Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-07-24 / 94. szám

E lap­ megjelenik, ideiglen heten­­ként­­szór, ha kell, pótlékokkal. Előfizetési díjja, félévre, postán küldve a frt. helyben 7 frt. pengőben , fer­tályévre fele. Előfizethetni minden postahivatalnál, valamint a szerkesz­tőségnél a primási palota második emeletében. FIGYELMEZŐ. Múlt félévi tiszt, előfizetőink kár­­pót­ásul ingyen kapják meg lapunkat jövő sept. 10-ig , csak tudassák nevü­ket bérmentesen a szerkesztőséggel. — A hirdetések kicsi betűs sor­­ára 6 kr. p. (MÁSOD-ÉVI FOLYAM.) Pozsony, Kedd 04. Julius 21. 1849. IPpacsmiy. .f cél. *i­­f. Mint halljuk, a birodalomnak némelly Magyarország­ai a határos tartományaiban bizonyos vonakodás észre­­v­ehető a m­­a­g­y­a­r o­r­s­z­á­g­o­s j­ö­v­e­d­e­l­m­e­k­r­e kia­dott és requisition­s előfogatozások kifizetésére hasz­nált utal­v­á­n­y­o­k elfogadásában. Ha jól vagyunk ér­tesülve , az ürügy­e végre azon körülményből véte­lik, hogy az említett utalványok csupán magyar és né­met nyelven nyomtatva s ekként, kivált a sláv vidéke­ken, hol a kormány által forgásba tétetnek, a köznép előtt nem eléggé érthetők és ismeretesek. Alig hihető, hogy egy éppen a nem magyar korona tartományok iránt olly sok kímélettel és a mostani finan­­cziai helyzetnek olly gondos szemügyrevételével inté­zett rendszabály, valóban ferdén ítéltetett volna meg és állandóul, olly minden ok nélkül való vonakodással ta­lálkozhatnék. Az említett utalványok a magyar korona tartomány­nak adósság­levelei, mellyeknek lefizetése éppen ezen ország jövedelmeire van utalva. Ezen egyedül igazi szempontból kiindulva, alig lehet megfogni, mikép ta­lálhatták azt botránkoztatónak vagy sértőnek, hogy az adós a maga és nem hitelezői nyelvével él. U­gyan ki lógja abban nemzetiségének sérelmét találni, ha adósa Francziaország vagy Angliában a váltót franczia vagy angol nyelven adja ki? Távol attól, hogy a slávok, románok , szászok s a t. a nyelvben, mellyen a kérdéses utalványok vannak kiadva, valami hiátratételt vagy meg­károsítást vehetnének észre, ez éppen azért választatott, hogy világosan mutassa és mindjárt megismertesse, ki az adós. Akadott talán valaki, ki nem találta természetesnek, hogy a bécsi nemzeti bank jegyeit német nyelven adja ki? Miért használt volna hát akkor a budai fizető hiva­tal, melly az utalványokat kiadta, más nyelvet, mint a melly ott ügyvitelinek vált kévévé? A minek a magyar utalványok Magyarországon kívüli elterjedését nem ne­hezíteni, hanem előmozdítania kell, azon tekintet, hogy a birtokosa ezen utalványoknak — mellyek egyébaránt a Magyarországgal határos osztrák tarto­m­­á­n­y­o­k k­ö­z­p­é­n­z­t­á­r­a­i­b­a­n is elfogadtatnak fize­tés gyanánt — az azok által alakult közadósság törlesz­téséhez nem hogy járulna, sőt inkább Magyaror­­s­z­á­g hitelezőjévé válik. De az tévedés, ha azt­ állítják, hogy a magyar utalványok Magyarországon kívüli elterjedésének útjá­ban az áll, mert azok az ottani népesség által érthetlen nyelven vannak kiadva. Hiszen ezen utalványok, mint már említők nemcsak magyar, hanem a hátukon német nyelven is ki vannak adva s ezen kívül értéküknek ös­szege számokban, és a szomszéd koronatartományok­ban otthonos három vagy négy nyelven is ki van téve, és így a tágas császári birodalom legnagyobb részében v­ilágosan megismerhetők. Hogy a kormány jelenleg fizetéseit egy által­ában ezüst pénzben tegye, financzi viszonyaink mostani helyzetében merő lehetetlenség. De még a kívánság is, hogy a fizetések bankjegyekben tétessenek, a mostani körülmények közt nem kivihető. A bécsi nemzeti bank egy hitelintézet, mellynek adósságlevelei vagy fizetési utalványai (bankjegyek) a forgalomban csak annyiban képviselnek pénzértéket, a­mennyiben részint a bank kész­pénz-gyűjtelékével ülendő arányban állanak, ré­szint más biztosítékok kész­pénzérti beváltásuknak te­hetségét és valószínűségét garantírozzák. Miből azon minden józan eszű­ előtt világos következés foly, hogy a bankot nem tehet amolyan közönséges nyomtató sajtó gyanánt használni, tetszés szerinti mennyiségű adósság­­levelek vagy jegyek kibocsátására, mint a pártütő kor­mány gyártotta Pesten és Debreczenben alap és tőke­nélküli jegyeit. De továbbá a bankjegyeknek olly czélból szaporí­tása, hogy azokkal a státus a magyarországi polgárhá­ború költségeit fedezze, beleütköznék a f. évi június 25-diki 1. felsőbb patensbe is, a pénzügyi rendnek helyreállítása iránt, miszerint ,,az osztrák nemzeti bankot a státus szükségeinek fedezésére, forgásban levő jegyeinek szaporítása által, nem kell igénybe venni"—m­olly rendelkezés, melly minden oldalról köz­megelégedéssel találkozott. Ezen körülményeknél fogva alig szükséges tovább mutogatni, milly kevéssé tenne az az egyenjogúság esz­méjével és a sok oldalú csereforgalom kivánatival ös­szeegyeztethető, ha a kormány pl. a románokat, serbe­ket vagy slon­átokat bankjegyekkel, magyar szomszé­daikat ellenben magyar utalványokkal fizetni s ezáltal őket az eszközöktől, a szomszéd népekkel kereskedési for­galomban állani, megfosztani vagy legalább azt felette megnehezíteni akarná. Az említett utalványokat csupán Magyarországra szorítani annyit tenne, mint azokat a többi koronaországokra nézve értéktelenekké nyilatkoz­tatni, a mi kibocsátásuk czéljának éppen ellenkezője volna. (H.) HÍR FÜZÉR. — A W. Z. esti lapjának hivatalos közleményei közt ezeket olvassuk : Báró Haynau Ibszn. a főhadiszállással 19-én érkezett Pestre, a budai várat összelövöldözve, minden bástyákat lerontva

Next