Figyelmező, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)

1838-10-09 / 41. szám

707 70 é­ vek körűl ? Ő, ki maga is írt már név nélkül, most bosszankodik, hogy más is teszi ezt*), ’s neki nincs országosabb gondja mint tudni — talán MIT írtak ? oh nem, ez nem fő, hanem — KI irta ezt vagy azt. Természetesen, mert, mikor ő nem tudja azt a’ KI-t, azt sem tudja hogy MIT mondjon, ’s ez nagy baj. Úgy van ! Cs. maga is leg­közelebb a’ Szemle’ első számait név nélkül irta: hihetőleg még szégyelte magát akkor, — ő lega­lább annak kész tulajdonítni, ha ki nem nevezi meg magát **), csakhogy nem a’ Társalkodó az a’ lap, mellybe írni szégyen.— Most pedig oda sze­retne hatni, hogy kiki írja ki becsületes nevét, hogy ő aztán annál több biztossággal oszthassa hagyma- vagy borostyán koszorúit. Kérdi tehát Új­városi Aurélt, miért rejtezik álnév alá***)? meg­jegyzi Lugossynál: ,,nem tudjuk, kicsoda“!****), a’ Figyelmező’ 28-dik száma pedig igen nevet­séges humorban találván őt, olvasóit kérdezi, vájjon nem nevetnek-e, midőn illy „neveket“ találnak aláírásul: 60, 104? *****). Az olvasók, kik e’ szokást másunnan is ösmerik, nehezen nevettek rajta ; de annál gyakrabban nevet­nek, úgy hiszszük, a’Szemle’ olvasása közben, ’s nem egy száraz számon, hanem olly vízzé lett találgatásokon, miilyenek a’ Csatóéi gyakran, péld. mikor egy Vas. Újságbeli recensiót, melly alatt V. A. állott, Vállas Antalnak tulajdonít , mi­re ez, protestatiót, az igazi rec., reclamatiót bocsá­tott ki , a’ csepp ítélettel biró olvasó pedig felkin­álta: íme a’nagy ítélő! milly éles felfogója a’ bel­ső jegyeknek ! Hasonló mulatságot csinált ő pesti olvasóinak april. 23-d. is, ezt írván: A Társal­kodóban ,,egy két szót“ találnak a’ magyar „drámai literaturáról“, olly józanul, olly ékes­­szólással , ’s olly szép tanultsággal elmondva, mint ha a’ czikkely egy igen ismeretes fiatal gróf és lit­er­at or­tok­éiból került volna ******­­. Ta­lálva­ édes Cs. úr, a’ czikkelyt Kossuth Lajos ir­ta. Mulattasson bennünket gyakrabban éles ítélete’ ’s furfangos találékonysága’ illy remekeivel! Úgy is abban a’ nemében a’ criticának legszerencsé­sebb ön, mellyet az avatatlanok baklövésnek nevez­nek. Avvagy nem capitalis mulatság-e­llyeket olvasni, péld.: „Pillantások időnk’ három fő lite­­raturájára. Ezen .. czikkely, mint hiszszük. .­. Balogh Pál’ tolléiból származik, ki egyike a’ legroppantabb olvasottságú ’s legönállóbb ítéletei íróinknak ******* J. Be bizonytalan Cs. üdvözülése, ha hite illy gyarló lábon áll! Hisz’ama’ czikkelyt Vajda Péter fordította az Alig. Zeitungból! de mennyivel gyarlóbb még Cs.’ ítélete D. Baloghról, ha a’ róla mondott encomiumok talán épen az Alig. Zeitung’ czikkelyén találnának alapulni! Csak­hogy az univ. criticusnak ’s Tudománytár’ volt szerkesztőjének legalább illendő volna a’ Tudo­mánytárt magából ösmerni, nem csak a’ Figyel­­mezőből. — Más helyit, az árvízi tárgy körűl, felsohajt Cs.: „Vajda Györy élt .. a’ most teen- * 3 döknek .. mátadoményi vizsgálatára fordíthat­ná hazafién figyelmét !* J. Jó isten, hiszen Győ­­ry ép’ ezen most teendőkről írt már 1832-ben, egy egész könyvet­ csakhogy aztán olvassunk is , kedves Cs. úr, ne pedig csak hírlapokat, ’s azon túl semmit se. Akkor bizonyosan nem beszélt volna Mur­hard’ Staatslexiconáról sem, melly soha nem is létezett, ’s nem lett volna szüksége illy nevetsé­ges módon védeni magát: „Igen illett Brassai úrnak, ki nekem annyi fontos kérdésre tartozik felelettel, azon akadni fel, hogy én egyszer „Marhard’ Staatslexikonát“ irtam­ e’ helyett: „Marhard’ czikkelye Rotteck’ Staatslexiconjá­ban“. Ezt a’ derék úr teendő char­acteristi­­céjához FELJEGYZEM MAGAMNAK**J. Illett, nem illett, csak a’ figyelmes olvasó ne je­gyezze fel magának Csató’ characteristicájához ezt az általa lőtt bakot, mellyet a’ fürge kis lövész természetesen szeretne világ’ végéig a’ sűrűbe elte­metve látni. Avvagy nem nevettetek-e, mikor a’ H. és Külf. Tudósítások’ szerkesztőségéről azt mond­ja, hogy „szoknya mögé rejtezik“ ***), azaz Kulcsár Istvánné mögé (melly urbánus és nem bunkós mo­dor!), pedig nézze meg a’ máj. 30-ki H. ’s Külf. Tud.’ számát akárki, ’s ott áll Kulcsár Anna után szép fekete betűkkel. Szerkeszti Apostol J. — ’S tehet-e arról Apostol úr, ha Cs. szemei elébb szok­nyába akadván, káprázni kezdtek, ’s ő azontúl nem látott semmit ? Lám, szoknya és kupa! Melly nemes tárgyai Cs.’ figyelmének. — De ha Cs. egyfelül mulatságos iró, bizonyossá tehetjük olva­sóinkat , hogy más felül tudós is — tudós ,ki’ szoxor, ki azt is tudja, mit senki más: „Feltévém­ hogy a’ három évvel ezelőtt felterjesztett aca­­demiai statuta reformat­a .. . felsége’ kegyes jóváhagyását megnyerendik ****J. Mennyiben mi a’ dologról értesítve vagyunk, bizonyossá tehetjük az olvasót, hogy noha Cs. academiai írnok volt, állítása hitelt nem érdemel; legalább elnök, igaz­gatóság és titoknak illy jóváhagyás végett felter­jesztett reformata statutákról nem tudnak semmit. — ’S itt, ad vocem, academia, felhozhatnánk még Csatónak ezen intézeten en passant ejtett némi bolhacsipéseit — de minthogy ezek nem egyebek mint bolhacsipések, ’s az olvasó e’ hosszas czik­­kelyü­nkből már most ismeri a’ hőst, berekeszt­­jük sorainkat, azon bélyegző vonás’ feljegyzésé­vel, mi szerint ő — ki mint az 1835-ki Tudo­mánytár’ szerkesztője elkéséseivel olly károsan hatott e’ folyóiratra, nem pirúl a’ H.’ 19. számá­ban azt írni: „az utolsó két szerkesztő’ fellé­pésekor a’ titoknoki jelentés még a’ napokat is kitűzte, mellyeken a’ kötetek évnegyedenként „múlhatatlanul“ meg fognak jelenni, mit akkor minden okos ember nevetett.“ Az okos emberek nem nevettek, a’ szerkesztők pedig megfelelnek kötelességöknek. Ko Csató úr, megkezdte védelmét is, így hát még találkozunk, isten vele, a’ viszonlátásig! !' szerkesztők. * 47 *) 33. sz. **) H. 33. sz. 4. I. ***) Hírn. 31. sz. 3. 1. ****) 51. 4. I. «*«**) 59. 32. 3. 1. *»****) 33. sz. 4. 1. *******) Hírn. 19. sz. 3. I. *) H. 29.sz. 4. I. **) H. 53. sz. ***) Lásd Hírn. 47. sz. 3. I. ****) H. 39. sz. 4. I. Styomatik Budán a’ magyar kir. egyetem* betűivel.

Next