Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1849-07-24 / 94. szám
E lap megjelenik, ideiglen hetenkéntszór, ha kell, pótlékokkal. Előfizetési díjja, félévre, postán küldve a frt. helyben 7 frt. pengőben , fertályévre fele. Előfizethetni minden postahivatalnál, valamint a szerkesztőségnél a primási palota második emeletében. FIGYELMEZŐ. Múlt félévi tiszt, előfizetőink kárpótásul ingyen kapják meg lapunkat jövő sept. 10-ig , csak tudassák nevüket bérmentesen a szerkesztőséggel. — A hirdetések kicsi betűs sorára 6 kr. p. (MÁSOD-ÉVI FOLYAM.) Pozsony, Kedd 04. Julius 21. 1849. IPpacsmiy. .f cél. *if. Mint halljuk, a birodalomnak némelly Magyarországai a határos tartományaiban bizonyos vonakodás észrevehető a magyar országos jövedelmekre kiadott és requisitions előfogatozások kifizetésére használt utalványok elfogadásában. Ha jól vagyunk értesülve , az ürügye végre azon körülményből vételik, hogy az említett utalványok csupán magyar és német nyelven nyomtatva s ekként, kivált a sláv vidékeken, hol a kormány által forgásba tétetnek, a köznép előtt nem eléggé érthetők és ismeretesek. Alig hihető, hogy egy éppen a nem magyar korona tartományok iránt olly sok kímélettel és a mostani financziai helyzetnek olly gondos szemügyrevételével intézett rendszabály, valóban ferdén ítéltetett volna meg és állandóul, olly minden ok nélkül való vonakodással találkozhatnék. Az említett utalványok a magyar korona tartománynak adósságlevelei, mellyeknek lefizetése éppen ezen ország jövedelmeire van utalva. Ezen egyedül igazi szempontból kiindulva, alig lehet megfogni, mikép találhatták azt botránkoztatónak vagy sértőnek, hogy az adós a maga és nem hitelezői nyelvével él. Ugyan ki lógja abban nemzetiségének sérelmét találni, ha adósa Francziaország vagy Angliában a váltót franczia vagy angol nyelven adja ki? Távol attól, hogy a slávok, románok , szászok s a t. a nyelvben, mellyen a kérdéses utalványok vannak kiadva, valami hiátratételt vagy megkárosítást vehetnének észre, ez éppen azért választatott, hogy világosan mutassa és mindjárt megismertesse, ki az adós. Akadott talán valaki, ki nem találta természetesnek, hogy a bécsi nemzeti bank jegyeit német nyelven adja ki? Miért használt volna hát akkor a budai fizető hivatal, melly az utalványokat kiadta, más nyelvet, mint a melly ott ügyvitelinek vált kévévé? A minek a magyar utalványok Magyarországon kívüli elterjedését nem nehezíteni, hanem előmozdítania kell, azon tekintet, hogy a birtokosa ezen utalványoknak — mellyek egyébaránt a Magyarországgal határos osztrák tartományok közpénztáraiban is elfogadtatnak fizetés gyanánt — az azok által alakult közadósság törlesztéséhez nem hogy járulna, sőt inkább Magyarország hitelezőjévé válik. De az tévedés, ha azt állítják, hogy a magyar utalványok Magyarországon kívüli elterjedésének útjában az áll, mert azok az ottani népesség által érthetlen nyelven vannak kiadva. Hiszen ezen utalványok, mint már említők nemcsak magyar, hanem a hátukon német nyelven is ki vannak adva s ezen kívül értéküknek összege számokban, és a szomszéd koronatartományokban otthonos három vagy négy nyelven is ki van téve, és így a tágas császári birodalom legnagyobb részében világosan megismerhetők. Hogy a kormány jelenleg fizetéseit egy általában ezüst pénzben tegye, financzi viszonyaink mostani helyzetében merő lehetetlenség. De még a kívánság is, hogy a fizetések bankjegyekben tétessenek, a mostani körülmények közt nem kivihető. A bécsi nemzeti bank egy hitelintézet, mellynek adósságlevelei vagy fizetési utalványai (bankjegyek) a forgalomban csak annyiban képviselnek pénzértéket, amennyiben részint a bank készpénz-gyűjtelékével ülendő arányban állanak, részint más biztosítékok készpénzérti beváltásuknak tehetségét és valószínűségét garantírozzák. Miből azon minden józan eszű előtt világos következés foly, hogy a bankot nem tehet amolyan közönséges nyomtató sajtó gyanánt használni, tetszés szerinti mennyiségű adósságlevelek vagy jegyek kibocsátására, mint a pártütő kormány gyártotta Pesten és Debreczenben alap és tőkenélküli jegyeit. De továbbá a bankjegyeknek olly czélból szaporítása, hogy azokkal a státus a magyarországi polgárháború költségeit fedezze, beleütköznék a f. évi június 25-diki 1. felsőbb patensbe is, a pénzügyi rendnek helyreállítása iránt, miszerint ,,az osztrák nemzeti bankot a státus szükségeinek fedezésére, forgásban levő jegyeinek szaporítása által, nem kell igénybe venni"—molly rendelkezés, melly minden oldalról közmegelégedéssel találkozott. Ezen körülményeknél fogva alig szükséges tovább mutogatni, milly kevéssé tenne az az egyenjogúság eszméjével és a sok oldalú csereforgalom kivánatival összeegyeztethető, ha a kormány pl. a románokat, serbeket vagy slonátokat bankjegyekkel, magyar szomszédaikat ellenben magyar utalványokkal fizetni s ezáltal őket az eszközöktől, a szomszéd népekkel kereskedési forgalomban állani, megfosztani vagy legalább azt felette megnehezíteni akarná. Az említett utalványokat csupán Magyarországra szorítani annyit tenne, mint azokat a többi koronaországokra nézve értéktelenekké nyilatkoztatni, a mi kibocsátásuk czéljának éppen ellenkezője volna. (H.) HÍR FÜZÉR. — A W. Z. esti lapjának hivatalos közleményei közt ezeket olvassuk : Báró Haynau Ibszn. a főhadiszállással 19-én érkezett Pestre, a budai várat összelövöldözve, minden bástyákat lerontva