Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-03-23 / 53. szám

Megjelenik e lap hétfőt kivéve mindennap reggel. Félévi előfizetési ára helyben boríték nélkül házhoz hordva 6fit 30kr., postán hatszor küldve 8 frt., kevesebbszer küldve 7 frt 12 kr. pengő pénzben. A hirdetések ára egy négyszer hasabozott kicsi betüs sorért a Kr.p. Budapest, Péntek (MÁSOD-ÉVINFOLYAM.) 53. Előfizethetni vidéken minden királyi postahivatalnál, Magyarországon kiind a bécsi cs. kir. fvpostahivatalnál és helyben Budán a kiadó- és szerkesztőhivatalban halászvárosi főúton 86. szám alatt isnem a dunaparton, hol hirdetések is elfogadtatnak. Martius 23. 1849. 3—BgaBaEBaBaaBESga^SKiBSaaagfflBB^BgHBHa—l—iaa HIVATALOS RÉSZ. 29-tlik iiaali jelentés. A 28-dik hadi jelentésben közlött tudósításhoz, a megygyesi ütközetet illetőleg Puchner altábornagytól következő felvilágosítások küldettek be : A Van der Nüll ezredes által f. hó 2-án vívott kis-kaposi előőrsi csata után 3-kán az ellenség három erős pontról kivezetett s Meggyes felé visszavonulásra kényszerittetett. A Küküllő felé hajló völgyek, mellyel a Kopischtól Meggyesre vezető vonalt rézsútosan vágják át, meredek hajlásaikkal az ellenségnek igen kedvező álláspontokul szolgáltak, mellyek azonban egy rövid idő alatt betanult tüzérség jól vitt tüzelése, s az erdős hegyhátak jól vezetett megkerülése által az ellenség bal szárnya háta mögé, elvétettek. A két első elhelyezés szerencsés kimenetele a katonaságot a bekövetkezett estére annyira fellelkesité, hogy a nélkül, hogy a megkerülés következményét bevárta volna, 3-dik álláspontját, hol ütegeit földtáratok mögöl osztályonkint lövett, szuronnyal rögtön megtámadta s bevette. Az ebesfalvi völgyben elhelyeeztetett utócsapatok is, mellyek reménytelenül a jobb szárny ellen 2 ágyúval s nehány 100 főnyi gyalogsággal s lovassággal Ebesfalváról kirontottak, eltéveszték hatásukat s Meschlen, Reichersdorf és a küküllői völgyön vissza kelle vonulniok. A közelgő és ez elfoglalt helyeken megállást parancsolt, annyival inkább, mert Meggyest a szaladó és boszuvágyó ellenség pusztításaitól meg akartuk kímélni s nehogy az egész nap vivő és elfáradt csapatok éjen át veszélyes ült- vagy defilee-harczba ereszkedjenek, miután tudva volt, hogy az ellenség Szászsebesből erősítést várt és nyert. A számos insurgens csapatnak 16 ágyúja volt s nem személyesen kormányozd. Az ellenség ez napi vesztesége 100 halott, 360 sebesült s 100 fogoly. — Ezenkívül a meggyesi kórházban 170 sebesült találtatók. Derék tüzérségünk az ellenségnek 6 ágyúját tette haszonverietlenné s két taligát a légbe röpített. Részünkről a harczmezőn maradt le. Jugenitz kapitány a félig Károly gyalogok közöl, 27 emberrel sebet kapott 207. A diadalt csak két dandár 5000 emberrel vívta ki. Az utócsapatok nem vettek részt a viadalban. 4-én hajnalra volt Meggyes megtámadása határozva, amellyet az ellenség éjjel elhagyott s Szászsebesre vonult a Küküllő jobb partján. Bukovinából jelentik, hogy Urbail ezredes az ellenséget ismételt hadjáratokkal folytonosan nyugtalanítja , így közelebbről néhány 100 emberrel a libuczai ellenséges tábort megtámadta, 1000 embert s nehány tisztet elfogott s Csernoviczba vitetett. A rebellisek Wisnitz és Puliinál beütni s Galicziába nyomulni akarnak, de a vidék katonákkal keményen meg van rakva, a népfölkelés jól organizálva s a nép a legjobb szellemű. Bécs, mart. 19. — Weiden táborszernagy, kat. és polg. kormányzó. Község-rendszer. II. □ A községi igazgatásnak mindenesetre legfőbb tényezője volt a jegyző, s az most is. Minden viszonyokban, mellyekben a lakosok földes uraságaik, a megyei közigazgatás irányában, s egymás közötti ügyeikben állottak — a jegyző volt a közvetítő, közbenjáró, ügyvéd, bíró , végrehajtó sat. A község jobbágyi viszonyban volt a földesurasággal. Legelő-elkülönzéseknél, tagosztályoknál, s mindennemű úrbéri ügyeknél a jegyző örökre kiható hasznot vagy kárt tehetett a községnek. A megyei administrátionak a jegyző az utolsó kapcsa. Adótárgyakban minden rajta fordul meg. Úgy az egész lakosságnak egyetemesen, mint egyes lakosoknak egymás irányában terheltetése vagy könnyítése sok részben függ a jegyzőtől. Minthogy a megyei tisztviselők választásánál újabb időben kivált nem ügyesség, nem becsületesség határozott , hanem ki mit volt, vagy ki a korteseket megtudta magának nyerni — gyakran az érdemesebb előtt elnyerte a szolgabiróságot, esküdtséget, természetesen illy tisztviselők dolgozni nem is szerettek, nem is tudtak ; a jegyző volt tehát, ki teendőiket elvégezte, miért viszont a jegyző szabad kezet nyert protectiojával egyedárulkodni, egyet nyomni, másiknak kedvezni. A lakosoknak egymás közötti ügyei elintézésében is neki volt legdöntőbb befolyása. A falusi tanácsban csak ő értett a dologhoz, tehát az elöljárók ellene sem szólottak. Ha felebb ment a dolog, a jegyző informálta a tisztviselőt, az urasági ügyészt, ő infitálta az okiratokat, tanuvallásokat sat.— mindannyi alkalom befolyását használni. A lakosoknak úgynevezett libellatorius pereikben a jegyző irt folyamodást a felperesnek, feleletet az alperesnek. Nagyon meg kellett volna tagadnia az emberi gyarlóságot, ha egyiknek vagy másiknak igazságot nem adott volna, természetesen tehát irataiban azon félnek okait emelte ki, a másikét pedig el is hallgatta. A földes ur vagy tisztjei, helybeli lelkész, jegyző, bíró, egy két szálas esküdt ember és a megyei vagy kerületi tisztviselő között oszlott meg a befolyás s hatalom, melly a községben minden életfejleményt , szabadabb mozgási csirájában elfojtott. Ez apró zsarnokocskák ármánykodtak egymással, s némileg vetélkedésük törte meg egyik másik zsarnokságának erejét. Absolutismus , minőnél nagyobbat a világ hatalmasai sem gyakoroltak, vagy anarchia váltogatták egymást a községek ügyeiben. Ez képe a falusi életnek, mellyet — úgy reményijüik — az abban forgott s igazságszerető emberek nem fognak túlzottnak találni. Az 1848—ik évi martiusi törvények, kivált azoknak magyarázata s alkalmazása, mellyet némelly megyékben egyes demagog tisztviselők által nyertek, a fentebb rajzolt állapotot lényegesen megváltoztatták. A jobbágyok úgy egyenként, mint községenként még a törvény kihirdetése előtt a földesúri hatóság alól forradalmiig felszabsodihattak, a status quo felforgattatott anélkül, hogy a nép előkészítve lett volna, anélkül hogy a megszünteteti rendszer helyébe valami más állíttatott volna. A volt földesúr s volt úrbéres közötti viszony megszakadt , de ezer meg ezer érintkezésekben mégis mindennap találkoztak egymással. Nem elég, hogy a nem lagosított határokban a közösség, az osztatlanság örökös Eris almája maradt közöttük , hanem a közteherviselésnek elvben kimondása, de gyakorlatilag szabályozatlan hagyása a zsurlódások anyagát még megszaporitotta. A falusi jegyzők, bírák a bizottmányokban helyet nyervén állalok az úgynevezett „status“, melly név alatt megyei szójárás szerint a táblabírákat s igy a független megyei elemet értették , tettleg megsemmisült, hatásköre elenyészett, a megyei tisztviselőség, különösen egyes demagog alispánok autocratiája alapittatott meg, a megyei bizottmányok tisztán népgyülési természetet vettek fel, mellyben elvbeli vitatkozás lehetetlen , hanem csupán sympathia határoz. A falusi elöjáróknak túlságos befolyása a megyei bizottmányokra önként következtette , miszerint a községi hatóság egészen s korlátlanul kezükbe jutott. A földesurak hatósága megszűnvén csak mint egyesek állottak szemközt a község nemnemes lakosai physikai túlsúlyával, melly ellen a megyei tisztviselők által sem támogatattak,— mert habár a törvény a megyei tisztujitásokat felfüggesztette is, azért mindenütt, hol nem ellenzéki s igy nem forradalmi volt a tisztviselőség, a tisztán forradalmi elemből alkalmazott főispánok s helyettesek találtak módot a tisztviselőket magok szellemében átalakítani, illy lisztujításoknál pedig az elnöki önkényen kívül a falusi jegyzők s bírák kortes ereje nyomott csak a latban. Ekképp a községi élet gyökeres változáson ment keresztül. Falusi jegyzők, kik rendszerint oskolákat sem egészen végzett és semmi vagyonnal nem bíró egyének (egyes kivételek csak erősítik a szabályt) és írni olvasni sem tudó bírák önkénye alá kerültek, azok, kiktől ezelőtt emezek függöttek. Micsuda tehát, ha a közterhek kiosztásánál a volt földesurakat túlterhelték, micsuda, ha a földesurnak még a törvény által meghagyott jövedelmeket, királyi kisebb haszonvételeket a volt úrbéresek bitorolva magokhoz ragadták, kivált midőn a pesti forradalmi sajtó által folyvást uszittattak, ministeri s megyei tisztviselők pedig a kicsapongásokat fenyíteni vagy nem tudták, vagy nem akarták ! Minden nem tagosított községben legtöbb zsurlódás volt eleitől fogva a legelő miatt. Bár mennyi legyen is az, a nomád gazdálkodáshoz szokott pórnak az soha nem elég. Itt volt mindjárt egy tér, mellyen a községi elöjáróság hatalmát megmutatta. Maga marháinak tilosokat kompolt el. Sok helyen a földes urak marháit a határból kiverte. Másutt a pusztabeli birtokokba erővel behajtott. Másutt a legelőből földes urak által felszántott téreket, sőt a lagositott birtokokat is önkényesen visszafoglalgatta. A magyar ministerium s későbben a honv. bizottmány által katona-ujonczozás rendeltetvén, a megyék csak a helységekre vetették ki, a helységek többnyire fogadtak; az ebből származott adóösszegeket, az ujonczok által pazarul tett költségeket, úgy a foglaló pénzt minden ujoneznak 20 pftot a helységek magok viselték, a kezelés egyedül a falusi birákon fordult meg, ők vetették ki önkényesen a volt földesurakra is, s ők szedték be. November hónapban — néhol előbb is — az előfogat, termesztménybeli kiszolgáltatások is közösek lőnek. Ezek feloszlása is a falusi bírák önkényétől függött s függ ma is. Számtalan zsurlódásokat tudunk, mellyek abból keletkeztek, hogy nem tudatik az arány, melly szerint a termesztményeket, s a kényszerűért fuvarokat kell kivetni. Termesztményekre a birtokarány lehet igazságos, de mindenütt nem tudatik. Annak megállapítását pedig a controversus felekre, kik még a határon osztozni fognak, nem tanácsos bízni. A fuvarok felosztásában csak a marhaszámot látjuk igazságos alapnak. Azonban némelly helyeken a falusi elöjárók ezt is birtokarány szerint vetették ki. Valóban a mostani állapot tűrhetetlen. S ezen segíteni csak kényszerite 11 tag osztály és a községi igazgatás szabályozása által lehet.— Ezekről egyenként közelebb. A kevés vagy sok tagból áll«» bíróság jobb-e ? Poroszországban a ministerium nagy gyorsasággal készíttetett egy törvénykezési rendszert, melly szerint a felebbviteli bíróságok is nem több mint 5 tagból fognának állani. A terv már közel állott befejezéséhez, midőn az első kamara az elvet magát helytelenítvén, a bíróságok ekkénti rendszeresítését felfüggesztendőnek határozta. A legfontosabb ok, melly felhozatatlabból áll, miszerint öt tagú bíróság kisebb, mintsem valóban értelmes igazságszolgáltatást lehetne tőle várni, továbbá kivált kisebb tartományi városokban nem tudja a részrehajlás vádjától magát tisztán tartani. A Béki. Zeit. pártolás alá veszi a miniszeri tervet s hivatkozik a porosz kisebb törvényszékek példájára, mellyek 5—6 tagból állván — mégis ellenük értelem hiánya miatt alapos panasz nem lehet. Ellenben tagadhatlan az , miszerint kisebb számú bíróságok sokkal sebesebben dolgoznak, kevesebb ember között nem olly könnyen rejtőzhetnek el egyes tudatlan s lomha bírák, különben is bárhány tagból álljon a bírói testület, rendesen 5 —6 szálasabb ember szokott határozni sőt. Ez elvkérdés nem sokára nálunk is felmerülend, midőn a birói rendezés kerül majd szőnyegre. Addig nem árt felette gondolkozni. Mindkét rendszer szerinti bíróságaink vannak — királyi tábla s váltó törvényszékek — tapasztalásból is szólhatunk az elvhez. Bécsi lapok, s ezek után az itteni újságok azon hírt terjesztették, hogy Kübeck báró Magyarország polgári kormányzásával van megbízva. — Fel vagyunk hatalmazva e tudósítást koholmánynak nyilatkoztatni. Kübeck báró ő felsége bizonyos megbízásával Windisch-Graetz tábornagy ur ő magasságához Budára érkezett ugyan, de rövid idő múlva visszatérem Bécsbe. CSÖRGETTYŰ. — Közelebbi napokban egy guerilla-csapat Aporkát is meglátogatta; a helybeli lelkész házánál egy szolgabót keresett, de miután nem találta, eltávozott. — A tisztviselők állása mondhatlanul megnehezedett. Nem elég küzdeniük az akadályokkal, mellyek a megsokasodott szállításokkal, az élelmezéssel munkásságukat igénybe veszik, hanem még egy „ V e h m g e r ich t “ darabantjaitól is minduntalan kell rettegniük , szüntelen Damocles kardja függ felettük. Mire czélore „Vehmgericht“ nem nehéz belátni, t. i. hogy az elöjárók intimidáltassanak, az anarchia minden szörnyeivel súlyosodjék a hazára. És e czélok elérésére nagyon kedvező állapot a lakosok fegyvertelen, védtelen helyzete. Innét könnyen megfejthető, hogy 20— 30 fegyveres emberből álló banda népes helységeknek is imponálhat. — Hasonlóképp koczkán áll a vagyon, különösenpusztákon. Pestmegyében a szent-lászlói juhász-gazdát is megrohanták a rablók, fegyvere nem lévén, magát nem is otalmazhatta, négyezer forintját, egész élete megtakarított gyümölcsét elvitték. — A franczia socialisták tana : „la propriété est voi“(a tulajdonrablás) sehol dúsabb földre — hol jobban megfogamzhatott s gyümölcsözhetett volna — nem talál, mint nálunk , a „szegény leg é- Inyék“ e délibábos hazájában.