaszkodik, elfelejtvén , hogy a históriai jog szinte a „fait accompli“-n alapul. E párt az, melly az összes ma­gyar journalistikának, már mint­­ 11 y e­n nek, ellensége. — A liberális párt előtt szinte nem kívánatos, hogy a magyar alkotmány 1848 előtti alakjában visszahelyeztessék, de e visszahelyeztetést azon egy féltét alatt nem ellenzi, ha ama alkotmány elavult részei korszerűbb intézmények által pó­toltatnak. Magyarhon önállóságát elvből pártolják és — önérdekből is, mert a többi tartományok autonómiáját is meg akarják őrizni, így magyarázható az is, hogy ezen párt nemcsak a régi magyar ellenzékkel, hanem a régi con­­servativekkel is sympathizál, mert e kettőnek közös az önállás óhajtása, melly egyszersmind e párté is; megle­het, sőt valószínű, hogy ez öszhangzás csak pillanati, mint az ellenzék és a conservativek coalitiója, melly ugyanazon czél felé törekszik, de az eszközökben külön­bözik , s melly mindenesetre legalább is addig fog tartani, mig az elv győzött, mellynek kivívására létre jött. A libe­rális párt különböző színezeteiről s fokozatairól, mellyek­­kel minden alkotmányos álladalom­ban találkozunk, e perez­ben nálunk nem lehet szó, mert a liberalismus, t. i. az, mellynek nyilvánítása engedtetik , a lehető legszerényebb mértékre van reducálva és szorosan kimért határok közt forog. — így állnak jelenleg a birodalom fővárosában a pártok s így a pártok közlönyei, a hírlapok, Magyarország irányában; ez egy érdemet azonban nem lehet eltagadni az itteni journalistikától, hogy akár barátságos, akár ellen­kező értelemben nyilatkozik hazánk irányában, hangja többnyire — ha nem is mindenkor — szenvedélytelen és a tárgy fontosságához méltó. A magyarhoni német lapok e tekintetben sokat tanulhatnának bécsi társaiktól. Kossuth­nak rész néven vették, hogy egy alkalommal azt mondá: hol van az a Horvátország ? s mit mond a tegnapi pozso­nyi német újság,­­ hallja és bámuljon. „Pesten feltűnő az, hogy mióta az alkotmány kihirdettetett, annak német kiadását igen sűrűen veszik (mondják, hogy már csaknem 3000 példány kelt el), míg a magyar példányok érin­tetlenül hevernek. Az ember itt önkénytelenül azon véleményre vetemedik, hogy Budapesten nincs magyar népesség!!“ Nem volna csoda, ha a becsületes magyar embernek vére felforrna illy szavak olvasására, — de bú­suljon vagy boszanlíodjék ezen, ki akar; mi egész nyu­godtsággal azt kérdjük: ha Budapesten csakugyan nincs magyar népesség, akkor kétszeresen hízelgő e két test­vérváros magyar érzelme, melly olly ismeretes, hogy még a magyar nemzetiség ellenei is ismételve kénytelenittetnek ennek létezését elismerni, — kétszeresen hizelgő, ha nem magyar népesség — minőnek a „Pressburger Zeitung“ a két főváros lakóit jellemzi — ennyi sympathiával viselte­tik nemzetiségünk iránt. Nem hisszük, hogy a nevezett lap a magyarhoni német párt orgánuma , de ha csakugyan az , igen megnyugtató lehet ránk magyarokra nézve, ha más fegyverrel nem tudnak megtámadni, mint a tény fér.

Next