Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-03-31 / 60. szám

át a magyar ministerek szabad rendelkezésére visszaajánlja, már ministersége elején fitogtatá. Szinte a királyhozi hű­ségből, kinek ministere volt, a magyar katonaságot az olasz földön hűtlenségre és hazaszökésre csábitgattata; m­ás részről pedig a sok álnok clausulákkal körülirt ajánlatot, az olasz lázadás lecsillapítására állítandó s a túlvilágba helyzett segéd­seregről a képviselők által nagy pathossal kegyelemképpen királyának megszavaztatta sat. Azonban az üreg Radetzky Carlo Albertot a hóbortos milánói nobi- fikkel együtt megszalasztván, hasztalan habzott a bosszús dülyi,hiában dühöngött a mérges falánk,a szegény olasz nép, mellyet békés után a kegyes fejedelem alkotványos sza­badsággal unszolt, a háború terhe alatt nyög. Ha ki Kos­suthnak az olaszokkal kaczérkodását bővebben ismerni akarja, olvassa elfogultlan a Kossuth-Bajza hírlapot, és a kafieros 15-ik Márcziust. Végre hogy Kossuth kaczérkodásaiban a l­e­n­g­y­e­­­lekről meg nem felejtkezik, kétséget sem szenved, hi­szen ezen egykoron olly lovagias nemzetnek nyugtalan kalandosai majd egész Európát folytonos izgatottságban tartják, s vájjon mi lehete a demagóg dictátornak annál in­kább száj-izére? holott ő Halics országot az osztrák bi­rodalomra nézve mindég Achill sebhedő sarkának tartá , s jól tudta, hogy Dverniczky kóborlása óta pártjánál a sym­­pathia folyvást csírázott. Ez idő alatt pedig, hogy az emis­­sariusok nem szunyadoztak, bizonyság Lemberg ostroma s Lenkey hűtlen átszökése, és a betolakodó fanatizált szá­mos lengyel csapatok; de hogy a Gallicziába szánt kaczér­­­kodó magyar aranyok oda mégis mind el nem jutottak , mutatták a határszélén több versen lefoglalt szép summák, sőt Bem sem folytathatá oda intézett útját a rábízott hir szerint 2,000,000 írttal. Hát a sok Kossuth zsoldjába sze­gődött avanturiers lengyel tábornokok, csak önként, min­den szép szó és ígéret nélkül tolakodtak be, s nem volna a függöny mögött a lengyel nemzet föltámadási ábrándja elrejtve? Higgje ezt, kinek olly tárgas hite van , mint az orosz birodalom területe. Hát nem mért nem feledé ki pecsétjére Magyarország czimeréből a lengyel sast? — De Kossuth calculusából talán a czár kimaradt, vagy talán erről is azt véli , hogy majd csak zsebbe dugott kezekkel álmélkodva nézi pétervári kandallójától a lengyel határokon emelkedő magyar-lengyel zendülési porfellegeket? Bizony pedig méltán félhető, nehogy igen­is fanyar gyümölcsöt rejtsen mindkettő számára a sors fá­­tyola. De végtelenek lehetnénk Kossuth kaczérkodásainak előszámlálásában, egyet még sem hallgathatunk el, melly­et, ha igaz ama közmondás: „dis-moi qui tu hantes , et je te dirai, qui tu es“ — tökéletesen jellemzi, és ez a czégéres tolvajokkal, rablókkal, banditákkal, bankje­rrvoL- Ac vrillAU Iiin.i­il AN.nl . ---------------A ~ — féle kicsapott vagy bebörtönözött gonosztévékkel fra­té­r­n­i­z­á­r­á­s. De ha ezt egy Kossuthnak s a lengyel ka­landoroknak — minthogy „par nobile fratrum“ és „simi­­lis simili gaudet“ — rész néven nem vesszük is, minden tekintetben megfoghatatlan marad előttünk , miképen ama daliás hadseregnek, melly tántorithatlan hűségére, edzett vitézségére, zászlóinak szentségére , katonai becsületé­nek szeplőtlenségére s hírének nevének egész Europa előtti dicsőségére olly igen méltán büszke lehet, h egy, habár csak csekély része is magát annyira elcsábittathatá, miszerint e hitszegetten illy gaz sepredéknek s megbé­lyegzett gonosztevőknek szoros társaságában egy becs­telen zászló alá szegödhete s vérét egy pártütö Kossuthért gyalázatosan eladhatá. —­­. K. Ki mondja meg mi a zendülés oka, mi a czélja s ha­tára hol vagyon ? Mit akarnak, miben bíznak ez emberek ? Pythiai feleletet tán tudnék szavamra nyerni. De én őszinte igaz szót akarok. Van egy állat, melly színét koronkint változtatja. Egyik után a másikat veszi fel a mint hiszi, hogy az em­bernek, kit megpillantott, tetszeni fog. Ez a chamaleon. Il­­yenek a mi forradalmistáink is. Most egy, majd más szint vesznek magokra, most ezt majd amazt említik sérelem gyanánt. Mert még maguk sem constatirozták, hogy miben ál­lapodjanak meg. Hiú fény, hiú csillogás után kapkodnak. Akarnák, hogy nevük örökre éljen ; egy lapot szeretnének ön szá­mukra a históriában kivívni. És ha mint Herostratus Diana templomát, ön hazá­­jukat tennék is semmivé, és ha mint Nérónak szülőváro­sukat kellene is hamuba dönteni, vagy mint a Bertalannapi hősnek saját honfiaik vérében kellene is fürdeni — ki akar­ják azt vívni. Nem félnek hogy az utókor utálattal emlitendi őket, mint a frankok IX. Károlyt Medicis Katalinnal, rettegés­sel mint a római Nérót, vagy nevük kimondását is megtil­­tandják , mint a görögök a Herostratusét. — Szomorú dicsőség, gyalázatos emlék, melly szá­mukra fenmaradt! W. Gyer , márt. 27-én. Hazánk viszonyairól aka­rok egy pár szót szólani. Ha históriájának vérrel irt lapjain végig tekintünk, ha elgondoljuk az eseményeket, miknek egy ezredéves életen át színhelye volt, el a polgárháborúkat, miknek annyi iszonyitó phasisain átment, nem találunk zendülést, melly­éhez hasonló lenne. A háború Imre és Endre közt, Bánk bán fölkelése, Veress merénye Mátyás ellen , Dózsa háborúja, Szapolyay trónkövetelő küzdelmei, a tiszteletre méltó Zrínyi és Fran­­gepániak küzdelmei, Martinovits eszelős merényei, sőt még Rákóczy zendülése is, merőben másnemüek. Egy van csak, melly ez eszelős kezdeményeknek mi­­niature-jét mutatja. S ez a szászok forradalma Nagy Lajos ellen. Ők kezdettek csak illyen ,h­ű bele B a­­­á­sz módjára lázadást a nélkül, hogy tudták volna miért, hogy terveze­tük hova vezet, s a netaláni sírkor esetében mit teendőek. Ennyiben hasonlít hozzá ez a mostani is. Néhány embernek kedve kerekedett nagggyá lenni. Megirigylették a Cromwell, Roberspierre és Coussainte szerencséjét. Tán ők is ol­yas valamit álmodtak, mint a dodecarchia legifjabb tagja, Blammetich ? Vagy azt lövék, hogy mi Catilinának nem sikerült , nekik fog? Vagy tán mint a Byron „eltávozott idomtalanja“ fel akarják idézni a l’ampejus szellemét ? Elhagyták Pestet űzetve — nem mint Romát Cara­­ca­sr­a — hogy vér színhelyévé változtassák a vidéket,mint ez a provinciát. Bár merre nézünk, a polgárháború iszonyaival talál­kozunk. Vakabb, engesztelhetlenebb gyűlölettel áll a két tábor egymással szembe, mint álltak hajdan a vívás napján Hector és Achilles. És miért ? Ki fog nekem e kérdésre felelni tudni ?­­ 242 A „Times“ következőképp nyilatkozik az új osztrák alkotmányról: „A világnak el kell bámulni az osztrák császárság segélyforrásain, ha hallja , mikép az ifjú csá­szár ministerei, ki ősei trónjára végveszély peremében lé­pett, már eszközöket találtak, a fővárosnak fegyveres erő­vel meghódítására s két nyílt lázadásban levő királyság megszállására, m­ig diplomatiájuk a császári korona füg­getlenségét magas méltósággal fentartá s az álladalom­ pol­gári igazgatásával megbízott kormányférfiak olly nagysze­rű alkotmánytervet érleltek meg, mellynek czélja nemcsak az osztrák nép szabadságait biztosítani, hanem az­által, hogy az egész nemzetet a birodalmi gyűlés és trón közös középpontja körül gyűjti össze, az álladalom­ hatalmát is megerősíteni. Ezen alkotmány gazdagon teljesíti a császári udvar által egy év előtt az első forradalmi kitörés zavará­ban tett ígéreteket, még pedig nem az által, hogy a ko­rona kötelességeit a nagy tömeg kiáltására szolgailag fel­adja, hanem minden osztály jogai s kiváltságainak jól sza­bályzott község­rendszerben fentartása által. A politikai szabadság átalános elvei ezen „declaration of rights“ által a nApnak minután tartalék nélkül histocittatnak CIO k­ivet­kezik az alkotmány részletes előadása.) De főczélja ezen alkotmánynak: „A szabad, független, oszthatóan, felbont­­hatlan , alkotmányos osztrák örökös monarchiának“ egy­séget adni. Ezen charta nagy szerzőinek szándéka volt: közös szabadság vonzó ereje s közös hatalom tekintélye által, ama széles s tarka szerkezetű birodalmat, minden füg­gő királyságai- herczegségei- városai- és tartományaival, egy egésszé összeolvasztani. Mind­ezen vidékeket bár nem egyforma, de hasonló törvények alá vetni,­ olly különbsé­geket, mellyek egyesek s mindenek érdekei rovására, a népfajok torzsalkodását fentartják; az egész magyar ki­rályságot, melly rész törvények által Austria s Europa ál­talános érdekeiből olly sokáig ki volt zárva, azon nemzet kiegészítő részévé tenni, mellynek századok óta kormány­­férfiait s katonáit kölcsönzé, s mind ezen segédeszközöket szilárdul összekapcsolni, — ez az ifjú császár s minisze­­rei szándéka. A terv nagysága megfelel az időpont s a veszély nagyságának. Kivitele az osztrák forra­dalmat a birodalom regeneratiojával koszorúzandja. Csak illy óriási terv menthető meg az álladalm­at illy cri­sis­b­e­n a szétbomlástól. Nem tudjuk, váljon a korona hatalma­s ministeri tett ereje képes leend­e illy vég­telen vállalatot sikerrel bevégezni; de ha az osztrák nép hosszú álmából valóban felébredt, patriotismusa s értel­­mességéhez intézett ezen felhívás nem hiában történt. Austria általa még soha el nem ért nagyság s politikai megsemmisülés közt lebeg; de azon felfogás nagysága, melly ezen alkotmány létesítését ígéri, s azon erő, mel­lyel ez hihetőleg türténendik, biztos reményt nyújtanak a végsiker iránt. Már gyakran volt alkalmunk kimutatni, mi­nt­y nagy tévedés, a nyelv és származás ugyanazonságát vagy az úgynevezett nemzetiséget a politikai egyesülés kriterionává tenni; nem engedhetjük meg, hogy a nyelv— és népfaj különbség szükségképp ártalmas lenne az álla­­dalmi egységre nézve. Az új kor két legnagyobb biro­dalma , a britt és az orosz, végtelen sok különböző nép­faj­i tartományból alakult össze. Ezen rop­­mit álladal­­makkal összehasonlítva, Austria egysége nem csak lehe­tő, hanem könny­ű. Területe összefüggő s compact; ér­dekei természet és história által ugyanazonositva vannak; nem kell egyéb, csak idő, esztelen korlátok elhárítása, s erőteljes, de igazságos s egyenlő fő hatalom gyakorlá­sa; s az egész nemzet elism­erendi az illy összeolvasz­tás üdvösségét . Ezen összeolvasztás, az előhaladás, civilisatív és politikai nagyság törvénye. A középkorban Europa apró községekre volt szétoszolva, mellyek mind­nyájan particuláris fontosság s vészteljes féltékenység elő­ítéleteivel valának eltelve. Ha századunk forradalmai va­lami több akarnak lenni nyomor viszály- vagy szánandó anarchiánál, egy nagyobbszerű álladalmi hatalomnak szé­les­ alapon felépítésére kell vezetniük. De illy nemesebb eredményeket nem lehet elérni felvilágosult uralkodói ha­talom munkás igazgatása nélkül. Az osztrák császárság egysége­s szabadsága nagyszerű eszmék, de a jelen erip­sisben valósításuk lehetősége a császári hatalom fentartá­­sán alapul; — az erőtlen népakaratra hagyatva viszállyá vagy kicsapongássá fajulnának. A kremsieri birodalmi gyű­lés, mellynek megvetésre méltó tétele épen most végző­dött be, világosan mutatja, mit lehet várni olly nép kép­viselőitől, melly mély tudatlanságban lévén a politikai el­vek iránt, egyszerre felszólítatik, hogy saját számára tör­vényeket hozzon. A feladat teljes lehetetlen volt. Ha, a­mint hinni akarjuk, az osztrák népek átalában meg vannak érve az alkotmányos kormányzásra, most jó alkalmuk van azt bebizonyítani. A korona megtevé a magáét, midőn a közrendet helyreállító a közszabadság megsemmisítése nél­kül, s végczélja az egyesült Austriát olly rangra emelni, minővel a westph­aliai béke óta még nem bírt. Anglia ré­széről mi ezen nagy vállalatot szivünkből üdvözöljük, ra­gaszkodván a britt politika azon nagy elvéhez : „miképp Austria függetlensége s nagysága minden szárazföldi ér­dekek közt reánk nézve legfontosabb, s hogy most inkább mint valaha kötelességünk a bécsi udvar részére állani, miután az az absolutismus táborát elhagyván, saját monar­chiánkéihoz hasonló szabadelvű s mérsékleti elveket fo­gadott el.“ A „S p e c t a to r“ az újólag octrogált osztrák alkot­mányról szólván, többek közt következőleg ir : „Mihelyt Wessenberg aláírása lett látható a császári manifestumok alatt, mindjárt új tanácsadók befolyását lehet­ észrevenni, s a jelen kedvező álláspontból összefüggőleg tekintve, azon tanácsadók átalános jelleme átlátható. Az irányadó férfiak életkoruk teljes erejében diszlenek. Schwarzenberg herczeg mintegy 50 éves, s kitüntető magát a csatatéren s a tanácsteremben. Stadion gróf, az irányadó szellem, né­hány évvel van túl a 40-en, tökéletes diplomata, erélyes és értelmes kormányférfi. A volt császár állapotához illő nyugalomba tétetett ; egy fiatal , tevékeny, ér­telmes és népszerű fejedelem hivatott meg Rudolf trónjára. A dynastia tekintélye fegyveres erővel tar­tatott fen , de a szabadelvű Európa politikai tanai elfo­gadtattak . Schwarzenberg hű szövetséget keres a fran­­czia köztársasággal, elfogadja a teljes európai congressus iránti indítványt, az 1815-ki szerződések átnézése végett, s Orosz- és Poroszországot is részvétre hívja fel. Stadion gróf, egyesítvén Cromwell és Jefferson jellemét, szétűzi a kremsieri hosszú parlamentet s szövetségi alkotmányt hir­det ki, melly olly természetű, hogy ha létesittetik, Ausz­tria egyike lesz a világ legszabadabb s egyszersmind leg­­nagyobb birodalmainak. Ez a dolgok jelen helyzete.“ H 1 R F Ü Z É R. * A Horváth ezredes és Gál Eduard kir. biztos alatt kiindult dunamelléki expeditio tegnap visszaérkezett. A népet mindenütt igen késznek találta engedelmességre. Összeütközés sehol sem volt. Csupán Kis-Körösön volt egy kis vadászat az onnan nagy részt már megmenekült betyárbanda hátramaradt részeg czinkosaira. A főczinko­­sok , mivel a cs. kir. csapatnak tömérdek mocsárt kellett kerülgetni m­ig Kis-Kőrösre juthatott, korán meg tudott menekülni.A fölázitó Szeles Károlynak csak úli táskáját kap­ták meg, mellyben Kossuthnak több sajátkeze alirásu ren­deletei voltak. A nép siránkozva adta elő mindenütt az ámító zsarnokságot , mivel vagyonának és gyermekeinek odaa­dására kényszeríttetett. Még maguk az ostoros betyárok is azt képzelték, hogy a király javára rabolnak és pusztítl­nak. Az expeditio néhány ezer mérő gabonát, néhány ezer fu­­varezot és 30 foglyot hozott vissza. A cs. k. katona­ságból egynek sincs semmi bántódása. W. Tegnap a gőzösön ismét számos katonaság, ágyú, gránát, bomba érkezett. Ki figyelemmel kisérte, hogy csak a közelebbi időben mennyi erő érkezett ide, ki e jól ren­dezett s vígkedvű katonákat látta, nem fog kétkedni hogy addig megnyugodni nem fognak, m­ig csak teljes diadal ba­­bérain nem nyughatnak. — A közelebbi napokbani nagy esőzések után a föld igen jól néz ki. A rét már zöldülni kezd s a pálmaág csi­ráit kihajtotta. Szegény hazánk ! elég vér áztatta már an­nak földjét, de a béke pálmaága még sem virult ki. — Budán a nagy sár miatt a föld seketült meg, ná­lunk Pesten a zsemlyék. „Hja az már úgy megy!“ Sü­livel pedig az illy fontos és megc­áfolatlan okok előtt meghaj­­lunk , tehát nem panaszképen, hanem mint aságot elmond­­­juk, hogy bár ha a hús ára b­ebb száll, a vendéglőben az előbbi felhágtatott ár maradt meg, azonban hogy a vendé­geknek alkalom ne adassék gyomrukat megterhelni, a por­trék folytonosan kisebbednek. — A nemzeti színházban „Őrültek háza Dijonban“-t adták. Gyönge előadását láttuk ez avult darabnak, minek egyedül pontos előadás tudott volna érdeket adni. Ma (szombaton) van Hullósi Kornélia jutalomjátéka. „A puri­tánok“ nagy opera első előadása. Mind az ünnepelt jutal­mazandó, mind a nagy hírű darab képesek zsúfolt házat csinálni. A Pozsonyból ide érkezett utasok szavai szerint e vidéken roppant hó esett, minek következtében a bécsi vasut-train kimaradt. Günyötöl innen azonban hó nincs. — Simunich abtáb. főhadi szállása Ácson van. — Vasárnap fog megnyittatni Clair gymnasticai is-

Next