Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)

1837-04-18 / 15. szám

­?a©Gaasaás­ D az egyetemes literatura’ körében. Kiadó szerkesztők: SCHEDEE­, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ: RAJKA, Pesten. Április’ 18.. 188.. 15. szám. Tartalom: Magyar Iiteratura. Vegyesek. Vajda Péter’ pesti levelei (Vörösmarty), 119. 1. Románok és novellák. Szirmay Ilona Gaaltól (Tornay), 123. 1. Magyar dolgok külföldi munkákban, 125. 1. A’ma­gyar időszaki sajtó’szemléje februáriusban, 125. 1. Kisfaludy-Társaság, 126. 1. Egyveleg, 126. 1. MAGYAR LITERATUR­A. Vegyesek. 3) Pesti levelek. Irta Vajda Péter. Második füzet, őszinte leszedek. Kassán, nyomtatta Werfer Kár, 1837. n. 121. 179­7. A’ szerző, ki szorgalmáról és sokoldalúsá­gáról ismeretes, őszinte beszédeknek nevezé ezen különbféle tárgyú értekezéseket ’s ré­szint elmefuttatásokat, egy különös nemével az ajánlásnak, melly következőleg hangzik: Az okosan őszintéknek — igen, A' nem okosan őszintéknek — kevéssé. Az okosan nem őszintéknek — valamennyire, A’ nem okosan őszintéknek — épen nem. Semmi kifogásunk az őszinte beszédek ’s ezen ajánlási sorozat ellen, önb­izelgőleg úgy hí­vén, hogy nekünk is írattak; óhajtanék azon­ban, hogy az őszinteség ne olly burkoltan, olly hímes köntösben jelennék meg, mint né­­melly része az őszinte beszédeknek, mellye­­ket nem annyira érteni, mint találgatni lehet. A’ mit itt annyival inkább megrovandónak tar­tunk ; mert literaturánkban egy idő óta h­ala­­pozni kezd a’ rejteményesség, burkolatos be­széd, mihez, ha szerencsétlenségre, még új szavak, ferde mondatok járulnak, tökéletesen kész az, mivel az olvasókat megölhetni: az érth­etetlenség. Azonban ezen természetien ho­mály, félkomoly beszédek, szójáték ’s szó­­elcsavarás iratainkban inkább fonák hely­zetünk’ szüleménye, mint hogy az egészen az írónak tulaj­doni­ttath­assék; de épen azért mert környű­lm­ényeink magok csábítanak e’ hibára, legalább ott kell őrizkednünk tőle, hol arra szükség nem kényszerít, ’s hol gondolatinkat tartózkodás nélkül kimondhatjuk. De lássuk egyenként a’ szakaszokat: „Őszinteség.“ Ezen szakasznak kivált eleje igen jeles: tanú a’ szerző mély gondolkodása, világos nézetei felől. A’ szerző megczáfolja azon természetről vett állítást, mint ha az is (a’ természet) álorczát öltene magára , holott ezen álorcza „csak szemeink’ tulajdona.“ ,,A’kinek szemei gyengék, így szól ő, pillan­tásai a’ fölkérgen megakadok, egészen más­nak látja a’ tárgyakat, mint az, ki mélyebbre tud gyakorlott szemeivel hatni. Hajdan Zeu­sz dörgött a’ fellegekben, rész lelkek őrzék a’ föld gyomrabeli kincseket, Ceres bujtatá elő a’ gabonacsirát; ma villanyvá (villanynyá) jön a’ villám, a’ bányászokat gyúlékony ’s szén- 15

Next