Figyelmező, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1838-10-09 / 41. szám
707 70 é vek körűl ? Ő, ki maga is írt már név nélkül, most bosszankodik, hogy más is teszi ezt*), ’s neki nincs országosabb gondja mint tudni — talán MIT írtak ? oh nem, ez nem fő, hanem — KI irta ezt vagy azt. Természetesen, mert, mikor ő nem tudja azt a’ KI-t, azt sem tudja hogy MIT mondjon, ’s ez nagy baj. Úgy van ! Cs. maga is legközelebb a’ Szemle’ első számait név nélkül irta: hihetőleg még szégyelte magát akkor, — ő legalább annak kész tulajdonítni, ha ki nem nevezi meg magát **), csakhogy nem a’ Társalkodó az a’ lap, mellybe írni szégyen.— Most pedig oda szeretne hatni, hogy kiki írja ki becsületes nevét, hogy ő aztán annál több biztossággal oszthassa hagyma- vagy borostyán koszorúit. Kérdi tehát Újvárosi Aurélt, miért rejtezik álnév alá***)? megjegyzi Lugossynál: ,,nem tudjuk, kicsoda“!****), a’ Figyelmező’ 28-dik száma pedig igen nevetséges humorban találván őt, olvasóit kérdezi, vájjon nem nevetnek-e, midőn illy „neveket“ találnak aláírásul: 60, 104? *****). Az olvasók, kik e’ szokást másunnan is ösmerik, nehezen nevettek rajta ; de annál gyakrabban nevetnek, úgy hiszszük, a’Szemle’ olvasása közben, ’s nem egy száraz számon, hanem olly vízzé lett találgatásokon, miilyenek a’ Csatóéi gyakran, péld. mikor egy Vas. Újságbeli recensiót, melly alatt V. A. állott, Vállas Antalnak tulajdonít , mire ez, protestatiót, az igazi rec., reclamatiót bocsátott ki , a’ csepp ítélettel biró olvasó pedig felkinálta: íme a’nagy ítélő! milly éles felfogója a’ belső jegyeknek ! Hasonló mulatságot csinált ő pesti olvasóinak april. 23-d. is, ezt írván: A Társalkodóban ,,egy két szót“ találnak a’ magyar „drámai literaturáról“, olly józanul, olly ékesszólással , ’s olly szép tanultsággal elmondva, mint ha a’ czikkely egy igen ismeretes fiatal gróf és literat ortokéiból került volna ******. Találva édes Cs. úr, a’ czikkelyt Kossuth Lajos irta. Mulattasson bennünket gyakrabban éles ítélete’ ’s furfangos találékonysága’ illy remekeivel! Úgy is abban a’ nemében a’ criticának legszerencsésebb ön, mellyet az avatatlanok baklövésnek neveznek. Avvagy nem capitalis mulatság-ellyeket olvasni, péld.: „Pillantások időnk’ három fő literaturájára. Ezen .. czikkely, mint hiszszük. .. Balogh Pál’ tolléiból származik, ki egyike a’ legroppantabb olvasottságú ’s legönállóbb ítéletei íróinknak ******* J. Be bizonytalan Cs. üdvözülése, ha hite illy gyarló lábon áll! Hisz’ama’ czikkelyt Vajda Péter fordította az Alig. Zeitungból! de mennyivel gyarlóbb még Cs.’ ítélete D. Baloghról, ha a’ róla mondott encomiumok talán épen az Alig. Zeitung’ czikkelyén találnának alapulni! Csakhogy az univ. criticusnak ’s Tudománytár’ volt szerkesztőjének legalább illendő volna a’ Tudománytárt magából ösmerni, nem csak a’ Figyelmezőből. — Más helyit, az árvízi tárgy körűl, felsohajt Cs.: „Vajda Györy élt .. a’ most teen- * 3 döknek .. mátadoményi vizsgálatára fordíthatná hazafién figyelmét !* J. Jó isten, hiszen Győry ép’ ezen most teendőkről írt már 1832-ben, egy egész könyvet csakhogy aztán olvassunk is , kedves Cs. úr, ne pedig csak hírlapokat, ’s azon túl semmit se. Akkor bizonyosan nem beszélt volna Murhard’ Staatslexiconáról sem, melly soha nem is létezett, ’s nem lett volna szüksége illy nevetséges módon védeni magát: „Igen illett Brassai úrnak, ki nekem annyi fontos kérdésre tartozik felelettel, azon akadni fel, hogy én egyszer „Marhard’ Staatslexikonát“ irtam e’ helyett: „Marhard’ czikkelye Rotteck’ Staatslexiconjában“. Ezt a’ derék úr teendő characteristicéjához FELJEGYZEM MAGAMNAK**J. Illett, nem illett, csak a’ figyelmes olvasó ne jegyezze fel magának Csató’ characteristicájához ezt az általa lőtt bakot, mellyet a’ fürge kis lövész természetesen szeretne világ’ végéig a’ sűrűbe eltemetve látni. Avvagy nem nevettetek-e, mikor a’ H. és Külf. Tudósítások’ szerkesztőségéről azt mondja, hogy „szoknya mögé rejtezik“ ***), azaz Kulcsár Istvánné mögé (melly urbánus és nem bunkós modor!), pedig nézze meg a’ máj. 30-ki H. ’s Külf. Tud.’ számát akárki, ’s ott áll Kulcsár Anna után szép fekete betűkkel. Szerkeszti Apostol J. — ’S tehet-e arról Apostol úr, ha Cs. szemei elébb szoknyába akadván, káprázni kezdtek, ’s ő azontúl nem látott semmit ? Lám, szoknya és kupa! Melly nemes tárgyai Cs.’ figyelmének. — De ha Cs. egyfelül mulatságos iró, bizonyossá tehetjük olvasóinkat , hogy más felül tudós is — tudós ,ki’ szoxor, ki azt is tudja, mit senki más: „Feltévém hogy a’ három évvel ezelőtt felterjesztett academiai statuta reformata .. . felsége’ kegyes jóváhagyását megnyerendik ****J. Mennyiben mi a’ dologról értesítve vagyunk, bizonyossá tehetjük az olvasót, hogy noha Cs. academiai írnok volt, állítása hitelt nem érdemel; legalább elnök, igazgatóság és titoknak illy jóváhagyás végett felterjesztett reformata statutákról nem tudnak semmit. — ’S itt, ad vocem, academia, felhozhatnánk még Csatónak ezen intézeten en passant ejtett némi bolhacsipéseit — de minthogy ezek nem egyebek mint bolhacsipések, ’s az olvasó e’ hosszas czikkelyünkből már most ismeri a’ hőst, berekesztjük sorainkat, azon bélyegző vonás’ feljegyzésével, mi szerint ő — ki mint az 1835-ki Tudománytár’ szerkesztője elkéséseivel olly károsan hatott e’ folyóiratra, nem pirúl a’ H.’ 19. számában azt írni: „az utolsó két szerkesztő’ fellépésekor a’ titoknoki jelentés még a’ napokat is kitűzte, mellyeken a’ kötetek évnegyedenként „múlhatatlanul“ meg fognak jelenni, mit akkor minden okos ember nevetett.“ Az okos emberek nem nevettek, a’ szerkesztők pedig megfelelnek kötelességöknek. Ko Csató úr, megkezdte védelmét is, így hát még találkozunk, isten vele, a’ viszonlátásig! !' szerkesztők. * 47 *) 33. sz. **) H. 33. sz. 4. I. ***) Hírn. 31. sz. 3. 1. ****) 51. 4. I. «*«**) 59. 32. 3. 1. *»****) 33. sz. 4. 1. *******) Hírn. 19. sz. 3. I. *) H. 29.sz. 4. I. **) H. 53. sz. ***) Lásd Hírn. 47. sz. 3. I. ****) H. 39. sz. 4. I. Styomatik Budán a’ magyar kir. egyetem* betűivel.