Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1839-02-05 / 6. szám
AZ EGYETEMES LITERATURA* KÖRÉBEN. Kiadó szerkesztők SC MIEDEL., VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ RAJZA. -------------HARMADIK EVT— Pesten. Februárius* 5. 1830. 6. szánt Tartalom. Hazai literatura. Drámák. Horváth Cyrill’ színművei, első kötet. — Kalendáriomok. Erdélyi Házi-Segéd, és m. t. társasági Astron, Napkönyv. — Állítások, vélemények és felvilágosítások. A’ philosophia, Szeremlei és Hegel (Targa János). Nincs igazság! (Hunfalvi). — Tudós társaságok. — Literatúrai mozgalmak. — Hivatalos levelezés. HAZAI LITERATURA. Urániák. (Folytatás). 3) Horváth Cyrill színmüve ». Első kötet: Kúthen Kán Király. Szomorújáték öt felvonásban. Szegeden Grünti János tulajdona. 1838. H.adrétben 158 l. finom velinen , csinosan fűzve. Araft. 20 sz.ep. Horváth Cyrill, mint drámairó, e’jelen müvén kívül, Tyrusával lépett fel, mellyet a’m. t. társaság 1833ban másod jutalomra méltatott. Azt ’s a’jelen művet hasonló erények ’s hasonló hiányok bélyegzik, mik szerint a’ szerző, drámai fogalmai ’s ízlésére nézve, az ófranczia iskolához látszik szítani. — A’ szimna’ tartalma, felvonásról felvonásra következő. Első felvonásban a’ megelégedetlen magyarok zúgnak a’ kunok ellen ; a’ király ’s hívei csillapítják őket; híre jön, hogy a’ tatárok berontottak az országba, ’s Fridrik ausztriai herczeg is megérkezett. — Második felvonásban Badur i gazsága festetik (főleg azon monológban, melly a’ maga nemében kétségkívül egyetlenegy); Kuthen jó tanácsokat ad szilaj Vajk fiának; Badur ellenben roszra csábítja azt; Vajk elbúcsúzik Karolda hitvesétől; Fuchstól, Fridrik’ zsoldosától megtudjuk, hogy Vajkot ennek megbízásából meg akarja ölni. — Harmadik felvonásban Vialka alkuszik Fridrikkel; a’ második jelenési monológban Fridrik’ dicsvágyó lelkülete festetik; a’ kánok ellen folytonos forrongás, zúgás, gyanakodás. Kuthen menti őket. Karolda, Vajk’ neje, búsul és aggódik, ’s Margit dajkájának páratlanul unalmas fecsegéseit hallgatja; Lipolttal, ki belé szerelmes, összejő ’s egy keveset beszélget; azután misére megy. Lipolt’ nemes lelkülete ezen monológban rajzoltatik, mellyet, mint a’ homályosságnak nem utolsó példáját, kiírunk : Kétség, te gondörvényt látó lidércz! Hova tántorítod még mély lángomat? Oh , óh! — ha törvényt mondatok reá: Karolda’ szívét döftem át vele; Ha nem: hazámra tódul kárhozat, És én, ki tudtam a’ vész’ kútfejét, Oka én lehetnek. Nem Vajk — meg ha csak Magam én keserveznék , nem sok család : Úgy — óh Karolda ! a’ te érzeted Tömjénre méltó. — Hátha mint vezér Csatasíkon ott mosná le vétkeit; És téged angyal, futván czinkosit Buja életének , boldogítana ; ’S ha rózsa nyílnék ismét arczodon, És bús sóhajtás nem fogyasztana: Óh úgy levínám vádom’ tőreit, És ott, az aggás’ ösvényein belül, Ott hol keserves éj, bamarta nap, ’S örökös zavartságtól kínoztatol, 6