Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1839-02-05 / 6. szám

AZ EGYETEMES LITERATUR­A* KÖRÉBEN. Kiadó szerkesztők SC MIE­DEL., VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ RAJZA. -------------HARMADIK EVT— Pesten. Februárius* 5. 1830. 6. szánt Tartalom. Hazai literatura. Drámák. Horváth Cyrill’ színművei, első kötet. — Kalendáriomok. Er­délyi Házi-Segéd, és m. t. társasági Astron, Napkönyv. — Állítások, vélemények és felvilágosítások. A’ philosophia, Szeremlei és Hegel (T­arga János). Nincs igazság! (Hunfalvi). — Tudós társasá­­gok. — Literatúrai mozgalmak. — Hivatalos levelezés. HAZAI LITERATURA. Urániák. (Folytatás). 3) Horváth Cy­r­ill színmüve »­. Első kötet: Kút­he­n Kán Király. Szomorúját­ék öt felvo­násban. Szegeden Grünti János­ tulajdona. 1838. H.adrétben 158 l. finom velinen , csinosan fűzve. Ara­­­ft. 20 sz.ep. Horváth Cyrill, mint drámairó, e’jelen müvén kívül, Tyrusával lépett fel, mellyet a’m. t. társaság­ 1833ban másod jutalomra mél­tatott. Azt ’s a’jelen művet hasonló erények ’s hasonló hiányok bélyegzik, mik szerint a’ szerző, drámai fogalmai­ ’s ízlésére nézve, az ófranczia iskolához látszik szítani. — A’ szimna’ tartalma, felvonásról felvo­násra következő. Első felvonásban a’ meg­­elégedetlen magyarok zúgnak a’ kunok ellen ; a’ király ’s hívei csillapítják őket; híre jön, hogy a’ tatárok berontottak az országba, ’s Fridrik ausztriai h­erczeg is megérkezett. — Második felvonásban Badur i gazsága feste­tik (főleg azon monológban, melly a’ maga nemében kétségkívül egyetlenegy); Kuthen jó tanácsokat ad szilaj Vajk fiának; Badur ellenben roszra csábítja azt; Vajk elbúcsúzik Karolda hitvesétől; Fuchstól, Fridrik’ zsol­dosától megtudjuk, hogy Vajkot ennek meg­bízásából meg akarja ölni. — Harmadik fel­vonásban Vialka alkuszik Fridrikkel; a’ má­sodik jelenési monológban Fridrik’ dicsvágyó lelkü­lete festetik; a’ kánok ellen folytonos forrongás, zúgás, gyanakodás. Kuthen men­ti őket. Karolda, Vajk’ neje, búsul és aggó­dik, ’s Margit dajkájának páratlanul unal­mas fecsegéseit hallgatja; Lipolttal, ki belé szerelmes, összejő ’s egy keveset beszélget; azután misére megy. Lipolt’ nemes lelkü­lete ezen monológban rajzoltatik, mellyet, mint a’ homályosságnak nem utolsó példáját, ki­írunk : Kétség, te gondörvényt látó lidércz! Hova tántorítod még mély lángomat? Oh , óh! — ha törvényt mondatok reá: Karolda’ szívét döftem át vele; Ha nem: hazámra tódul kárhozat, És én, ki tudtam a’ vész’ kútfejét, Oka én lehetnek. Nem Vajk — meg ha csak Magam én keserveznék , nem sok család : Úgy — óh Karolda ! a’ te érzeted Tömjénre méltó. — Hátha mint vezér Csatasíkon ott mosná le vétkeit; És téged angyal, futván czinkosit Buja életének , boldogítana ; ’S ha rózsa nyílnék ismét arczodon, És bús sóhajtás nem fogyasztana: Óh úgy levínám vádom’ tőreit, És ott, az aggás’ ösvényein belül, Ott hol keserves éj, bamarta nap, ’S örökös zavartságtól kínoztatol, 6

Next