Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1839-08-13 / 32. szám
szegényedni a’ fa’ dolgában. Szinte például, egy másik tett dolog az, hogy Arad vármegyében egy öt tüzelő hasábfa összerakva közel a’ Körös folyókhoz egy forinton ezüstben közép áron kél. Itt a’ termesztő az olcsóság végett szegényedik el, azért sem Aradon sem Pesten nem vehet a’ kereskedőtől, ’s nem adhat munkát a’ mesterembernek“. Nézzük közelebbről, mi alapon nyugszik ezen okoskodás! B. egy mérföldre ecry mázsa tehertől a’ csatornabért a krra pengőben határozza. A’ csatorna* hossza Csongrádtól Pestig 22 mérföld, Arad vmegyéböl, hol a’ fa hajóra szállíttatnék, Csongrádig le ugyan annyit számítván esik egy mázsára pusztán csatornabér 22 kr ép. Egy öl tüzelő hasábra nyom 22—36 mázsát, tehát közép súlyát 26 mázsára tevén, lesz a’ csatornabér 572 kr, vagyis 9 ft 32 kr. pengőben , hozzá járulván egy öl fa’ ára Aradban, 1 ft, kerül tehát a’ csatornabérrel együtt, egy öl fa Pesten 10 ft 32 krba ép. Pesten egy öl fa’ közép ára nem 10, hanem csak 8 ft; mert az 1830. ’s 1838. évek kivételek, ’s az akkori fadrágaság ott a’ szertelen tél’, itt az árvízi catastrophának csak ideig óráig tartó következése; ’s így ha valaki azt a’mesterséget feltalálta, miként lehet egy öl fát, ingyen a’ Körös’ partjáról a’ hajóba rakni, azt ingyen Csongrádnál a’ Tiszáig szállítani, ’s onnan ingyen a’ csatornán, folyásának ellenére, Pestig hozatni, végtére azt ingyen a’pesti fatérre kirakatni, akkor egy egy ölnél csakugyan nem veszít többet mint 2 ft 30 kit. conv. pénzben. A’ tisztelt olvasó látja ezekből, hogy az országos nagy csatorna’ érdeke csakugyan országos ! Vásárhelyi Pál: Nyelvtudomány. ÉJ Értekezés és kitérések. Irta Kerekes Ferencz. Találtatik özv. Csáthy Györgyné örököseinél. Debreczenben , nyomt. Tóth Lajos, 1836. Sz. 597. I. Ára fűzve 1 st 30 kr ep. E’ határozatlan fő czímet két külön czím világosítja fel. Egy a’ III. lapon: Értekezés a' kettős betsíjü hangokról, és azoknak jegyeiről a' magyar nyelvben, sok nevezetes szószármaztatást, észrevételekkel egybeszöve; ’s egy a’ 259. 1. Kiterések a' kettős betlíjó hangokról való értekezéshez , az ott érintett szószármaztat á- 81 észrevételeknek bővebb kifejtésére. ’S e’ szerint a’ könyv is két fő részből áll: Értekezés élőbeszéddel, és kitérések berekesztéssel. Az élőbeszédben szerzőnk’ helyesírási és szószármaztatási gondolatainak, a’ mellyek munkáját nemzék, már ifjabb esztendeiben eredtét, és azoknak tanítói pályáján naponkénti érését rajzolja; azon oknál fogva, mivel az egész m. t. társaság’ kivonata volt kettős jegyű betűink helyett egyes jegyeket fölvenni, tökélet is magát illyések’ javaslására, megvallván, hogy munkájában, kivált kitéréseiben rendszert nem követett, mert ez nagy munkába kerülne; ő pedig arra nem érkezik; és azt, hogy egy molodai gondolati vele együtt sírba szánjanak, nem akarta. Okát adja, miért nem követte munkájában tulajdon ajánlását a’ helyesírási szabályokra nézve. Előadásáról helyesen jegyzi meg, hogy benne ékes, mulattató, és gyönyörködtető nem sok vagyonidő ígéri, hogy világos, és grammaticai hibáktól ment leszen, kivévén, hol grammatici certant, et adhunc sub indicelis est; a’ hol magát még elhatározni nem tudta, mind a’ kettővel él, félvén, hogy a’ jobbikat találná megvetni; azonban ezt csak addig teszi, míg majd egyszer magyar szavainknak illy kétséges hajmásairól is kifejtendő gondolatait közrebocsáthatja. Végre megköszöni Debreczen’ elöljáróinak a’pártfogást, és a’ nagy közönségnek méltán ajánlja könyve’ megvételét, mert a’ beveendő ár egy gazdasági, és kézművészeti füvészkert’ fölállítására van szánva. Az értekezés hat külön szakaszból áll. Az elsőben szerző, minden nyelvtanítóinktól eltérve, nyelvünkön rezgő, pattanó, fúvó , és elegyült mássalhangzókat különböztet. A’ másodikban az r betű rezgő mássalhangzónak kereszteltetik,mellynek sógora lenne l. A’ harmadik pattanó mássalhangzóknak jelöli a’ következőket: b , d, g, k , l, m, n, p, t, sőt egyedűl ezeket ismeri első eredeti hangoknak , mellyek közöl is még l, m, n, páratlan; k, g, t, d, b, p; páros, lágy és kemény, egész és fél pattanók. Itt azután következik három fő szabály, mellyek szerint a’ kemény páros pattanók, lágy páratlan pattanókká ott is által változnak, hol senki sem gondolná, de sz úgy akarja. A’ negyedik szakasz fúvó mássalhangzóknak jegyzi ezeket: h,j, v, s, zs, sz, z, mellyek közöl h, és j is még páratlanok; v, s, sz, z, s, zs kemény, és lágy párasok, ’s ezek gyakran sz’. fenn említett módja szerint egybe olvadnak, a’ ahang’ leírására nézve pedig sem