Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)
1837-04-18 / 15. szám
?a©Gaasaás D az egyetemes literatura’ körében. Kiadó szerkesztők: SCHEDEE, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ: RAJKA, Pesten. Április’ 18.. 188.. 15. szám. Tartalom: Magyar Iiteratura. Vegyesek. Vajda Péter’ pesti levelei (Vörösmarty), 119. 1. Románok és novellák. Szirmay Ilona Gaaltól (Tornay), 123. 1. Magyar dolgok külföldi munkákban, 125. 1. A’magyar időszaki sajtó’szemléje februáriusban, 125. 1. Kisfaludy-Társaság, 126. 1. Egyveleg, 126. 1. MAGYAR LITERATURA. Vegyesek. 3) Pesti levelek. Irta Vajda Péter. Második füzet, őszinte leszedek. Kassán, nyomtatta Werfer Kár, 1837. n. 121. 1797. A’ szerző, ki szorgalmáról és sokoldalúságáról ismeretes, őszinte beszédeknek nevezé ezen különbféle tárgyú értekezéseket ’s részint elmefuttatásokat, egy különös nemével az ajánlásnak, melly következőleg hangzik: Az okosan őszintéknek — igen, A' nem okosan őszintéknek — kevéssé. Az okosan nem őszintéknek — valamennyire, A’ nem okosan őszintéknek — épen nem. Semmi kifogásunk az őszinte beszédek ’s ezen ajánlási sorozat ellen, önbizelgőleg úgy hívén, hogy nekünk is írattak; óhajtanék azonban, hogy az őszinteség ne olly burkoltan, olly hímes köntösben jelennék meg, mint némelly része az őszinte beszédeknek, mellyeket nem annyira érteni, mint találgatni lehet. A’ mit itt annyival inkább megrovandónak tartunk ; mert literaturánkban egy idő óta halapozni kezd a’ rejteményesség, burkolatos beszéd, mihez, ha szerencsétlenségre, még új szavak, ferde mondatok járulnak, tökéletesen kész az, mivel az olvasókat megölhetni: az érthetetlenség. Azonban ezen természetien homály, félkomoly beszédek, szójáték ’s szóelcsavarás iratainkban inkább fonák helyzetünk’ szüleménye, mint hogy az egészen az írónak tulajdonittathassék; de épen azért mert környűlményeink magok csábítanak e’ hibára, legalább ott kell őrizkednünk tőle, hol arra szükség nem kényszerít, ’s hol gondolatinkat tartózkodás nélkül kimondhatjuk. De lássuk egyenként a’ szakaszokat: „Őszinteség.“ Ezen szakasznak kivált eleje igen jeles: tanú a’ szerző mély gondolkodása, világos nézetei felől. A’ szerző megczáfolja azon természetről vett állítást, mint ha az is (a’ természet) álorczát öltene magára , holott ezen álorcza „csak szemeink’ tulajdona.“ ,,A’kinek szemei gyengék, így szól ő, pillantásai a’ fölkérgen megakadok, egészen másnak látja a’ tárgyakat, mint az, ki mélyebbre tud gyakorlott szemeivel hatni. Hajdan Zeusz dörgött a’ fellegekben, rész lelkek őrzék a’ föld gyomrabeli kincseket, Ceres bujtatá elő a’ gabonacsirát; ma villanyvá (villanynyá) jön a’ villám, a’ bányászokat gyúlékony ’s szén- 15