Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1839-01-15 / 3. szám
37 38 tik ahhoz, hogy mindezek méltóképen kitüntetve ’s összeállítva egy összehangzó, természetes egészet képezzenek. De ez alig lehetséges. Érzések, indulatok olly sűrűen, olly rögtön váltják egymást, hogy az átmenetet vagy ugrás által eshetik meg, vagy a’ legfőbb érdekek a’ fölösleg miatt elvesztik hatásokat. Egy mód vala csak ezen szakadatlanul ingerült állapotot némi hihetőséggel fenntartani, tudnillik, olly embereket állítani elő, kik hátsághoz szokott kedélyeikkel minden apró csapásra meg nem indulnak, vagy azokat legalább látszatos nyugalommal képesek tűrni, és csak a’ legnagyobb viszálytól Lírainak kitörésre, így súlyegyenlető az edzett lélekerő a’ rárohanó balságokkal. De a’jelen műben ezt nem találjuk. Itt olly csiklandósak a’ darab’ hősei, hogy minden balesetnél dühös kitörésre tarthatunk számot. *S ez az, mi a’ figyelmet kifárasztja, a’ hatást szerfeletti hatni akarás által semmivé teszi. Általában Szigligeti’ műveiben hibás vagy hiányos a’ lelki állapotok’ festése, mi egyébiránt a’ legnehezebb és egyszersmind legfőbb. Az illy dolgokra szót csak figyelmeztetni, de tanítani nem lehet: ezeket kiki csak elméje’ ’s kebele’ forrásából merítheti. Midőn Dienes elhiteti, hogy Eszter meghalt , Dávid így búsong: ,,Meghalt, pedig olly áldva jó volt, és nem lelt kegyelmet, úgy kívánt élni, mégis meghalt. Szerettük egymást, boldogulni vágytunk, mind, mind hiába, már kiszenvedett. Ezer virággal díszült a’ tavasz, csak a’ legszebb virág hervadt el.“ Melly visszás, keresett ’s több mint prózai beszédek ezek, ’s mennyire képtelenek egy lángolva szerető férjnek bánatait kifejezni, könnyen látható. Az illy beszéd legfölebb is egy költői szakasznak száraz kivonata lehet; de semmi sem olly kevéssé, mint költői előadás, mitől illy helyzetekben a’ drámaírót, ha szinte kötetlenül ír is, fölmenteni teljességgel nem lehet. A’ characterek közti kétség kívül legjobb Dávidé. Az egész világtól elhagyott, számkivetett ifjúnak érzelmeiben van valami tiszta,nemes, mi részvétre bír ; de hibának tartom, hogy szeretőjének atyja ellen, ki iránta igen engedékeny, sőt szíves kezd lenni, olly határtalan, olly engesztelhetlen boszúval lép fel. Érdeme a’ tiszta emberiség’ magos érzelmeiben állana, minden társasági divatos bűnök’ ízétől menten, ’s ő a’ vad kornak épen legvadabb hibáját, a’kivakítást választja boszúja’neméül. De mind ez talán menthető, talán módosítható, vagy erősebb motívumok által javítható , hanem gyökeresebb hibái vannak, sőt csaknem egészen hibás Dienes’ charactere: ez egy silány, aljas gazember, megrögzött gonosz, minden rendkivüliség, nagyszerűség — sőt jobb érzelmeinek hihetősége nélkül; ’s magaviseletén valami bántó betyáriság van. Újabb, rögtön kelt criticusaink beszélgettek itt ott e’ tárgyról; de olly minden jelensége nélkül a’ hozzáértésnek, hogy igen kellene fájlalnom, ha állításaim balga tanításaikkal össze tévesztetnének , még inkább, ha ezek hitelre kapnának. Ők, úgy látszik, csupa jó emberekből szeretnék a’ tragoediát kiállítani, ’s feledik hogy az illyek’ szenvedésein édesevni cannibali mulatság lehet. Ellenben csupa gonoszok’ bűnhödését örömest látni csaknem annyi mint akasztások’, véritéletek’ végrehajtása’ látványaiban találni éldeletet. A’ való ’s helyes itt is középen áll. Ha hősünk jó, legyenek hibái, gyenge oldalai, szóval az erénynek legyen valami sérthető része, mellyhez a balság férkezhetik; vagy legyen az erény szenvedéseiben olly nagy, hogy inkább dicsőülni, mint csüggedni láttassák, hogy sors vagy erőszak, rendíthetlenségén mintegy megszégyenüljenek. Ha a’hős gonosz , legyen legalább valami fényes tulajdona, mellynek ember előtt kétségtelen becse van, vezettessék valamelly hatalmas, magában véve nem kárhozatos indulattól, szenvedélytől vagy bal véleménytől. Ezeknek heve és nagysága ki fogja őt valamennyire venni a’ köz gonoszok’ sorából, ’s érdemíteni a’ legmagasabb figyelemre, ha sajnálatra nem is — a’ nélkül hogy szeretetre méltóvá tenné. Dienesen semmi nagy, semmi nemes, semmi emberi nincs; panaszai rész napjaiban épen olly igazságtalanok, mint tettei helytelenek voltak. — Sajó egy, urához méltó gaz, mennyire lehet, annál még alábbvaló: minden szikrája nélkül az emberiségnek ; elmélkedése, okoskodásai anyagiak ’s durvák, de ő csak mellékszemély, ’s lehet akármillyen, csupán színezet végett kívánnám őt derültebb alakkal felváltatni. Eszter nem annyira hibás, mint nem eléggé tartalmas, azonban igénytelensége által nem rész alak. A többiekről nincs mit szólani. Ez ítélet talán igen szigorúnak látszik.