Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-03-31 / 60. szám

Megjelenik e lap hétfőt kivéve min­dennap reggel. Félévi előfizetési ára helyben boríték nélkül házhoz hordva 6fit 30 kr., postán hatszor küldve 8 frt. , kevesebbszer küldve 7 frt 12 kr. pengő pénzben. A hirdetések ára egy négyszer hasa­­­bozott k­i­c­s­i b­e­t­ű­s sorért 5 kr.p. Előfizethetni vidéken minden királyi postahivatalnál, Magyarországon kí­vül a bécsi cs. kir. főpostahivatalnál és helyben Budán a kiadó- és szerkesztőhivatalban ha­lászvárosi főúton 86. szám alatt is n­em. a dunaparton, hol hirdetések is elfogadtatnak. (MÁSOD-ÉVI FOLYAM.) Budapest, Szombat 60. Martius 31. 1849. HIVATALOS RÉSZ. Hirdetés. Hoffmann Károly magyarországi, pozsonyi szüle­tés, 20 éves, izraelita, nőtelen iró ellen hadi törvények szerint történt vizsgálat alkalmával a tény valóságos történetének ki­mutatása után, részint saját vallomása, részint az egybevágó körülmények által jogszerűleg bebizonyíttatott, miképp ő a ,,Der wahre Ungar“ czimű lapba múlt évi november 4-dikén „Lied des YWehrmannes“ czim alatt beiktatott költemény által hontársait fegyveres lázadásra felhívta. Ennél fogva ő a hadi büntető törvénykönyv 62-dik czik­­kelye 4. §-a szerint, és múlt évi october 3-kán kelt legfel­sőbb manifestum 4-ik fejezetéhez képest, fegyveres felláza­­dásra, elősegítés miatt két évi vasban töltendő várfogságra ítéltetett, és ezen a törvényszék főnöke által megerősített íté­let folyó hó 26-kán neki tudtul is adatott. Budán, mart. 27-én 1849. — A cs. k. h­a­d-p­o­l­i­t­i­k­ai közp. bizottmánytól. K­o­h­n­ Jakab magyarországi, pesti születés, 33 éves, izraelita, nős , sapka-csináló , Grün­eke Károly Hen­rik poroszországi, berlini születés, 10 év óta Budapesten tartózkodó, 34 éves, izraelita, nős, paszományos, Brunner Florián bácsmegyei zambói születés, 27 éves, katolikus, pesti játékszer- és szalma­kalap-kereskedő és Spitzer I­g­­nácz pestmegyei aszódi születés, 39 éves, izraelita, nős, aszódi fuvaros ellen hadi törvények szerint történt vizsgálat al­kalmával a tény valóságos történetének kimutatása után, a há­rom elsőre nézve saját vallomásuk , Spitzerre nézve pedig a körülmények egybevágása által jogszerűleg bebizonyíttatott , miképp ők folyó évi február hóban a pártütök számára követ­kező C­ikkek szállítását kisértetták meg, u. m­. ■ 549 darab inget, 549 gatyát, 475 posztó-csákót, 200 kényelmi-csákót, 100 viaszvászony csákó-boritékot, 1 tiszti-csákót, 17 tuczat nemzeti sapkákat, 1500 lószer-forgót, 4500 nyakkötőt, 50 tuczat magyar czimeket, 100 kard-bojtot, 15 tiszl-övet és 8 zászlót, s e végett Kölni biztatására és Grím­ekének jótállása mellett. Kolni, Grim­eke és Spitzer a mondott czikkeket, mely­­lyeket Brunner Flóriántól hat rákász- és több gombolyba el­pakolva átvettek, a Spitzer által szerzett szekeren Debre­­czen felé és pedig Zámbóckig vitték, hol azonban a katonai hatóság által elfogattasak. Minél fogva ők az árulás bűne mi­att, mellynek, ruházati és felfegyverzési czikkeknek a pártüs­tökhöz megkísértett szállítása által magukat vétkeseivé tették , hg YVindisch-Grätz cs. k. tábornagy ur ő magasságának folyó évi február 11-én kelt proclamatiója folytán, mellyel ezen vét­ségnek, éppen úgy, mint a felségsértésnek leendő büntetése köztudomásul tétetett, s az erre vonatkozó hadbüntető törvé­nyek szerint — és pedig Kölni Jakab, Grim­eke Károly és Brun­ner Flórián kötél általi halálra, ellenben Spitzer nyolcz évi ne­héz vasban végzendő sáncz­ munkákra ítéltettek. A magassága azonban tekintetbe véve , hogy a vétség csak megkisértetett, a szállíttatni szándéklott czikkek pedig a pártütök ellentállásuk erősödésére nem szolgálhattak, — és a bűnösök tett őket töredelmesen bevallották , — a kimondott halálos büntetést kegyelmezés utján elengedni, és azt a vétség mértékéhez képest Kölni Jakabra nézve 12 évi, Grüneke Ká­rolyra nézve 10, és Brunner Flóriánra nézve 8 évi nehéz vas­ban végzendő sánczmunkára átváltoztatni. Spitzer Ignácz ellen hozott ítéletet helyben hagyni olly kijelentés mellett méltózta­­tott, hogy a fenebbi megkegyelmezés az említett proclamatio­­ban kitett azon rendeletén, melly szerint az illető zsidó közsé­gek ezen három elitélt izraelitáért egyenkint 20,000 pftnyi bírságot fizetni tartoznak, változást éppen nem teszen, miért ezen bírságok behajtása már is eszközlésbe vétetett. E szerint az ítélet kihirdetése és foganatositásba- vétele folyó hó 26-kán eszközöltetett. Budán mart. 27. 1849. — A cs. k. had­ pol. közp. bizottmánytól­­ságos viszonynak , a testvérországok között, erőszakos szétszaggatását is látni. Mi ezen buzgalom őszinteségén nem kételkedtünk, ámbár a vele összekapcsolt magyar­­gyű­lölés szenvedélyét túlzottnak tartottuk és meg voltunk győződve, hogy a bán és az ő varázsszavára tűzhelyeit elhagyó derék nép a vészfenyegette dynastia és összes bi­rodalom megmentésének nemes ösztönén kívül más önző érdek által nem vezéreltetett. Ha valakinek eziránt kétsége lehetett, mint azt éleszteni az akkori magyar és német for­radalmi sajtónak eléggé is sikerült, el kellett oszolni an­nak is azon nevezetes adtus által, mi által Horvátország magát ünnepélyesen a birodalom és többé nem Magyaror­szág részének nyilatkoztatta ki. A miért a horvátországi sajtó olly dicséretesen buz­gót! s a vitéz és derék horvát nép olly dicsőségesen har­­czolt, most ki van viva : az austriai monarchia áll, újjá­született erőben és fényben ragyog a bámuló világ előtt; a birodalom egygge lett az azt alkotó nemzetiségek gya­korlatilag kivihető egyenjogúságának, az addig is fenállott országos alkotmányok lehető kíméletének és a császárság alkotmányos szabad intézeteinek alapján. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen rég óhajtott s annyi öröködéssel siettetett sikernek elérése felett a déli szláv lapok öröme határtalanságba fog kitörni. Ej, dehogy ! A déli szláv lapok vigasztalhatlanok a birodalmi alkot­mány csapása miatt (várjon a Presse levelezői erre is azt fogják mondani, hogy ez is csak a régi conservative!; fondorkodásainak következése?), ellenben a feloszlatt kremsieri gyűlés iránti rokonszenvük d­ihtrambusokban andalog.Némellyiknek hetvenkedő hangja tökéletesen) Kossuth hírlapjáéval ezelőtt G­r amippal. .­­ .* Hogyan, kedves szomszédok, tehát nem tetszik a „Gesammtmonarchie ?“ Vagy önök Kremsierben egy szláv parlamentet, Bécsben egy szláv írom, zagramian egy kis horvát birodalom residentiáját, Temesváron egy más szerbet , Selmeczen és még Isten tudja hol mindenütt ha­sonlót véltek az egyesült osztrák birodalom czíme alatt felkerekedni ? És aztán hibáztatták Kossuthot, hogy Bu­dára akarta tenni az osztrák monarchia székhelyét, pe­dig ennek valamivel több históriai alapja is volna? Ah! te­hát nem lett volna ámítás a magyar forradalmasoknak azon rémítése, hogy a déli mint északi szlávoknak ugyanazon egy a törekvése t. i. a monarchia szlávvá változtatása? Mert mire mutatna e különben megfoghatatlan elégül ellenség a birodalom újjászületése felett? Mire mutatna e kitűnő sym­­pathia a cseh separatistákkal? Ezen szünetlen hánytorgatása annak , hogy a határszéli ezredek nem ezen birodalmi al­kotmányért ontották vérüket sat. ? A déli szláv hírlapok vágya épen olly ábránd, mint az ultra-magyar hírlapoké volt. Egyik semmivel sem jobb a másiknál; egyik nem kevésbbé csábította veszedelem­be a jóhiszemű népet, mint a másik. A mi rokonszenvün­­ket egyik sem bírja soha, azért egyaránt kárhoztatjuk mindeniket és szláv monarchiát, vagy a­mi lassan lassan oda menne ki, éppen olly kevéssé akarunk, mint magyar monarchiát, minek képtelenségét a jövendő tanulságára eléggé meggyőzőleg mutatá meg a mostani próba. Hanem őszintén akarunk egy erős austriai birodalmat, melly ké­pes legyen minden azt alkotó népességeinek igazságot szolgáltatni. Különös oka a déli szláv lapok boszankodásának az, hogy a birodalmi alkotmány — melly ugyan jelenleg még sem őket sem minket nem kötelez — az ö hirök, tudtuk és megkérdezésük nélkül bocsáttatott ki. Az ő 700 éves al­kotmányos életük megérdemlett volna, mondják, annyi kí­méletet, hogy annak gyökeres átváltoztatása elött taná­csukat kikérjék. — Hm, de önök, kedves szomszédok, Magyarországot minden 700 éves alkotmányos összeköt­tetés daczára falba rúgták (sít venia verbo!) s pedig az semmit sem változtat a dolgon, hogy akkor Magyarország kormányán forradalmas emberek ültek. S aztán hogyan fér­hetne össze az egyenjogúsággal, csak önöket kérdezni meg a birodalom újraalkotása iránt s mást nem? Ne ag­gódjanak önök ! A birodalmi ministerium bizonyára nem hasardk­ozott egyetlen éjszakán készíteni alkotmányt átá­zás Austria számára s hihetőleg megkérdezett mindent, ki neki jó tanácscsal szolgálhatott. Mi hiszük is, hogy a déli szláv nép, újságíróinak izgatásai daczára , meg fog nyugodni benne, éppen úgy mint a magyar, mihelyt a háború lecsillapodásával ideje lesz annak­­üdvös intéz­ményein bővebben gondolkodni. Addig is pedig jobb lenne az elméket békére, mint lázadásra készíteni. B­udapest, mart. 30. Ezelőtt néhány hónappal , mikor az­­első magyar fe­lelős független ministerium, félremagyarázva a martiusi törvényeket, az ujdortáj és próbálatlan kormánykocsit a Separatismus tekervényes és ismeretlen utaira terelő, nagy­­zaj keletkezett a horvát és szerb lapokban a birodalom szét­bontására irányzó magyar törekvések ellen , s később mi­dőn a lovagias bán ,az összes monarchia­ fentartása mel­lett fölkelve, fegyverre szób­tá az öt imádó vitéz horvát népet, tisztelve szemléltük az enthusiasmust, mellyet az említett lapok ez ügyben kifejtettek, ámbár nem kevésbé fájlalták a hétszázad-fonta természeti, politikai és barát­ Deinagogi kaczérkodás és lekenyerezés. (Vonások Kossuth életéből.) III. Hát Izrael fiai, kik Kossuthnak legtevékenyebb s legbuzgóbb satellesei, financiális tervezői, pénzváltói, húszasok escam­oteurjei voltak, — kik közül többen azzal kérkedtek, hogy náluk nélkül a magyar „Erlangenschaf­­tok“ e teljes szabadság és függetlenség soha lábra nem kapható, — ezen egykori leggyalázatosb eleven plakátok s a dynastiának piszkolói s gyalázói, nem részesittettek volna Kossuth édesgető caresseiben ? — Emancipatio ubi­es ? — Mi ugyan el nem titkolhatjuk : mikép , tekintve a pozson­i s pesti hep, hep szerű demonstratiók eredményét, s annak a népszerűségüket féltő ministerekre tett hatását, a nemzetörségbőli kizárásukat, méltán félthetjük őket, hogyha csak egyébként a zavarban s a dictator pazarlása mellett elhullott morzsák fürgoncz fölszedéséből eredt ide­iglenes nyereségükkel be nem érik, alig­ha most az egy­szer félre nem ütött speculatiójok. Azonban még talán vol­na idő föleszmélkedni! — Ezeket a boldogult bécsi Aula — némi zsidó taní­tók és tanulók rokonságánál fogva, de úgy is, mint Kos­suth kaczérkodásának Hekatombja — itt méltán követi. Milly befolyást gyakoroltak reá a Pulszky-Váradi féle go­nosz insinuatiók, ennek legbiztosabb légmérője volt a Kos­­suth-Bajza lap, mellyben a magasztalási vagy korholási leczke ugyan azon arányban áradt vagy a fagyponton is alul szálott. Azonban ezen egykori tüzes tajtékja a bécsi forrongásnak a magyar zsoldos bécsi Arbeiter-ekkel együtt nagyobb részben már meg is adta árát a tudási kaczérko­­­dásnak s az érzelgő Tausenau-féle nevetséges csókoló­­dásnak ! A bécsi népnél, a martiusi forradalom első ma­, II-----.1- ------1--------------V.V.J . egy kis időre varázserővel; de a józan ész csak hamar átlátta a róka-k­o­m­a­s­á­gn­a­k kétes jövendőjét. — A birodalmi alkotmányozó gyűléssel pedig, mellynek nem volt kedve a gesztenyét Kossuth számára az izzó pa­rázsból kikaparni, a magyar követség el nem fogadtatván, a kaczérkodás az illetőknek nagy bosszújára meg­hiúsult. Csaknem ugyanez volt sorsa a frankfurti k­a­­czér­kodásnak is, minthogy a német nemzetet egyesí­tendő tanárok gyülekezete, a magyar király tudta nélkül küldött magyar követeket noha ezégérül a kereskedési vi­szonyok és érdekek elintézése függesztetett ki, az osztrák birodalom elleni cselszövényt s az elszakasztási czimbo­­ráskodást átlátván , elismerni vonakodott és igy tiszteletes Bajza uram kora keresztelése daczára az a m b a s s a d e u­­r ö­k születésük előtt már elhunytak , ha csak Hortobágy­­ról Csernátoni és Egressy az elhíresztelt ostoros betyárok­kal a Magnánál uj követekül meg nem jelennek s Kossuth részére a sympathiát ki nem vívják, a sanctio pragmati­­cának ez után megdöntése alig sikerülene. Többet remélhető Kossuth Teleky által a f­r­a­n­c­z­i­a n­é­p­t­ő­l, ha a kravallok tor­költségeivel kevésbé fukar­kodik vala, de czifra bankjegyein az olly sokfelé igénybe vett ezüstöt elegendő mennyiségben idején meg nem sze­rezhetvén , az uj Brutusok erejében az uj Tököliek , Rá­­kócziak sat. iránti sympathia tüzét az egoismus egészen el­­hamvasztá, s a kakas respublika minden caressek mel­lett is saját kupeczától nem mozdul; hacsak------a propos, Mr. Pulszky, commenti a va­l­is ? A lázas olaszokat s a hűtlen carbonari szard, királyt milly kaczér karokkal ölelgeté Kossuth, ismeretes. Látván t.­­ hogy dictatori uralmát egyedül csak az elámí­tott független szegény magyar nemzeten üthetendi föl, s hogy az ideiglenesen fölizgatott osztrák-német tartomá­nyokban még elég intelligentia, elég józan ész pislog, melly a judás-csókok alattomos ózdijait és saját érdekét csak ha­mar átlátandja, és hogy ámításaival a politikai téren a né­met diplomatákkal ki nem köthet, ezeket tehát nyakáról minden áron lerázni, s az osztrák birodalmat minden után módon gyengíteni fő feladatának tat­tá; nem is volt olly gya­lázatos eszköz, habár egész népek végvesztét vonná is maga után, mellyet mohón föl nem karolt, hacsak ama gonosz ezél­­jának kivitelére némi hálást remélhete. Illyen volt termé­szetesen az olasz lázadás, melly fölött sátáni kárörömét­el nem titkolható. Álnok szavakban a királyhoz hűséget szin­­tett, ellene azonban a pártátokét, a szent szabadság ürügye alatt, nem csak nyíltan tüzelte , hanem minden erejéből segítette is. A milánói ideiglenes kormánnyal czimborás­­kodván, annak haladó levelét, mellyben az az árulással elfogott magyar katonákat (1500) Velenczén­ és Fiumén

Next